Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-09-30 / 39. szám

Legyen!“A vége már Sohasem szerettem annyira, mint amennyire méltá­nyoltam Babits Mihály szimfóniáját, a békéért kiáltó Húsvét előtt-öt s még elismerő tisztelgésembe is vegyült berzenkedés, mert azzal, hogy „Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot” — nos, ezzel sohasem tudtam azo­nosulni maradéktalanul. (Az ellenkezőjével sem.) Mos­tanában mégis ennek a versnek a sorai járnak az eszem­ben, igaz, olyasfélék inkább, „hogy elég! hogy elég! elég volt!”, és ez a sor újra meg újra, mint jámbor kívánság: „Legyen vége már.” Aztán el is szégyellem magam, és meg is ijedek — hiszen nincs háború, szerencsére, hiszen 1916 kínjaihoz képest a mi mostani viszályaink nem hasonlíthatók, szerencsére. Mit akarok hát ezekkel a nagy szavakkal, miért tódítom rossz közérzetünket ezzel a költői túlzás­sal, miért mormogom a televíziót nézve, az újságot ol­vasva, a telefont hallgatva, az utcát járva, a villamoson utazva, hogy: Legyen vége már. S így mormolom, fel­kiáltójel nélkül, magamnak — most leírom, mondom másnak is; aki olvassa, értse meg, fogadja el, adja to­vább. Legyen vége már. Nem, nincs háború, nem lőnek, de lelkileg, erkölcsi­leg, és ami kevesebb, ó, sokkal kevesebb: türelmileg csupa rom minden, csupa kedvetlenség, vizenyős szo­morúság és fogcsikorgatós acsargás. A hangkör rette­netes. Holott örülhetnénk is, figyelhetnénk a másikra. Akkor talán nem romlana el minden. Az a kevés is — kevés-e? —, ami mégiscsak megvan. Ami már sike­rült. Amivel lehetne kezdeni valamit. Ha nem menne veszendőbe, ha szét nem rongyolódna akarnok ostoba­ságok és meg nem gondolt gondolatok tüskéin, amelyek fölvéreznek, megriasztanak és előcsalják rosszabbik énünket. Mindenkiből a rosszabbat? A jobbakból, még a legjobbakból is? Legyen vége már. A mai választásokkal, hallom, most már vége lesz ennek, most végbemegy a változás csakugyan, most el­kezdődik az új élet. A rendszer megváltozik — de az ember? A választások ma megtörténnek, de — képletesen szólva — be nem fejeződnek. Választanunk ezután is kell. Vannak, akik azt mondják, hogy most jön még a java, az igazi, mert megmutatkozik majd a valódi arc, a szabadságban ki­bújik a szög a zsákból. Most színt vallanak sokan, most kiderül az igazság — megtörténnek dolgok, melyek víz­választóként erre vagy arra fordítanak bennünket. Lehet, mormogom, lehet. De kérdéses, hogy az a bi­zonyos szög a szabadság derűs igézetében vagy a hata­lom erőszakos feszülésének hatására bukik-e elő. Kér­déses, és nem mindegy, hogy mi a válasz. Az se mind­egy, hogy a vízválasztókkal együtt lesznek-e vízgyűj­tők is — s ha igen, mifélék. Hogy az új rendszer elő­csalja-e jobbik énünket. Hogy lesz, merre lesz, mi és milyen — meg nem jó­solhatja ma senki, még a ma megválasztandó legtöké­letesebb polgármester sem. De akárhogy is lesz, a ma­rakodásnak véget kellene vetni: „Legyen vége már!” Hadd jegyezzem meg türelmes olvasómnak, hogy raj­ta is múlik, lesz-e váltás valóban, el tudunk-e indulni a mélypontról. Mert keserű lehet az ember, szorongat­hatja a rezignáció, jajgathat szívében a természetes erkölcsi érzék, de mindenkor készen kell lennie az el­mozdulásra, fölfelé. Horgas Béla Barkasszal kezdik Csak a motor vámmentes! Futótűzként terjed a hír, miszerint hamarosan vám- és áfa-mentesen hozhatnak be az országba korszerű nyugati gép­kocsit azok, akik leadják kétütemű Trabantjukat. A kedvező lehetőség reményében máris felélénkült a kereslet a régi Tra­­bik iránt. Az üzletet szimatolókat azonban — ezúttal — meg­csalta az orruk. A pletykának mégis van köze az igazsághoz, de a sze­zont most sem szabad össze­keverni a fazonnal. A vám­­mentesség ugyanis nem a gépkocsik, hanem olyan négyütemű motorok behozata­lára vonatkozik majd, amelye­ket be lehet építeni a régi tí­pusú Trabantokba, Wartbur­gokba. Mint Szommer Ferenc, a Környezetvédelmi Miniszté­rium néhány napja kinevezett miniszteri biztosa a Vasár­napi Híreknek elmondta: a motorok szállítására máris több autógyár, beszerelésükre pedig hazai vállalkozók ajánl­koztak. A motorcseréket első lépcsőben a sok Barkas típu­sú kisteherautót üzemeltető szolgáltató szektorban szorgal­mazzák. A fő szempont a környezetszennyezés vissza­szorítása, ugyanakkor a kis pénzű trabantosokat sem akarják olyan helyzetbe hoz­ni, hogy le kelljen állítani autóikat. Ezért addig nem tiltják ki a honi utakról a két­üteműeket, amíg meg nem te­remtik a motorcsere, az álla­mi támogatás feltételeit. Az ehhez szükséges pénz nagy részét költségvetésen kívüli forrásokból kívánják biztosíta­ni. Mindez a levegőszennyezés csökkentését szolgáló átfogó program része, amelyet tár­caközi egyeztetés után való­színűleg november közepén tűz napirendre a kormány. A tervezetnek vannak olyan elemei is, amelyek parlamen­ti állásfoglalást igényelnek. Az elképzelések között szere­pel például a katalizátorok, használatának ösztönzése. So­kat várnak attól is, hogy jö­vőre bevezetik az évenként kötelező környezetvédelmi vizsgát a kipufogógázok ösz­­szetételének ellenőrzésére. Előkészületben van az a jogszabálytervezet is, amely­nek értelmében kivonhatják a forgalomból a leromlott mű­szaki állapotú, a környezetet különösen szennyező gépko­csikat. « K. L. Mától új időszámítás Furcsa módon az elmúlt hé­ten sok helyen „vita tárgyát képezte” az óraváltás. Többen amellett törtek lándzsát, hogy előre, mások pedig azért kar­doskodtak, hogy hátra kell ál­lítani egy órával az időt. Mi hitelt érdemlő helyről — a Magyar Távirati Irodától — ér­tesültünk arról, hogy szombat­ról vasárnapra virradó éjjel 3 óráról 2 órára kell visszavinni a mutatót. Mivelhogy a nyári időszámítás éjjel 3-kor ér vé­get. És, ha valaki az átállítást elfelejtette volna, rosszul jár­hat: például első akarván len­ni az urnák előtt, a régi órajá­rás szerint hatra odamegy, vár­hat egy órát. — Mindent egy­bevetve tehát ne disputáljunk, hanem állítsuk hátrébb azt a mutatót, hogy az elkövetkezők­ben pontosan tudjuk végre hány óra is van? . . . VI. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM ÁRA: 8,50 FORINT 1990. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Miniszterelnöki vizit Bécsben Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, mi­niszterelnök szombat dél­előtt Bécsben részt vett és felszólalt az Osztrák Néppárt, a kormányon lévő, keresz­ténydemokrata irányzatú ÖVP választási gyűlésén, amelyet az október 7-re kitűzött or­szágos parlamenti választás kampányának utolsó központi ÖVP-rendezvényeként tartot­tak az operaház előtti téren. Gólinségben szenvedtek a játékosok a Labdarúgó NB I. 7. fordulójában a szombaton lejátszott mérkőzéseken. A forduló slágermérkőzését Kispes­ten játszották, ahol a Honvéd a Fe­rencvárost fogadta. Az összecsapás­ból a hazaiak kerültek ki győztesen. Csak ezen a felvételen került padló­ra a Honvéd. A forduló részletes be­számolója a 16. OLDALON TALÁLHATÓ. Hargita Kft Göncz Árpád hazaérkezett Szombaton késő este Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hazaérkezett háromnapos ukrajnai látogatásáról. A magyar államfő Kijevben megállapodást írt alá az ukrán köz­társaság vezetőivel a két ország jövőbeni kapcsolatairól. Pén­teken és szombaton a magyar államfő Kárpátalja magyarlak­ta településeire látogatott, s a program fő eseményeként teg­nap délután beszédet mondott az ungvári Petőfi-szobor föl­­avatásán — TUDÓSÍTÁSUNK A 3. OLDALON — karneválja A Vasárnapi Hírek és az OTP-Penta Tours játéka — 12. OLDAL — Ez most jó hír vagy rossz? Lakáscserék, úgy, mint eddig! Álhírnek minősítették a Fővárosi Tanácsnál azt a városszerte keringő infor­mációt, miszerint október elsejétől, vagyis hétfőtől leállítanák a lakáscseréket. Hogy a híreszteléseket so­kan komolyan vették, azt bizonyítja, hogy a Fővárosi Tanács V. B. Eötvös utcai lakáscsereosztályán — úgy­mond — meg kellett erősí­teni az ügyintézést, mert a pánikhangulatban a szoká­sosnál jóval többen próbál­ták elintézni csereügyletü­ket. Mint Vámosiné dr. Bék Ág­nes osztályvezető elmondta, ag­godalomra semmi ok, a jövő­ben új beadványokat is elfo­gadnak, és a régieket is folya­matosan intézik október else­je után. A szállingózó hírek eredete után kutatva valószínűsíthet­jük, hogy az emberek zöme úgy vélte: a helyhatósági vá­lasztások után megszűnik a korábbi tanácsi apparátus ha­tásköre. Azt gondolták, hogy mifelénk bárki bármit cáfol is, csak az a biztos, ami már megtörtént. A másik oldalon viszont azt vallják, hogy egyrészt az új polgármestereknek is tisztelet­ben kell tartaniuk a jogszabá­lyokat, másrészt az átmeneti időszakban a korábbi tanács­apparátus tovább viszi az ügyeket. A lakáscserét üzlet­szerűen bonyolító vállalkozók mindehhez azt is hozzáfűzték, hogy a cseréket nem is lehet­ne leállítani csak azon a cí­men, hogy hiányzik az aláírá­si joggal rendelkező döntés­hozó. Ebben az esetben a ta­nácsot vagy — mondjuk úgy — az elöljáróságot komoly kártérítésre lehetne kötelezni. É. M. Z. Hizlal­á­si szünet a 42. hét után • Benyújtják a számlát T­yúk­­ a fazekunkban? A krónika szerint egyenesen a bécsi piacra hordta tyúkjait Zrínyi Ilona nevelőnője, ami arra utal, hogy a Nyugatra irá­nyuló baromfiexportunkkal akkoriban nem lehetett különösebb baj. A mostani csirkeválsággal kapcsolatban a termelők, ki tudja, miért, ismét a Lajtán túli városra asszociálnak, mond­ván, hogy onnan is beszerezhetnék a szárnyasoknak való ele­­séget, az ottani sem lenne drágább, mint a hétfőn — ki tudja, hányadszor — emelkedő árú hazai csirketáp. A baromfimizéria ezúttal a társadalomnak azokat a réte­geit fenyegeti, amelyek eddig is előnyben részesítették a broilert a nála sokkal többe kerülő sertés- és marhahússal szemben. A táplálkozás­ élet­tani szempontból sokkal ked­vezőbb, zsírszegény és könnyen emészthető baromfihúst a gye­rekeken, betegeken kívül első-­­sorban a kisnyugdíjasok ked­velték és legalább az ünnepi étlapjukon szerepeltethették. A baromfitartók érdekkép­viseleti szerveinek kedden kell dönteni arról, hogy országos méretekben leállítsák-e a na­poscsibék kihelyezését, vagy megpróbáljanak kompromisz­­szumot kötni a mezőgazdasági kormányzattal. Ha az előző változat mellett törnek lán­dzsát, akkor a 42. hét után már úgymond szünetel a csir­kehizlalás és februárban áru­hiány lesz. S ennek sem a kisvállalko­zók és a kistermelők az okai. A jelenlegi helyzetben ők egy­szerűen tehetetlenek, hiszen minden tartalékot kimerítet­tek, és az sem fogható rájuk, hogy érdektelenek lennének a költségtakarékos hizlalásban. Azoknak pedig, akik dacolva a piac törvényeivel mégis foly­tatják a baromfinevelést, tete­mes veszteséggel kell számol­niuk. A fővállalkozó ugyanis, aki előlegbe adta nekik az ap­rójószágot, és a szükséges tá­pot, előbb-utóbb benyújtja a számlát, ami gyakorta százez­rekre rúg, s amit egyedül a csirkejövedelemből élő csalá­dok képtelenek kifizetni. A Földművelésügyi Minisz­térium remélhetően legalább azt igyekszik majd meggátol­ni, hogy kiirtsák a törzsállo­mányt, mert annak pótlása költséges és nem is egy-két napot igényel az árhullám le­vonulása után. Valkó Béla Nyárias meleg Vasárnap túlnyomóan de­rült, száraz idő várható. A déli, délnyugati szél több­­felé megélénkül, néhol megerősödik. A hőmérsék­let kora délután 20 és 25 fok között alakul.

Next