Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-04 / 44. szám

Kelet-európai fegyverplafon Budapest - állomás Párizs felé A hatos csoport szombati budapesti tanácskozásán az újságírók körében némi meg­lepetést okozott, hogy az elő­zetes tervekkel ellentétben a Cseh és Szlovák Köztársasá­got, illetve a Szovjetuniót nem a diplomácia első embe­rei képviselték. A házigazda magyar külügyminisztérium szóvivője, Herman János ar­ról tájékoztatta a magyar és a­­nemzetközi sajtó nagy számban összegyűlt tudósí­tóit, hogy Eduard Sevardnad­­ze „belpolitikai problémák miatt” nem látogathatott Ma­gyarországb­a, míg Jiri Dienst­bier külügyminiszter látoga­tását egészségügyi problémák akadályozták. Így a tanácsko­záson a Szovjetuniót Jurij Kvicinszkij külügyminiszter­­helyettes, Csehszlovákiát pe­dig Robert Karencár első kül­ügyminiszter-helyettes kép­viselte. A bolgár küldöttséget Ljuben Gocev, a lengyel de­legációt Krzysztof Skubi­­szewski vezette, Romániát Adrian Nastase képviselte. A kormány Béla király úti vendégházában összeült kül­ügyminiszterek és kíséretük­ben lévő szakértők még szom­baton is hosszas vitát foly­tattak a nemzeti haderők platformjait rögzítő megál­lapodástervezet részleteiről. A hat ország diplomáciájá­nak vezető képviselői végül is a kora délutáni órákban írták alá a már részleteiben is kimunkált dokumentu­mot. A tanácskozás szünetében Kvicinszkij külgyminiszter­­helyettes lapunknak nyilat­kozva kijelentette: ami a po­litikai együttműködést illeti az itt jelenlevő országok kép­viselői közt, úgy tekintetbe kell venni, hogy ezeket az államokat komoly politikai, biztonságpolitikai, gazdasá­gi szálak kö­tik össze és eze­ket nem lehet következmé­nyek nélkül elvágni. Az aláírás ünnepi aktusa alkalmából a vendéglátó Ma­gyarország nevében beszédet mondott Jeszenszky Géza külügyminiszter. A magyar diplomácia vezetője örömmel nyugtázta, hogy­­a hatos cso­port szakértőinek igen­­rövid idő, mindössze néhány hét alatt sikerült megállapodni­uk ebben a bonyolult, orszá­gaik biztonságát követlenül érintő, ezért mindenki számá­ra igen érzékeny kérdésben. A mai nappal — hangoztat­ta — újabb fontos feltételét teremtették meg annak, hogy a párizsi csúcstalálkozón alá­írhassák az európai hagyo­mányos fegyveres erőkről és fegyverzetekről" szóló megál­lapodást. Reményét fejezte ki, hogy a most aláírt meg­állapodás gyors kidolgozását lehetővé tevő együttműködés a jövőben is folytatódik. Er­re annál is inkább nagy szük­ség van, mivel nagy felada­tok állnak még az európai államok előtt. Antall József kormányfő az aláírás után, délután a Parla­mentben fogadta a hatos cso­port külügyi vezetőit. A meg­beszélésen egybehangzó véle­ményként fogalmazódott meg, hogy a közép-kelet-európai térség országai rengeteg közös problémával küszködnek, ame­lyekre a demokrácia hozhat gyógyírt. A magyar miniszterelnök irodájában fogadta Julij Kvi­cinszkij szovjet külügyminisz­ter-helyettest, aki elmondta, hogy a szovjet fél számít a kormányfő mielőbbi moszkvai látogatására. Hit-hadállás a Dózsa György úton Indul a segélyoffenzíva Üdv a Hadseregnek! — mondhatnánk, hiszen az 1924- től 1949-ig hazánkban is mű­ködő Üdvhadsereg ismét foly­tatja magyarországi szolgála­tát­. Aki utazott már nyuga­ton, az láthatta, hallhatta, amint a kék egyenruhások csapata ének- és gitárszóval próbálta jobb belátásra bírni az örömtanyák „személyze­tét” vagy a közömbös kábító­­szereseket. A szervezetet 1865-ben Wil­liam Booth alapította, s Nagy-Britanniából indult hódító út­jára ez a katonai felépítési mintát követő lelki hadsereg. Az Üdvhadsereg a szegények és az elesettek érdekében folytat békés hadviselést. A Magyarországon több mint száz taggal bejegyzett szerve­zet a­­ hagyományos agitáció mellett elsősorban segély­akciókkal kezdi itteni tény­kedését. Tegnap új magyarországi otthonukban, a Dózsa György út 84. szám alatti irodaház­ban tartott ünnepi gyűlésü­kön — ahol megjelent dr. Surján László népjóléti mi­niszter — Willy Huguenin, a svájci, osztrák és magyar te­rület parancsnoka mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy számukra ez nem a kezdet, hanem az újrakezdés idősza­ka. Igaz, a magyarországi hadtest parancsnoka — a szervezetben szokásos ve­zénylés útján nálunk szolgá­latot teljesítő — Victor R. Doughty őrnagy és felesége, csak négy hónapja él Magyar­­országon, de a hazai tisztek — akik még 1949 előtt is az Üdvhadseregben szolgáltak — úgy vélik, hogy kiválóan megismerték a magyarorszá­gi körülményeket. É. M. Z. A mártírok özvegyeinek Az 56-os mártírok özvegyei­nek, hozzátartozóinak adtak át szombaton alapítvány díjat Győrött. Az alapítvány Szi­­gethy Attilának, a Győri Nem­zeti Tanács egykori elnökének nevét viseli, értéke 100 ezer dollár. Az alapító az USA-ban élő Rokob József és felesége. Az alapítvány első kamatá­ból "a mártírok még élő özve­gyei, illetve közvetlen hozzá­tartozói — Árvai Lászlóné Szi­­gethy Piroska, özvegy Földes Gáborné, özvegy Tihanyi Ár­­pádné, Andrásiné Gulyás Ani­kó, Gulyás Csilla, özvegy Weintrager Lászlóné, özvegy Zsigmond Imréné —, és az MDF mosonmagyaróvári szer­­vezete 40-40 ezer forintot kap­tak. Két kivégzettnek nincs olyan hozzátartozója, aki a méltó temetésről gondoskod­hatna, ezért az MDF moson­magyaróvári szervezete vál­lalta eltemettetésüket. / ■—■ Vasárnapi Ti­zek. Hármas sajtókonferencia (Munkatársunktól) A tanácskozás végeztével tartott sajtókonferencián ha­zánk, valamint Románia és Lengyelország külügyminisz­tere vett részt. A sajtótájékoz­tatót megnyitván Jeszenszky Géza kijelentette: az emberi­ségben ősi vágy és a félelem és a szükség nélküli életre. A demokrácia eszméjének tér­nyerésével ez közvetlen közel­be került. Kérdésekre válaszolva a magyar diplomácia vezetője felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a most született megállapodás nem a Varsói Szerződésnek mint olyannak, hanem az itt képviselt álla­moknak az okmánya. Mint mondotta, hazánk sem idén, sem jövőre nem vesz részt a VSZ hadgyakorlatain, ha egy­általán lesznek ilyenek. Kije­lentette, nincs még dátum a PTT-ülésre, vagyis a részt ve­vő országok csúcstalálkozójá­ra, de erre minden valószí­nűség szerint az esztendő vé­ge előtt sor kerül. A lengyel és a román kül­ügyminiszter sok tekintetben hasonlóan ítélte meg a VSZ jövőjét, mint Jeszenszky Géza, a katonai szervezetet gyakor­latilag holttá nyilvánították. (A varsói diplomácia feje egyébként nagy hangsúlyt adott a Szovjetunióval kiépí­tendő jó viszonynak.) Jeszenszky egyebek közt hangoztatta: nincs ok attól félni, hogy VSZ nélkül desta­­bilizálódhat Európa, hiszen e földrész a háború utáni legfe­nyegetőbb időszakot is úgy él­te át, hogy nem volt Varsói Szerződés. Mind a magyar, mind a ro­mán külügyminiszter pozití­van értékelte kettőjük talál­kozóját, amely hozzájárult bi­zonyos félreértések tisztázásá­hoz. Meiszter Dávid nagykövet, az ismert leszerelési szakértő, eddig kevéssé ismert részlete­ket közölt a fegyverkategó­riák csökkentésével kapcso­latban, aláhúzván, negyven hónap áll rendelkezésre szi­gorúan körülhatárolt fegyver­zetcsoportok csökkentésére, il­letve megsemmisítésére. Eltemették a szocdemek nagyasszonyát Két lil­a Anna hazatért Az MSZDP csendesen búcsúzott működött a hangosító bérén­ Sándor miniszterek koszorúz­­dezésé­tn­k. A gyászszertartáson Vá-Göncz Árpád köztársasági sárhelyi Miklós, a TIB elnöke, elnök nevében Regéczy Nagy országgyűlési képviselő és Ré­ László helyezett el koszorút, vész András, a Szociáldemok­­at Országgyűlés nevében Sza­­rata Párt egykori alelnöke Kach György, az Országgyűlés méltatta Kéthly Anna életút­­elnöke, a kormány nevében jár. Bod Péter Ákos és Győriványi — vpg — Hazai földbe helyezték szombat délelőtt Kéthly An­nának, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom külföl­di emigrációban elhunyt ki­magasló személyiségének ham­vait, amelyet Belgiumból ho­zatott haza a Franciaország­ban élő Nagy Ernő, az egyko­ri demokratikus emigráció me­cénása. Kéthly Anna hamvait a rákoskeresztúri temető 300- as parcellájában ravatalozták fel, majd Nagy Imre és már­tírtársainak sírja közelében helyezték örök nyugalomra. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által szervezett gyászszertartáson részt vettek a pártok, a szakszervezetek, a munkástanácsok, a Bajcsy- Zsilinszky társaság, a TIB képviselői, valamint Kéthly Anna egykori barátai, tiszte­lői. Ott voltak a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt kongres­­­szusának küldöttei is, akik a temetés miatt megszakították tanácskozásukat. A sírnál Erdődy János, az 1956-os forradalmi Népszava főszerkesztője egy hetvenéves párt­jel­vényt helyezett el az urnán. Petrasovits Anna és Baranyai Tibor, az MSZDP Vezetői búcsúszavait csak a közelben állók hallhatták, mert amikor a mikrofonhoz léptek, valamilyen okból nem (Kiss Ferenc felvétele) Szabad György, az Országgyűlés nevében koszorúzott Hírsorok szombatról­ ­ Ha a Független Kisgaz­dapárt jelenlegi mélypontján nem jut túl, s nem képes meg­újulni, akkor a pártnak nincs helye a magyar politikai köz­életben — hangzott el azon a kisgazda-nagygyűlésen, ame­lyet szombaton Berettyóújfa­luban rendezett a párt bihari területi központja. A központ­hoz tartozó kisgazdaszerveze­tek ezért követelik a nagy­­választmány soron kívüli, azonnali összehívását, ott a teljes vezetőség lemondását, és ideiglenes ügyvivői testü­let felállítását.­­ Az 1945-ig Magyarországon is virágzó katolikus legény­­egyleteket újjáélesztve, szom­baton a József Attila Gimná­zium dísztermében, megala­kult a Magyar Kolping Szövet­ség. A német Adolph Kolping által 150 éve elindított moz­galom lényege, hogy közössége keretet ad a hívő embereknek, életkortól, társadalmi rangtól, iskolai végzettségtől függetle­nül. A nyolc család­közösséget számláló Magyar Kolping Szövetség elnöke Körinek László, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, az egy­házi vezető pedig Borbericz Pál apát, a Hittudományi Egyetem tanára lett. Se föl, se le nem változik az adó A héten másodszor ültek össze a miniszterek A költségvetés szorongatott helyzete miatt a kormány jö­vőre az adóterhek némi növe­lését tervezte, ettől azonban — mint ez a szombati kabi­netülés után kiderült — végül is elállt. Az adómentes „sáv" megszüntetésével például va­lamelyest növekedtek volna a költségvetés bevételei — mon­dotta dr. Botos Katalin, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára a Vasárnapi Hí­rek munkatársának. — Az intézkedés kompenzálására azonban csak részlegesen len­ne mód. S mert a lakosságot amúgy is sújtják a külső ha­tások és a támogatások leépí­tése miatti áremelések (ener­giahordozók stb.), a kormány változtatott elképzelésén a sze­mélyi jövedelemadózás dolgá­ban. Hasonló álláspontra jutottak az általános forgalmi adó ese­tében is. Az eddig gyakorla­tilag nem adózó „0-kulcsos” termékek adóját nem emelik tíz százalékra, mert a döntés­nek — ha realizálják — hat­­százalékos inflációnövekedési többlet lenne a következ­ménye. S ez leginkább éppen a kisjövedelmű rétegekre ne­hezedett volna, akik pedig a legtöbbet fogyasztják a „0-kul­­csos” termékekből, vagyis alap­vető élelmiszerekből, gyógy­szerekből, szolgáltatásokból. A napidíj ügye is szere­pelt az ülésen. Mint azt László Balázs kormányszóvi­vőtől megtudtuk: a kormány nem tartja szükségesnek, hogy felső határt szabjon meg, mert máris van lehetőség arra, hogy a napidíjat a gazdálkodók sa­ját hatáskörben alakítsák és számlával igazolt elszámolást is alkalmazzanak. Minderről egyébként kikérik az Érdek­egyeztető Tanács véleményét. Ami pedig az úgynevezett költségvetési egységeket illeti, a kormány a Pénzügyminisz­térium feladatává tette a na­pidíj felső határának megálla­pítását. Egyebekről még annyit: te­kintettel arra, hogy megvál­tozott annak rendszere, mi­lyen alkalmakkor kerül sor az állami zászló le- és felvo­nására, úgy döntöttek, hogy egyedileg rendelkeznek erről, mindaddig, amíg nincs új sza­bályozás. P. S. Petrasovits a pilóta Mélyrepülő szocdemek Petrasovits Anna légies hasonlata szerint a tavalyi kong­resszus után olyan repülőgépet emelt a magasba, amelynek képzetlen volt a személyzete, kevés az üzemanyaga, amelyre terroristák is felkapaszkodtak, s amelyet légi kalózok is meg­támadtak. S most ezt a repülőgépet komolyabb személyi sé­rülés nélkül letette a kifutópályára. Ellenlábasai szerint azon­ban az elnök asszony-pilóta hibái is alaposan hozzájárultak a Magyarországi Szociáldemokrata Párt mélyrepüléséhez. En­nél sokkal földhözragadottabb kérdés is foglalkoztatta a párt hét végi, 37. kongresszusának résztvevőit: legitim-e egyálta­lán a ma, vasárnap folytatódó tanácskozás? Valóságos politikai show zajlott a budapesti pártszék­­házban. Kezdődött azzal, hogy miközben a résztvevők több­sége kivonult Kéthly Anná­nak, a párt egykori elnökének temetésére, addig meghallga­tásra beidézték azt a 19 sze­mélyt, akiknek párttagságát a vezetés korábban felfüggesz­tette. Az indok: valótlan vá­dakkal illették a párt jelenle­gi elnökét. A határozatot azonban szabálytalannak ítél­te az országos ellenőrző bi­zottság, így fordulhatott elő, hogy a 19-ek képviselői ott to­porogtak a folyosón. Órák tel­tek el, mire a kongresszus úgy határozott, hogy beengedik közülük azokat, akiket az alapszervezetekben küldött­nek választottak. A teremben gyászos hangulat fogadta őket, a temetésről visszatérők ugyanis bejelentették: a gyász­­szertartást szervező Történel­mi Igazságtételi Bizottság le­hetetlenné tette, hogy Petra­sovits Anna elmondja beszé­dét Kéthly Anna sírjánál. Röplapinvázió Petrasovits Anna még el sem kezdte elnöki beszámoló­ját, amikor elindult a röplap­­invázió. „Számoltassátok el Petrasovits Annát és csoport­ját! Hol a párt pénze? Zár­játok ki a Petrasovits-csopor­­tot!” — olvashattuk. A folyo­sókon pedig lábra kapott a hír:­­ irányított volt a küldöttvá­lasztás, sok alapszervezet nem képviseltethette magát. A teremben el is akarta mon­dani a véleményét valaki a mandátumvizsgáló bizottság jelentéséről, de nem kapott szót. Ilyen előzmények után lé­pett a mikrofonhoz Petraso­vits Anna, aki hosszasan tag­lalta a párt újkori, meglehető­sen zűrzavaros történetét, a különböző klikkek ádáz és követhetetlen küzdelmeit. Majd arra a következtetésre jutott: ellenfelei a testületi munka megbénítására töre­kedtek, miközben az elnök alkalmatlanságát hangoztat­ták. Ez a helyzet előrevetítet­te a gyenge választási ered­ményt, amihez azért egyéb okok (például külső támadá­sok) is hozzájárultak. Az el­nök asszony ellentmondásos­nak, de végső soron pozitív­nak ítélt­e saját szerepét , ami a jövőt illeti,A legfontosabb feladat az egység megterem­tése és az, hogy a párt intéz­ményes kapcsolatot létesítsen a munkástanácsokkal, a füg­getlen és a megújulni kész ágazati szakszervezetekkel. Mindez szükséges ahhoz, hogy az MSZDP első lépcsőben munkáspárttá, később nép­párttá váljon. A küldöttek annak ellené­re is nagy tapssal fogadták a szónoklatot, hogy még kora délelőtt is sokan emlékeztet­tek arra: a párt országos el­lenőrző bizottsága októberben felfüggesztette elnöki funk­ciójából Petrasovits Annát. Következésképpen nem is hívhatta volna össze a kong­resszust, ami már csak ezért sem­­tekinthető legitimnek. Dr. Sík János, az ellenőrző bi­zottság elnöke meg is indo­kolta a döntést. Eszerint Pet­rasovits Anna lehetetlenné tette a belharcokkal és a párt gazdasági helyzetével kapcso­latos vizsgálat lefolytatását. Az ellenőrző bizottság elnöke figyelmeztetett arra is, hogy a mandátumvizsgáló bizottsá­got nem a kongresszus vá­lasztotta, hanem előzetesen nevezték ki tagjait. Ez is okot ad arra, hogy többen kér­désessé teszik a tanácskozás jogszerűségét. Az esti órákban heves szó­párbajokkal tarkított vitában mondtak véleményt a beszá­molókról, valamint a párt ve­zető szervei és tisztségviselői megválasztásának módozatai­ról. A küldöttek egy része to­vábbra is esküszik Petraso­vits Annára, míg mások sze­rint minimális az esélye an­nak, hogy megőrizheti elnöki posztját. (A vita lapzártakor még tartott.) K. L. 1990. NOVEMBER 4., VASÁRNAP 3

Next