Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1990-11-04 / 44. szám
Miért jön Nyerere Budapestre ? Észak—Délkeleten A Magyar Köztársaság napokon belül az Európa Tanács tagja lesz. Ez eredménye és újabb leckéje is annak a hazai demokratizálódási folyamatnak, amelynek serkentését szolgálja, hogy az Európa Tanács Globális Interdependencia és Szolidaritás Bizottsága — a világ legdemokratikusabb szervezete, közismert nevén az Észak—Dél Bizottság — a magyar fővárosnak adta legközelebbi, különleges konferenciájának rendezési jogát. A Vasárnapi Hírek a Külügyminisztériumból származó információk alapján tudni véli, hogy a sok tekintetben egyedülálló konferencia elnöke a Dél-Bizottság tagja, az algériai Layachi Yaker lesz, s hogy e nevezetes személyiségeket vonzó tanácskozás résztvevőjeként Budapestre érkezik Julius K. Nyerere, volt tanzániai elnök, a Dél-Bizottság elnöke is. A Külügyminisztérium azonban csupán támogatást nyújt az Észak- Dél Bizottság lisszaboni központja által szervezett budapesti rendezvény feltételeinek megteremtéséhez, mivel ebben a szervezetben az egyes országokat nem kormányzati szervek, hanem úgynevezett quadriflogue („négypólusú”), nálunk még létrehozandó nemzeti bizottságok képviselik. Ha pusztítják az őserdőt Brazíliában, ha gyerekek halnak éhen Afrikában, az egyaránt a mi közös, egyetlen világunkat sújtja. S bármely ország lakói is vagyunk, a fejlett és a fejlődő országok közötti sokrétű — gazdasági, társadalmi, jogi, kulturális és életmódbeli — szintkülönbségek csökkentése nem nélkülözheti a nemzetközi párbeszédet, amelyet az Észak—Dél Bizottság központja szervez, s amely központhoz Lichtenstein, Svájc és Svédország szeptemberi csatlakozását követően, most, novemberben — ha lesz nemzeti bizottságunk — mi is csatlakozunk. A december 5-én, 6-án és 7- én rendezendő budapesti konferencia lesz az első olyan nemzetközi fórum, amelynek tárgya az európai átalakulás hatása az Észak—Dél együttműködésre, az első olyan Észak—Dél párbeszéd, amelynek színhelye az Elbától keletre van, s az első olyan együttműködési tanácskozás, amelyen a fejletlen Dél segítő tárgyalópartnerként Északot, Nyugat és Kelet együtt képviseli. A. G. Nyelvesé! Hacsak tehetem, meghallgatom a rádióban a 16 óra műsorát, nem állhatom meg, hogy az említett adás bölcs műsorvezetőjéhez egy kérdést ne intézzek: jó szónak tartja-e az általa használt „felszorozni” kifejezést? Megvallom, engem rendkívül meglepett, amikor éppen ebben a műsorban, és éppen tőle hallottam ezt a szót. Érzésem szerint nem helyénvaló ennek a szónak az alkalmazása. Ugyanígy csodálkoztam történetesen ugyanazon a napon a tv-híradóban elhangzott mondaton, amikor a műsorvezető a külpolitikai hírcsokor után a következő fordulattal tért át a hazai hírekre .„Most pedig itthon folytatjuk a híradót.” Miért, eddig hol ment a híradó, nem itthon? Evezzünk más vizekre. A tévé közvetítette a norvég—magyar futballmeccset. Tudom, nem kötelező nézni, de én még ott tartok, hogy ha a meccs a tévé csodája jóvoltából házhoz jön, újra tudom nem nézni. De valami haladást azért már elértem: a közvetítés alatt már el tudok aludni. A kommentátor valami olyasmit mondott, ami szendergésemből felriasztott, amikor valamelyik idegenlégiósunkról azt mondta, hogy „a Standard (fonetikusan irom) Lizs” játékosa. Így, Lizs! Erre felébredtem, mert azt még egy felnőttebb iskolásnak is illik tudnia, hogy annak a belga városnak a neve leírva Liege, kiejtve pedig (fonetikusan) Liezs. Nem akarom elhinni, hogy ezt egy élvonalbeli újságíró ne tudná. Kizártnak tartom, csak pillanatnyi megingásnak minősíthetem, de úgy vélem, beszélni azért kell róla. Sívó Ki óvja az óvóhelyeket? Pincék parlagon A sok helyiséghiánnyal küzdő vállalkozónak hamar eszébe jut, hogy Budapesten hány vak pinceablakot, üres, szemetes szuterént látott már. Ekkor ötlete támad, nyakába veszi a várost s kinézi, melyik lenne számára a legjobb. Amikor már beleszeretett, megtudja, hogy a kiszemelt pince — papíron legalábbis — óvóhely. Ha óvóhely, akkor a kerületi vagy a fővárosi polgári védelmi parancsnokság a következő állomás. Ezért kérdeztük Tóth Rudolf mérnökalezredest, a főváros polgári védelmi törzsparancsnokát a felügyeletük alatt álló pincékről. — Pontos adatokat nem mondhatok, mert a legfrissebb felmérésünk hatéves, az IKV pedig — aki kezeli ezeket a helyiségeket — sokszor csak utólag értesít bennünket a változásokról — kezdi mondanivalóját a törzsparancsnok. — Nyilvántartásunk szerint, mintegy 1900 óvóhely van a fővárosban, s ezek 30-35 százalékát adta bérbe az IKV. Az üresek többsége enyhén szólva is lehangoló állapotban van — erősíti meg Tóth Rudolf. — Sajnos, ezen a ponton nem egyeznek az érdekeink a kezelő vállalattal, amely a minél magasabb bérleti díjak elérésére törekszik, mi pedig azt szeretnénk, ha valamenynyit, de legalábbis nagyon sokat használatba vennének, akár szinte ingyen is. — Miért lenne ez jó a polgári védelemnek? — Azért, mert a bérlők rendben tartanák a pincéket. Ily módon ténylegesen betölthetnék óvóhelyi funkciójukat, mert természetesen a felújításokat a polgári védelmi szempontok figyelembevételével engedélyezzük. Nem sikerült kinyomoznunk, hogy ha hasznosítanák az óvóhelyeket, hány négyzetméternyi üzlettel, műhellyel, raktárral gyarapodhatna Budapest. Csak óvatos becsléshez jutottunk:több tízezer négyzetméter pince vár parlagon a fővárosban. Cseh Béla Vendégváró Tihany Közismert, hogy a tizenkét négyzetkilométeres Tihanyi-félsziget a balatoni táj ékességének számít. Kevésbé tudott, hogy a félszigetet pormentes, tiszta levegője és sajátos mikroklímája alkalmassá teszi a regenerálódásra nem csak a nyaralók, hanem az utószezonban pihenni vágyók számára is. Az egy- vagy kéthetes tihanyi üdülésre vágyakozóik számára jelenthet elsősorban jó hírt, hogy az itteni Park Hotel december 15-ig húsz százalékos engedménnyel kínálja, összkomfortos, kétágyas szobáit. A térítési díj — teljes ellátással — személyenként és naponként ezer helyett, nyolcszáz forint. A közelmúltban modernizált, esztétikus környezetben elhelyezkedő, árnyas fákkal övezett tóparti parkban fekvő, volt József főhercegi kastély elsősorban a nászutasoknak és az igényesebb vendégeknek ajánlható. A vendégház kedvező feltételei miatt alkalmas arra is, hogy egy- vagy többhetes tanfolyamok, konferenciák, továbbképzések, hazai és nemzetközi tanácskozások színhelyéül válasszák. Megrendeléseket felvesz az Üdülővendég Szolgálati Iroda a 153-2900 telefonon hétfőszerda-péntek 9—12 óra között, de közvetlenül az üdülő is megkereshető. Cím: Park Hotel 8237 Tihany, Fürdőtelepi u. 1., tel.: 06-86-48511, telex: 32-731. Bányai János Az áldozat is hibás ? November 6-án, kedden megnyílik a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület irodája és klubja Budapesten, az Új Balassi Bálint utca 27-ben. A hír így — jól tudjuk — mit sem mond az olvasónak, hiszen manapság egyre s másra alakulnak fantasztikusabbnál fantasztikusabb nevű klubok, egyesületek. Ez a Fehér Gyűrű alighanem egy viktimológia nevű tudományág felfedezéseinek köszönheti létét. A viktimológusok a bűncselekmények áldozatainak sorsát, típusait kutatják. Miszerint gyakorta nem véletlen, hogy kit — pont engem, téged vagy őt — rabolnak ki, hogy éppen azt a nőt erőszakolják meg. Vannak típusok, akik szinte kihívják maguk ellen az erőszakot. A Fehér Gyűrű (Weisser Ring) egyesület először Németország nyugati felén bontott Lászlót, azóta Nyugat- Európa 15 országában és az Egyesült Államokban szerveződtek ilyen egyesületek. Hivatásuk szerint a bűncselekmények áldozataivá vált embereknek, családjaiknak kívánnak lelki, jogi és szerény lehetőségeik szerint anyagi segítséget nyújtani. „Magyarországon — olvasható az egyesület tájékoztatójában — az elmúlt évtizedek büntetőjogát és kriminálpolitikáját elsősorban az a törekvés jellemezte, hogy a bűncselekmények elkövetői számára emberséges, törvényes eljárást biztosítson, továbbá, hogy az elítéltek társadalomba való beilleszkedését elősegítse.” Eközben az áldozatok kártalanítására, anyagi és erkölcsi támogatására szinte senki sem figyelt. A Fehér Gyűrű — 1991. januárjától mind nagyobb mértékben — többek között a bűncselekmények okozta károk megtérítését segíti majd, a polgárri bírósági eljárásban, megbízással, képviseli az áldozatokat a hatóságok előtt, de pihentető, regeneráló programokat is szervez. Sz. Nincs, aki rábólintson Árva gyámpénztárak Ha egy gyerek árvaságra jut, az már önmagában nagy tragédia. A másik akkor következik, amikor eléri a tizennyolc éves kort és megérti, hogy ha gyámjai okosan bántak volna örökségével, akkor nem kezdené annyi gonddal önálló életét. A néhai Szociális és Egészségügyi, most Népjóléti Minisztérium gyámügyi osztályán is elgondolkodtak ezen — már öt évvel ezelőtt is. Mint a Vasárnapi Híreknek Bernád István osztályvezető elmondta, azóta is sikertelenül győzködik az érdekeiket féltő pénzügyi köröket, a törvényhozókat arról, hogy létre kellene hozni egy gyámpénztárt. Úgy tetszik, az egymást váltó hivatalnokok nem hisznek a szemüknek, hogy ez az intézmény valóban a gyámság és az állami gondnokság alatt álló gyerekeknek lenne jó. Itt gyűjtenék és kezelnék a kiszolgáltatott emberkék vagyonát, legyen szó pénzről vagy ingatlanról. Az intézménynek egyetlen célja lenne: gondoskodjék az örökség értékének megőrzéséről, emellett gyors és áttekinthető ügyintézéssel, korszerű nyilvántartással feloldja a nehézkes bürokráciát. A gyámpénztár tervezetében — amely jelenleg a Bankfelügyeletnél várja az elbírálást — alapelvként rögzítették, hogy a befektetésekkel nem kockáztatják a gyermekek pénzét, és maga a pénzintézet nemtörekszik nyereségre. Ezt úgy érhetik el, hogy a bankokat versenyeztetnék a több mint kétmilliárd forintra becsült vagyon részleteiért. A pénzintézeteknek érdekük, hogy minél nagyobb hozadákra tegyenek szert, ugyanakkor saját vagyonukkal felelnek a felvett összegért. A gyámság és a gondnokság alatt élő gyerekek csaknem százezer ingatlana jobb sorsot érdemel. Ezek egy részét szinte nem is tartják nyilván, nemhogy karbantartanák vagy hasznosítanák őket. E célra már régen lehetett volna mondjuk egy kft.-t szervezni — mondta az osztályvezető —, de itt sem a nagy üzletről, hanem az árvákért érzett felelősségről lenne szó. Bár a kormányprogram is említi az árvaszéket, sőt a gyámpénztárakat is, létrehozásuk tervezete már a szakmai vitákon elakad. Nem tudni még, hogy miként az „ántivilágban”, jól működő önálló és felelős árvaszékek intézik-e majd a magukra maradt gyerekek dolgait, vagy az önkormányzatok magukba olvasztják a napjainkra mármár működő gyámhatóságokat. Berdán István szerint, ha nem a szakmai szempontok, hanem politikai megfontolások győzedelmeskednek, akkor ennek a gyerekek isszák meg a levét. A gyámpénztárnak is csak akkor van értelme — és reméli, januártól már így működhet is —, ha az árvaszékek önállóak lehetnek. Törő András Kissé profán, mégsem tiszteletlenségből írom, hogy az első turistaként Pál apostol járt azon a romantikus, sokarcú kis szigeten, mely Szicília és Afrika partjai között kínálja szépségeit a Földközi-tengeren. Ez az egykori Melita, a mai Málta. Igaz, ő nem egészen jószántából érkezett oda, hanem Rómába tartván hajótörést szenvedett időszámításunk 60-ik esztendejében. Ám aztán mintegy három hónapot időzött ott, térített, gyógyított, nagy megbecsülést szerzett, így lett később Málta védőszentje, s a tiszteletére emelt templomokat, szobrokat mai napig turisták tízezrei csodálják meg. Málta ugyanis (mely egyébként Európa legifjabb köztársasága, 1964-ben elnyert függetlensége után 1974-ben kiáltották ki) vonzó célpontja az üdülésre vágyóknak. Egész történelme folyamán (mely ötezer évnyire nyúlik vissza) mindig is nagy vonzerőt jelentett, ha ezt nem is mindig fogadták osztatlan örömmel a szigetlakók. Merthogy hajdan elsőként a föníciaiak gyarmatosították, aztán jöttek a karthágóiak, bizánciak, vandálok, keleti gótok, arabok, szicíliai normannok, uralkodtak a johannita lovagok, majd Napóleon hódítása után az angolok foglalták el és tették 1814-ben koronagyarmattá. Aztán végül 1979. március 31-én gyűlt föl az örök láng a Szabadság-hegyen, mikor az utolsó brit katona is elhagyta Máltát... E sokféle nép, sokféle kor mind-mind hátrahagyta ilyen vagy olyan módon keze nyomát, emlékeit, amelyek — párosulva a hegyektől övezett táj, a valóban mindig kék tenger, és a dús növényzet, szőlők, narancs- és citromültetvények látványával — különleges élményt szereznek az odalátogatóknak. Hozzátehetjük mindjárt: a nem kisszámú látogatónak, mert hiszen a köztársaság csaknem teljes nemzeti jövedelme származik az idegenforgalomból. — Tavaly Málta gazdasági bevételének 39 százalékát hozta a turisztika és a dolgozó lakosság 12 százalékát foglalkoztatja a vendégfogadás különféle ágazata — mint e napokban megtudtuk Máltán dr. M. Refalo parlamenti képviselő, turisztikai minisztertől. (Jellemző az idegenforgalom kiemelt fontosságára, hogy külön tárcája van a kormányban.) Az Air Malta és az OTP Penta Tours meghívására odautazott újságíró-küldöttségünket a miniszter nagy szívélyességgel fogadta. — Ez az első alkalom, hogy magyar újságíróknak adhatok interjút — nyomban ezzel kezdte szavait. Hozzátette: ez azért öröm a számára, mert az elmúlt hetekben adott megbízást az Air Malta bécsi irodájának, hogy — úgymond — a magyarországi piacot, utaztatási lehetőségeket kutassa föl. Szeretnének hazánkból minél több vendéget fogadni, különösen a nagyon kellemes őszi, esetleg téli hónapokban. E sorok megjelenésekor a miniszter már hazánkban tartózkodik. Mint jelezte ugyanis: részt vesz az ARTA, a brit utazási irodák szövetségének Budapesten ma, vasárnap kezdődő közgyűlésén, 2500 brit idegenforgalmi szakember társaságában. Beszélgetésünkre visszatérve: Refalo miniszter azt is jelezte, hogy évről évre emelkedik a Málta iránt érdeklődők száma, s ebben tudatos munkájuk eredménye is rejlik, így például a természeti és történelmi vonzerőn túlmenően minél több kulturális és sportesemény rendezésére, látványos fesztiválokra törekszenek. Például most novemberben már másodszor rendeznek nemzetközi kórusfesztivált. Elvük azonban, hogy ne mindenáron a beutazó létszámot növeljék, hanem közben fejlesszék az infrastruktúrát, a kulturált ellátást és vigyázzanak a környezet védelmére, megóvására. Rokonszenves elvek! Dr. Pál János, az OTP Penta Tours igazgatója e beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy szívesen vizsgálják meg csoportok vagy egyének forintban fizethető utaztatási lehetőségeit, mivel cégük most fokozottan igyekszik új területek felkutatására. Ebből a szempontból Málta különösen azoknak kedvező, akik a télből a nyárba kívánnak utazni, hiszen itt mindig jó az idő. Télen sem mutat kevesebbet a hőmérő 8-10 C-foknál. (E napokban, ott-tartózkodásunk idején a nappali hőmérséklet 28, a tengeré 24 fok volt.) Az igazgató azonban hozzátette, hogy kölcsönösségre is számítanak, hiszen Magyarország sokféle látnivalót, egyre több szolgáltatásttud nyújtani. Megerősítette ezt Ernst W. Braun, az Air Malta ausztriai főképviselője azzal, hogy a máltaiak valóban érdeklődnek hazánk iránt, vadászatok, sítúrák jelentenének különlegességet a számukra. Rövidesen ezért jön Budapestre, hogy a kettős forgalom lehetőségeiről tárgyaljon a Penta Tours vezetőivel. Bizonyára eredményesen. Tavaly óta egyébként már magyar nyelvű útikönyvet is lapozhatunk: nagy elődök, a múlt századi Forray Iván (Brunswick Júlia fia) és Erődi Béla professzor útleírásai után Moldoványi Ákos tollából kaptuk meg az első teljeset. Ő azoknak ajánlja a 350 ezer lakosú szigetköztársaságot, akik szeretik a tenger csodáit, a történelem előtti emlékeket, évszázadok művészetét, az eredeti méretű építészeti képeskönyvet, múzeumokat, a délies, forró temperamentumot, a nyüzsgést, a kisvendéglők, jó borok hangulatát, virágokat, gyümölcsöket és az izgalmasan vonzó hölgyeket, a látványos, színes karneválokat, a brit flegma, az olasz temperamentum és a keleties gondolkodás keveréséből összegyúrt, kedves embereket. Lőkös Zoltán (Koppány György felvételei) Dr. M. Refalo miniszter (alképen jobbra) és dr. Pál János, az OTP Penta Tours igazgatója Vallettában 1990. NOVEMBER 4. VASÁRNAP