Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-04 / 44. szám

Miért jön Nyerere Budapestre ? Észak—Dél­keleten A Magyar Köztársaság napokon belül az Európa Tanács tagja lesz. Ez eredménye és újabb leckéje is annak a hazai demokratizálódási folyamatnak, amelynek serkentését szol­gálja, hogy az Európa Tanács Globális Interdependencia és Szolidaritás Bizottsága — a világ legdemokratikusabb szerve­zete, közismert nevén az Észak—Dél Bizottság — a magyar fővárosnak adta legközelebbi, különleges konferenciájának rendezési jogát. A Vasárnapi Hírek a Kül­ügyminisztériumból származó információk alapján tudni vé­li, hogy a sok tekintetben egyedülálló konferencia el­nöke a Dél-Bizottság tagja, az algériai Layachi Yaker lesz, s hogy e nevezetes személyisé­geket vonzó tanácskozás részt­vevőjeként Budapestre érke­zik Julius K. Nyerere, volt tanzániai elnök, a Dél-Bizott­ság elnöke is. A Külügymi­­nisztérium azonban csupán támogatást nyújt az Észak- Dél Bizottság lisszaboni köz­pontja által szervezett buda­pesti rendezvény feltételeinek megteremtéséhez, mivel eb­ben a szervezetben az egyes országokat nem kormányzati szervek, hanem úgynevezett quadriflogue („négypólusú”), nálunk még létrehozandó nemzeti bizottságok képvise­lik. Ha pusztítják az őserdőt Brazíliában, ha gyerekek hal­nak éhen Afrikában, az egy­aránt a mi közös, egyetlen vi­lágunkat sújtja. S bármely or­szág lakói is vagyunk, a fej­lett és a fejlődő országok kö­zötti sokrétű — gazdasági, társadalmi, jogi, kulturális és életmódbeli — szintkülönbsé­gek csökkentése nem nélkü­lözheti a nemzetközi párbe­szédet, amelyet az Észak—Dél Bizottság központja szervez, s amely központhoz Lichten­stein, Svájc és Svédország szeptemberi csatlakozását kö­vetően, most, novemberben — ha lesz nemzeti bizottságunk — mi is csatlakozunk. A december 5-én, 6-án és 7- én rendezendő budapesti kon­ferencia lesz az első olyan nemzetközi fórum, amelynek tárgya az európai átalakulás hatása az Észak—Dél együtt­működésre, az első olyan Észak—Dél párbeszéd, amely­nek színhelye az Elbától ke­letre van, s az első olyan együttműködési tanácskozás, amelyen a fejletlen Dél segítő tárgyalópartnerként Északot, Nyugat és Kelet együtt kép­viseli. A. G. Nyelvesé! Hacsak tehetem, meghallga­tom a rádióban a 16­ óra mű­sorát, nem állhatom meg, hogy az említett adás bölcs műsor­vezetőjéhez egy kérdést ne in­tézzek: jó szónak tartja-e az általa használt „felszorozni” ki­fejezést? Megvallom, engem rendkívül meglepett, amikor éppen ebben a műsorban, és éppen tőle hallottam ezt a szót. Érzésem szerint nem helyén­való ennek a szónak az alkal­mazása. Ugyanígy csodálkoztam tör­ténetesen ugyanazon a napon a tv-híradóban elhangzott mondaton, amikor a műsorve­zető a külpolitikai hírcsokor után a következő fordulattal tért át a hazai hírekre­ .„Most pedig itthon folytatjuk a hír­adót.” Miért, eddig hol ment a híradó, nem itthon? Evezzünk más vizekre. A té­vé közvetítette a norvég—ma­gyar futballmeccset. Tudom, nem kötelező nézni, de én még ott tartok, hogy ha a meccs a tévé csodája jóvoltából házhoz jön, újra tudom nem nézni. De valami haladást azért már elértem: a közvetítés alatt már el tudok aludni. A kommentátor valami olyas­mit mondott, ami szendergé­­semből felriasztott, amikor va­lamelyik idegenlégiósunkról azt mondta, hogy „a Standard (fonetikusan irom) Lizs” já­tékosa. Így, Lizs! Erre feléb­redtem, mert azt még egy fel­nőttebb iskolásnak is illik tud­nia, hogy annak a belga vá­rosnak a neve leírva Liege, ki­ejtve pedig (fonetikusan) Liezs. Nem akarom elhinni, hogy ezt egy élvonalbeli új­ságíró ne tudná. Kizártnak tartom, csak pillanatnyi meg­ingásnak minősíthetem, de úgy vélem, beszélni azért kell róla. Sívó Ki óvja az óvóhelyeket? Pincék parlagon A sok helyiséghiánnyal küzdő vállalkozónak hamar eszébe jut, hogy Budapesten hány vak pinceablakot, üres, szemetes szu­­terént látott már. Ekkor ötlete támad, nyakába veszi a várost s kinézi, melyik lenne számára a legjobb. Amikor már bele­szeretett, megtudja, hogy a kiszemelt pince — papíron leg­alábbis — óvóhely. Ha óvóhely, akkor a kerü­leti vagy a fővárosi polgári védelmi parancsnokság a kö­vetkező állomás. Ezért kér­deztük Tóth Rudolf mérnök­­alezredest, a főváros polgári védelmi törzsparancsnokát a felügyeletük alatt álló pincék­ről. — Pontos adatokat nem mondhatok, mert a legfrissebb felmérésünk hatéves, az IKV pedig — aki kezeli ezeket a helyiségeket — sokszor csak utólag értesít bennünket a változásokról — kezdi monda­nivalóját a törzsparancsnok. — Nyilvántartásunk szerint, mintegy 1900 óvóhely van a fővárosban, s ezek 30-35 szá­zalékát adta bérbe az IKV. Az üresek többsége enyhén szól­va is lehangoló állapotban van — erősíti meg Tóth Ru­dolf. — Sajnos, ezen a ponton nem egyeznek az érdekeink a kezelő vállalattal, amely a mi­nél magasabb bérleti díjak el­érésére törekszik, mi pedig azt szeretnénk, ha valameny­­nyit, de legalábbis nagyon so­kat használatba vennének, akár szinte ingyen is. — Miért lenne ez jó a pol­gári védelemnek? — Azért, mert a bérlők rendben tartanák a pincéket. Ily módon ténylegesen betölt­­hetnék óvóhelyi funkciójukat, mert természetesen a felújítá­sokat a polgári védelmi szem­pontok figyelembevételével engedélyezzük. Nem sikerült kinyomoz­nunk, hogy ha hasznosítanák az óvóhelyeket, hány négyzet­­méternyi üzlettel, műhellyel, raktárral gyarapodhatna Bu­dapest. Csak óvatos becslés­hez jutottunk:­­több tízezer négyzetméter pince vár par­lagon a fővárosban. Cseh Béla Vendégváró Tihany Közismert, hogy a tizenkét négyzetkilométeres Tihanyi-fél­sziget a balatoni táj ékességének számít. Kevésbé tudott, hogy a félszigetet pormentes, tiszta levegője és sajátos mikroklímá­ja alkalmassá­ teszi a regenerálódásra nem csak a nyaralók, hanem az utószezonban pihenni vágyók számára is. Az egy- vagy kéthetes tiha­nyi üdülésre vágyakozóik szá­mára jelenthet elsősorban jó hírt, hogy az itteni Park Ho­tel december 15-ig húsz száza­lékos engedménnyel kínálja, összkomfortos, kétágyas szo­báit. A térítési díj — teljes el­látással — személyenként és naponként ezer helyett, nyolc­­száz forint. A közelmúltban modernizált, esztétikus kör­nyezetben elhelyezkedő, ár­nyas fákkal övezett tóparti par­kban fekvő, volt József főhercegi kastély elsősorban a nászutasoknak és az igénye­sebb vendégeknek ajánlható. A vendégház kedvező felté­telei miatt alkalmas arra is, hogy egy- vagy többhetes tan­folyamok, konferenciák, to­vábbképzések, hazai és nem­zetközi tanácskozások­ színhe­lyéül válasszák. Megrendeléseket felvesz az Üdülővendég­ Szolgálati Iroda a 153-2900 telefonon hétfő­­szerda-péntek 9—12 óra kö­zött, de közvetlenül az üdülő is megkereshető. Cím: Park Hotel 8237 Tihany, Fürdőtelepi u. 1., tel.: 06-86-48511, telex: 32-731. Bányai János Az áldozat is hibás ? November 6-án, kedden megnyílik a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület iro­dája és klubja Budapesten, az Új Balassi Bálint utca 27-ben. A hír így — jól tudjuk — mit sem mond az olvasónak, hiszen ma­napság egyre s másra ala­kulnak fantasztikusabbnál fantasztikusabb nevű klu­bok, egyesületek. Ez a Fehér Gyűrű aligha­nem egy viktimológia nevű tudományág felfedezéseinek köszönheti létét. A viktimo­­lóguso­k a bűncselekmények áldozatainak sorsát, típusait kutatják. Miszerint gyakorta nem véletlen, hogy kit — pont engem, téged vagy őt — rabolnak ki, hogy éppen azt a nőt erőszakolják meg. Van­nak típusok, akik­­ szinte ki­hívják maguk ellen az erősza­kot. A Fehér Gyűrű (Weisser Ring) egyesület először Né­metország nyugati felén bon­tott Lászlót, azóta Nyugat- Európa 15 országában és az Egyesült Államokban szerve­ződtek ilyen egyesületek. Hi­vatásuk szerint a bűncselek­mények áldozataivá vált em­bereknek, családjaiknak kíván­nak lelki, jogi és szerény le­hetőségeik szerint anyagi se­gítséget nyújtani. „Magyaror­szágon — olvasható az egye­sület tájékoztatójában — az elmúlt évtizedek büntetőjogát és kriminálpolitikáját el­sősorban az a törekvés jelle­mezte, hogy a bűncselekmé­nyek elkövetői számára em­berséges, törvényes eljárást biztosítson, továbbá, hogy az elítéltek társadalomba való beilleszkedését elősegítse.” Eközben az áldozatok kártala­nítására, anyagi és erkölcsi támogatására szinte senki sem figyelt. A Fehér Gyűrű — 1991. ja­nuárjától mind nagyobb mér­tékben — többek között a bűncselekmények okozta ká­rok megtérítését segíti majd, a polgárri bírósági eljárásban, megbízással, képviseli az áldo­zatokat a hatóságok előtt, de pihentető, regeneráló progra­mokat is szervez. Sz. Nincs, aki rábólintson Árva gyámpénztárak Ha egy gyerek árvaságra jut, az már önmagában nagy tra­gédia. A másik akkor következik, amikor eléri a tizennyolc éves kort és megérti, hogy ha gyámjai okosan bántak volna örökségével, akkor nem kezdené annyi gonddal önálló életét. A néhai Szociális és Egész­ségügyi, most Népjóléti Mi­nisztérium gyámügyi osztá­lyán is elgondolkodtak ezen — már öt évvel ezelőtt is. Mint a Vasárnapi Híreknek Bernád István osztályvezető elmondta, azóta is sikertele­nül győzködik az érdekeiket féltő pénzügyi köröket, a tör­vényhozókat arról, hogy lét­re kellene hozni egy gyám­pénztárt. Úgy tetszik, az egymást váltó hivatalnokok nem hisz­nek a szemüknek, hogy ez az intézmény valóban a gyám­ság és az állami gondnokság alatt álló gyerekeknek lenne jó. Itt gyűjtenék és kezelnék a kiszolgáltatott emberkék vagyonát, legyen szó pénzről vagy ingatlanról. Az intéz­ménynek egyetlen célja len­ne: gondoskodjék az örökség értékének megőrzéséről, emel­lett gyors és áttekinthető ügy­intézéssel, korszerű nyilván­tartással feloldja a nehéz­kes bürokráciát. A gyámpénztár tervezeté­ben — amely jelenleg a Bankfelügyeletnél várja az elbírálást — alapelvként rög­zítették, hogy a befektetések­kel nem kockáztatják a gyer­mekek pénzét, és maga a pénzintézet ne­m­­törekszik nyereségre. Ezt úgy érhetik el, hogy a bankokat verse­nyeztetnék a több mint két­milliárd forintra becsült va­gyon részleteiért. A pénzin­tézeteknek érdekük, hogy mi­nél nagyobb hozadákra te­gyenek szert, ugyanakkor sa­ját vagyonukkal felelnek a felvett összegért. A gyámság és a gondnok­ság alatt élő gyerekek csak­nem százezer ingatlana jobb sorsot érdemel. Ezek egy ré­szét szinte nem is tartják nyilván, nemhogy karbantar­tanák vagy hasznosítanák őket. E célra már régen le­hetett volna mondjuk egy kft.-t szervezni — mondta az osztályvezető —, de itt sem a nagy üzletről, hanem az ár­vákért érzett felelősségről len­ne szó. Bár a kormányprogram is említi az árvaszéket, sőt a gyámpénztárakat is, létreho­zásuk tervezete már a szak­mai vitákon elakad. Nem tud­ni még, hogy miként az „ántivilágban”, jól működő önálló és felelős árvaszékek intézik-e majd a magukra maradt gyerekek dolgait, vagy az önkormányzatok magukba olvasztják a napjainkra már­­már működő gyámhatóságo­kat. Berdán István szerint, ha nem a szakmai szempontok, hanem politikai megfontolá­sok győzedelmeskednek, ak­kor ennek a gyerekek isszák meg a levét. A gyámpénztár­­n­ak is csak akkor van értel­me — és reméli, januártól már így működhet is —, ha az árvaszékek önállóak le­hetnek. Törő András Kissé profán, mégsem tiszteletlenségből írom, hogy az első turistaként Pál apostol járt azon a romantikus, sokarcú kis szigeten, mely Szicília és Afrika partjai között kínálja szépségeit a Földközi-tengeren. Ez az egykori Melita, a mai Málta. Igaz, ő nem egészen jó­szántából érkezett oda, hanem Rómába tartván hajótörést szenvedett időszámításunk 60-ik esztendejében. Ám aztán mintegy három hónapot időzött ott, térített, gyógyított, nagy megbecsülést szerzett, így lett később Málta védőszentje, s a tiszteletére­ emelt templomokat, szobrokat mai napig turisták tízezrei csodálják meg. Málta ugyanis (mely egyéb­ként Európa legifjabb köztár­sasága, 1964-ben elnyert füg­getlensége után 1974-ben kiál­tották ki) vonzó célpontja az üdülésre vágyóknak. Egész történelme folyamán (mely öt­ezer évnyire nyúlik vissza) mindig is nagy vonzerőt je­lentett, ha ezt nem is mindig fogadták osztatlan örömmel a szigetlakók. Merthogy hajdan elsőként a föníciaiak gyarma­tosították, aztán jöttek a kar­­thágóiak, bizánciak, vandálok, keleti gótok, arabok, szicíliai normannok, uralkodtak a jo­­hannita lovagok, majd Napóle­on hódítása után az angolok foglalták el és tették 1814-ben koronagyarmattá. Aztán végül 1979. március 31-én gyűlt föl az örök láng a Szabadság-he­gyen, mikor az utolsó brit ka­tona is elhagyta Máltát... E sokféle nép, sokféle kor mind-mind hátrahagyta ilyen vagy olyan módon keze nyo­mát, emlékeit, amelyek — pá­rosulva a hegyektől övezett táj, a valóban mindig kék ten­ger, és a dús növényzet, sző­lők, narancs- és citromültetvé­nyek látványával — különle­ges élményt szereznek az oda­látogatóknak. Hozzátehetjük mindjárt: a nem kisszámú lá­togatónak, mert hiszen a köz­társaság csaknem teljes nem­zeti jövedelme származik az idegenforgalomból. — Tavaly Málta gazdasági bevételének 39 százalékát hoz­ta a turisztika és a dolgozó la­kosság 12 százalékát foglalkoz­tatja a vendégfogadás külön­féle ágazata — mint e napok­ban megtudtuk Máltán dr. M. Refalo parlamenti képviselő, turisztikai minisztertől. (Jel­lemző az idegenforgalom ki­emelt fontosságára, hogy kü­lön tárcája van a kormány­ban.) Az Air Malta és az OTP Penta Tours meghívására oda­utazott újságíró-küldöttségün­ket a miniszter nagy szívélyes­séggel fogadta. — Ez az első alkalom, hogy magyar újságíróknak adhatok interjút — nyomban ezzel kezdte szavait. Hozzátette: ez azért öröm a számára, mert az elmúlt hetekben adott megbí­zást az Air Malta bécsi irodá­jának, hogy — úgymond — a magyarországi piacot, utazta­tási lehetőségeket kutassa föl. Szeretnének hazánkból minél több vendéget fogadni, külö­nösen a nagyon kellemes őszi, esetleg téli hónapokban. E sorok megjelenésekor a miniszter már hazánkban tar­tózkodik. Mint jelezte ugyanis: részt vesz az ARTA, a brit utazási irodák szövetségének Budapesten ma, vasárnap kez­dődő közgyűlésén, 2500 brit idegenforgalmi szakember tár­saságában. Beszélgetésünkre visszatér­ve: Refalo miniszter azt is je­lezte, hogy évről évre emel­kedik a Málta iránt érdeklő­dők száma, s ebben tudatos munkájuk eredménye is rej­lik, így például a természeti és történelmi­ vonzerőn túlme­nően minél több kulturális és sportesemény rendezésére, lát­ványos fesztiválokra töreksze­nek. Például most november­ben már másodszor rendeznek nemzetközi kórusfesztivált. Elvük azonban, hogy ne min­denáron a beutazó létszámot növeljék, hanem közben fej­lesszék az infrastruktúrát, a kulturált ellátást és vigyázza­nak a környezet védelmére, megóvására. Rokonszenves el­vek! Dr. Pál János, az OTP Penta Tours igazgatója e beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy szívesen vizsgálják meg cso­portok vagy egyének forintban fizethető utaztatási lehetősége­it, mivel cégük most fokozot­tan igyekszik új területek fel­kutatására. Ebből a szempont­ból Málta különösen azoknak kedvező, akik a télből a nyár­ba kívánnak utazni, hiszen itt mindig jó az idő. Télen sem mutat kevesebbet a hőmérő 8-10 C-foknál. (E napokban, ott-tartózkodásunk idején a nappali hőmérséklet 28, a ten­geré 24 fok volt.) Az igazgató azonban hozzátette, hogy köl­csönösségre is számítanak, hi­szen Magyarország sokféle lát­nivalót, egyre több szolgálta­tást­­tud nyújtani. Megerősítette ezt Ernst W. Braun, az Air Malta ausztriai főképviselője azzal, hogy a máltaiak valóban érdeklődnek hazánk iránt, vadászatok, sí­túrák jelentenének különle­gességet a számukra. Rövide­sen ezért jön Budapestre, hogy a kettős forgalom lehetőségei­ről tárgyaljon a Penta Tours vezetőivel. Bizonyára eredmé­nyesen. Tavaly óta egyébként már magyar nyelvű útikönyvet is lapozhatunk: nagy elődök, a múlt századi Forray Iván (Brunswick Júlia fia) és Erődi Béla professzor útleírásai után Moldoványi Ákos tollából kap­tuk meg az első teljeset. Ő azoknak ajánlja a 350 ezer la­kosú szigetköztársaságot, akik szeretik a tenger csodáit, a történelem előtti emlékeket, évszázadok művészetét, az ere­deti méretű építészeti képes­könyvet, múzeumokat, a délies, forró temperamentumot, a nyüzsgést, a kisvendéglők, jó borok hangulatát, virágokat, gyümölcsöket és az izgalma­san vonzó hölgyeket, a látvá­nyos, színes karneválokat, a brit flegma, az olasz tempera­mentum és a keleties gondol­kodás keveréséből összegyúrt, kedves embereket. Lőkös Zoltán (Koppány György felvételei) Dr. M. Refalo miniszter (a­lképen jobbra) és dr. Pál János, az OTP Penta Tours igazgatója Vallettában 1990. NOVEMBER 4. VASÁRNAP

Next