Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-12-16 / 50. szám

Állítólag Olszewski Walesa miniszterelnöke Lech Walesa megválasztott lengyel köztársasági elnök szombaton a hatvanéves Jan Olszewskit bízta meg kor­mányalakítással , az AFP francia hírügynökség értesülé­se szerint. Walesa szóvivője Gdansk­ban az AFP tudósítójával kö­zölte: az elnök a jogász vég­zettségű Olszewskinek teljha­talmat adott a kabinet meg­alakítására. Jelezte azt is, hogy biztató tárgyalások zajlanak az ország különböző politikai cso­portosulásai között a miniszteri tárcák szétosztásáról. Olszewski hivatalos kor­mányfői megbízatása azonban csakis Walesa jövő hét végén esedékes parlamenti eskütéte­le után várható. Varsóban szombaton meg­tartotta első ülését a Demok­ratikus Unió, Tadeusz Mazo­wiecki hívei két hete létreho­zott szervezetének tanácsa. Közfelkiáltással a volt kor­mányfőt választották elnökük­ké. A tanácskozáson határozatot fogadtak el, amely méltatta a Mazowiecki-kormány történel­mi szerepét Lengyelország át­vezetésében a totalitáriánus rendszerből a demokráciához és a piacgazdasághoz. KGB : oroszul Vége a parlamenti ülésszaknak Szombaton véget ért az Oroszországi Föderáció népi küldötteinek rendkívüli kong­resszusa. Az egyik határozatuk értelmében Oroszországban létrehozták az önálló köztár­sasági biztonsági bizottságot. A határozat szerint a KGB, az Államvédelmi Bizottság át­adja az új szervezetnek Oroszország területén működő minden szervezetét. Borisz Jelcin, az OSZSZSZK parlamenti elnöke tájékoztatta a küldötteket, hogy az elkép­zelés nem ütközött Vlagyimir Krjucskov KGB-elnök ellen­kezésébe. Egy másik bizottság a ké­szülő szövetségi szerződés ter­vezetéhez fűzendő észrevétele­ket dolgozza ki és összegzi. Az NKK ezenkívül elfogadott egy határozatot arról, hogy tör­vénytervezetet készítenek elő a föderáció államhatalmi rend­szerének átszervezéséről. En­nek keretében kell dönteni ar­ról, hogy bevezessék-e a köz­­társasági elnöki tisztséget. A rendkívüli ülésszakot le­záró beszédében Jelcin a há­romhetes munka legfontosabb eredményének a földreformról szóló törvény elfogadását ne­vezte, amely lehetővé teszi a föld magántulajdonát. (MTI) A románság kongresszusán Újjászervezett szövetség A Magyarországi Románok Szövetségének megalakítását, a korábbi MRDSZ helyett alulról építkező autonóm ér­dekképviseleti szervezet létre­hozását tűzte ki célul a Ma­gyarországi Románok Demok­ratikus Szövetségének rendkí­vüli munkakongresszusa, amely szombaton kezdődött meg Gyulán. A Nicolae Bal­­cescu Gimnáziumban a há­rom, románok által is la­kott megye, valamint a Budapes­ten élő románság 91 küldötte vesz részt a kétnapos kong­resszuson. A helyi közösségekre tá­maszkodó új szervezet prog­ramjáról és alapszabályáról folytatott vitában románul és magyarul szólalnak fel a kül­döttek. A kongresszus félig­­meddig tárt, mert sem hivata­los személyiségeket, sem szer­vezeteket nem hívtak meg. Az újjászerveződő román szövet­ség egyik sajátossága, hogy belépett a szervezetbe a hazai román ortodox egyház, vala­mint a méhkeréki és kétegy­­házi baptista egyház is. A hazai románság rendkívü­li kongresszusa vasárnap a tisztújítással, az új elnökség megválasztásával fejeződik be. Pozsgay nélkül, rendületlenül Az ügyet lezárták, marad elv­társ Hiedelmek a frakcióról Az ügyet a párt véglegesen lezárta. Érdemeire tekintettel Pozsgay Imre esetében „megemésztette” a sajátos érvelést: a jelölt a párté, a képviselő a nemzeté. Az MSZP országos egyez­tető bizottságának tegnapi, szombati ülésén kapott hangot ez az egyöntetű vélemény, ahol is a többi között a párt és par­lamenti frakciójának viszonyát értékelték. Hangsúlyozták azt is, hogy a jövőben mindazoknál, akik listán kerültek a parla­­menetbe, azt tekintik politikailag és etikailag hiteles magatar­tásnak, ha a frakcióból való távozásuk esetén a képviselői mandátumról is lemondanak. A jogos aggodalom ellenére Pozsgay Imre kilépése követ­keztében nem rendült meg a Szocialista Párt, bár még ma is fodrozódnak az esemény hullámai — hangzott el ugyan­csak a tegnapi tanácskozáson. Az MSZP tehát túljutott a rendszerváltást követő első, igazi próbatételen. (Egyébként Pozsgay és elvtársai között továbbra is közvetlen maradt a kapcsolat.) Ráadásul a kez­deti ellenzéki elszigeteltség is oldódni látszik. Ahogy dr. Gál Zoltán, az új frakcióvezető megfogalmazta: nem tekintik már sem pofozógépnek, sem csodabogárnak az Országgyű­lés padsoraiban ülő szocialis­tákat. Kezd beérni a higgadt politizálás gyümölcse. Hogy a frakció tevékenysé­ge a biztató jelek ellenére mégis az országos egyeztető bizottság napirendjére került? Nyomós indok: a tagság értet­lenül fogadta és éles kritiká­val ,­illette egyes képviselők megnyilatkozásait. A bírálat lényege: sokan nem tartják elég markánsnak — ahogy ko­rábban mondták volna — a párt irányvonalának képvise­letét. Dr. Balogh Sándor, az egyez­tető bizottság elnöke találóan fogalmazott: sok még a hiede­lem, az illúzió a parlamenti frakció szerepével, lehetősé­geivel kapcsolatban. Ezek tá­jékozatlanságból, a politikai kultúra érthető hiányából egyaránt táplálkoznak. A többpártrendszer teremtette politikai versenyben — számos nemzetközi példa bizonyítja — az egységes, profi csapaté a jövő. Az elmúlt hetek, na­pok eseményei pedig azt jel­zik: a szocialisták esélyei ész­revehetően növekedtek... M. J. Hírsorok szombatról • Évzáró munkásgyűlést tartottak szombaton a válság­­helyzetben lévő Diósgyőri Gépgyárban. A gyűlést a leg­szorultabb , helyzetben lévő melegalakító gyár 730 tagú kollektívája kezdeményezte, de arra meghívták a csaknem 6000­ dolgozót foglalkoztató DIGÉP többi gyárának kép­viselőit is. Varga István gyár­igazgató elmondta, hogy no­vember 28-ától felszámolási el­járás kezdődött a gépgyár el­len. A munkásgyűlés felszóla­lói megfogalmazták, hogy a dolgozók tartanak a munka­­nélküliségtől. Kijelentették, hogy a DIGÉP jól képzett, tisz­tességes dolgozói jogosan ra­gaszkodnak munkahelyükhöz, követelik, kapjanak esélyt és lehetőséget a bizonyításra. Szót kért Horn Gyula is, aki or­szággyűlési képviselőként azt ígérte a jelenlévőknek, hogy szakértőkkel felülvizsgálják a Diósgyőrben kialakult súlyos helyzetet. • Rendkívüli kongresszust tartottak szombaton Kecske­méten a Vállalkozók Pártjának küldöttei. Az országos elnök­ség a párt legmagasabb szintű fórumát azért hívta össze, hogy az elmúlt hónapokban bekövetkezett és a jövő évben várható politikai, gazdasági változásokkal kapcsolatban megfogalmazza álláspontját. A Vállalkozók Pártja eddig is ki­nyilvánította, hogy progresz­­szív, liberális, polgári értéke­ket képvisel. E törekvést a párt nevének is ki kell fe­jeznie. Vállalkozók Liberális Polgári Szövetsége — végül e név mellett döntött a kong­resszus. A tanácskozáson meg­választották a párt új vezető­ségét. Országos elnökké ismét Rigó Józsefet választották. • Az MSZMP Központi Bi­zottságának szombati ülésén a párt újjászervezése óta (1989. dec. 17.) eltelt egy esztendő munkáját tekintette át Thür­­mer Gyula elnök. Hangsúlyoz­ta, hogy a munkáspárt szocia­lista és kommunista szervezet, a jelenlegi társadalmi folya­matok és a kormány nyílt el­lenzéke. A vitában felszólaló Berecz János szerint már nem­csak kormányzati, politikai és gazdasági, hanem teljes nem­zeti válság van. Ebből a ki­utat egy szakértő kormány, valamint a minden pártot ma­gába foglaló köztársasági el­nöki konzultatív tanács mű­ködésében látná az MSZMP, amely különben nem érdekelt az idő előtti parlamenti válasz­tásokban — fogalmazták meg. Ezúttal határoztak arról is, hogy 1991-ben összehívják a Munkáspárt XV. kongresszu­sát. Horváth Balázs a hely­ek után a kártyűveket veszi kébe M­DF: A kapitány a helyén van! Lezsák: Nem a hajó süllyed — a víz kevés A Magyar Demokrata Fórum egyesíti ma­gában a nép-nemzeti, a kereszténydemokrata és a nemzeti liberális eszméket, s aki ezeket az irányzatokat szembeállítja egymással, az belülről bomlasztja a pártot. Aki ezt kívülről sugallja, az a kormányzó párt megosztására törekedik — hangzott el tegnap az MDF or­szágos gyűlésén, ahol Antall József pártelnök megerősítette: nem közjogilag, de lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. Ugyanakkor óvott attól, hogy e kijelentését ismét félremagyarázzák. A Budapesti Műsza­ki Egyetemen összesereglett ezer küldött a hét végén megalkotja a politikai, mozgalmi prog­ramot, az alapszabályt és új tisztségviselőket választ. Az országos gyűlés ma, vasárnap 8 órai kezdettel a Budapest Sportcsarnokban folytatja munkáját. Aki a karzatról letekintett, nem boldogságtól sugárzó arcú embereket látott a széksorok­ban, amint az normális körül­mények között elvárható len­ne egy kormányzó párt eseté­ben. Lezsák Sándor ügyvezető alelnök meg is jegyezte: egye­sek szerint süllyed a hajó. Pe­dig nem erről van szó, hanem arról, hogy kevés a víz. Két választás, a kormányzás ros­kadozó terhe, kudarcai és örö­mei hagytak nyomot a hajó — s nem bárka vagy lélekvesztő — utasain. Menre leng az inga ? Annyi biz­onyos, hogy en­nek a hajónak a parancsnoki hídján nem várható változás. " A tagság bizalma teljes Antall József iránt, aki majd’ kétórás beszédében úgy jellemezte pártja helyzetét: a Magyar Demokrata Fórum történelmi fordulóponthoz érkezett. Csak­úgy, mint az egész ország. Ezért újra kell értékelni a párt eddigi működését és hoz­zá kell igazítani a megválto­zott körülményekhez. A tét óriási: az ország politikai, gazdasági rendszerének stabi­litása, a magyar nemzet — még tágabb kitekintésben — az egész közép-kelet-európai térség léte, jövője. E felada­tokkal szembesülve igen nehéz helyzetben van a kormányzat, amely egykori ellenzéki moz­galomként nagy próbatételt vállalt az ország sorsának ala­kításában. A nehézségek elle­nére is kivételes helyzetben vagyunk, mert első alkalom­mal nyílik meg a lehetőség arra, hogy a történelem ingája a szélsőséges kilengések után végre középen álljon meg, s a centrum a nemzet akaratát testesítse meg. Az MDF gyökereit feltárva Antall József hangsúlyozta, hogy a lakitelki nyilatkozat­ban a mozgalom, majd később a párt vállalta az egykori Független Kisgazdapárt szel­lemiségét, miként a Bibó Ist­ván nevével fémjelzett Nem­zeti Parasztpárt eszmeiségét is. Magáénak vallotta a ke­reszténydemokrácia és a nem­zeti liberalizmus legjobb ha­gyományait is. A Magyar De­mokrata Fórum mindezt nem szétbontva, hanem szintézis­ben képviseli. A párt ezeknek az eszméknek az egysége, nem pedig szétdarabolt irányzatok halmaza". Antall József utalt a jelenle­gi kormánykoalíció megalaku­lásának körülményeire. Mint mondotta: az MDF-nek nem volt sok választási lehetősége. Az MSZP-vel nem kívánt szö­vetségre lépni, miként az SZDSZ-szel sem. A szabad de­mokratákkal — a két külön­böző szellemi irányvonal okán — csupán­ parlamenti együtt­működés lehetséges, de közös kormányzás nem. A Fideszt úgy jellemezte, hogy az jelen­leg még nem kormányképes, de­­ generációs kereteiből ki­lépve, valódi európai liberá­lis párttá válhat. Emiatt a kisgazdák és a keresztényde­mokraták jöhettek csak szóba partnerként. Zárt ajtók mögött A három irányzat együttélé­sének témája a későbbiekben is szóba került. Úgy a felszó­lalásokban, mint a folyosókon. Az itt-ott feltűnő Csoóri Sán­dor elmondta a Vasárnapi Hí­reknek: néhány politikus és újságíró kreált csak ebből problémát, holott az MDF egy­séges és az országos gyűlés után is az marad. Ezt erősítet­ték meg a régiók vezérszóno­kai is, akiknek többsége úgy vélte: a pártvezetés, a parla­menti frakció és a választ­mány elszakadt a tagságtól. Olyan új szervezeti rendet ja­vasoltak, amely biztosítja a párt demokratikus működé­sét és javítja a belső tájékoz­tatást. E felvetések megvitatása már a délután zárt ajtók mö­gött ülésező tizenhat munka­­csoportra tartozott. Az alap­szabályt előkészítő szekció na­pirendjén szereplő javaslatok szerint választókerületi szer­veződéseket és megyei vá­lasztmányokat kellene létre­hozni. A stratégiai kérdések­kel foglalkozó országos elnök­ségen belül pedig ügyvezető elnökséget kell alakítani. A politikai programot kidolgozó szekcióból kiszivárgott hírek szerint az MDF-nek tulajdon­képpen az eddig megfogalma­zott feladatait kellene megva­lósítani. De most már hatalmi pozícióból, a kormány és a parlament közreműködésével. Nyerő, a huszonegy A küldöttek ma, vasárnap választják meg a vezető szer­veket és a tisztségviselőket. A huszonegy tagú elnökségbe hetvennél több jelöltet java­soltak. A hírek szerint Lezsák Sándor nem vállalja az ügy­vezető alelnökséget, miként Furmann Imre sem kíván ál­ésnak maradni. Az elnökség munkájában azonban mind­ketten részt vennének. Nem úgy, mint Kulin Ferenc, Koz­ma Huba és Bogárdy Zoltán, akik parlamenti elfoglaltsá­gukra hivatkozva állítólag nem vállalják a jelölést. Az ügyvezető alelnöki posztra Horváth Balázst, a minap me­nesztett belügyminisztert tart­ják a legesélyesebbnek, aki — mint ismeretes — tárca nélküli miniszteriként továbbra is tag­ja marad, a kormánynak. Ahogyan a Vasárnapi Hírek­nek elmondta: vállalja a meg­tisztelő megbízatást, amennyi­ben a küldöttek alkalmasnak találják. K. L. Kisgazda-nagy­választmány Botrány a levegőben Dr. Torgyán kiesett • Pénzügyi vizsgálat a vezetőség ellen A sajtó munkatársai lehangolódva vették tudomásul, hogy szombaton a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos nagyválasztmányi ülésének másnapján is jórészt a folyosón kellett maradniuk. Információik is zömben innen eredtek, amelyek azonban általában megbízhatónak bizonyul­tak. Mint megtudhatták: ismét Nagy Ferenc József lett a párt elnöke, főtitkárnak Oláh Sándort, a párt főügyészének meg­lepetésként, dr. Torgyán József helyett dr. Bartal Ferencet vá­lasztották meg.­­ A péntek késő esti voksolást követően éjszaka a szavazato­kat többször is átszámolták — vehettük hírét —, mert akad­tak zökkenők. Találtak példá­ul szavazólapot a helyiségben, ami valamilyen oknál fogva nem került bele az urnába. Többen kétkedve vették tudo­másul: mindössze egy szava­zaton múlott, hogy dr. Tor­gyán József elesett a főtitkári poszttól. Akadt olyan véle­mény is, hogy a valós helyzet­ből kiinduló, a szükséges kompromisszumokra is hajló pártelnök mellett kevés a kö­vethető egyéniség. Más viszont éppen Nagy Ferenc József helyett látott volna szívesen új arcot. Egyébként öt alelnö­­köt is választottak — Kiss Gyula, Cseh Sándor, Dragon Pál, Kocsenda Antal és Né­meth Béla személyében. A fő­­­titkár helyettesévé ifjabb Bé­­lafi Antalt és Ómolnár Miklóst választották meg. A párt új főügyésze, dr. Torgyán József helyett, aki nagy meglepetés­re ezáltal­ kimaradt minden országos funkcióból — dr. Bar­tal Ferenc, míg a pártigazgató dr. Somodi Miklós lett. A vitában felszólaló Tor­gyán József, bár úgy vélte, jo­gilag kétségbe vonható a vá­lasztás tisztasága, ezt mégsem teszi, mert előbbre valónak tartja a párt egységét. Nagy Ferenc József pártelnök meg­köszönte a szavazatokat, mon­dandójának lényegét eképp sommázhatnánk: eldöntendő­­ mindent vagy semmit. A koalíciót fenn kell tartani. A felszólalásokból úgy tűnt: e kompromisszumkészség ha­tárai igencsak végesek. Töb­ben egyenesen földfoglalásra buzdították tagtársaikat, s rajtuk keresztül a parasztsá­got, hangsúlyozva a tulajdon­jog folytonosságát és örökér­­vényűségét. Volt, aki arra hív­ta fel a figyelmet — ugyan­csak a földek visszafoglalása mellett érvelve —, hogy nem tekinthető befejezettnek az át­alakulás, amíg nem történik meg az igazságtétel. Senki nem fog felelősséget vállalni azért, ha a nép feljön Budapestre, és a kasza ki­egyenesedik — hangoztatta küldött-társai egyetértő taps­vihara közepette egy másik szónok, miután többen is ke­serűen állapították meg: az MDF iránti lojalitásért cseré­be semmit sem kapott a Kis­gazdapárt. A továbbiakban ugyancsak nem kis meglepetésként hatott: a nagyválasztmány nem fogad­ta el a leköszönő pártvezetés beszámolóit, mert a küldöttek úgy látták: számos ponton hiá­nyos a pénzeszközökkel tör­tént elszámolás. Meg nem erő­sített információk szerint — s ezt több küldött is szóvá tet­te a nagyválasztmányi ülésen — mintegy 50 millió forint hiány mutatkozik a pártkasz­­szában. A nagyválasztmány ezért úgy határozott: egyelőre nem fogadják el a pártvezetők fel­mentését, s ellenőrző bizott­ságot hoznak létre, amely 30 napon belül jelentést tesz a párt tényleges gazdasági hely­zetéről. A koalícióban való részvé­tel és a földtulajdon rendezé­se egymással összefüggésben, a várakozásnak megfelelően gyakorta kapott hangot a kü­lönböző témaköröket érintő to­vábbi vitában. Volt olyan szél­sőséges vélemény is: „Ha har­minc napon belül nincs föld­törvény, akkor ki kell lépni a koalícióból. Ha nem kapunk földet, majd foglalunk ...” Zsí­ros Géza viszont így hegyezte ki álláspontját: vagy kimond­juk, hogy nem fogunk lemon­dani semmiről, vagy pedig bi­zonyos engedményeket te­szünk. A tanácskozás hangulatát jelzi, hogy a délután folya­mán a nagy választmány a párt alkotmányának módosí­tásában a 26. paragrafusig ju­tott el, amikor kiderült, hogy már határozatképtelen. A küldötteknek már több mint fele távozott a tanácskozásról, fel kellett függeszteni az alap­szabályul szolgáló pártalkot­mány vitáját és megszavazá­sát. Minthogy­­megfogyatkoztak, a nagyválasztmány tagjai el­fogadni már nem, csupán meg­hallgatni tudták a kisgazda­­párt délután megfogalmazott határozati javaslatát. A nyi­latkozattervezetben — amely­nek végleges sorsáról az el­nökség dönt majd — kimond­ják: amennyiben tavaszig nem születik számukra elfogadható földtörvény, 1991. március 31-éig visszahívják a földmű­velésügyi minisztert, az agrár­­politikáért való felelősséget pedig átadják a kormánykoalí­ció vezető pártjának. 1990. DECEMBER 16., VASÁRNAP

Next