Vasárnapi Hírek, 1991. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-13 / 2. szám
Utolsó diplomáciai erőfeszítések A kongresszus Megérkezett szombaton békaküldetésének célállomására, Bagdadba az ENSZ főtitkára. A repülőtéren Tárik Aziz fogadta Javier Pérez de Cuellárt, aki — mint Ammanból Irakba indulása előtt újságíróknak elmondta — reményeikkel telve érkezett Szaddám Huszeinhez. Szeretné ráébreszteni a bagdadi vezetést arra, hogy a világ nagyon aggódik a békéért. Az ammani repülőtéren ugyancsak nyilatkozó jordániaikülügyminiszter szerint az ENSZ-főtitkár nem terveket, csak elképzeléseiket vitt magával arról, miiként lehetne feltartóztatni az egymással szemben álló erőket. A világközvélemény egyébként utolsó lehetőségként kapaszkodik Cuellar tárgyalásaiba. II. János Pál pápa is táviratot küldött a világszervezet vezetőjének, amelyben kifejti azt a hő óhaját: az ENSZ tekintélyével sikerüljön a józan ész és a jog érvényesülését elérni. Mihail Gorbacsov pénteken új gondolatokat vetett fel George Bushnak az öböl-háború elkerülésére — közölte a Fehér Ház. Martin Fitzwalter szóvivő szerint valószínű, hogy az új elképzeléseket a saját csatornáikon keresztül próbálják majd megvalósítani a szovjetek. A szovjetek erőfeszítéséről tanúskodnak Hans Modrow szavai is. A Demokratikus Szocializmus Pártjának tiszteletbeli elnöke, a Bundestag képviselője Moszkvában járt, ahol tudomására hozták: Mihail Gorbacsov legutóbbi üzenetére adott válaszából ítélve, Szaddám Huszein még nem tett le a válság békés rendezéséről. Modrow-t tárgyalópartnerei biztosították, hogy folytatják a diplomáciai erőfeszítéseket, a német politikus ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Moszkva mégis csapatokat küld majd az öbölbe. George Bush amerikai elnök magas rangú küldöttséget menesztett Izraelbe a tel-avivi vezetés megnyugtatására, hogy egy háború esetén az öbölben az Egyesült Államok igent mondott megvédelmezi Izraelt — jelentette szombaton a The New York Times. A Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helyettes vezette küldöttség szombaton meg is érkezett Jeruzsálembe. Az amerikai Szenátus szombaton 53:46 arányban leszavazta azt a demokrata párti határozati javaslatot, hogy az amerikai haderőiket csak az Irak elleni gazdasági blokád céljaira és Szaúd-Arábia megvédésére használhassák fel, és háborúhoz csak végső esetben folyamodjanak. A döntés azt jelenti, hogy várhatóan hasonló arányban megszavazza azt a határozatot is, amely feljogosítja a kormányt, hogy hadműveleteket indítson Irak ellen. Hasonló döntést hozott a képviselőház is. Ezek után várhatóan a katonai erő alkalmazását is megszavazzák. Hétfőre, vagyis a BT-ultimátum lejárta előtti utolsó napra válságülésre hívták öszsze az iraki nemzetgyűlést — közölte szombaton a bagdadi rádió. Moamer el-Kadhafi líbiai vezetővel folytatott telefonon megbeszélést Francois Mitterrand francia köztársasági elnök az Öböl-válság lehetséges megoldásáról. A francia elnök rendszeres kapcsolatban áll több nyugati vezetővel is. Előre jelezték Párizsban, hogy amennyiben az ENSZ-főtitkár bagdadi küldetése eredménytelen lesz, Franciaország még mindig megpróbálkozhat közvetítéssel. Erre utal, hogy a külügyminisztérium utasítására a bagdadi francia nagykövetség személyzete a helyén maradt. Figyelemre méltó, hogy a jobbközép ellenzék egyik vezetője, Charles Pasqua RPR-szenátor egy szombat esti televíziós vitában javasolta: a főtitkár kudarca esetén Francois Mitterrand utazzon Bagdadba, és Franciország jelentős arab kapcsolataira támaszkodva próbálja meggyőzni Szaddám Huszein iraki elnököt az ENSZ BT határozatának teljesítésére. Ifjabb verbunk Bagdadban A 17 éveseket sorozzák Három nap van már csak hátra január 15-ig, addig az időpontig, amikor kiderül, lesz-e háború az Öbölben. Ahogy közeledik a baljós dátum, a világsajtó, ha lehet, még többet foglalkozik az öböl-válsággal, mint Kuvait iraki megszállása óta bármikor. Pedig magára valamit is adó napilap, hírmagazin és televíziós vagy rádiós hírműsor augusztus 2-a óta nemigen jelent meg anélkül, hogy ne vezető hírként számolt volna be a friss helyzetről, ne vezető kommentárként latolgatta volna a válság megoldásának lehetőségét, módjait. Egyik utolsó reményként kapaszkodtak politikusok és újságírók világszerte a hét eseményébe, a szerdai Baker Aziz-találkozó kínálta esélybe, s reménykedtek egyre jobban a békés végkifejletben, ahogy a pesszimisták jósolta negyedóra helyett egyre tovább, hét órán keresztül ült egymással szemközt az amerikai és az iraki külügyminiszter. A reménykedés hiábavaló volt: másnap a kudarcot harsogta borúlátóan első oldalán minden sajtóorgánum. „A háborús törvény szélén a világ”, „öt nap választ el bennünket a katasztrófától”, „Szaddám perverz logikája”, „Nincs más kiút, mint a háború”, „Elveszett a béke utolsó esélye” — ilyen és ehhez hasonló főcímekkel jelentek meg a lapok és harangozták be híreiket a legmértékadóbb, legtekintélyesebb hírmagazinok is világszerte. S míg a távoli — bár korántsem kívülálló — Európában az újságírók legalább azzal vigasztalták olvasóikat, hogy „amíg tárgyalnak, addig nem lőnek” (ahogy például a német sajtó összegezte tömören a hangulatot), a térben közelebbi közel-keleti lapok jóval borúlátóbbak voltak. Az Egyesült Arab Emírségekben megjelenő Al-Vahda szerint „az iraki rezsim saját elpusztítását választotta” azzal a makacssággal, amely egy katari lap szerint „a világot a robbanás felé taszítja”. A genfi találkozó egyetlen eredményét abban fedezte fel a Dubaiban utcára kerülő Al-Bajan, hogy az „amerikai kormányzatnak immár megfelelő érv van a kezében, hogy meggyőzze a kongresszust a katonai akció végrehajtásáról. A térségben csak Jordánia és Irán sajtója látott még esélyt a békés kifejletre, arra, hogy a genfi kudarc nem vezet szükségszerűen háborúhoz. A tekintélyes és mértékadónak tekintett nyugati sajtó már pesszimistább. A francia L’Express legújabb száma szerint kitörhet a fegyveres konfliktus, amelyben hárommillió katona harcol a világ kőolaj-készletének majdnem felétől alig néhány tíz vagy száz kilométer távolságban, 1000 taktikai atomfegyver és töméntelen mennyiségű kémiai, valamint bakterológiai fegyver tőszomszédságában. Idézik George Bush egyik közeli barátját, aki szerint az elnök már döntött: „Kész vállalni ennek a konfliktusnak minden következményét, a háború népszerűtlenségét, sőt, még azt is, hogy ez az újraválasztásába kerülhet.” S lehet, hogy nem is kell ekkora árat fizetnie. Hiszen az amerikai Time magazin alig két hete választotta az év emberének az elnököt, aki egyébként bizton állítja: a hidegháborút is azért nyerte meg az Egyesült Államok, mert következetesen hű maradt kemény vonalához a kommunizmussal szemben. Hátha ismét nyertes lesz a kemény következetesség? ! A L’Express persze besegít a háború ellenében inkább a további tárgyalásokat szorgalmazó elnökének, Francois Mitterrandnak is. Hiszen — mint írja a lap — az eddigi ENSZ-szankciók eredményesek: Irak importjának 90, exportjának 97 százalékát vágták el, s havonta 1,5 milliárd dollárnyi devizabevételtől fosztja meg az országot a szorosra zárt blokád. A békés megoldásnak persze napról napra kisebb az esélye, sőt, már alig volt Genf előtt is. Ezt igazolják James Bakernek a Time-ban idézett hét eleji szavai. „Én valóban bízom abban, hogy találunk békés politikai megoldást — mondta Svájcba indulása előtt —, de őszintén szólva nem vagyok olyan optimista már, mint karácsony előtt.” Optimizmusra kevés is az ok: az amerikai hírmagazin szerint a múlt héten Bagdadban megkezdték a 17 évesek sorozását. " Akabtti különtudósítás a Vasárnapi Híreknek Sorban állnak gázálarcért Ez a bojkott előtt nyüzsgő és nagy forgalmú kikötő, amely a tengert Irakkal összeköti, már hónapok óta kihalt. Néhány jordániai hadihajót és partvédelmi motorost látni, és csak azok járnak-kelnek itt, akiket foglalkozásuk ideköt. Vagyis itt vannak a katonák, a rendőrök és a kikötők életéhez tartozó csellengők. Ez is tükrözi, hogy Jordániában a múlt héten Szaddám Huszein legutóbbi rádióbeszéde után általános mozgósítást rendeltek el. A jordán király európai útja után deklarálta ugyan országa semlegességét, ám, nyilván az EGK gazdasági nyomására, semlegességnek nyoma sincs. Az utcákon felfegyverzett katonák, és az Arab Légió egységei gyakorlatoznak; az utca embere számára nem kétséges, hogy háború lesz. Ma reggel Jordániába érkezett békekövetként az ENSZ főtitkára, aki Bagdadba tart, ám az utca embere Ammanban és Akabában nem nagyon hisz a békében. A polgári lakosság felvásárolja az élelmet, amely már jelenleg is fogytán van és megpróbál gázmaszkot is szerezni, amelynek ára a fekete piacon egy munkás egyheti fizetésének felel meg. A külföldi követségek felszólították állampolgáraikat az ország elhagyására. Mindezek a jelek nem a béke fennmaradására utalnak. Ma itt is az esti bagdadi híreket várják, azt latolgatják, hogy vajon ez volt-e az utolsó békés hétvége. Robert Parizon (A szerző az ARD német televízió szerkesztő riportere. Tudósítása az egyes csatornán szombat délután hangzott el.) Találkozó arab nagykövetekkel A Munkáspárt (MSZMP) vezetői találkoztak több, hazánkban akkreditált arab nagykövettel. Hikmat Zaid, az arab nagykövetek doyenje országaik támogatásáról biztosította a Munkáspárt törekvését, hogy az öbölválság miatt Magyarországot károsodás ne érje. Irak, a szárazföldi sziget Az amerikaiaknak gúzsba kötve kell csatázni - mondja Katona Tamás Ha az utolsó pillanatokban mégsem sikerülne a hőn áhított békét megőrizni, időtartamát és kiterjedését tekintve, milyen háborúra számít a hadtörténész? — kérdezte a Vasárnapi Hírek Katona Tamástól, a Külügyminisztérium államtitkárától. — Az iraki vezetés túlértékeli saját katonai erejét. A történelemből viszont tudjuk, hogy legyőzhetetlennek hitt hadseregeket legyőztek már. Félő azonban, hogy a szövetséges haderők is túlbecsülik erejüket. Habár valószínű, hogy az első pillanatban súlyos légi csapást lehet mérni az irakiakra, de ez közel sem tesz lehetővé villámháborút. Az elhúzódó, halogató jellegű harcokban pedig az amerikai és a szövetséges erők is súlyos veszteségeket szenvedhetnek. Ráadásul a szövetségesek kezét bizonyos mértékig megkötik a Biztonsági Tanács határozatai: például, katonai szempontból indokolt volna minél több helyen partraszálló hadműveleteket végrehajtani. Erre vonatkozó felhatalmazás azonban a Biztonsági Tanács határozataiban egyelőre még nincs. Ezekben Kuvaitról van szó és nem Irakról, Irak kuvaiti kivonulásáról, vagyis kuvaiti területen vívandó harcokról. Az amerikaiak egyébként két hét alatt lezárhatónak tartják a hadműveleteket. Egyes elemzők szerint Közép-Kelet-Európában és a Szovjetunió területén is a háború alatt felerősödhetnek a konzervatív erők. Háttérbe szoríthatja a közép- és keleteurópai nemzetiségi ellentéteket, melyek — egyesek szerint — akár fegyveres konfliktussá is fejlődhetnek. — Bizonyára egy esetleges háború alkalmas arra, hogy kisebb feltűnéssel lehessen megtenni olyan lépéseket, amelyek egyébként a nemzetközi közvélemény érdeklődését nagyon lekötnék. Ebből a szempontból a konzervatív erők valóban kihasználhatják a helyzetet. Úgy gondolom, azonban, hogy azokban az országokban, ahol a demokratizálódási folyamat a legmeszszebb ment el — Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország — ott ilyen veszély nincs. — A szétesőben lévő és belső problémákkal küzdő Szovjetunió vajon milyen szerepet játszhat a konfliktus rendezésében? — A Szovjetunió állásfoglalása hatást kelt, hogy gyakoroljon Irakra. Irak, habár számított a Szovjetuniótól közvetlen támogatásra, ezt nem kapta meg. A szovjet diplomácia pedig az elmúlt napokban is félreérthetetlenül hangoztatta, hogy a szovjet álláspont változatlan. — Arra sincs reális esély, hogy Huszein létre tudjon hozni egy arab egységet? — Nyilván lesznek ilyen kísérletek, de valószínűleg kevés sikerrel járnak. Irak még most is meglehetősen elszigetelt az arab világon belül. Nem véletlen, hogy az Arab Liga most teszi vissza székhelyét Kairóba, s az sem, hogy a szervezet iraki főtitkárhelyettese tüntetően és látványosan lemondott. Még azok az államok, amelyek érzelmileg Irakkal sok mindenben egyetértenek, sem tudták ezt a katonai föllépést menteni. Pete Tóth Csilla Hány napos háború? Az egyik főellenség: Murphy törvénye — mondja a katonai szakértő Az alábbiakban közöljük interjúnkat egy vezető magyar szakértővel az öbölbeli háború kirobbanásának valószínűségéről, illetve a háború menetéről. Szakértőnk kérte neve visszatartását. • Mi a valószínűsége annak, hogy elkerülhető a háború? — Nem vagyunk ebben teljesen egységesek. 10-25 százalékot adunk annak, hogy a vérontást el lehessen kerülni. Szaddám Huszein kiszámíthatatlan és még az utolsó két diplomáciai kísérlet kudarca után is kijelentheti: Mohamed próféta álmában felhívta csapatai visszavonására. Vagy: a kivonulás Kuvaitból igazában győzelem, mert az imperialisták nem tudták kipróbálni fegyvereiket. • Ha kitör a háború, mikor? — Január 15. után legvalószínűbb, a következő hat nap valamelyikén. Meteorológiai és más okokból ezt követően mintegy négy héttel később megint különösen kedvező a helyzet a támadónak. • Meddig tartható fenn a támadásra készülő erők hatalmas koncentrációja? — Egyikét hónap után mind anyagilag, miimd — kiváltképpen — morálisan ez különösen terhessé válik. • Hol kezdődne a háború? — A legutóbbi időikig két variánsban gondolkodtak. Az „A” variáns: Szaúd-Arábiából Irak déli részén keresztül benyomulni Kuvaitba. Részben mert a terep harckocsik számára nehezen járható, a „B” változat került előtérbe. Ez frontális támadás Szaúd-Arábiából észak felé, tehát Kuvait déli része irányába. • Mekkora veszteséggel járhat ez a támadás? — Számítások szerint a támadó erő 12-15 százaléka is megsemmisülhet. • Ez igen nagy szám. Nem lehet ezt csökkenteni? — Várhatóan az amerikaiak és szövetségeseik mindent megtesznek, hogy ezt a számot csökkentsék. Ezért különös gondot fordítanak a háború bevezető szakaszára: légi csapásokat fognak mérni az irakiak légvédelmére, a harcászati-hadműveleti rakétákra, amelyek vegyi töltetet is szállíthatnak, és amelyeknek egy része elérheti Izraelt, valamint a híradás eszközeire. Megkísérlik a földön megsemmisíteni az iraki légierőt, majd a megerősített védőállásokat. Az amerikaiak szerint a legkorszerűbb hagyományos támadóeszközökkel ötpercenként mintegy ezer embert lehet harcképtelenné tenni. Csak utána indulnának a harckocsik, az emberiség történetének legnagyobb páncélcsatájába. • Mi az, amit nem lehet kiszámítani? — Számolni kell Murphy törvényével, ami elromolhat az elromlik, kiváltképp a sivatagban. Ha a haditechnika meghibásodik, a szállítóeszközök elromlanak, annak nehezen felmérhető következményei lehetnek. További kérdőjel: a pszichológiai tényezők. Hogyan hat a szövetséges támadó erőkre a vegyi fegyverek esetleges használata? A védők tűzgömbje, amely levegő és gáz keveréke, hatása kisebb atombombára emlékeztet. Másrészt miként hat a védőkre a megsemmisítő erejű amerikai katonai fölény? • Meddig tarthat a háború? — Ez a fenti tényezőktől is függ. Egy-két hét valószínűbb a néhány napnál, a sok hónapos háború kizártnak látszik. Csata, mustárral A mérgező felhő helyben marad Ha végül is háború lesz az öbölben, akkor — a Pentagonból kiszivárgó információk szerint — az amerikaiak és szövetségeseik 1500 harci gépe szünet nélküli bevetésekben támadja majd az iraki stratégiai célpontokat, közöttük a vegyi fegyvereket gyártó üzemeket. Ez utóbbi azért is érdemes a figyelemre, mert a vegyi fegyverek használatát tiltó genfi egyezményt megsértve, Irak ezzel fenyegetőzik. A Vasárnapi Hírek Hermann János ezredestől, a magyar honvédség vegyvédelmi főnökétől kért tájékoztatást e kíméletlen harci eszközök sajátosságairól. — Milyen vegyi fegyverekkel rendelkezhet az iraki hadsereg? — A nemzetközi ténymegállapító bizottság jelentéséből tudjuk, hogy az iraki hadsereg mustárgázt és az idegbénító hatású Tabun elnevezésű vegyületet vetett be iráni területeken. A vegyi fegyvert légibombával és tüzérség segítségével juttatták célba. De ez más módon, például rakétákkal, vagy a légierő közreműködésével, egyszerű permetezéssel is lehetséges. Ezek a vegyületek belélegezve, vagy a bőrön keresztül kerülhetnek a szervezetbe. — Hogyan fejtik ki mérgező hatásukat? — A bőrre cseppenő kénmustár először apró hólyagokat, majd szinte elviselhetetlen fájdalommal járó fekélyes sebeket idéz elő. Belélegezve erősen ingerli a torkot, a tüdőt, gyulladásokat okoz. Végül általános testi legyengülés, ha nagy a koncentráció — halál következhet be. Csakúgy, mint a Tabun elnevezésű ideggáz esetében. Ez utóbbi a központi idegrendszert bénítja meg, amelynek látható tünetei: görcsös rángatódzás, izomgyengeség, járásképtelenség, hányinger. — Hogyan lehet védekezni a vegyi fegyverek ellen? — Az Öböl térségében tartózkodó haderők valamennyi katonáját ellátták atropin tartalmú gyógyszerrel, amit azonnal beinjekciózhatnak maguknak, amint az ideggáz jelenlétét észlelik. Ezzel csökkenthető — ha kicsi a koncentráció — megszüntethető a hatása. A belélegzés ellen gázálarcot, más légzőkészülékeket használhatnak. Ismeretes sokféle védőöltözet is, amelyek azonban csökkentik a katonák harcképességét. Egyrészt azért, mert megnehezítik a fegyverek, egyéb eszközök kezelését. De főleg azért, mert sivatagi körülmények között — 30-35 fokos hőmérsékletet figyelembe véve — a legjobb fizikumú, gyakorlott katona sem bírja tovább fél órán át ilyen öltözékben. — Milyen hatással lenne térségünkre, ha esetleg vegyi fegyvert vetnének be az öbölben? — Ezek helyi hatású fegyverek. Néhány hektáros, négyzetkilométeres területen okoznak károkat. Párolgás útján ugyan keletkezhet mérgező felhő, amely — az időjárás függvényében — 8-15 kilométerre juthat el. De messzebb nem! Már csak azért sem, mert ezek nem stabil vegyületek, könynyen elbomlanak a levegőben. K. L.