Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-10-28 / 43. szám

A tehénpásztor... Egy biztos — jelentette ki öntudatosan brüsszeli látoga­tóm, az újdonsült budapesti politikus — engem vagyonszer­zés vádjával senki sem sározhat be, én az anyagi örömök meg­vetését hirdetem. Valóban szép politikai program. Különösen azokban az időkben, amikor például a benzin ára itt Belgiumban csök­ken, Magyarországon viszont emelkedik. Hallgattam a lemondás evangéliumát hirdető aszkétát, és egy nemrégen olvasott, a XIX. század Szokratészének mondott Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf személyét érdemesítő törté­net jutott az eszembe. A nagy író egy kicsit különc is volt. Történt, hogy szülőfalujában megüresedett a tehénpásztori állás, és Tolsztoj odaállt a falusi elöljáróság elé, s így beszélt: — Engedjétek meg, hogy én legyek a ti tehénpásztorotok. Senki sem mert ellentmondani, bár fejcsóválva fogadták el ezt a különös óhajtást. És Tolsztoj csakugyan őrizte pár hó­napig a falusi csordát. Egyszer azonban a hatóság küldöttei felkeresték a legelőn, és azt mondták neki: — Tisztelettel, nagy kérésünk volna hozzád Lev Nyikolaje­vics. Szabadíts meg minket kínzónktól és örökre hálába kel­­szünk neked. — Ki az a kínzó szellem? — A te őrültséged, hogy tehénpásztorunk akarsz lenni. Neked tréfa, de nekünk gyötrelem. — S miért gyötör ez benneteket? — kérdezte Tolsztoj. — Mert nem illünk mi össze. Te fennkölt lelkű úr vagy, mi a szolgáid, és nem áll hatalmunkban, hogy megverjünk, ha nem vagyunk veled megelégedve. Tolsztoj ezután felhagyott a csordaőrzéssel, de pásztora lett a nyomorultaknak, és szószólója a szenvedőknek. Az én kedves vendégem is hiába hirdeti az aszkézist, a le­mondást, ha a választópolgárai nem akarnak lemondani. Bár, úgy gondolom, a „patyolattiszta honatya” sem. Miért nem? Hiszen egy Belgiumban vásárolt Toyota kocsin tért haza. Mécs László Szocialisták kongresszus előtt A harmadik erő? Két és fél napos lesz a Szocialista Párt kongresszusa. A november 9-én, pénteken délután kezdődő tanácskozáson 450 küldött vesz részt Siófokon az egyik szakszervezeti üdü­lőben. Májusban már kinyilvánították: az európai szocialista­szociáldemokrata mozgalom részének tekintik magukat. De milyen kérdések várnak megválaszolásra ezen a kongresszu­son? — tudakoltuk a fővárosi Köztársaság téri székházban. — Meg kellene fogalmaz­ni a most már szilárdan el­lenzéki pártnak a program­ját arra a néhány évre, amit át tudunk tekinteni — summáz­ta Vitányi Iván,­­az országos választmány elnöke. — A lé­nyeggel akarunk most foglal­kozni: például azzal, hogy mennyire ment végbe Ma­gyarországon a rendszervál­tás, mi dőlt el, és mi nem. Hogy milyen a viszonya az MSZP-nek más pártokhoz. Mit tett, és tesz a párt azért, hogy mint „harmadik erő”, mint az európai térképen felvázolt szo­ciáldemokrata erő jelenjen meg. S persze áldást akarunk foglalni az olyan égető ügyek­ben­, mint a privatizálás, a földkérdés, a tulajdoni hely­zet. Dr. Borsány Györgytől, az előkészületek felelősétől meg­tudtuk, több vitaanyag ké­szült, amelyek a­­pártbeli áramlatok véleményét tükrö­zik. Ezek összevetése-gyú­­rása a napokban zajlik. A „Társulás a szociáldemok­rata MSZP-ért” nevet viselő szellemi műhely fogalmazvá­nyában­ olvashatjuk: a Szocia­lista Párt nem folytatója azoknak a pártalakulatoknak, amelyek különböző néven a sztálini jellegű diktatúrában az állampárt szerepét töltötték be. Ezt a pártot — az MSZP-t —, az állampárt belső ellen­zéke hozta létre, s mindazon törekvéseknek örököse, ame­lyek a konzervatív, a fasiszta és a sztálinista diktatúrával szemben, egyszerre harcoltak a demokráciáért. Lényegében, egybecseng a vitaanyagokban, a szociális piacgazdaság keretei között, minden oly­an tulajdoni formát elismernek, támogatnak, ame­lyek működését az élet igazol­ja, javaslataikban hangsúlyos szerepe van például a kedvez­ményes hitelekkel is serkentett dolgozói részvényeknek. Már elkészült a módosított alapsza­bály tervezete is, ami elis­meri tagjainak lelkiismereti, világnézeti, vallási, vélemény­nyilvánítási és cselekvési sza­badságát. (palkó) Polgármester­iskola Iskolapadba ülnek a polgár­­mesterek. Elsőként a közsé­giek, a Belügyminisztérium kezdeményezésére ötszáz pol­gármester már holnaptól meg­kezdi az ötnapos kurzust — tudtuk meg dr. Klement Ta­mástól, az Államigazgatási Ve­zetőképző Intézet igazgatójá­tól. Majd november végétől a 166 városi vezető tisztségviselő következik. A lecke, természetesen, az önkormányzati törvényre ala­pozódik. Csaknem kilencszáz előadás hangzik el, főként a törvényalkotásban részt vevő szakemberek jóvoltából. Szó kerül a polgármesterek, a jegyzők, a képviselőtestületek, a köztársasági megbízottak jo­gairól, kapcsolatrendszeréről, a helyi adókról, az önkor­mányzatok tulajdonáról, a törzsvagyon nyilvántartásáról, s — például — arról, miként lehet megosztani a vagyont a korábbi társközségekkel. Tapasztalataik átadásával német polgármesterek is köz­reműködnek; a bajor Hanns Seidel-alapítvány a költségek egy részén túl ily módon igyek­szik támogatni a magyar köz­­igazgatás korszerűsítését. A több mint kétezer jegyzőnek januártól, a képviselőtestületi tagoknak, valamint az önkor­mányzati dolgozóknak pedig tavasszal indítanak hasonló alapozó tanfolyamokat. (P. s.) Népszerűséget is tanulnak Amerikába mennek Mintegy harmincezer amerikai település polgármesterei­nek érdekképviseleti szerve az Egyesült Államok Polgármes­teri Konferenciája (The United States Conference és Mayors), amelynek fejlesztési programigazgatója dr. Kay Randle Scriinger az elmúlt héten ajánlatot tett a magyarországi köz­igazgatás-fejlesztés esetleges alapítványi támogatásának finan­szírozására, s tárgyalásokat folytatott a Települési Önkor­mányzatok Országos Szövetségének budapesti központjában egy amerikai segítséggel beindítandó polgármesteri tanfo­lyam megszervezéséről. — Elképzelésünk szerint — mondta a politikus asszony — a TÖOSZ dolga lenne a szer­vezés, mi pedig néhány tagú teamet küldenénk; gyakorló polgármestereket és közigaz­gatási szakembereket az elő­adások megtartására. A tan­folyam költségeit is fedez­nénk. — Ez az első ilyen amerikai kezdeményezés Kelet-Európá­­ban? — Nem. Hasonló képzés Lengyelországban már meg­kezdődött. Október közepén Krakkóban és Rzeszowban több egynapos tanfolyamot tartottunk, amelyeknek hu­szonöt-huszonöt hallgatója volt. — Mi a képzés tárgya? — Az előadások elsősorban az önkormányzatok gazdál­kodásához nyújtanak segítsé­get. Emellett a résztvevők, akiknek még nemigen lehet polgármesteri gyakorlatuk, az egyes témák kezelésének cél­szerű technikáját is megis­merhetik, amelynek alkalma­zása arra szolgál, hogy a la­kosság körében népszerűek le­gyenek. Megtudtuk még, hogy a ma­gyarok az amerikaiak kérésé­re 1991 júliusa és szeptembe­re között szerveznék meg a továbbképző tanfolyamokat, s hogy e kurzusokat követően több magyar polgármester — azok is, akik nem tudnak an­golul — egy-egy amerikai te­lepülés polgármesteri hivatalá­ban szerezhetne gyakorlati tapasztalatokat az önkormány­zatok működéséről. A néhány napos tapasztalatszerzés költ­ségeit a meghívók fedeznék. A feltételes mód használata azért indokolt, mert az önkor­mányzatok szövetsége decem­berben tartja közgyűlését —, amelyet az alapszabály értel­mében a választásokat követő kilencven napon, belül kell megtartani, s ezen a tagok — az önkormányzatokat mint jo­gi személyeket képviselő pol­gármesterek — döntenek ar­ról, hogy az önkormányzato­kat továbbra is országos szö­vetségbe kívánják-e tömörí­teni. (a. g.) )1990. OKTÓBER 28., VASÁRNAP D­öntés a kiemelt nyugdíjakról Visszavonók­ra M­aradnak kivételek Vége a volt magas rangú állami és pártvezetők kiemelt nyugdíjának. Mint ahogy vége az egyes, elsősorban a politikai szolgálatokat honoráló kitüntetések alapján folyósított nyug­díjkiegészítéseknek is. Természetesen csak akkor, ha a par­lament jövő heti ülésén rábólint az erről szóló törvényjavas­latra. Efelől azonban nem lehet kétségünk, hiszen a hírek szerint a pártok az alapkérdésekben egyetértenek, csupán a részleteket illetően várható vita. A honatyák elé kerülő in­dítvány abból indul ki, hogy az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be a társa­dalmi igazságérzetet sértő ki­emelt nyugdíjak és kiegészí­tések. Ezek összegének alap­jául ugyanis nem a járulék­fizetés szolgált, hanem egyes funkciók betöltése, illetve olyan kitüntetések elnyerése, amelyek ellentétesek a mai politikai értékítélettel. A tör­vény végrehajtását azonban nehezíti majd, hogy a kor­mány csak a volt állami ve­zetők nyugdíjairól rendelke­zik pontosnak mondható in­formációkkal. Ennek oka pe­dig az, hogy a volt MSZMP Központi Bizottságának tit­kársága a hetvenes évek de­rekától átvette a kivételes el­látást engedélyező állami szer­vek szerepét. Az egykori párt­­alkalmazottak így megállapí­tott nyugdíjairól a társada­lombiztosításnak is csak köz­vetett adatai vannak. Ezért az Országgyűlés várhatóan fölké­ri a Magyar Szocialista Pár­tot, hogy november 30-áig ál­lítson össze és bocsásson a kormány rendelkezésére olyan jegyzéket, amelyből kiderül: 1957 és az MSZP megalakulá­sa közötti időszakban kik kap­tak kivételes nyugdíjat? A tervezet szembetűnő ér­dekessége az, hogy miközben megszünteti a kivételeket, maga is kivételeket tesz. Meg­vonja ugyanis valamennyi ki­tüntetett személy nyugdíj­­kiegészítését, ám ugyanakkor rendelkezik arról: a Magyar Köztársaság kiváló és érdemes művészei, a népművészet mes­terei, a nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasisztaelle­nes szabadságharcban szerzett érdemekért kitüntetettek, a fegyveres harcokban részt vett partizánok, továbbá az olim­piai játékokon aranyérmet szerzett sportolók a korábbi kiegészítéssel azonos pótlást kapnak a költségvetésből. Dr. Salamon László, az Or­szággyűlés Alkotmányügyi és Törvény-előkészítő Bizottsá­gának elnöke szerint erre azért van szükség, mert nem szabad kiönteni a fürdővízzel a gyereket is. Azaz nem érheti anyagi hátrány azokat, akik kiemelkedő tudományos, mű­vészeti, sport- vagy egyéb te­vékenységükkel az ország ja­vát szolgálták. A tisztánlátást azonban ném­iképpen zavarja az a tény, hogy a pártállam gyakran ugyanazzal a kitün­tetéssel politikai és egyéb te­vékenységeket is elismert. Ezért — az érintettek kérel­mére — az adományozó szerv vagy jogutódja igazolást ad ki a kitüntetés alapjául szolgáló tevékenységről. A törvénytervezet emberi sorsokat érint, méghozzá több­ségében idős emberekét. Föl­merülhet a kérdés: szabad-e egy személytelen törvénnyel utólag beavatkozni az életük­be? Dr. Salamon László sze­rint a tervezet megfelel a jog­államiság követelményeinek. Csupán akkor volna helye az aggályoknak, ha netán vissza­menő hatályú lenne. Tehát ar­ra kötelezné az érintetteket, hogy fizessék vissza a kivéte­les és a normális — jogosa­n járó — nyugdíjösszeg közötti különbséget. Nem erről van szó, hanem arról: 1990. de­cember 31-e után mindenki az általános szabályok szerint kaphat csak nyugdíjat. K. L. Elmaradt a tisztviselő-kongresszus A hivatalnok ön- és közérzete A közszolgálatban dolgozók tízezrei várják a kormány ál­tal beígért köztisztviselői törvényt, ami tisztázhatná helyzetü­ket, jogaikat, kötelezettségeiket, a belátható pályaívet, az anya­gi biztonságot, s nem utolsósorban azt, hogy nincs bélistázás — érzékeltette az önkormányzatokban és más közhivatalokban tevékenykedők közérzetét Ambrus István, a Tanácsok és In­tézmények Dolgozóinak Szakszervezete nevében a Vasárnapi Híreknek. — Nincs azonban hír róla — mondotta —, hogy a parlament ezt mikor tárgyalná meg. A szervezet a hét végén tartotta volna II. kongresszu­sát a fővárosban, ám a közle­kedési akadályok keresztül­húzták számításaikat. Kétszáz küldöttből csak kilencvenen tudtak megjelenni. Így a szá­maikra égető ügyekben, dönte­ni hivatott kongresszust no­vemberre halasztották. De milyen, ügyekről van szó? — tudakoltuk Ambrus István bu­dapesti titkártól. — Állást akarunk foglalni például­­a szakszervezeti va­gyon dolgában. Az előterjesz­tés szerint egyedül a szak­­szervezeti kerekasztal döntési jogosultságá­t ismerjük el a volt SZOT-vagyon megosztá­sát illetően. Minden más meg­oldás egyenlő az államosítás­sal. Elfogadjuk a közös va­­gyonműködtetést is. Eldön­tendő továbbá, hogy csak az önkormányzati dolgozókat képviseljük-e, vagy pedig azokat is, akik a minisztériu­mok kinyújtott karjainak, a közigazgatás helyi,­­területi szerveinek alkalmazottjai. S a megváltozott körülményeket a nevünk is tükrözné, például így: Köztisztviselők Szakszer­vezete, P. S. Tanulmányukat megszakítók és karrierjük — ez annak a videofilmnek a címe, amit az Osztrák Kulturális Intézetben (Bp. Benczúr utca 16.) októ­ber 30-án délután 4 órai kez­dettel vetítenek. A napokban a Deák téri metróállomáson a lefelé tartó mozgólépcső előtt egy fiatalember azzal a kérés­sel fordult az arra hala­dókhoz, hogy a lépcső al­ján várakozó társának nyújtsanak majd kezet. Magyarázatként — ki tud­ja hányadszor — hadarva elmondta: ha nagyon so­kan ráznak kezet a társá­val, elképzelhető, hogy a cselekedet bekerülhet a Rekordok Könyvébe. Nem volt igazán sietős az utam, így megálltam, hogy megfigyelhessem, ki, miként reagál a meglehetősen szo­katlan kérésre. Közben arra gondoltam, feltehetően na­gyon sokféle reakciót vált­hat ki az emberekből ez az óhaj. Csodák csodájára csak­nem mindenki megértőnek bizonyult. Legtöbben moso­lyogva nyújtották kezüket a fiatalembernek, miután le­léptek a mozgólépcsőről. Nem csupán a férfiak, a nők döntő többsége is ha­sonlóan járt el, sőt közülük a fiatalabbak nevetve ráz­ták meg a feléjük nyújtott jobbot. Azóta eltelt néhány nap, de a kézfogásokat nem fe­ledhettem. Különösen sokat gondoltam erre október 23- án. De jó is lenne, ha nem­csak akkor lennénk hajlan­dók egymással kezet szorí­tani, ha ezzel esetleg a Re­kordok Könyvébe lehet be­kerülni! (bányai) Yamaha-vetélkedő K­obayashi s­arkában A mindössze kilencesztendős tokiói Rio Tamura nevét valószínűleg még a felkelő nap országában is csak kevesen ismerik, világhírű honfitársa, a félig-meddig budapesti ille­tőségű Kobayashi Kenicsiro viszont a földkerekség számos pó­diumán szerzett hírnevet a japán zenekultúrának. November közepén a Budapest Kongresszusi Központban a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar közreműködésével, s további nyolc ifjú japán zeneművész társaságában mindketten a közönség elé lépnek. Egyike lesz ez a­zon koncer­teknek, melyeket a Yamaha Music Foundation nevű szer­vezet évről évre megrendez, hogy a zenei alapítvány legte­hetségesebb tanítványai sze­replési lehetőséghez jussanak. — Nem­ itúlzok, ha azt állí­tom,­­hogy a jövő század nagy ■komponistái mutatkoznak be a­­magya­r közönség előtt — mondotta lapunknak adott te­lefoninterjújában Kazuhiko Ishizaki, a bécsi székhelyű Ya­maha Music Austria vezetője. — Cégün­k, mint­­a világ leg­nagyobb hangszergyártója, tu­datában van kultúraterjesztő szerepének, ezért a zenészek és komponisták támogatása, a hangversenyek pártolása a Ya­maha .Vállalkozói filozófiájá­nak iszerves része. Az első Ya­­maha-zeneiskola 36 évvel ez­előtt nyitotta meg kapuit az­zal a céllal, hogy egyszerű módszerekkel megismertessük a fiatalokkal a zene világát. A zenei alapítványt 1966-ban hoztuk létre, s ebbe a sorba tartozik, ahogy tehetségpártoló világkoncerteket is szervez­tünk. A Junior Original Con­cert díszelőadásainak koráb­ban már otthont adott az ENSZ New York-i palotája, Berlin, Párizs, London, leg­utóbb padi­g a bécsi Musik­­verein, s most a Yamaha-isko­­lák­­legtehetségesebb diákjai a magyar főváros zeneértő kö­zönsége előtt adnak számot tudásukról. A különleges zenei csemegét kínáló esemény nemzetközi sajtótájékoztatója kedden lesz, ahol a Yamaha cég vezetői be­számolnak arról is, hogy mi­lyen feltételek mellett hirdetik meg a hangversenyhez kapcso­lódó játékos zenei vetélkedő­jüket a hazai rádióadók hul­lámhosszain. Annyit már tu­dunk,­­hogy lemezeket, hang­szórókét,­­koncertbelépőket kí­nálnak nyereményként a ze­nekedvelő rádióhallgatóknak. (kdp) ]Bait van Jelentem: baj van! Nem velem, én még csak el­vágyok valahogy, de itt van­nak például a marhák. Illetve nincsenek. Mármint az a száz­­ötvenezer marha, amelyik le­vág altatván nem ad többé te­jet. Baj. Meg hogy kikapott a Fradi. És itt vannak ezek a taxisok is. Akik nem átallották a saját bajukat még olcsó benzinnel a Parlament elé fuvarozni, majd lezárni a közutakat. Baj. Meg ahogy kikapott a Fradi Dániában. Csakhogy itthon is bűzlik va­lami. A legjobban, hogy az emléktábla-rongálás egy rend­őr alezredes szerint azért nem minősíthető garázdaságnak, mert akik ott voltak, mind he­lyeselték, következésképp a táblatördelő nem botránkoztat­­ta meg a környezetét. Ez már több, mint baj. Veszély. És mégsem baj, hogy egy zárt kapuk mögött játszandó visszavágón a fordításra nin­csen esély. Aczéd Gábor

Next