Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1990-10-28 / 43. szám
A tehénpásztor... Egy biztos — jelentette ki öntudatosan brüsszeli látogatóm, az újdonsült budapesti politikus — engem vagyonszerzés vádjával senki sem sározhat be, én az anyagi örömök megvetését hirdetem. Valóban szép politikai program. Különösen azokban az időkben, amikor például a benzin ára itt Belgiumban csökken, Magyarországon viszont emelkedik. Hallgattam a lemondás evangéliumát hirdető aszkétát, és egy nemrégen olvasott, a XIX. század Szokratészének mondott Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf személyét érdemesítő történet jutott az eszembe. A nagy író egy kicsit különc is volt. Történt, hogy szülőfalujában megüresedett a tehénpásztori állás, és Tolsztoj odaállt a falusi elöljáróság elé, s így beszélt: — Engedjétek meg, hogy én legyek a ti tehénpásztorotok. Senki sem mert ellentmondani, bár fejcsóválva fogadták el ezt a különös óhajtást. És Tolsztoj csakugyan őrizte pár hónapig a falusi csordát. Egyszer azonban a hatóság küldöttei felkeresték a legelőn, és azt mondták neki: — Tisztelettel, nagy kérésünk volna hozzád Lev Nyikolajevics. Szabadíts meg minket kínzónktól és örökre hálába kelszünk neked. — Ki az a kínzó szellem? — A te őrültséged, hogy tehénpásztorunk akarsz lenni. Neked tréfa, de nekünk gyötrelem. — S miért gyötör ez benneteket? — kérdezte Tolsztoj. — Mert nem illünk mi össze. Te fennkölt lelkű úr vagy, mi a szolgáid, és nem áll hatalmunkban, hogy megverjünk, ha nem vagyunk veled megelégedve. Tolsztoj ezután felhagyott a csordaőrzéssel, de pásztora lett a nyomorultaknak, és szószólója a szenvedőknek. Az én kedves vendégem is hiába hirdeti az aszkézist, a lemondást, ha a választópolgárai nem akarnak lemondani. Bár, úgy gondolom, a „patyolattiszta honatya” sem. Miért nem? Hiszen egy Belgiumban vásárolt Toyota kocsin tért haza. Mécs László Szocialisták kongresszus előtt A harmadik erő? Két és fél napos lesz a Szocialista Párt kongresszusa. A november 9-én, pénteken délután kezdődő tanácskozáson 450 küldött vesz részt Siófokon az egyik szakszervezeti üdülőben. Májusban már kinyilvánították: az európai szocialistaszociáldemokrata mozgalom részének tekintik magukat. De milyen kérdések várnak megválaszolásra ezen a kongresszuson? — tudakoltuk a fővárosi Köztársaság téri székházban. — Meg kellene fogalmazni a most már szilárdan ellenzéki pártnak a programját arra a néhány évre, amit át tudunk tekinteni — summázta Vitányi Iván,az országos választmány elnöke. — A lényeggel akarunk most foglalkozni: például azzal, hogy mennyire ment végbe Magyarországon a rendszerváltás, mi dőlt el, és mi nem. Hogy milyen a viszonya az MSZP-nek más pártokhoz. Mit tett, és tesz a párt azért, hogy mint „harmadik erő”, mint az európai térképen felvázolt szociáldemokrata erő jelenjen meg. S persze áldást akarunk foglalni az olyan égető ügyekben, mint a privatizálás, a földkérdés, a tulajdoni helyzet. Dr. Borsány Györgytől, az előkészületek felelősétől megtudtuk, több vitaanyag készült, amelyek apártbeli áramlatok véleményét tükrözik. Ezek összevetése-gyúrása a napokban zajlik. A „Társulás a szociáldemokrata MSZP-ért” nevet viselő szellemi műhely fogalmazványában olvashatjuk: a Szocialista Párt nem folytatója azoknak a pártalakulatoknak, amelyek különböző néven a sztálini jellegű diktatúrában az állampárt szerepét töltötték be. Ezt a pártot — az MSZP-t —, az állampárt belső ellenzéke hozta létre, s mindazon törekvéseknek örököse, amelyek a konzervatív, a fasiszta és a sztálinista diktatúrával szemben, egyszerre harcoltak a demokráciáért. Lényegében, egybecseng a vitaanyagokban, a szociális piacgazdaság keretei között, minden olyan tulajdoni formát elismernek, támogatnak, amelyek működését az élet igazolja, javaslataikban hangsúlyos szerepe van például a kedvezményes hitelekkel is serkentett dolgozói részvényeknek. Már elkészült a módosított alapszabály tervezete is, ami elismeri tagjainak lelkiismereti, világnézeti, vallási, véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságát. (palkó) Polgármesteriskola Iskolapadba ülnek a polgármesterek. Elsőként a községiek, a Belügyminisztérium kezdeményezésére ötszáz polgármester már holnaptól megkezdi az ötnapos kurzust — tudtuk meg dr. Klement Tamástól, az Államigazgatási Vezetőképző Intézet igazgatójától. Majd november végétől a 166 városi vezető tisztségviselő következik. A lecke, természetesen, az önkormányzati törvényre alapozódik. Csaknem kilencszáz előadás hangzik el, főként a törvényalkotásban részt vevő szakemberek jóvoltából. Szó kerül a polgármesterek, a jegyzők, a képviselőtestületek, a köztársasági megbízottak jogairól, kapcsolatrendszeréről, a helyi adókról, az önkormányzatok tulajdonáról, a törzsvagyon nyilvántartásáról, s — például — arról, miként lehet megosztani a vagyont a korábbi társközségekkel. Tapasztalataik átadásával német polgármesterek is közreműködnek; a bajor Hanns Seidel-alapítvány a költségek egy részén túl ily módon igyekszik támogatni a magyar közigazgatás korszerűsítését. A több mint kétezer jegyzőnek januártól, a képviselőtestületi tagoknak, valamint az önkormányzati dolgozóknak pedig tavasszal indítanak hasonló alapozó tanfolyamokat. (P. s.) Népszerűséget is tanulnak Amerikába mennek Mintegy harmincezer amerikai település polgármestereinek érdekképviseleti szerve az Egyesült Államok Polgármesteri Konferenciája (The United States Conference és Mayors), amelynek fejlesztési programigazgatója dr. Kay Randle Scriinger az elmúlt héten ajánlatot tett a magyarországi közigazgatás-fejlesztés esetleges alapítványi támogatásának finanszírozására, s tárgyalásokat folytatott a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének budapesti központjában egy amerikai segítséggel beindítandó polgármesteri tanfolyam megszervezéséről. — Elképzelésünk szerint — mondta a politikus asszony — a TÖOSZ dolga lenne a szervezés, mi pedig néhány tagú teamet küldenénk; gyakorló polgármestereket és közigazgatási szakembereket az előadások megtartására. A tanfolyam költségeit is fedeznénk. — Ez az első ilyen amerikai kezdeményezés Kelet-Európában? — Nem. Hasonló képzés Lengyelországban már megkezdődött. Október közepén Krakkóban és Rzeszowban több egynapos tanfolyamot tartottunk, amelyeknek huszonöt-huszonöt hallgatója volt. — Mi a képzés tárgya? — Az előadások elsősorban az önkormányzatok gazdálkodásához nyújtanak segítséget. Emellett a résztvevők, akiknek még nemigen lehet polgármesteri gyakorlatuk, az egyes témák kezelésének célszerű technikáját is megismerhetik, amelynek alkalmazása arra szolgál, hogy a lakosság körében népszerűek legyenek. Megtudtuk még, hogy a magyarok az amerikaiak kérésére 1991 júliusa és szeptembere között szerveznék meg a továbbképző tanfolyamokat, s hogy e kurzusokat követően több magyar polgármester — azok is, akik nem tudnak angolul — egy-egy amerikai település polgármesteri hivatalában szerezhetne gyakorlati tapasztalatokat az önkormányzatok működéséről. A néhány napos tapasztalatszerzés költségeit a meghívók fedeznék. A feltételes mód használata azért indokolt, mert az önkormányzatok szövetsége decemberben tartja közgyűlését —, amelyet az alapszabály értelmében a választásokat követő kilencven napon, belül kell megtartani, s ezen a tagok — az önkormányzatokat mint jogi személyeket képviselő polgármesterek — döntenek arról, hogy az önkormányzatokat továbbra is országos szövetségbe kívánják-e tömöríteni. (a. g.) )1990. OKTÓBER 28., VASÁRNAP Döntés a kiemelt nyugdíjakról Visszavonókra Maradnak kivételek Vége a volt magas rangú állami és pártvezetők kiemelt nyugdíjának. Mint ahogy vége az egyes, elsősorban a politikai szolgálatokat honoráló kitüntetések alapján folyósított nyugdíjkiegészítéseknek is. Természetesen csak akkor, ha a parlament jövő heti ülésén rábólint az erről szóló törvényjavaslatra. Efelől azonban nem lehet kétségünk, hiszen a hírek szerint a pártok az alapkérdésekben egyetértenek, csupán a részleteket illetően várható vita. A honatyák elé kerülő indítvány abból indul ki, hogy az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be a társadalmi igazságérzetet sértő kiemelt nyugdíjak és kiegészítések. Ezek összegének alapjául ugyanis nem a járulékfizetés szolgált, hanem egyes funkciók betöltése, illetve olyan kitüntetések elnyerése, amelyek ellentétesek a mai politikai értékítélettel. A törvény végrehajtását azonban nehezíti majd, hogy a kormány csak a volt állami vezetők nyugdíjairól rendelkezik pontosnak mondható információkkal. Ennek oka pedig az, hogy a volt MSZMP Központi Bizottságának titkársága a hetvenes évek derekától átvette a kivételes ellátást engedélyező állami szervek szerepét. Az egykori pártalkalmazottak így megállapított nyugdíjairól a társadalombiztosításnak is csak közvetett adatai vannak. Ezért az Országgyűlés várhatóan fölkéri a Magyar Szocialista Pártot, hogy november 30-áig állítson össze és bocsásson a kormány rendelkezésére olyan jegyzéket, amelyből kiderül: 1957 és az MSZP megalakulása közötti időszakban kik kaptak kivételes nyugdíjat? A tervezet szembetűnő érdekessége az, hogy miközben megszünteti a kivételeket, maga is kivételeket tesz. Megvonja ugyanis valamennyi kitüntetett személy nyugdíjkiegészítését, ám ugyanakkor rendelkezik arról: a Magyar Köztársaság kiváló és érdemes művészei, a népművészet mesterei, a nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasisztaellenes szabadságharcban szerzett érdemekért kitüntetettek, a fegyveres harcokban részt vett partizánok, továbbá az olimpiai játékokon aranyérmet szerzett sportolók a korábbi kiegészítéssel azonos pótlást kapnak a költségvetésből. Dr. Salamon László, az Országgyűlés Alkotmányügyi és Törvény-előkészítő Bizottságának elnöke szerint erre azért van szükség, mert nem szabad kiönteni a fürdővízzel a gyereket is. Azaz nem érheti anyagi hátrány azokat, akik kiemelkedő tudományos, művészeti, sport- vagy egyéb tevékenységükkel az ország javát szolgálták. A tisztánlátást azonban némiképpen zavarja az a tény, hogy a pártállam gyakran ugyanazzal a kitüntetéssel politikai és egyéb tevékenységeket is elismert. Ezért — az érintettek kérelmére — az adományozó szerv vagy jogutódja igazolást ad ki a kitüntetés alapjául szolgáló tevékenységről. A törvénytervezet emberi sorsokat érint, méghozzá többségében idős emberekét. Fölmerülhet a kérdés: szabad-e egy személytelen törvénnyel utólag beavatkozni az életükbe? Dr. Salamon László szerint a tervezet megfelel a jogállamiság követelményeinek. Csupán akkor volna helye az aggályoknak, ha netán visszamenő hatályú lenne. Tehát arra kötelezné az érintetteket, hogy fizessék vissza a kivételes és a normális — jogosan járó — nyugdíjösszeg közötti különbséget. Nem erről van szó, hanem arról: 1990. december 31-e után mindenki az általános szabályok szerint kaphat csak nyugdíjat. K. L. Elmaradt a tisztviselő-kongresszus A hivatalnok ön- és közérzete A közszolgálatban dolgozók tízezrei várják a kormány által beígért köztisztviselői törvényt, ami tisztázhatná helyzetüket, jogaikat, kötelezettségeiket, a belátható pályaívet, az anyagi biztonságot, s nem utolsósorban azt, hogy nincs bélistázás — érzékeltette az önkormányzatokban és más közhivatalokban tevékenykedők közérzetét Ambrus István, a Tanácsok és Intézmények Dolgozóinak Szakszervezete nevében a Vasárnapi Híreknek. — Nincs azonban hír róla — mondotta —, hogy a parlament ezt mikor tárgyalná meg. A szervezet a hét végén tartotta volna II. kongresszusát a fővárosban, ám a közlekedési akadályok keresztülhúzták számításaikat. Kétszáz küldöttből csak kilencvenen tudtak megjelenni. Így a számaikra égető ügyekben, dönteni hivatott kongresszust novemberre halasztották. De milyen, ügyekről van szó? — tudakoltuk Ambrus István budapesti titkártól. — Állást akarunk foglalni példáula szakszervezeti vagyon dolgában. Az előterjesztés szerint egyedül a szakszervezeti kerekasztal döntési jogosultságát ismerjük el a volt SZOT-vagyon megosztását illetően. Minden más megoldás egyenlő az államosítással. Elfogadjuk a közös vagyonműködtetést is. Eldöntendő továbbá, hogy csak az önkormányzati dolgozókat képviseljük-e, vagy pedig azokat is, akik a minisztériumok kinyújtott karjainak, a közigazgatás helyi,területi szerveinek alkalmazottjai. S a megváltozott körülményeket a nevünk is tükrözné, például így: Köztisztviselők Szakszervezete, P. S. Tanulmányukat megszakítók és karrierjük — ez annak a videofilmnek a címe, amit az Osztrák Kulturális Intézetben (Bp. Benczúr utca 16.) október 30-án délután 4 órai kezdettel vetítenek. A napokban a Deák téri metróállomáson a lefelé tartó mozgólépcső előtt egy fiatalember azzal a kéréssel fordult az arra haladókhoz, hogy a lépcső alján várakozó társának nyújtsanak majd kezet. Magyarázatként — ki tudja hányadszor — hadarva elmondta: ha nagyon sokan ráznak kezet a társával, elképzelhető, hogy a cselekedet bekerülhet a Rekordok Könyvébe. Nem volt igazán sietős az utam, így megálltam, hogy megfigyelhessem, ki, miként reagál a meglehetősen szokatlan kérésre. Közben arra gondoltam, feltehetően nagyon sokféle reakciót válthat ki az emberekből ez az óhaj. Csodák csodájára csaknem mindenki megértőnek bizonyult. Legtöbben mosolyogva nyújtották kezüket a fiatalembernek, miután leléptek a mozgólépcsőről. Nem csupán a férfiak, a nők döntő többsége is hasonlóan járt el, sőt közülük a fiatalabbak nevetve rázták meg a feléjük nyújtott jobbot. Azóta eltelt néhány nap, de a kézfogásokat nem feledhettem. Különösen sokat gondoltam erre október 23- án. De jó is lenne, ha nemcsak akkor lennénk hajlandók egymással kezet szorítani, ha ezzel esetleg a Rekordok Könyvébe lehet bekerülni! (bányai) Yamaha-vetélkedő Kobayashi sarkában A mindössze kilencesztendős tokiói Rio Tamura nevét valószínűleg még a felkelő nap országában is csak kevesen ismerik, világhírű honfitársa, a félig-meddig budapesti illetőségű Kobayashi Kenicsiro viszont a földkerekség számos pódiumán szerzett hírnevet a japán zenekultúrának. November közepén a Budapest Kongresszusi Központban a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, s további nyolc ifjú japán zeneművész társaságában mindketten a közönség elé lépnek. Egyike lesz ez azon koncerteknek, melyeket a Yamaha Music Foundation nevű szervezet évről évre megrendez, hogy a zenei alapítvány legtehetségesebb tanítványai szereplési lehetőséghez jussanak. — Nem itúlzok, ha azt állítom,hogy a jövő század nagy ■komponistái mutatkoznak be amagyar közönség előtt — mondotta lapunknak adott telefoninterjújában Kazuhiko Ishizaki, a bécsi székhelyű Yamaha Music Austria vezetője. — Cégünk, minta világ legnagyobb hangszergyártója, tudatában van kultúraterjesztő szerepének, ezért a zenészek és komponisták támogatása, a hangversenyek pártolása a Yamaha .Vállalkozói filozófiájának iszerves része. Az első Yamaha-zeneiskola 36 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit azzal a céllal, hogy egyszerű módszerekkel megismertessük a fiatalokkal a zene világát. A zenei alapítványt 1966-ban hoztuk létre, s ebbe a sorba tartozik, ahogy tehetségpártoló világkoncerteket is szerveztünk. A Junior Original Concert díszelőadásainak korábban már otthont adott az ENSZ New York-i palotája, Berlin, Párizs, London, legutóbb padig a bécsi Musikverein, s most a Yamaha-iskoláklegtehetségesebb diákjai a magyar főváros zeneértő közönsége előtt adnak számot tudásukról. A különleges zenei csemegét kínáló esemény nemzetközi sajtótájékoztatója kedden lesz, ahol a Yamaha cég vezetői beszámolnak arról is, hogy milyen feltételek mellett hirdetik meg a hangversenyhez kapcsolódó játékos zenei vetélkedőjüket a hazai rádióadók hullámhosszain. Annyit már tudunk,hogy lemezeket, hangszórókét,koncertbelépőket kínálnak nyereményként a zenekedvelő rádióhallgatóknak. (kdp) ]Bait van Jelentem: baj van! Nem velem, én még csak elvágyok valahogy, de itt vannak például a marhák. Illetve nincsenek. Mármint az a százötvenezer marha, amelyik levág altatván nem ad többé tejet. Baj. Meg hogy kikapott a Fradi. És itt vannak ezek a taxisok is. Akik nem átallották a saját bajukat még olcsó benzinnel a Parlament elé fuvarozni, majd lezárni a közutakat. Baj. Meg ahogy kikapott a Fradi Dániában. Csakhogy itthon is bűzlik valami. A legjobban, hogy az emléktábla-rongálás egy rendőr alezredes szerint azért nem minősíthető garázdaságnak, mert akik ott voltak, mind helyeselték, következésképp a táblatördelő nem botránkoztatta meg a környezetét. Ez már több, mint baj. Veszély. És mégsem baj, hogy egy zárt kapuk mögött játszandó visszavágón a fordításra nincsen esély. Aczéd Gábor