Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1990-10-14 / 41. szám
Panaszok a mélyből Az ember áll a metró peronján, valaki rálép a gumiszőnyegre, mire megszólal a hangszóró: „Kérjük a biztonsági sávot szabadon hagyni!” A hang elmondja egyszer, kétszer, ötször, tízszer, de az illető nem mozdul, mert nem érti. Nem magyar az istenadta. Nyaranta több külföldi fordul meg a fővárosban, mint amennyi Budapest lélekszáma. Miért nem gondolnak rá, hogy angolul, németül, oroszul is bemondják a figyelmeztetést? Stiflinger Ferenc, a BKV gyorsvasúti igazgatóságának szakszolgálati vezetője szerint a dolog nem ilyen egyszerű. A bemondáshoz nem magnetofonokat használnak. Kezdetben megpróbálták, de gyakran nyávogott a szalag, eltorzult a hang. Azóta mesterséges emberi hangot hallunk a peronon, amelyet számítógépes program alapján beszédszintetizátor állít elő. Ez drága. De a Baross téri megállóban néha már hallani angol nyelvű szöveget is. S jövő nyáron már néhány állomáson angol, és német nyelven is figyelmeztetik majd az utasokat. Miért sípolnak, fütyülnek, fejfájdító üveghangon az Árpád híd, Kőbánya,Kispest vonalon közlekedő metrókocsik? Miért kell az erre utazókat így büntetni? Bodnár Árpádnak, a BKV gyorsvasúti igazgatójának szavaiból kiderül, hogy tulajdonképpen egy energiatakarékosságot szolgáló szovjet műszaki fejlesztés eredményeként. Az először beérkező metrókocsik még akkumulátorról kapták a világításhoz és a készülékek működtetéséhez szükséges villamos energiát. Ez csendes, de rendkívül rossz hatásfokú megoldás. A később vásárolt kocsikba tehát a szovjet mérnökök áramátalakítókat építettek be. Így sikerült energiát megtakarítani, viszont áram- Mi, merre? Felszálltam a metróra, és megvallom, kissé elgondolkodtam. Arra riadtam fel, hogy bár a Klinikák megállóhoz közeledünk, a vezető bemondta: Nagyvárad tér következik. Hirtelen megállt bennem az ütő. Úristen! Rossz irányba indultam?! Meglepetésem tovább fokozódott, amikor mégiscsak a Klinikáknál állt meg a szerelvény. Nahát! Szóval még nem a Nagyvárad téren vagyok, hanem a Klinikáknál. Akkor nincs semmi baj, valószínűleg tévesztett a vezetőnk! Ő is elbambulhat egy pillanatra. Nem sokáig maradtam ebben a hitemben, mert újból felhangzott a zengő hang: Klinikák állomás következik! — — miután már elhagytuk. Hát ez már nem véletlen ... és lám, megálltunk a Ferenc körútnál. Még jó, hogy mindennap erre járok és kívülről tudom az állomásokat. De mi történik azzal a szerencsétlen utassal, netán külföldivel, aki nem ismerős ezen a tájon? El tudom képzelni. Ott száll le, ahol nem kéne. Pontosabban, nem talál oda, ahová igyekszik. Rossz vicc . ..—ha—) átalakítás közben a vasmag észveszejtő hangokat ad. Az utasok panaszai nyomán nemrég elkezdték kicserélni ezeket a berendezéseket a Villamosipari Kutató Intézet által kifejlesztett csendes áramátalakítókra. Másfél év múlva eltűnik az utolsó visító metrókocsi is. Miért harsognak a kocsik belsejében az utasokat tájékoztató állomásbemondó hangszórók? — A hangberendezéseket jól kell beállítani — válaszolja erre Várnai József, a metró kelet-nyugati üzemegységének vezetője. Megfelelően kell beállítani! Normálisan! Na de mi a jó? Mert ugye nálunk sok az idős utas, aki esetleg egy kicsit rosszabbul hall is . . . Tamás Mihály Közeli kapcsolatban Az utóbbi időben mintha ritkábban kerülne szóba a finn gazdasági csoda. Ha látványos eredményekkel akarjuk elkápráztatni az olvasót, távol-keleti példák után kutatunk, holott közelebb vannak nyelvrokonaink és régi társaink jóban-rosszban. Az a szabadkereskedelmi megállapodás például, mely lehetővé teszi a magyar termékek vámmentes bejutását az „ezer tó országába’", már több mint másfél évtizede született. S természetesen viszonzásul ugyanez vonatkozik a finn papírra, a vegyipari és más termékekre is. — Az egyezményt oly régen írták alá, hogy sokan már meg is feledkeztek róla — jegyzi meg Knut Stjernvall, a finn nagykövetség gazdasági tanácsosa. — Pontosabban fogalmazva: a korábbi, félszáznyi import-export joggal rendelkező ügyfelünk helyett ma már ezernyi magyar vállalat kereshet finnországi partnereket. S nemcsak a kereskedelem bővítésére kínálkoznak szinte korlátlan lehetőségek napjainkban, hanem magyar— finn vegyes vállalatok létesítésére is. Számuk jelenleg tizenhárom. — Tudtunkkal újabb hét közös vállalat létrehozásán bábáskodnak ... — Valóban. Kooperációs kapcsolat alakul a hűtőgép-gyártásban, mégpedig a mi technológiánk felhasználásával. Megállapodás jött létre két olyan magyarországi cég-gel, melyek szállodákat, szabadidőközpontokat építenek majd közösen finn rokonvállalatokkal. Textilipari és bőrfeldolgozó nagyüzemeink alvállalkozói feladatok teljesítésére keresnek magyarországi partnereket. Első ízben szerepeltünk a BNV-n, a fogyasztási cikkek őszi vásárán, ahol nyolc cégünk sok megállapodást kötött. Knut Stjernvall úr arról tájékoztatta a Vasárnapi Híreket, hogy a finn—magyar gazdasági kapcsolatok remélhetően hamarosan újabb szakaszokba lépnek. November 6-án a budapesti Helia szállodában finn kereskedelmi napok kezdődnek, s itt nem kevesebb, mint negyvenöt finnországi cég képviselteti magát Márkus Csaba A szex a legjobb orvosság Az ÖKM jelenti, hogy amíg a szerkesztőség egyik része Moszkva utcáit járta, a többiek sem tétlenkedtek: az osztrák nagyfőnökök, Peter és Thomas Janisch Ausztráliában gyűjtöttek anyagot az újabb számokhoz. Ez a sztori is onnan való: Minnie Crawdhill (28) ausztrál háziasszonyt rajtakapták, mikor városa, Bunbury egyik szupermarketjében öt darab szexis harisnyatartót észrevétlenül a kézitáskájába dugott. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Minnie-t áruházi lopáson érték, ezért a helyi hatóságok eljárást indítottak ellene. A házkutatás során a szemfüles nyomozók több fióknyi lopott holmit, főleg izgató fehérneműket találtak a kleptomániás háziaszszony lakásán. Minnie imádja a csipkés harisnyákat, hiszen az egyik szekrényben pontosan 822 párat rejtegetett ebből a csábos ruhadarabból. A hölgy bevallotta, hogy „raktárkészletét” mindössze egy év leforgása alatt halmozta fel. ★ David Weeks, skót pszichológus jó hírrel örvendeztette meg takarékos népét: megtalálta a drága gyógyszerek tökéletes, és mindenekelőtt ingyenes helyettesítőjét. Dr. Weeks több éves kutatásaira alapozva, azt ajánlja, hogy ha egészségesebbek és fiatalosabbak akarunk lenni, akkor nincs más dolgunk, mint gyakrabban szeretkezni. Eldobhatjuk a tablettákat és a különféle vitaminokat, ha lehetőleg naponta egy alkalommal időt szakítunk a szexre. A szex fiatalító hatású, hiszen a partnerek egyike általában fiatalabb a másiknál — és ez „fertőz” — állítja a skót orvos. Vasárnapi Nem érzi magát bűnösnek Útra kel a remete Talán emlékeznek még Kőibe Attilára. Ő volt az, aki a televízió Telefere műsorában közölte, hogy egy esztendőre ismeretlen helyre távozik, egy titkos helyen próbál megélni dzsungelkörülmények között, civilizációtól távol. Zavarta a programot, hogy eközben az ügyészség vádiratot adott ki ellene többszörös csalásért, sikkasztásért. Emiatt Pestre kellett utaznia tárgyalásokra, amelyek húzódtak, elnapoltalak — a fiatalember eközben jegyzeteket készített a civilizálatlan körülmények túléléséről és ártatlannak vallotta magát. Múlt héten beszéltem vele, már leadta a vaskos kéziratot — könyv lesz belőle, több száz oldalas —, miként lehet a természet lágy ölén, megélni anélkül, hogy ABC-áruház lenne a közelben. Patyolat, televízió. Már letelt az egy esztendő régen, már Budapesten él Kolbe Attila, jelenleg lakását tatarozza, szoba-konyhájából próbál összkomfortot csinálni. — És az ügy? A bírósági ügy? — Egyetlen vádpont maradt csupán, abban sem érzem magam bűnösnek — a rám rótt pénzösszeget kifizettem. — Dolgozik talán? — Most nem dolgozom, előleget kaptam a könyvemre, abból alakítom át a lakást, saját kezűleg, minden segítség nélkül. A nyarat a Dunán töltöttem, motorcsónakkal jártam a vidéket, s ha Pestre jöttem, rosszul éreztem magam. Most egy újabb, nagy útra készülök, új kísérletre, de hadd ne mondjam meg addig, hová. Majd ha már mindent előkészítettem . . . (bende) . Próbaper is lehet Sportállásban a címzetes docens Különleges, s könnyen lehet, hogy példa értékű per tárgyalása kezdődött meg e héten a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Práger László, az Érdért Vállalat volt vezérigazgató-helyettese ugyanis nem kevesebbet vár, mint annak kimondását. Váradi Géza, az Érdért vezérigazgatója koncepciós, módszereiben nem válogató, a legsötétebb múltat felidéző, munkajogilag is megalapozatlan lépéssorozatot tett ellene. A kereset szerint ez vezetett oda, hogy Práger László májusban búcsút intett vállalatának. Amint a Vasárnapi Hírek korábban megírta: 1989 derekán Práger László igazságtalanul nagynak ítélte az első félévre járó 500 ezer forintot meghaladó vezetői prémiumát, amelynek csupán — adózás utáni — egyharmadát tartotta meg. Nagyobbik részéből szociális díjat alapított, amit minden évben megpályázhatnak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rászoruló hallgatói. Következő dobása pedig az volt, hogy egy interjúban fölvázolta elképzeléseit monopolhelyzetét élvező vállalatának jövőjéről. A vidéki egységek önállósodását, részvénytársasági forma bevezetését javasolta, s úgy tűnik, az idő őt igazolta. A titkárnőt elvezényelték Práger László összefüggést sejt az előbbi, s az utána viharos gyorsasággal következő események között. Nem sokkal később ugyanis felszámolták a felügyelete alá tartozó, s csupán néhány hónappal azelőtt létrehozott termékgazdálkodási igazgatóságot. Levélben tájékoztatták arról, hogy ezzel a munkaköre is megszűnt. Amit már csak azért sem tudott elfogadni, mert az ugyancsak a vezérigazgató-helyettes alá rendelt külkereskedelmi iroda például továbbra is működik. Szobáját lezárták, titkárnőjét elvezényelték, jelenléti ív vezetésére kötelezték. Ez utóbbi miatt is vita támadt: a munkaügyi osztály szerint hat napig igazolatlanul távol volt, amiért hatezer forintot le is vontak a béréből. Práger László viszont váltig állítja: bejárt, dolgozott, s erre tanúi is vannak. Ezután háromnegyedéves próbaidőre szóló szakmailag is ködös és elfogadhatatlan szovjet kiküldetést ajánlották fel, majd megbízták az Érdért sportpályájának működtetésére vonatkozó javaslat részletes kidolgozásával. Ám — mint a bíróságon is előadta — ebben a munkájában is akadályozták. Práger László betegállományba kényszerült, idén májusban pedig közös megegyezéssel megvált az Erdérttől. Az Erdért munkaügyi döntőbizottsága szerint nem volt jogellenes Práger László munkakörének megszüntetése, s a helyette felajánlott feladat — a sportpálya működésének kidolgozása — megfelelő volt a panaszos végzettségének, képzettségének és gyakorlatának. (Megjegyezzük, hogy Práger László amúgy kandidátus, címzetes egyetemi docens, és tizenhét éves szakmai gyakorlat áll mögötte.) Ami a másik vitatott kérdést illeti: a bizottság úgy ítélte meg, hogy nem lehet hivatalos okmánynak tekinteni a Práger László által vezetett jelenléti ívet. Nem érdekli a pénz A volt vezérigazgató-helyettes fellebbezése nyomán kezdte tárgyalni az ügyet a Fővárosi Munkaügyi Bíróság. A vállalat jogi képviselője, a televízióból is jól ismert dr. Erőss Pál azzal érvelt, hogy csupán a levont hatezer forint dolga tartozik a bíróságra, mert átszervezés miatt a dolgozó nem kezdeményezhet munkaügyi vitát. Az önmagát védő Práger Lászlót viszont ez a hatezer forint izgatja a legkevésbé, hiszen nem pénzt, hanem erkölcsi elégtételt akar. Annak megállapítását, hogy folyamatos, jól szervezett, de jogellenes akciók sorozata miatt kellett búcsúznia a vállalattól. Ahonnan egyébként azóta a gazdasági igazgató, a személyzeti főosztályvezető, a főkönyvelő-helyettes és több jogász is távozott. A nem mindennapi per — tanúk meghallgatásával — a közeljövőben folytatódik. K. L. Elözönlik a gyerekek ■V n fővárosa Huszonhét kecskeméti polgár arra szövetkezett, hozzásegíti a város gyerekeit ahhoz, hogy otthon érezzék magukat Európában; látókörük, ismereteik ne szakadjanak meg az országhatárnál, legyenek barátaik Prágában, Bécsben, Londonban és szerte a kontinensen. Ennek érdekében alapították meg az Európa Jövője Egyesületet és létrehívtak egy hasonló nevű alapítványt. Az alapítók között van népművelő, gyárigazgató, lelkész, muzeológus, pedagógus. Leveleznek számos európai város iskolájával, szervezetével. A jövő nyáron egy hétre a „híres városban” látják majd vendégül a meghívott nemzetközi gyereksereget azután kétévenként egy-egy hétig Kecskemét lesz a tinédzserek fővárosa. A közbenső években a vendéglátó magyar gyerekek viszonozzák a látogatást, mintegy 1000 kisdiák utazik majd a szélrózsa minden irányába. A nagyszabású terveket a város gyárai, üzemei támogatják. Az alapítvány számára eddig már több mint félmillió forintot ajánlottak fel. (cseh) Értékek áznak a dohos pincében A napos oldal: az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) százezer kötetnyi iskolai értesítő (évkönyv) gyűjtemény gazdája. A borús oldal: e felbecsülhetetlen értékű művelődés-, iskola- és társadalomtörténeti forrásanyag egy általános iskola dohos pincéjében zsúfolódik. A könyvtáros már rutinosan tologatja ide-oda a vízfelfogó fazekakat a szivárgó, csöpögő szennyvízcsövek mentén. De mi lesz, ha egyszer megtelnek az edények? Az OPKM főigazgatóját, dr. Kelemen Elemért kérdeztük a különgyűjteményről, és annak mostoha körülményeiről. — Az iskolai értesítők gyűjteménye a magyar nemzeti múltkimeríthetetlen forrástára — mondja a főigazgató. — Ezek az értesítők az iskola és a társadalmi környezet, a szülői ház közötti dialógus csatornái voltak. Általuk szerezhetett tudomást egy közösség iskolájának a fejlődéséről, a tanulók eredményeiről, a tanárok szakmai, tudományos és közéleti munkásságáról is. — Mikor terjedtek el hazákban az iskolai értesítők? — Az első értesítőink a XVIII. századból származnak, 1849. fordulópont volt, amikor is az osztrák iskolaszervezeti előírás kötelezővé tette a magyar középiskolák számára az iskolai értesítők évenkénti kiadását. Az abszolutizmus kötelékének lazulásával az iskolák eleinte megpróbálták lerázni magukról ezt a feladatot, aztán rájöttek, hogy nagy lehetőségek rejlenek az értesítőkben: kölcsönös tájékoztatás, módszertani útmutatás, szülők informálása. Az 1876-os „Középiskolai rendtartás” nemcsak hogy megerősítette az iskolai értesítő szükségességét, hanem tartalmát is bővítette, 1948 goromba beavatkozása azonban megszüntette az értesítőket is. — Nem merült fel még annak a gondolata, hogy újraindítsák az iskolai értesítőket, évkönyveket? — Néhány éveaz OPKM kezdeményezésére a minisztérium ajánlással fordult az iskolákhoz, hogy elevenítsék fel ezt a hagyományt. Ennek a tradíciónak afeltámasztásanem csupán nosztalgia lenne, hanem egy társadalmipolitikai gyakorlat is fontos eszközt találhat benne. — Jelenleg rettenetesen méltatlan körülmények között van a különgyűjtemény. Várható-e valami megoldás? — A gyűjtemény mind hozáférhetőség, mind állományvédelem szempontjából is kritikus helyzetben van. Abban reménykedhetünk, hogy a magyar iskolaügy közelgő millenniuma (996-ban létesült az első hazai iskola a mai Pannonhalmán) felhívja a figyelmet az OPKM különgyűjteményeinek — hiszen több is van — iszonyatos állapotára. Karácsony Ágnes (Lesnyó László felvétele) Megoldottuk? Ha sok minden mást még nem is, de az üvegek összegyűjtését már megoldották — hallottuk a MÉH osztályvezetőjétől, Siklósi Lászlótól. Mint megtudtuk, Budapesten száz üveggyűjtő konténert helyeztek ki az utcára. Ahhoz képest, hogy a város milyen nagy, ez a szám bizony kicsinek tűnik. A MÉH is beismeri, hogy jóval több kellene, de darabja hatezer forintba kerül, s noha minden forintért fájt a szívük, belátták, hogy ennyit meg kell tenniük a rend érdekében. Számolni kezdek. Százszor hatezer az hatszázezer. Egy NC-vezérlésű szerszámgép ára ma 10-12 millió forint körül jár. Ha ehhez hasonlítom a 600 ezer forintot, amely a főváros lakosságát hivatott szolgálni, bizony nem sok. Ez azonban az igazságnak csak az egyik fele. Mert az osztályvezetőnek is igaza van, amikor azt mondja, hogy nem egyetlen nagyvállalat feladata saját nyereségéből Budapest környezetszennyezését eltakarítani, hulladékait begyűjteni. — más — 1990. OKTÓBER 14., VASÁRNAP