Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-11 / 45. szám

Magyar-román egyházi találkozó Romániai és magyarországi egyházak képviselői találkoz­tak Újvidéken, mivel a két nép közötti feszültség az egy­házakban is jelentkezett a nemtiszti kisebbségek jogairól vallott eltérő felfogás miatt. Az őszinte, nyílt eszmecsere eredményeképpen elfogadott közös nyilatkoztat leszögezi, hogy nincs más megoldás, mint a megbékélés. Állást fog­lalnak amellett, hogy az or­szágainkban élő minden nép­nek és etnikai kisebbségnek egyenlő jogaik legyenek. A résztvevők levelet intéz­tek Göncz Árpád és Ion Ilies­cu elnökökhöz és választ küld­tek Tőkés László püspöknek a tanácskozáshoz intézett üze­netére. A tanácskozáson magyar részről részt vett Kocsis Ele­mér és Tóth Károly reformá­tus püspök, Tamás Bertalan zsinati osztályvezető, Harma­ti Béla és Szebik Imre evan­gélikus püspök és Viczián Já­nos baptista egyházelnök. TELEX • A magyar Ország­­gyűlés 25 tagú küldöttsége az osztrák parlamenti gya­korlatot tanulmányozta azon a háromnapos sze­mináriumon, amelyet Bécs­­ben rendeztek az Európai Kooperációs Alapítvány kezdeményezésére és anya­gi támogatásával. (MTI)­­­ A thaiföldi légitársa­ság közleménye szerint szombaton eltérítették a Bangkokból I Rangunba tartó Airbus A-320-as gé­pet Kalkuttába. (AFP)­­ Szombaton az Észak­írország déli részén fekvő Lurgan városka közelében holtan találtak egy rend­őrt, egy önkéntes rendőrt és két polgári személyt. Halálukat lövések okozták, a merényletet valószínű­leg az IRA követte el. (Reuter)­­ Rohamrendőrök aka­dályozták meg a komo­lyabb összecsapást szom­baton a tüntető szocialis­ták és ellenzéki ellentün­tetők között Szófiában. (MTI) Szárnyast, halat, havonta — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — gok felhasználását letiltjuk: 1 kilogramm köménymag, 100 darab tejcsokoládé. A konyha elszámoltatása megoldatlan, az alkalmazott rendszer az előírásoknak nem felel meg. A mai ebédhez az élelmezés­vezető 15 kilogramm sertés­dagadót adott ki, de ez a kar­tonokon nem szerepel. Ezen a héten csak kétszer kapnak a gyerekek tejet, általában ke­vés a tejes étel. Ivólevet nem kapnak, almán kívül más gyümölcs nem szerepel az ét­lapon. Szárnyast, halat, májat havonta egyszer adnak, kívá­natos volna ezt sűríteni.” Az intézet vezetőjét látha­tólag nagyon bántja a dolog. — A nyár végén új élelme­zésvezetőt vettünk fel, s azóta mást sem hallok, mint hogy mi történt, mitől ilyen jó a koszt? S most itt ez a jegyző­könyv! Nem is tudom mit mondjak. Nemrég járt itt a Köjál és semmi kifogásolni­valót nem talált. Én mindig azt mondom az asszonyoknak: úgy lássátok el a gyerekeket, mintha a sajátotok volna, mert ti hazamentek, de ők itt maradnak s ha éhesek, nem tudják kipótolni. Ahányszor csak szóba kerül az étkezte­tés a kollégák között, mindig ott kötünk ki, hogy szűk a norma ... — önöknek a saját költ­ségvetésükön belül módjuk van arra, hogy a Pénzügymi­nisztérium által előírt étel­normát 15-20 százalékkal túl­lépjék. S ahogy nézem, szep­temberben csak 3,49 százalék­kal költöttek többet. Miért nem élnek ezzel a lehetőség­gel? — kérdezi Schneider Miklós, a Budapesti Kereske­delmi és Piacfelügyelőség munkatársa. S mert csend van, saját maga válaszol. — Azért, mert a nyilván­tartás nem jó, csak két héttel a hónap lezárása után derül ki belőle, hogy hol tartanak a normafelhasználással. Később arra terelődik a szó, hogy hogyan lehetne ügyesen vásárolni, hol van­nak olcsóbb üzletek, mivel le­hetne színesíteni az étlapot. A hekk kilója 60 forint, a liba- és a kacsamell kilója 100 forint körül van, a nye­les pulykacomb is jó ízt ad, s csak 60 forint egy kiló. Persze nagy kár, hogy nincs kocsija az intézetnek, sokat megtaka­ríthatnának, ha maguk vásá­rolnának. —tamás— egyszer Expo ’95 1996-ban?­­Rémálmaink fehér elefántja Lehet, hogy okosabbak lettek a fővárosi önkormányzat tagjai a tegnapi, szombati vita után, de az 1995-ös Bécs—Bu­dapest világkiállítást ellenzők és támogatók eddig is jól ismert szólamait hallgatva, a döntéshez egy jottányit sem kerültek közelebb. Az igaz, hogy ilyen nyílt vitát még nem szerveztek eddig, így Demszky Gábor főpolgármester kezdeményezése a maga nemében úttörő vállalkozás volt, meg is telt az új város­háza nagyterme a város képviselőivel, független és elkötele­zett szakértőkkel. Demszky dilemmája: Aranybánya vagy biztos csőd? A főpolgármester a vitain­dító kérdéseit, de több előadó a témáját is azokból a jelen­tésekből merítette, amelyeket a világkiállítás programirodá­ja, a Minisztertanács számára készített, valamint abból, amelyet az Állami Számvevő­­szék állított össze. Bár ezeket a hallgatóság nagy része rész­leteiben nem ismerte, néhá­nyan ennek alapján ellenez­ték a tervezett Expót, azt gaz­dasági csapdaként, elhibázott, túlzott beruházásként — vagy ahogyan a nemzetközi üzleti zsargonban hívják fehér ele­fántként — és Budapest, va­lamint a vidék közötti ellen­téteket tovább mélyítő vállal­kozásként jellemezték. A másik oldal sem maradt adós. Elismerve azt, hogy a világkiállítást a költségvetés alig képes támogatni, s még hiányoznak az alapvető álla­mi törvények, ami miatt elég­gé bizonytalanok a befektetők és a döntést hozók, szerintük a száz évben egyszer adódó lehetőséget ki kell használni. Elhangzott az is, hogy a mos­tani ismeretek alapján egyfor­ma az esélye annak, hogy A vita szünetében Demszky Gábort, Budapest főpolgár­mesterét kérdeztük arról, hogy mint a főváros első embere, támogatja vagy ellenzi az Ex­pó megrendezését? —­ Felelős módon nem lehet egyértelmű igennel vagy nem­mel válaszolni. Végül is ebben a kérdésben a közgyűlés fog­lal majd állást, ahol nekem is csak egy szavazatom van. Ter­mészetesen van véleményem, de a képviselőtársaimnak is azt javaslom, hogy csak az Ál­lami Számvevőszék és a par­lamenti bizottság jelentései­nek alapos megismerése után döntsenek. Módunk lesz arra, hogy alternatív megoldásokat is megtárgyaljunk. Az egyik megrendezzük a kiállítást, mint annak, hogy nem. De ha látszik, hogy az igen döntés ellenére mégis bizonytalanok maradtunk, a befektetők ez esetben sem jönnek. Az eszébe nyúló vita végén maradt a patthelyzet, s to­vábbra is nehezen eldönthető: lesz-e világkiállítás 1995-ben Budapesten vagy sem. Ilyen lehetőség, hogy kismére­tű világkiállítást rendezünk, vagy a másik, hogy 1996-ra halasztjuk, s a bécsi rendez­vénysorozat kiegészítéseként Budapest és esetleg Pozsony fesztiválok, sport-, kulturális és tudományos rendezvények színhelye lehet. Ehhez termé­szetesen megépítenénk a szük­séges infrastruktúrát , uta­kat, autópályákat, szállodákat, amelyek vonzóvá tehetik a fő­várost a turisták számára. Most még a világkiállítás megrendezésének gazdasági kockázata is igen nagy, hiszen a szükséges beruházások alig több mint húsz százalékára van jelentkező. T. A. Hírsorok szombatról • A bányászatban működő különböző érdekvédelmi szer­veződések tevékenységének országos szintű összehangolá­sára, az ágazati és a szakmai kérdésekben való egységes fellépés lehetőségének meg­teremtésére tegnap Móron megalakult a Bányaipari Független Érdekvédelmi Tö­mörülés. Az alapítólevelet ta­núként aláírta Lane Kirkland, a 15 millió tagot tömörítő amerikai szakszervezeti szö­vetség, az AFLACIO elnöke. Az alapítólevelet egyébként 2300 bányász, a bányaipari dol­gozók, képviseletében nyolc szervezet képviselője írta alá.­­ Érdekvédelmi, érdekkép­viseleti és szakmai feladato­kat ellátó országos szövetség­be tömörül mintegy kétezer hivatásos vadász. Ezt szom­baton Tatabányán mondták el a Hivatásos Vadászok Orszá­gos Szövetsége Komárom-Esz­­tergom megyei szervezetének alakuló ülésén. Az új szerve­zet létrehozását az indokolja, hogy a hivatásos vadászok nincsenek megelégedve az érdekük ellátására hivatott szakszervezetek tevékenységé­vel. Úgy vélik, hogy erkölcsi és anyagi megbecsülésük már régóta nem áll arányban a természet és a vadállomány gondozásában, megóvásában. • Koszorúzási ünnepséget tartottak tegnap délelőtt a lengyel függetlenség napja al­kalmából a Népligetben, az 1848—49-es szabadságharc és az első világháború lengyel légiói­nak emlékművénél. Maciej Kozminsk, Lengyelország rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe, Tytus Krawczyc altá­bornagy, légügyi és katonai attasé helyezték el a megem­lékezés virágait. Ott voltak a Bem József Kulturális Egye­sület és a Magyar—Lengyel Cserkészszövetség vezetői is. Ki az igazi 56-os ? Krassónak nem tetszik Dr. Krassó György, az 56-os Szövetség (Magyar Szabadság­­harcosok) szóvivője az alábbi nyilatkozatot küldte közlésre lapunknak: „Ezúton közlöm, hogy az 56-os Szövetség képvi­seletében ágáló Hornyák Tibor politikai hadabandázásaihoz, hibás és nemzetipántlikás­ ak­­cióihoz semmi közöm nincs és azokért felelősséget nem válla­lok. Mélységesen fájlalom, hogy Hornyák Tibor lealacso­nyíthatja a magyar forradalom és szabadságharc szellemiségét, célkitűzéseit és emlékét, és sú­lyos erkölcsi, politikai károkat okozhat a volt elítéltek 56-os Szövetségének.” A szocialisták kongresszusán Elítélik a pártok közötti kiszorítósdit Horn Gyula a társadalmi feszültségekről Előtérben a szociáldemokrata eszmék Az önmarcangolást elvető állásfoglalások fóruma volt szombaton az MSZP kongresszusának második napja. Mint is­meretes, Siófokon folytatódik a tavasszal Budapesten felerész­ben már lezajlott kongresszus. Ide most 435 küldött hivatalos, ezenkívül meghívták 14 más párt és szervezet képviselőit is, így köztük a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szociál­demokrata Szövetség, a Független Szakszervezetek Demokrati­kus Ligája képviselőit. Politikai helyzetelemzést szombaton Horn Gyula pártelnök mondott. — Jelenleg egyetlen stabil, működő hatalmi tényező van, ez pedig a parlament. Ugyan­akkor működését joggal bírál­ják — jelentette ki Horn Gyu­la. — A képviselők tevékeny­ségét ugyanis elsősorban párt­érdekek motiválják. Véleménye szerint a kor­mány tagjainak szakmai fel­­készültsége, koncepciós kész­sége is hiányos. A társadalmi feszültségeket növeli a politi­kai stílus, a Horthy-rendszer utáni nosztalgia, és a tekin­télyelvűség megjelenése. Horn Gyula szerint a múlt állandó emlegetése is tévútra vezet, azt pedig egyenesen jogi képtelenségnek tartotta, hogy a múlt politikai dönté­seiért felelősségre vonásra ke­rüljön sor. Ugyanakkor ígére­tesnek vélte a kormány stílus­­váltását, amelyre egyébként a miniszterelnök is ígéretet tett, vagyis a nemzeti baloldal­i hagyományait is. Az általános vitában Szabó Lajos Mátyás budapesti kül­dött sürgette, hogy véget kell vetni a pártok közötti kiszorí­tósdinak. A demokráciának szükséges, de nem elégséges velejárója a többpártrendszer — mondotta —, a pártoknak meg kell találniuk egymással, egymás mellett politizálni. Nagy Attila színművész, Bács megye küldötte a vegyes tulajdonon alapuló piacgazda­ság mellett tett hitet. Sürgető program a válságkezelésre A jelenlegi gazdasági hely­zetről szólva az MSZP elnöke rámutatott, hogy jelentős tár­sadalmi rétegek kerülnek re­ménytelen helyzetbe, és ez nem feltétlenül a piacgazda­ságra való áttérés velejárója, hanem — mint mondotta — az országban elszabadultak és irányíthatatlanná váltak a gazdasági folyamatok. Ezzel kapcsolatosan ismét sürgette a válságkezelő programot, majd hangsúlyozta, hogy a gazdaság stabilizálásához, a piacgazdaság kialakításához szakértőket is ajánl az MSZP, mivel csak a teljesítményen alapuló piacgazdaság teremt­heti meg azokat az anyagi feltételeket, amelyek a szocia­listák által rendkívül fontos­nak ítélt szociális intézmény­rendszerhez szükségesek. Az MSZP és a többi párt viszonyára vonatkozóan Horn Gyula kijelentette: „A szocia­lista párt nem adja fel szuve­renitását”. Ez a szándék egyébként többször visszatért a kongresszuson. Vitányi Iván, a párt választ­mányának elnöke hangoztat­ta, hogy nem a második erő segédcsapata, hanem a har­madik erő kíván lenni a szo­ciáldemokrata eszméket is képviselő Szocialista Párt. Ennek megteremtése a szán­dékuk, és ezt tartalmazza programjuk is. A szociáldemokrata jelleg minden eddiginél erősebben és árnyaltabban jelent meg ezen a kongresszuson. Ezzel kapcso­latosan Vitányi Iván kijelen­tette, hogy olyan szociálde­mokrata párt híve, amely ma­gáénak vallja a Kéthly Anna és politikustársai mellett Er­dei Ferenc és Veres Péter . *Új frakcióvezető: Gál Zoltán A kongresszus természete­sen foglalkozott Pozsgay Im­re levelével is, melyben — mint a szombati napilapokból már ismeretes — bejelentette lemondását tisztségeiről, és kilépését az MSZP-ből. Az ügyben nem nyitottak vitát, hanem tudomásul véve szán­dékát, köszönetüket fejezték ki eddigi tevékenységéért. Az MSZP parlamenti csoportja vezetőjének megválasztásáig a frakcióvezetői teendők ellá­tásával Gál Zoltánt, az eddi­gi helyettes vezetőt bízták meg. 1 . A kongresszus egyébként még pénteken este zárt ülésen más személyi ügyekkel is fog­lalkozott, öt ügyvivő megvá­lasztásáról döntöttek a kulcs­­fontosságú területek felelős gazdájaként. Közülük egyelőre négyet választottak meg: Tóth Andrást, Csintalan Sá­ndort, Kovács Lászlót és Jánosi Györgyöt. A szocialisták kongresszusa ma, vasárnap folytatja mun­káját. fej párt, mozgalom indulhat el Pozsgay Imre nyilatkozata a Vasárnapi Híreknek Bács-Kiskunban megértik Pozsgay Imre lemondásának ügye, ha nem is állt a szocia­listák kongresszusának előte­rében, de természetesen min­denkit foglalkoztatott. Már a péntek esti zárt ülésen a kül­döttek elé tárták elhatározá­sát és levelét. Erről videofel­vétel készült, amelyet szomba­ton bemutattak Siófokon az új­ságíróknak, így alkalom nyílt érzékelni a fogadtatást. Horn Gyula pártelnök nem­csak maga, hanem az elnök­ség nevében mondotta el, hogy kinek-kinek a szíve joga egy tisztségről lemondani, de más a helyzet a kilépéssel. Mint mondotta: Pozsgay távozása keserűséget okoz, hiszen ki­emelkedő szerepe volt a párt­állam lebontásában, a demok­ratikus rendszer kialakításá­ban, ám abban is, hogy a Szo­cialista Párt olyan, amelyben állítása szerint már nem tud tovább dolgozni. Azért, hogy Pozsgay Imre ma parlamenti képviselő lehet, pártaktivisták százai dolgoztak. Információink szerint Pozs­gay Imre képviselői mandátu­mát megtartja. Ezzel egyéb­ként a Bács-Kiskun megyeiek is egyetértenek, akiknek a lis­táján választották meg. Nagy Attila színművész, az MSZP Bács-Kiskun megyei elnöke ezzel kapcsolatban arról tájé­koztatta az MTI munkatársát, hogy ezt már meg is beszél­ték a megyei küldöttek gyűlé­sén. Ők Pozsgayt olyan törté­nelmi személyiségnek tartják, akit még évszázadok múltán is emlegetnek majd. Szerinte döntése nem is politikai lépés volt, hanem menekülés: vissza akarja nyerni szuverenitását, meg akar szabadulni azoktól a kötöttségektől, amelyek nem engedik, hogy újra egyensúly­ba kerüljön önmagával. Őszinte szeretet veszi körül a megyében, ahol évekig politi­zált és ez megadja azt a jogot Pozsgaynak, hogy saját embe­ri kísérletét végigvigye, man­dátumával zavartalanul el­menjen a függetlenek közé. Pozsgay Imrének a kong­resszushoz írt leveléből tud­juk, hogy nem a szocialisták­kal van baja, hanem a kiala­kult pártrendszerrel és lépé­sére politikai, erkölcsi meg­fontolások késztették. Egyebek között ezt is írta: — „Nem ott vagyok, ahol kellene lennem”. A Vasárnapi Hírek munka­társa telefonon megkérdezte, hogy miként érti ezt ponto­sabban. — Azt a mellényt, amelyet a politikai átalakulásban rosz­­szul gomboltak be, újra kelle­ne gombolni — mondotta la­punknak Pozsgay Imre —. Nem a többpártrendszer ellen vagyok, sőt meggyőződésem, hogy pluralizmus nélkül nem lehet demokratikusan politi­zálni. Ám nem hiszem, hogy ennek csak pártdimenziói le­hetnek. Az elmúlt fél évben kiderült, hogy a közmegegye­zés eléréséhez — ami egy nemzet életében legalább olyan fontos mint a politikai tagolódás — nincsenek meg­felelő intézményeink. — Az a benyomása kereke­dik az embernek, hogy ön ta­lán új párt megalapítására gondol. Van ennek valószínű­sége? — Egy politikus gondolko­dásából nem hiányozhat az a szándék, hogy eszméinek ér­vényesítéséhez szervezetre vagy valamilyen intézményre van szükség. A gondolat ön­magát is érlelheti, ezért nem zárható ki az a következmény, ami egy új párt, mozgalom el­indításához vezet. Jelenleg ad­dig a felismerésig jutottam el, hogy bár vannak számomra rokonszenves törekvésűek a mostani pártok között, de pil­lanatnyilag egyiket sem látom olyannak, amely az általam vallott elveknek minden ol­dalról megfelelne. P. S.

Next