Vasárnapi Hírek, 1988. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-03 / 27. szám
— FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — 13-i ülésének legfőbb feladata is éppen az lesz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon. Utána lehet majd kidolgozni a jövő évi szabályozókat, amit aztán remélhetőleg a vállalatok már hamarosan megkapnak. Ezt követően a vállalatvezetők éltek is a lehetőséggel, s gyakran nem mindig azon állásponttal értettek egyet, amelyet a kormány képvisel. Ez érthető is, hiszen a vállalat dolga, hogy nyereségesen termeljen, a szovjet fél érdeke, hogy beszerezze a számára fontos cikkeket, a kormánynak viszont a kereskedelem, az árucsere kiegyensúlyozására is törekednie kell. E három dolog nem mindig egyeztethető össze. Természetesen a résztvevők nem arra használták a tanácskozást, hogy „lobbizzanak”, hanem a magyar gazdaság egészének érdekeit képviselő miniszterelnököt lássák el a lehető legjobb tanácsokkal. Mindezt igen közvetlen, a gondolatok hatékony cseréjéhez rendkívül jó támogatást adó őszinte hangvétel kísérte, amelyben Grósz Károly járt elől. Jakab Mátyás, a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója, az első felszólaló azt hangsúlyozta, hogy bár jól tudják, milyen fontosak a közvetlen vállalati kapcsolatok, vagy a vegyesvállalatok alakítása, mégis kételkedve gondol e kérdésre. Úgy látja ugyanis, hogy a Szovjetunióban a vegyesvállalatok alakítására még a gyakorlatban nem készültek fel. Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója kifejtette, hogy tettek szert. Az egyik legfontosabb, hogy míg a magyar járműipar csak 5—6 százalékos áremelést tudott elérni az utóbbi időben, addig az ellentételként küldött gépipari termékek ára 30—40 százalékkal nőtt. Ez a jövőben nem megengedhető. Tisztában van azzal — mondta —, hogy nem lehetnek nagy kintlévőségeink, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy importálni kell ahhoz, hogy exportálhassunk. A megfelelő ellentételt kell tehát megkeresni. Ha viszont mégis viszsza kell vonulni bizonyos exportpiacokról, akkor azéri gazdaságtalan termékekkel tegyük. Batsányi Árpád, az Agrotek vezérigazgatója azt fejtegette, hogy a szovjet mezőgazdasági gépek nem volnának rosszak, bár a technikai színvonaluk 5—10 évvel elmaradt a legjobbakétól. A baj inkább a szállítási fegyelemmel van, meg azzal, hogy a kontingensben leírtaiktól általában nem hajlandók eltérni, így trágyával is hasonló nehézségeik vannak. Kázsmér János, a Videoton vezérigazgatója elmondta, hogy a vállalat termelésének 60 százaléka szocialista exportra megy. Azt kérte a kormányzattól, hogy az olyan vállalatokat, amelyek képesek a gyorsabb haladásra, a gazdaságosabb rubelexportra, segítsék az előrehaladásukban, vegyék el az akadályokat. A hatékonyabb exporthoz arra volna szükségük, hogy Szovjetunió-szerte egy-két fős kiskereskedelmi irodákat állíthassanak fel. Köveskúti Lajos, az OKISZ és a Híradástechnikai Szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy amennyiben nem tudják főleg a könnyűipari szövetkezetek tovább is megtartani szovjet piaci pozícióikat, akkor néhány éven belül a kapacitásukat a tőkés exporttermékek gyártására szeretnék átállítani. Ehhez azonban némi kormánytámogatás is kellene. A gépipari és elektronikai szövetkezetek továbbra is jó értékesítési lehetőségeket látnak a Szovjetunióban. Gábor András, a Tungsram vezérigazgatója szerint kapcsolataink új szintre emeléséhez elengedhetetlen, hogy elfogadott rubelkitermelési mutatót adjanak meg, és ezt tekintsék a támogatás alapjának. Vajda Miklós, a Volánpack Vállalat vezetője már működő szovjet vegyesvállalatról számolt be, de mint elmondta, ez csak sziget, nem köthet még belföldön sem önállóan szerződést, nemhogy külföldön. S így nagyon nehéz a dolguk. Lázár Lajos, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet igazgatója arról beszélt, hogy a minőség ellenőrzését mindkét oldalról meg kell szigorítani. INDULÁS ELŐTT Iklódy Gábor, Köveskuti Lajos Kázsmér János, Horváth Ede SZOMBATI PÁRBESZÉD VÁLLALATVEZETŐKKEL A majd hatórás tanácskozás 25 felszólalójának valamennyi gondolatát aligha lehetne ismertetni. Pedig fontos megállapításokat mondott Kolozsvári János, a Budaprintt vezérigazgatója, vagy Bognár Ferenc, a Május 1. Ruhagyár vezetője. S akkor még nem is beszéltünk Csűri István, a Merkur, Bertha Istvánná, az Ágker Kft. vezetőjének gondolatairól, vagy Bérczi Ferencnek, a Vegyépszer vezérigazgatójának fejtegetéseiről a tengizi beruházás ügyében, s az utolsóként felszólaló Sipőcz Lajosnak, a Tiszai Vegyikombinát megbízott vezérigazgatójának a közvetlen vállalati kapcsolatokat érintő észrevételeiről. Annyit viszont feltétlenül el kell még mondani: régebben - nem volt divat ilyen őszinte (Gerse László rajza) hangot megütni, mint tették . Remélem, el tudok majd igazodni ezúttal a vállalatvezetők. „Ez az új munkastílus" — jegyezévi 450 millió rubeles szoda- aztán ha MTZ 50-es traktoné meg bizonyára Grósz Kálista exportjuknak a felét azok kellenének, akkor a konroly, aki egyébként megkö-Szovjetunióban realizálják, tingentált MTZ 80-as helyett szinte az értékes tájékoztatóígy gazdag tapasztalatokra hiába is kérnének azt. A másokat. A tanácskozás résztvevői (Sugár György felvételei) GRÓSZ KÁROLY: összhangban állunk a szovjet megújulással A vállalatvezetők tájékoztató felszólalásait Grósz Károly azzal köszönte meg a szombati tanácskozáson, hogy igen hasznos segítséget nyújtottak. Különösen azáltal, hogy megoldásra váró kérdések is felszínre jöttek. Ez a találkozó is — mint mondotta — beilleszkedik abba a sorba, amelyben a kormány vezetői rendszeresen ismerkednek a gazdasági élet különféle területeinek vezetőivel, irányítóival. Részben ellenőrzik őket, részben impulzusokat várnak, mint ez esetben is, de mindenképpen sok tapasztalatot szereznek. — A találkozó ismételten meggyőzött arról: óriási élni akarás van vállalatainkban — jelentette ki. — Meggyőzött arról is, hogy nagy öntevékenység, útkeresés, alkalmazkodási készség bontakozott ki a gyorsan változó szocialista célokhoz, gazdasági struktúrához. Hozzátette: a rendkívül nagy perspektívát nyújtó piaci kihívásra azonban nem tudnak csak a vállalatok választ adni, mint ahogyan csak a kormány sem. Együtt kell folyamatos párbeszédben keresni a válaszokat. Kevés csupán az elszántság és a cél ismerete, nagyon fontos, hogy megtalálják az új módszereket és eszközöket, amelyekkel a célt el lehet érni. Ennek kapcsán utalt arra, hogy azért is bizakodó a moszkvai útja előtt, mert a Szovjetunióban végbemenő változások hasonló irányba mutatnak a célok kijelölésében, a módszerek felkutatásában. A demokratizálás konferenciája A továbbiakban a párt főtitkára értékelte az SZKP pénteken befejeződött 19. országos értekezletét. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus nemzetközi méretű megújulása és a hazai reformtörekvéseink szempontjából egyaránt nagy jelentőségű a Szovjetunióban megindult átalakítás. A 19. pártkonferenciát nagy érdeklődés és őszinte rokonszenv kísérte hazánkban is — mondotta, majd így folytatta: — A konferencia az átalakítási folyamat kiemelkedően fontos állomása volt. Sorsdöntő jelentőségét abban látjuk, hogy megerősítette az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonalát, új lendületet adott az átalakítás, a demokratizálás folytatásához. E döntés milliók várakozását fejezte ki, bizonyítva, hogy az átalakítás nem egy a szocializmus feledésbe merülő reformkísérletei közül, hanem következetes, reményteli forradalmi vállalkozás. A 19. pártkonferencia joggal szerepel majd a történelemben mint a demokratizálás konferenciája. Gondolkodásmódját és határozatait a demokrácia erősítésének igénye hatotta át, legyen szó belpolitikáról vagy a demokratikus nemzetközi viszonyok megteremtéséről. Döntései mögött az SZKP nagyon fontos, a szó szoros értelmében történelmi jelentőségű következtetése áll: a szocializmus megújulása csak a teljes demokratizálás, a következetes, átfogó politikai és gazdasági reform útján, s kölcsönhatásában valósulhat meg. A kulcskérdés ma a politika. Erre utalnak Gorbacsov elvtárs szavai: „Ha a politikai rendszer mozdulatlan, változatlan marad, nem boldogulunk az átalakítás feladataival sem.” — A politikai rendszer reformjára előterjesztett program jelentős politikai és elméleti teljesítmény. Nem kevesebbről van szó, mint olyan hatékony mechanizmus kialakításáról, amely képessé teszi a politikai intézményeket a folyamatos megújulásra, s elősegíti az irányváltást a gazdaságban és a társadalom más szféráiban. Csak elismerő szavakkal szólhatunk azokról a javaslatokról, amelyek a tanácsok szerepének növelésére, a kollektív testületek tevékenységének erősítésére irányulnak. Mindez minőségi változás lehetőségét rejti magában, hiszen a dolgozó embereket teszi a társadalmi folyamatok cselekvő részeseivé. Magyar szemmel nézve is nagyon fontosak azok a tervezett intézményi és jogi megoldások, amelyek az alulról jövő társadalmi önszerveződést, önigazgatást ötvözik az össztársadalmi érdeket kifejező központi törekvésekkel. A korszerű ellenőrzési mechanizmus kialakítására előterjesztett elképzelésekkel a szovjet kommunisták nagyon fontos kérdésre kerestek választ: miként lehet a jó politika, a jó döntések megvalósulását az ellenőrzéssel segíteni, kiszűrni vagy legalábbis csökkenteni a tévedés lehetőségét. A korszerű ellenőrzés egyúttal politikai biztosíték is az ellen, hogy megismétlődhessenek a múlt súlyos hibái és tragédiái. Új megítélés a párt szerepéről . Fontos, bennünket is foglalkoztató tapasztalatot jelent a párt vezető szerepének új felfogása. Az SZKP a társadalom vezető erejeként, tényleges politikai pártként kíván dolgozni. Felelős szerepét a demokratizálódó társadalom viszonyai között, az alkotmány és a törvények tiszteletben tartásával érvényesíti. Az átalakulás sorskérdéseként jellemezték a párt- és az állami szervek funkcióinak elhatárolását. A pártkonferencia olyan demokratikus belső viszonyok kialakítását sürgette, amelyek lehetővé teszik az alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika alakításában, szervesen összekapcsolják a nyíltságot, a korszerű tájékoztatást, az eltérő vélemények összevetését a politika melletti egységes kiállással, az egyéni felelősséggel. — A pártkonferencia döntései — erre az igen élénk, tartalmas és elkötelezett vitából jogosan következtethetünk — kollektív gondolkodás eredményei. A párttagok érezhették, hogy az ő munkájuk, élményanyaguk is része az átalakítás nagy művének. A társadalmi párbeszéd jelezte azt is, hogy az SZKP a fejlődés természetes velejárójaként vállalja az elvi vitát, a konfliktusokat, s születőben van a mai viszonyoknak megfelelő, fejlett politikai kultúra, az erre épülő közszellem és korszerű konfliktuskezelés. Ennek tanulságai számunkra is fontosak. Korszerű szocializmus — A pártkonferencia nemzetközi jelentőségét aláhúzza, hogy az átalakítás nemzeti műhelyében született válaszokkal hozzájárult a szocialista világ előtt álló közös feladat megoldásához, a megújulás társadalmi-ideológiai kérdéseinek megválaszolásához. Közelebb vitt a szocializmus korszerű felfogásához. Olyan társadalom képét vázolta fel, amely az emberért van, ahol a reform nem öncél, hanem az ember igényei jobb kielégítésének eszköze. Aligha lehet túlértékelni annak jelentőségét, hogy a politikai rendszer átalakítása kritériumaként is azt fogalmazta meg: segíti-e vagy sem az emberek jogainak gazdagítását. Nagy jelentősége van, hogy a pártkonferencia az eddigi irányvonal továbbvitele mellett foglalt állást külpolitikai téren is. Az elmúlt három év szovjet külpolitikai teljesítménye világszerte elismerést váltott ki, erősítette a Szovjetunió, a szocializmus tekintélyét. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszítései nyomán a világban enyhült a feszültség és kedvező változások indultak kibontakozásnak. Üdvözöljük a szovjet külpolitika sikereit. Mi is úgy gondoljuk, hogy az új gondolkodásmódra épülő külpolitika lehetővé teszi, hogy a világ realitásai, szocialista céljaink és elveink figyelembevételével, korszerű válaszokat adjunk a kor kihívásaira. Saját tapasztalataink alapján is egyetértünk azzal a következtetéssel, hogy az erőpolitika, a feszültségek növelésére irányuló törekvésekkel szemben a korábbinál szélesebb politikai alapon kell és tudunk fellépni. Úgy értékeljük, hogy a kelet-nyugati viszony bővítése elősegíti hazánk kapcsolatrendszerének fejlesztését, külpolitikai mozgásterünk szélesítését. Hazánk a jövőben is kiveszi részét a béke és a biztonság erősítésében, a leszerelés előmozdításában. Nagy jelentőségűnek tartjuk a Szovjetunió erőfeszítéseit a szocialista országok együttműködésének korszerűsítésében. A magunk részéről is egyetértünk azzal, hogy kapcsolataink internacionalista lényegét meg kell szabadítani az idejétmúlt beidegződésektől. A jövőben is fontosnak tartjuk kétoldalú kapcsolataink, illetve a Varsói Szerződésben folyó sokoldalú együttműködésben a rendszeres konzultációt, álláspontunk összehangolását az alapvető kérdésekben, s egyúttal a nemzeti külpolitika sajátos lehetőségeinek mind teljesebb és eredményesebb érvényesülését. Közös utak, érdekeltségek — Az SZKP pártkonferenciája is arról győzött meg bennünket, hogy nemcsak az MSZMP és az SZKP tennivalói hasonlóak, de a társadalmi megújulás, a reformok, a demokrácia fejlesztésének megítélésében is összhang van közöttünk. Örömmel láttuk, hogy a közös érdekeltség jegyében az SZKP pártkonferenciáján megkülönböztetett figyelemmel szóltak a szocialista országok, köztük hazánk tapasztalatairól. A szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunióban megindult átalakulás számunkra kedvező történelmi feltételt jelent. Tőlünk függ, képesek leszünk-e a külső környezet ösztönző hatását hazai reformfolyamataink segítésére használni a megújulást előmozdító mechanizmusok, az előrehaladás számára kedvező értékrend kialakításával. Arról szólt végül Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, hogy országaink között ma nincs és nem is lehet szó másolásról. Van azonban amiből tanulhatunk. Vannak tapasztalatok, amelyek saját társadalmunk korszerű fejlődése számára is hasznosak. — Meggyőződésünk — hangsúlyozta —, hogy új minőséget szül a fejlődésben, ha tanulunk a tapasztalatokból. A létrejövő új sokban hasonlít az eredeti példára, de sokban külömbözik is attól, hiszen ötvözi az adott ország gazdag, semmivel sem pótolható saját élményanyagát és bölcsességét. A tanácskozásról tudósított: LÖKÖS ZOLTÁN MEIXNER ZOLTÁN vasárnapi ----------. (Híb&k ) .......................................................... VBB^SibmS^ 3 y