Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-04 / 44. szám

Polgármesterek, riadó ! S­iklaky beintett — Volna kedve eladni a Ró­bert Károly körutat? — Ha jó vevő van rá, miért ne? Ilyesmire szokták mondani: ha nem igaz, akkor is jól hangzik. Ez a kérdés-felelet azonban nem a képzelet szüle­ménye. S ami a párbeszéd­foszlány első részét illeti, az tulajdonképpen nem is kérdés, hanem ajánlat. Méghozzá a főváros XIII. kerületi önkor­mányzatáé, ahol az SZDSZ és a Fidesz kényelmes többséget szerzett a helyhatósági vá­lasztásokon. Mégsem a saját soraikból, hanem pártokon, mi több, kerületen kívülről jelöltek és választottak pol­gármestert. Akit Siklaky Ist­vánnak hívnak és akinek soha semmi köze nem volt eddig Angyalföldhöz. Viszont köz­gazdász és nagyon otthon van a gazdasági szervezés, az in­formatika, a vállalkozáskuta­tás területein és az utóbbi év­tizedben több tanulmányt publikált a társadalmi prob­lémák alternatív megoldásai­ról, az állami tulajdon re­formjáról. Közérzet ja­vító gyors program Vállát verdeső ősz hajával, kecskeszakállával egyelőre né­mi feltűnést kelt hivatalában a pulóveres, farmeros 63 éves polgármester. Akit — a felké­résnek megfelelően — tény­leg el akarja adni a Róbert Károly körút és a Hungária körút egy részét. Az üres te­rületek, a leromlott épületek ugyanis fejlesztésért kiálta­nak. A nagyszabású elképzelé­sek szerint bankok, irodahá­zak, szolgáltató egységek uralják majd a terepet. Ehhez — minden skrupulus nélkül — a külföldi nagytőkét akarják segítségül hívni. A közös vál­lalkozásokban az önkormány­zat a párttal, mint polgári jogi személy venne részt. Siklaky István úgy látja, hogy az egész kerületben urbanisztikai energia szunnyad, amely egy­ben lappangó tőke is. Felsza­badításával olyan gazdasági erőt lehet mozgósítani a köz javára, amelynek révén a vá­rosrész függetleníthetné magát a központi költségvetéstől. Ez persze még a jövő zené­je, ám a karmester beintésére máris négy tételből álló, köz­érzetjavító gyorsprogram megszólaltatásához készülő­dik az önkormányzat 45 tagú zenekara. Ennek nyitányaként arra törekednek, hogy a tél beálltával senki ne fázzon, éhezzen a kerületben. A foly­tatásban pedig riadót fújnak: az ország valamennyi városi polgármesterét csatlakozásra hívják a parlamenthez be­nyújtandó petícióhoz. Ebben arra szólítják fel a honatyá­kat, hogy sürgősen hozzák meg azokat a törvényeket, amelyek a polgárok ellátásá­hoz szükséges közvagyon tu­lajdonosaivá teszi az önkor­mányzatot. Ha erre nem kap­nak két héten belül választ, akkor népszavazást kezdemé­nyeznek. O­xigénfantázia A darab harmadik tételében a katasztrofális közbiztonság javításáért lépnek fel. No nem úgy, hogy elhúzzák a rendőr­ség nótáját. Éppen ellenkező­leg: a kerületi kapitánysággal szövetségben olyan intézkedé­seket terveznek, amelyek hó­napokon belül érzékelhető eredménnyel járnak. Az Oxigénfantázia címet vi­selő befejező tétel eljátszásá­hoz is szükség lesz vendégmu­zsikusok közreműködésére, hiszen a kerületből kiinduló, de a főváros egészét érintő kezdeményezésről van szó. Ami azon alapul, hogy már a hazai piacon is kaphatók olyan szűrők, melyek a gépkocsik kipufogórendszerébe építve csökkentik a káros anyagok kibocsátását. Ezek elterjedését nem utasítások kiadásával, hanem propagandával és a feltételek megteremtésével kellene ösztönözni. Főváros­­szerte létre lehetne hozni pél­dául olyan hiteles mérőhelye­ket, ahol igazolják felszerelé­süket, megfelelő működésüket. Az erről tanúskodó matricá­kat a szélvédőkre ragasztanák, s az ilyen autók gazdáit ked­vezményes parkolási díj illet­né meg. A XIII. kerületi ön­­kormányzat több új parkoló­hely létesítését tervezi és erre buzdítja a többi kerületet is. Karmester urak, aztán nem andante, hanem presto! K. L. Összetűzni vele nem ajánlatos P­arlamenti biztos A fejlett polgári demokráciákban mindenütt tevékenyke­dik parlamenti biztos (ombudsmann — a svédeknél már 1809 óta, innen az elnevezés). Azaz olyan felelős személy, akihez a polgárok panaszukkal fordulhatnak, amennyiben alkotmányos jogaikat érzik sértve vagy veszélyeztetve, és már minden más jogorvoslati lehetőséget kimerítettek. Rövidesen Magyarorszá­gon is működik ilyen parlamenti biztos — derül ki egy nem­rég elkészült és a kormány által elfogadott törvényjavaslatból. Az ombudsmannt bárki ille­tékmentes beadvánnyal felke­resheti majd — hallunk a ter­vezet részleteiről dr. Vágvöl­­gyi Pétertől, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető­jétől. Ez a parlamenti biztos az ügy felderítése érdekében be­tekinthet a különböző hivata­lok, hatóságok irataiba, adato­kat, iratmásolatokat kérhet, a bíróságot, kivéve tanúkat is meghallgathat (a bírói függet­lenséget tiszteletben kell tar­tania), s mindehhez szakértő­ket vehet igénybe. Ha úgy íté­li meg, hogy a panasz jogos, számos eszköze van, hogy a dolgokat jó­ irányba terelje. Érdemi döntést ugyan nem hozhat, államigazgatási, bíró­sági határozatot nem másíthat meg, vagy helyezhet hatályon kívül. Csupán ajánlatot tehet a megoldásra: a vétkesek fele­lősségre vonására, az intézke­dés, az elavult jogszabály kor­rekciójára, megszüntetésére. A vitatott ügyben törvé­nyességi óvás kezdeményezé­sét javasolhatja a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a leg­főbb ügyésznek, ügyészségi óvás benyújtását az illetékes ügyészeknek, s az Alkotmány­­bírósághoz is fordulhat jogér­telmezésért. Általában kerülik azonban az ombudsmannal va­ló összeütközést — szól az európai tapasztalatokról.Vág­­völgyi Péter, a parlamenti biztos ugyanis kellemetlen perceket okozhat a hatóságok­nak, még a minisztereknek is. Mert az állampolgári jogok országgyűlési biztosa — ez a hivatalos elnevezés — évente beszámol munkájáról a Tisz­telt Háznak, s ha neki nem tetsző döntés született, az ügyek széles körében parla­menti vizsgálatot kérhet. Az ombudsmani intézménye te­hát — sommázhatnánk — egyik biztosítéka a demokrati­kus hatalomgyakorlásnak. A parlamenti biztos személyére — akit természetesen hivatal segít majd — a köztársasági elnök tesz javaslatot, s megvá­lasztását az Országgyűlés két­harmados többséggel szentesít­heti. Kiemelkedő elméleti tu­dású, vagy nagy gyakorlattal bíró jogásznak kell len­nie, funkciója összeférhetetlen minden egyéb állami vagy po­litikai tisztséggel. S legalább hat esztendőre nyerné el meg­bízatását, hogy az adott par­lamenttől is viszonylagosan független legyen. (palkó) Vasárnapi Ifjúsági forródrót — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL­­A lapocskán 26 éven aluli tu­lajdonosa fényképe és aláírá­sa mellett az Európa-szimbó­­lum körbefutó csillagainak rajzolata látszik, s ugyanez: kell keresni az üzletekben, a színházakban, a sportcentru­mokban és még nagyon, sok helyen, ahol e „találkozásért" kedvezmény kapható. Általában kulturális és a sportélményekhez juthatnak hozzá 5—50 százalékkal ol­csóbban a kóborló kártyások, de például Norvégiában a szál­lodákban is legalább 80 szá­zalékos, Franciaországban az Air Inter légijáratokon a ked­di napokon 62 százalékos, Por­tugáliában a belföldi repülők­re 50, a vasútra 25, a buszjá­ratokra 10—30 százalékos, Gö­rögországban a vasutakon 30, a szigetek közötti kompjárato­kon 20 százalékos a kedvez­mény, sőt itt 600 üzletben 9—36 százalékkal kevesebbért is lehet vásárolni sportruhá­zatot. Skóciában a Young Scottal még a fodrász is ol­csóbb. Erdélyi Ildikó Óriásflaska A Rekordok Könyvébe illő hatalmas üveget készítettek szombaton a pannonglas Rt. karcagi üveggyárában. A rit­kaságszámba menő produktum méreteivel minden eddigi csú­csot megdöntött az üvegipar­ban. A kilenctagú üvegfúvó brigád tizedik kísérlete veze­tett eredményre: az óriásflas­­ka két méter magasra sikere­dett, s belsejébe pontosan 186 liter finom nedű tölthető. Gyártásánál, amelyhez negy­ven kilogramm üveget hasz­náltak fel, eleinte a formázás és a lehűlés miatti repedés okozott gondot. Ringatom az unokámat. Négyhetes, fiú, gyönyörű, ol­­vadozom a sráctól. S hallga­tom a lányomat. Egy éve ügy­védbojtár, odáig tizennyolc esztendőn át tanult. Kiválóan végzett, vörösdiplomával (e szín a diplomák tekintetében még dicsőség), most állapítot­ták meg a gyedjét vagy gye­sét, kap kétezernyolcszáz forin­tot. Vouram bírójelölt. Havi­ hétezerkettő. Lehet, hogy hét­ezernyolc. Ha most emelik a fizetésüket és tavaszra leteszi Megint az a vizsgáit, kereshet akár ti­zenötezret is. A srácok szerencsések. Van lakásuk. Kicsi, de van. No meg a szülők. Ha az if­jak megszorulnak, mégiscsak lesz, ámbátor pironkodva, ki­hez fordulniuk. Ha már az „öregek” meggondolatlanul, lemondások árán ily sokáig ta­níttatták, diplomásnak, uram bocsá’, értelmiséginek nevelték őket. Perspektívájuk is van, ha­ja­j! Tág ismeretségi köröm tagja a matematikus házas­pár. Elméleti matematika, igen. És két gyerek. Fiuk majdnem zseni, ha ugyan nem egészen az. Hallom, hogy G., az ifiasszony (harmincöt-har­minchat éves) mostanában az idegösszeroppanás szélén, va­jon tudják-e fizetni a nagy (hetvenhárom négyzetméteres) régi lakás bérét, s ha nem, hol fog tanulni a gyerek, éjszakán­ként dolgozni a férj. A jöve­delmük? Gyanítható... Ringatom négyhetes uno­kámat, elérzékenyülve. Bizony kár a négymillió abortuszért (huszonöt esztendő fogyatéka), a meg nem születettekért, fáj, hogy fogyatkozunk, hogy állí­tólag silányul az értelmiség. (szabó) értelmiség Új helyzetben M­ódszerváltásra­ kényszerül a kormány H­orn Gyula: Az ellenzék nélkül nem lehet jól kormányozni • Hidegre teszik a Iustitia-tervet ? Hogyan lehetne fölépíteni a baloldalt és azon belül a Szo­cialista Pártot? S ez a fő kérdés most, az MSZP-kongresszust megelőző napokban a szocialisták berkeiben. Ezt próbálta kö­rüljárni Horn Gyula, az MSZP elnöke meghívott újságírókkal folytatott minapi beszélgetésében, a Köztársaság téren. Az elmúlt heti események, a blokádháború kihatásai szá­mos tényt világítanak meg új fényben. Ezek a változások — Horn Gyula szerint — elvezet­tek az ellenzéki pártok igazi legitimitásához, s az ellenzéki szerepvállalás elengedhetet­lenné vált. Az események ide­jén például a szocialisták fo­lyamatos kapcsolatban voltak az érdekképviseleti szervek­kel, s polgári engedetlenségi mozgalomként tekintettek a fejleményekre, kezdeményez­ték a parlamenti pártok össze­hívását. A továbbiakat illetően a szo­cialista parlamenti frakció ha­tékonyabb szervezeti életet munkál ki. Nincs szó stílus­­váltásról, de ezentúl nem hagy­nak válasz nélkül az ellenzék­kel szembeni egyetlen fellé­pést sem. Megőrzik ehhez to­vábbra is a konstruktivitás szellemét. A nyilvánvalóan megmutat­kozott feszültségek megfelelő kezelése a most következő időszak legfontosabb teendője. A helyhatósági választásokon elért eredmények alapot nyúj­tanak ehhez. A pártelnök azonban szembeszállt azzal a sokfelé hangoztatott nézettel, hogy kettős hatalom alakult ki ennek nyomán az ország­ban. A kormányzó párt ugyan háttérbe szorult, de a feltéte­leket továbbra is a kormány fogja meghatározni. Nem lehetetlen viszont — kockáztatta meg Horn Gyula a kijelentést­­, hogy nem kell négy évet várni a következő választásokig. A Vasárnapi Hírek külön kérdésére hozzátette ehhez, hogy a szocialisták azonban nem érdekeltek a kormányvál­ságban, ami most megrázkód­tatná az országot. Ehelyett fel­tétlenül új stílusú kormány­zásra van szükség. — Biztatónak tartom a mi­niszterelnök hétfői parlamenti beszédét, amelyben nemzeti összefogást igényelt, közösen kormányozva valamennyi párttal — mondotta Horn Gyula. — Semmit sem gyen­gülne a kormány tekintélye, ha végre kikérné a többi párt véleményét is. Példa rá az ön­­kormányzati törvény, amely nem született volna meg a hatpárti egyeztetés nélkül. Ez a kormány vállalta, hogy az országban végigviszi a demok­ratikus átalakulást. Fogjon hát hozzá minden vállalása telje­sítéséhez, vigye végig, amit ígért! Ki kell kényszeríteni, hogy a kormány változtasson eddigi politikáján, de nincs értelme, hogy kormányválság törjön ki. Nem tartja kizártnak Horn Gyula, hogy ebben a helyzet­ben a kormány hidegre teszi a Iustitia-tervet, mert máskü­lönben hiába beszélnek a nem­zeti összefogás gondolatáról. A legfontosabb megállapí­tás: új helyzet van az ország­ban a múlt heti események után, így a kormányzat sem kormányozhat tovább az eddi­gi módszerekkel. (­s) Egy Sztálin-specialista­ ­ Gorbacsovról Egyszerre került az angol, a német és a magyar olvasók kezébe Dmitrij Vol­­kogonov szovjet tábornok Sztálinról szóló briliáns könyve. (A magyar könyv­piacon nagy harc volt a kiadás jogáért három kiadó között, amíg végül is a Zrínyi szerezte meg azt.) Volkogonov hadtörténész egyébként egyi­ke azoknak, akik mind borúsabban ítélik meg Gorbacsov jövőjét. Nézete szerint az elnöknek nincsenek új gondolatai, s ál­lításának alátámasztására azt javasolja, hogy tegyék elemzés tárgyává a vezető 10-15 beszédét. Volkogonov szerint ezek mind egy kaptafára készültek, mindenütt kötelezően szó esik a peresztrojkának egy bizonyos „meghatározó szakaszáról", amelynek lényege azonban sehol sin­csen kifejtve. A tudós úgy tartja, hogy Gorbacsov számára, a rendszerváltás bé­kés mechanizmusát biztosítandó, már csak egyetlen lehetséges modell áll ren­delkezésére, s ennek kimunkálásánál el­sősorban a pozitív magyar tapasztalato­kat kell tekintetbe venni. méter távolságból kilőve hosszabb időre harcképtelenné teszi az eltalált személyt, de semmiképpen sem öli meg. Másod­szor: olyan lövedék, amely autóüveget, faajtót is átüt, ám ugyancsak nem lehet halálos, mert becsapódáskor könnygáz­­felhőt bocsát ki magából. Harmadszor: felhasználható olyan lövedék is, amely az eltalált személy ruházatán lemosha­­tatlan festékfoltokat hagy, és ezzel a menekülő bűnöző (például bankrabló stb.) azonosítását megkönnyíti. Csodafegyverek rendőröknek Nyugat-Európa rendőrségeit — ugyan­úgy, mint az Amerikai Egyesült Államok és Izrael rendfenntartó szerveit — olyan fegyverekkel szerelték fel az elmúlt esz­tendőkben, amelyek ártalmatlanná tesz­nek, de nem ölnek. Közép-Kelet-Európa rendőrségeinek nem voltak ilyen fegyve­rei, ami a rendőröket esetenként hátrá­nyos helyzetbe hozhatja: olyankor a vá­lasztás leszűkül a fegyverhasználatra — ami halálos lehet — vagy pedig a gu­mibotra és a könnygázsprayre. Mint, most értesültünk róla, egy nagy nyugati fegyvergyártó cég most több kö­­zép-kelet-európai ország, köztük hazánk rendőrségének új típusú fegyvert akar felajánlani — az SD 88 jelzésű különle­ges pisztolyt, amelynek súlya mindössze 60 dekagramm. Ebből háromféle lövedék lőhető ki. Először gumigolyó, ami 3­35 Arccal az ajtó felé Megint úgy alakult, hogy rovatunk je­lentette első ízben egy vizsgálat ered­ményeit. Múlt heti számunkban közöl­tük, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szakértői a rendelkezésükre álló infor­máció szerint nem találtak lehallgató­készüléket az Országgyűlés telefonjai­ban, öt nappal később ezt immár mint hivatalos vizsgálati eredményt is nyil­vánosságra hozták. A laptársunkban megjelent feltételezés tehát, amely egy országgyűlési telefonbeszélgetés során tapasztalt „áthallás" okán feltételezett lehallgatást, alaptalannak bizonyult. Ugyanakkor azonban szakemberek óvják azokat, akik rendszeresen titkos infor­mációkat beszélnek meg dolgozószobá­jukban, hogy túlontúl magabiztosak le­gyenek. Magyar tisztségviselők is isme­rik azokat a külföldi lehallgató-berende­zéseket, amelyeket immár nem kell a kiválasztott személy dolgozószobájában elhelyezni ahhoz, hogy beszélgetéseket rögzítsenek. Elegendő egy közel parkoló autóból vagy egy szemközti épületből bi­zonyos „célzóberendezéseket” a dolgozó­­szoba ablakaira irányítani, és a beszél­getést le lehet hallgatni. Ez ellen nyújt védelmet egy új alapanyagból készült különleges japán habszivacs redőny. „A legbiztosabb védelem azonban — jegyez­te meg a közelmúltban egy nyugati tit­kosszolgálati szakember magyar kollégá­ja előtt —, ha mennél kevesebb szóval beszélik meg a titkos információkat, és nem fordulnak az ablak felé.” Tehát: arccal az ajtónak . . . A főveszély iránya Magyar biztonságpolitikai szakértők újra átgondolják — a tudományos mű­helyekben és az illetékes minisztériu­mokban — az ország katonapolitikai helyzetéből adódó következtetéseket. Ab­ban mindenki egyetért, hogy teljesen el kell felejteni a múltbeli kelet—nyugati szembenállást. Ezzel szemben olyan fel­adatokkal szembesülnek, amelyek telje­sen újszerűek. Olyan védelmi struktúrát kell az ország számára kialakítani, amely az összes valószínűtlen­­eshetőség közül mégis elsősorban azokat veszi szá­mításba, amelyekre valamivel nagyobb az esély, mint a többire. Nem annyira abból kell kiindulni — mondja a bizal­mas esettanulmányokkal foglalkozók egyike —, hogy reguláris erők támad­hatnak Magyarországra, mint inkább ar­ra, hogy valamely szomszéd országban polgárháborús helyzetben egy fegyveres csoport átkényszerül magyar­­területre. Ugyancsak számolni lehet egy olyan es­hetőséggel — és ez teljesen más fellé­pést igényel —, amikor illetéktelen sze­mélyek lépik át nagy tömegben az ál­lamhatárt. Mindezen komor lehetőségek számbavételére olyan körülmények kö­zött kerül sor, amikor a határőrség lé­nyegében hivatalnoki testületté válik, a honvédség diszlokációja pedig időhiány okán még nem kerülhetett ki a régi nyomvonalból. A leginkább feltöltött egységek a Dunántúlon helyezkedtek el... Egyébként, hogy milyen országok polgárháborús viszonyai fenyegethetik a magyar biztonságot? Hármat találgat­hatnak. Késett az aktus E lap hasábjain másutt találkozik az olvasó a VSZ-országok külügyminiszte­reinek tanácskozásáról szóló hírekkel. Elsőként szivárogtatjuk ki: alaposan el­csúszott időben a befejező aktus, s en­nek okai nem csak politikaiak; a bolgár gépíró csupán egy ujjal tudta gépelni a szöveget, a csehszlovák küldöttség író­gépe viszont csütörtököt mondott. Pedig szombat volt. .. 1990. NOVEMBER 4., VASÁRNAP

Next