Vasárnapi Hírek, 1991. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-13 / 2. szám

Utolsó diplomáciai erőfeszítések A kongresszus Megérkezett szombaton bé­kaküldetésének célállomására, Bagdadba az ENSZ főtitkára. A repülőtéren Tárik Aziz fo­gadta Javier Pérez de Cuel­­lárt, aki — mint Ammanból Irakba indulása előtt újság­íróknak elmondta — remé­nyeikkel telve érkezett Szad­­dám Huszeinhez. Szeretné rá­ébreszteni a bagdadi vezetést arra, hogy a világ nagyon ag­gódik a békéért. Az ammani repülőtéren ugyancsak nyilatkozó jordá­­niai­­külügyminiszter szerint az ENSZ-főtitkár nem terve­ket, csak elképzeléseiket vitt magával arról, miiként lehetne feltartóztatni az egymással szemben álló erőket. A világ­­közvélemény egyébként utolsó lehetőségként kapaszkodik Cuellar tárgyalásaiba. II. Já­nos Pál pápa is táviratot kül­dött a világszervezet vezetőjé­nek, amelyben kifejti azt a hő óhaját: az ENSZ tekintélyével sikerüljön a józan ész és a jog érvényesülését elérni. Mihail Gorbacsov pénteken új gondolatokat vetett fel George Bushnak az öböl-há­ború elkerülésére — közölte a Fehér Ház. Martin Fitzwalter szóvivő szerint valószínű, hogy az új elképzeléseket a saját csatornáikon keresztül próbál­ják majd megvalósítani a szovjetek. A szovjetek erőfe­szítéséről tanúskodnak Hans Modrow szavai is. A Demok­ratikus Szocializmus Pártjának tiszteletbeli elnöke, a Bundes­tag képviselője Moszkvában járt, ahol tudomására hozták: Mihail Gorbacsov legutóbbi üzenetére adott válaszából ítélve, Szaddám Huszein még nem tett le a válság békés ren­dezéséről. Modrow-t tárgyaló­­partnerei biztosították, hogy folytatják a diplomáciai erőfe­szítéseket, a német politikus ugyanakkor nem zárta ki an­nak lehetőségét sem, hogy Moszkva mégis csapatokat küld majd az öbölbe. George Bush amerikai elnök magas rangú küldöttséget me­nesztett Izraelbe a tel-avivi vezetés megnyugtatására, hogy egy háború esetén az öbölben az Egyesült Államok igent mondott megvédelmezi Izraelt — je­lentette szombaton a The New York Times. A Lawrence Eag­leburger külügyminiszter-he­lyettes vezette küldöttség szombaton meg is érkezett Je­ruzsálembe. Az amerikai Szenátus szom­baton 53:46 arányban leszavaz­ta azt a demokrata párti hatá­rozati javaslatot, hogy az ame­rikai haderőiket csak az Irak elleni gazdasági blokád céljai­ra és Szaúd-Arábia megvédé­sére használhassák fel, és há­borúhoz csak végső esetben fo­lyamodjanak. A döntés azt jelenti, hogy várhatóan hasonló arányban megszavazza azt a határozatot is, amely feljogosítja a kor­mányt, hogy hadműveleteket indítson Irak ellen. Hasonló döntést hozott a képviselőház is. Ezek után várhatóan a ka­tonai erő alkalmazását is meg­szavazzák. Hétfőre, vagyis a BT-ulti­­mátum lejárta előtti utolsó napra válságülésre hívták ösz­­sze az iraki nemzetgyűlést — közölte szombaton a bagdadi rádió. Moamer el-Kadhafi líbiai vezetővel folytatott telefonon megbeszélést Francois Mitter­rand francia köztársasági el­nök az Öböl-válság lehetséges megoldásáról. A francia elnök rendszeres kapcsolatban áll több nyugati vezetővel is. Elő­re jelezték Párizsban, hogy amennyiben az ENSZ-főtitkár bagdadi küldetése eredmény­telen lesz, Franciaország még mindig megpróbálkozhat köz­vetítéssel. Erre utal, hogy a külügymi­nisztérium utasítására a bag­dadi francia nagykövetség sze­mélyzete a helyén maradt. Fi­gyelemre méltó, hogy a jobb­közép ellenzék egyik vezetője, Charles Pasqua RPR-szenátor egy szombat esti televíziós vi­tában javasolta: a főtitkár kudarca esetén Francois Mit­terrand utazzon Bagdadba, és Franciország jelentős arab kapcsolataira támaszkodva próbálja meggyőzni Szaddám Huszein iraki elnököt az ENSZ BT határozatának teljesítésére. Ifjabb verbunk Bagdadban A 17 éveseket sorozzák Három nap van már csak hátra január 15-ig, addig az idő­pontig, amikor kiderül, lesz-e háború az Öbölben. Ahogy kö­zeledik a baljós dátum, a világsajtó, ha lehet, még többet fog­lalkozik az öböl-válsággal, mint Kuvait iraki megszállása óta bármikor. Pedig magára valamit is adó napilap, hírmagazin és televíziós vagy rádiós hírműsor augusztus 2-a óta nemigen jelent meg anélkül, hogy ne vezető hírként számolt volna be a friss helyzetről, ne vezető kommentárként latolgatta volna a válság megoldásának lehetőségét, módjait. Egyik utolsó reményként ka­paszkodtak politikusok és új­ságírók világszerte­­ a hét ese­ményébe, a szerdai Baker­ Aziz-találkozó kínálta esélybe, s reménykedtek egyre jobban a békés végkifejletben, ahogy a pesszimisták jósolta negyed­óra helyett egyre tovább, hét órán keresztül ült egymással szemközt az amerikai és az iraki külügyminiszter. A re­ménykedés hiábavaló volt: másnap a kudarcot harsogta borúlátóan első oldalán min­den sajtóorgánum. „A háborús t­örvény szélén a világ”, „öt nap választ el bennünket a ka­tasztrófától”, „Szaddám per­verz logikája”, „Nincs más ki­út, mint a háború”, „Elveszett a béke utolsó esélye” — ilyen és ehhez hasonló főcímekkel jelentek meg a lapok és ha­rangozták be híreiket a leg­mértékadóbb, legtekintélye­sebb hírmagazinok is világ­szerte. S míg a távoli — bár korántsem kívülálló — Euró­pában az újságírók legalább azzal vigasztalták olvasóikat, hogy „amíg tárgyalnak, addig nem lőnek” (ahogy például a német sajtó összegezte tömö­ren a hangulatot), a térben kö­zelebbi közel-keleti lapok jóval borúlátóbbak voltak. Az Egye­sült Arab Emírségekben meg­jelenő Al-Vahda szerint „az iraki rezsim saját elpusztítá­sát választotta” azzal a ma­kacssággal, amely egy katari lap szerint „a világot a rob­banás felé taszítja”. A genfi találkozó egyetlen eredményét abban fedezte fel a Dubaiban utcára kerülő Al-Bajan, hogy az „amerikai kormányzatnak immár megfelelő érv van a kezében, hogy meggyőzze a kongresszust­ a katonai akció végrehajtásáról. A térségben csak Jordánia és Irán sajtója látott még esélyt a békés ki­fejletre, arra, hogy a genfi ku­darc nem vezet szükségszerű­en háborúhoz. A tekintélyes és mértékadó­nak tekintett nyugati sajtó már pesszimistább. A francia L’Express legújabb száma sze­rint kitörhet a fegyveres konf­liktus, amelyben hárommillió katona harcol a világ kőolaj-készletének majdnem felétől alig néhány tíz vagy száz kilo­méter távolságban, 1000 takti­kai atomfegyver és töméntelen mennyiségű kémiai, valamint bakterológiai fegyver tőszom­szédságában. Idézik George Bush egyik közeli barátját, aki szerint az elnök már dön­tött: „Kész vállalni ennek a konfliktusnak minden követ­kezményét, a háború népsze­rűtlenségét, sőt, még azt is, hogy ez az újraválasztásába kerülhet.” S lehet, hogy nem is kell ek­kora árat fizetnie. Hiszen az amerikai Time magazin alig két hete választotta az év em­berének az elnököt, aki egyéb­ként bizton állítja: a hideghá­borút is azért nyerte meg az Egyesült Államok, mert kö­vetkezetesen hű maradt ke­mény vonalához a kommuniz­mussal szemben. Hátha ismét nyertes lesz a kemény követ­kezetesség? ! A L’Express persze besegít a háború elle­nében inkább a további tár­gyalásokat szorgalmazó elnö­kének, Francois Mitterrand­­nak is. Hiszen — mint írja a lap — az eddigi ENSZ-szank­­ciók eredményesek: Irak im­portjának 90, exportjának 97 százalékát vágták el, s havon­ta 1,5 milliárd dollárnyi de­vizabevételtől fosztja meg az országot a szorosra zárt blo­kád. A békés megoldásnak per­sze napról napra kisebb az esélye, sőt, már alig volt Genf előtt is. Ezt igazolják James Bakernek a Time-ban idézett hét eleji szavai. „Én valóban bízom abban, hogy találunk békés politikai megoldást — mondta Svájcba indulása előtt —, de őszintén szólva nem va­gyok olyan optimista már, mint karácsony előtt.” Opti­mizmusra kevés is az ok: az amerikai hírmagazin szerint a múlt héten Bagdadban meg­kezdték a 17 évesek sorozását. " Akabtti különtud­ósítás a Vasárnapi Híreknek Sorban állnak gázálarcért Ez a bojkott előtt nyüzsgő és nagy forgalmú kikötő, amely a tengert Irakkal összeköti, már hónapok óta kihalt. Né­hány jordániai hadihajót és partvédelmi motorost látni, és csak azok járnak-kelnek itt, akiket foglalkozásuk ideköt. Vagyis itt vannak a katonák, a rendőrök és a kikötők életé­hez tartozó csellengők. Ez is tükrözi, hogy Jordániában a múlt héten Szaddám Huszein legutóbbi rádióbeszéde után általános mozgósítást rendel­tek el. A jordán király európai út­ja után deklarálta ugyan or­szága semlegességét, ám, nyil­ván az EGK gazdasági nyomá­sára, semlegességnek nyoma sincs. Az utcákon felfegyver­zett katonák, és az Arab Lé­gió egységei gyakorlatoznak; az utca embere számára nem kétséges, hogy háború lesz. Ma reggel Jordániába érke­zett békekövetként az ENSZ főtitkára, aki Bagdadba tart, ám az utca embere Amman­­ban és Akabában nem nagyon hisz a békében. A polgári la­kosság felvásárolja az élelmet, amely már jelenleg is fogytán van és megpróbál gázmaszkot is szerezni, amelynek ára a fe­kete piacon egy munkás egy­heti fizetésének felel meg. A külföldi követségek felszólítot­ták állampolgáraikat az ország elhagyására. Mindezek a jelek nem a béke fennmaradására utalnak. Ma itt is az esti bagdadi hí­reket várják, azt latolgatják, hogy vajon ez volt-e az utolsó békés hétvége. Robert Parizon (A szerző az ARD német tele­vízió szerkesztő riportere. Tudó­sítása az egyes csatornán szombat délután hangzott el.) Találkozó arab nagykövetekkel A Munkáspárt (MSZMP) vezetői találkoztak több, hazánkban akk­reditált arab nagykövettel. Hik­­mat Zaid, az arab nagykövetek do­yenje országaik támogatásáról biztosította a Munkáspárt törekvé­sét, hogy az öböl­válság miatt Ma­gyarországot károsodás ne érje. Irak, a szárazföldi sziget Az amerikaiaknak gúzsba kötve kell csatázni - mondja Katona Tamás Ha az utolsó pillanatokban mégsem sikerülne a hőn áhí­tott békét megőrizni, időtarta­mát és kiterjedését tekintve, milyen háborúra számít a hadtörténész? — kérdezte a Vasárnapi Hírek Katona Ta­mástól, a Külügyminisztérium államtitkárától. — Az iraki vezetés túlérté­keli saját katonai erejét. A történelemből viszont tudjuk, hogy legyőzhetetlennek hitt hadseregeket legyőztek már. Félő azonban, hogy a szövet­séges haderők is túlbecsülik erejüket. Habár valószínű, hogy az első pillanatban sú­lyos légi csapást lehet mérni az irakiakra, de ez közel sem tesz lehetővé villámháborút. Az elhúzódó, halogató jellegű harcokban pedig az amerikai és a szövetséges erők is súlyos veszteségeket szenvedhetnek. Ráadásul a szövetségesek ke­zét bizonyos mértékig megkö­tik a Biztonsági Tanács hatá­rozatai: például, katonai szem­pontból indokolt volna minél több helyen partraszálló had­műveleteket végrehajtani. Er­re vonatkozó felhatalmazás azonban a Biztonsági Tanács határozataiban egyelőre még nincs. Ezekben Kuvaitról van szó és nem Irakról, Irak ku­vaiti kivonulásáról, vagyis ku­vaiti területen vívandó har­cokról. Az amerikaiak egyéb­ként két hét alatt lezárható­­nak tartják a hadműveleteket.­­ Egyes elemzők szerint Közép-Kelet-Európában és a Szovjetunió területén is a há­ború alatt felerősödhetnek a konzervatív erők. Háttérbe szoríthatja a közép- és kelet­európai nemzetiségi ellentéte­ket, melyek — egyesek szerint — akár fegyveres konfliktus­sá is fejlődhetnek. — Bizonyára egy esetleges háború alkalmas arra, hogy kisebb feltűnéssel lehessen megtenni olyan lépéseket, amelyek egyébként a nemzet­közi közvélemény érdeklődését nagyon lekötnék. Ebből a szempontból a konzervatív erők valóban kihasználhatják a helyzetet. Úgy gondolom, azonban, hogy azokban az or­szágokban, ahol a demokrati­zálódási folyamat a legmesz­­szebb ment el — Lengyelor­szág, Csehszlovákia, Magyar­­ország — ott ilyen veszély nincs. — A szétesőben lévő és bel­ső problémákkal küzdő Szov­jetunió vajon milyen szerepet játszhat a konfliktus rendezé­sében? — A Szovjetunió állásfogla­lása hatást kelt, hogy gyako­roljon Irakra. Irak, habár szá­mított a Szovjetuniótól közvet­len támogatásra, ezt nem kap­ta meg. A szovjet diplomácia pedig az elmúlt napokban is félreérthetetlenül hangoztatta, hogy a szovjet álláspont válto­zatlan. — Arra sincs reális esély,­ hogy Huszein létre tudjon hozni egy arab egységet? — Nyilván lesznek ilyen kí­sérletek, de valószínűleg kevés sikerrel járnak. Irak még most is meglehetősen elszigetelt az arab világon belül. Nem vélet­len, hogy az Arab Liga most teszi vissza székhelyét Kairó­ba, s az sem, hogy a szervezet iraki főtitkárhelyettese tün­tetően és látványosan lemon­dott. Még azok az államok, amelyek érzelmileg Irakkal sok mindenben egyetértenek, sem tudták ezt a katonai föl­lépést menteni. Pete Tóth Csilla Hány napos háború? Az egyik főellenség: Murphy törvénye — mondja a katonai szakértő Az alábbiakban közöljük interjúnkat egy vezető magyar szakértővel az öbölbeli háború kirobbanásának valószínűségé­ről, illetve a háború menetéről. Szakértőnk kérte neve vissza­tartását. • Mi a valószínűsége annak, hogy elkerülhető a háború? — Nem vagyunk ebben tel­jesen egységesek. 10-25 száza­lékot adunk annak, hogy a vérontást el lehessen kerülni. Szaddám Huszein kiszámít­hatatlan és még az utolsó két diplomáciai kísérlet kudarca után is kijelentheti: Mohamed próféta álmában felhívta csa­patai visszavonására. Vagy: a kivonulás Kuvaitból igazá­ban győzelem, mert az impe­rialisták nem tudták kipró­bálni fegyvereiket. • Ha kitör a háború, mikor? — Január 15. után legvaló­színűbb, a következő hat nap valamelyikén. Meteorológiai és más okokból ezt követően mintegy négy héttel később megint különösen kedvező a helyzet a támadónak. • Meddig tartható fenn a táma­dásra készülő erők hatalmas kon­centrációja? — Egyikét hónap után mind anyagilag, miimd — kiváltkép­pen — morálisan ez különö­sen terhessé válik. • Hol kezdődne a háború? — A legutóbbi időikig két variánsban gondolkodtak. Az „A” variáns: Szaúd-Ará­biából Irak déli részén keresztül be­nyomulni Kuvaitba. Részben mert a terep harckocsik szá­mára nehezen járható, a „B” változat került előtérbe. Ez frontális támadás Szaúd-Ará­­biából észak felé, tehát Ku­vait déli része irányába. • Mekkora veszteséggel járhat ez a támadás? — Számítások szerint a tá­­madó erő 12-15 százaléka is megsemmisülhet. • Ez igen nagy szám. Nem le­het ezt csökkenteni? — Várhatóan az amerikaiak és szövetségeseik mindent megtesznek, hogy ezt a szá­mot csökkentsék. Ezért külö­nös gondot fordítanak a há­ború bevezető szakaszára: lé­gi csapásokat fognak mérni az irakiak légvédelmére, a harcászati-hadműveleti raké­tákra, amelyek vegyi töltetet is szállíthatnak, és ame­lyeknek egy része elérheti Iz­raelt, valamint a híradás esz­közeire. Megkísérlik a földön megsemmisíteni az iraki légi­erőt, majd a megerősített vé­dőállásokat. Az amerikaiak szerint a legkorszerűbb ha­gyományos támadóeszközökkel ötpercenként mintegy ezer embert lehet harcképtelenné tenni. Csak utána indulnának a harckocsik, az emberiség történetének legnagyobb pán­célcsatájába. • Mi az, amit nem lehet kiszá­mítani? — Számolni kell Murphy törvényével, ami elromolhat az elromlik, kiváltképp a si­vatagban. Ha a haditechnika megh­­ibásodik, a szállítóesz­közök elromlanak, annak ne­hezen felmérhető következ­ményei lehetnek. További kérdőjel: a pszichológiai té­nyezők. Hogyan hat a szövet­séges támadó erőkre a vegyi fegyverek esetleges használa­ta? A védők tűzgömbje, amely levegő és gáz keveréke, hatá­sa kisebb atombombára em­lékeztet. Másrészt miként hat a védőkre a megsemmisítő erejű amerikai katonai fö­lény? • Meddig tarthat a háború? — Ez a fenti tényezőktől is függ. Egy-két hét valószínűbb a néhány napnál, a sok hóna­pos háború kizártnak látszik. Csata, mustárral A mérgező felhő helyben marad Ha végül is háború lesz az öbölben, akkor — a Pentagon­ból kiszivárgó információk szerint — az amerikaiak és szövet­ségeseik 1500 harci gépe szünet nélküli bevetésekben támadja majd az iraki stratégiai célpontokat, közöttük a vegyi fegyve­reket gyártó üzemeket. Ez utóbbi azért is érdemes a figyelemre, mert a vegyi fegyverek használatát tiltó genfi egyezményt meg­sértve, Irak ezzel fenyegetőzik. A Vasárnapi Hírek Hermann János ezredestől, a magyar honvédség vegyvédelmi főnökétől kért tájékoztatást e kíméletlen harci eszközök sajátosságairól. — Milyen vegyi fegyverek­kel rendelkezhet az iraki had­sereg? — A nemzetközi ténymeg­­állapító bizottság jelentéséből tudjuk, hogy az iraki hadsereg mustárgázt és az idegbénító hatású Tabun elnevezésű ve­­gyületet vetett be iráni terüle­teken. A vegyi fegyvert légi­­bombával és tüzérség segítsé­gével juttatták célba. De ez más módon, például rakéták­kal, vagy a légierő közremű­ködésével, egyszerű permete­zéssel is lehetséges. Ezek a ve­­gyületek belélegezve, vagy a bőrön keresztül kerülhetnek a szervezetbe. — Hogyan fejtik ki mérgező hatásukat? — A bőrre cseppenő kén­mustár először apró hólyago­kat, majd szinte elviselhetetlen fájdalommal járó fekélyes se­beket id­éz elő. Belélegezve erősen ingerli a torkot, a tü­dőt, gyulladásokat okoz. Végül általános testi legyengülés, ha nagy a koncentráció — ha­lál következhet be. Csakúgy, mint a Tabun elnevezésű ideg­­gáz esetében. Ez utóbbi a köz­ponti idegrendszert bénítja meg, amelynek látható tünetei: görcsös rángatódzás, izomgyen­geség, járásképtelenség, hány­inger. — Hogyan lehet védekezni a vegyi fegyverek ellen? — Az Öböl térségében tar­tózkodó haderők valamennyi katonáját ellátták atropin tar­talmú gyógyszerrel, amit azon­nal beinjekciózhatna­k maguk­nak, amint az ideggáz jelenlé­tét észlelik. Ezzel csökkenthető — ha kicsi a koncentráció — megszüntethető a hatása. A belélegzés ellen gázálarcot, más légzőkészülékeket hasz­nálhatnak. Ismeretes sokféle védőöltözet is, amelyek azon­ban csökkentik a katonák harcképességét. Egyrészt azért, mert megnehezítik a fegyve­rek, egyéb eszközök kezelését. De főleg azért, mert sivatagi körülmények között — 30-35 fokos hőmérsékletet figyelem­be véve — a legjobb fizikumú, gyakorlott katona sem bírja tovább fél órán át ilyen öltö­zékben. — Milyen hatással lenne térségünkre, ha esetleg vegyi fegyvert vetnének be az öböl­ben? — Ezek helyi hatású fegy­verek. Néhány hektáros, négy­zetkilométeres területen okoz­nak károkat. Párolgás útján ugyan keletkezhet mérgező fel­hő, amely — az időjárás függ­vényében — 8-15 kilométerre juthat el. De messzebb nem! Már cs­ak azért sem, mert ezek nem stabil vegyületek, köny­­nyen elbomlanak a levegőben. K. L.

Next