Vasárnapi Hírek, 1991. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-16 / 24. szám

Határon innenről és túlról összejönnek a reformátusok Testvérek, családtagok, rokonok között öröm a viszontlá­tás, a találkozás. A nagy család tagjai, honfitársaink érkeznek ezekben a hónapokban haza, hogy részt vegyenek a magyar reformátusok II. világtalálkozóján. Idősek és ifjak, gyermekek és unokák a világ négy égtájáról jönnek az óhazába, szívük­ben-lelkükben boldog örömmel A világ negyven országából 3500 gyülekezetből sok-sok ez­ren érkeznek az 1991. június 21—30. közötti világtalálkozó­ra. Mielőtt erről bővebben szólnánk, visszaemlékezünk az első magyar református vi­lággyűlésre, mert erről — saj­nos — kevesen tudnak. Nem is csoda, hiszen olyan régen volt, több mint fél évszázaddal ez­előtt! 1938. augusztus 23-án Debrecenben, a „kálvinista Rómában” tartották. Szívünk akkor már tele volt aggoda­lommal, hazánk és Európa fe­lett vészes felhők gyülekeztek, a II. világháború jelei! Meg­szállás, deportálás, menekülés, ostromállapot, hitükhöz és ha­zájukhoz hűséges magyarok bebörtönzése, kivégése, elhur­colása. Amit az első világtalálkozón Szabó Imre budapesti esperes­lelkész a debreceni Nagytemp­­ és szorongó érzéssel. lomban elmondott, ma is idő­szerű : „ .. irigylésre méltó az a nép, amely látja a holnapot, tud terveket szőni, álmodni, meri vállalni az életet, rakja fészkét, ülteti fáját, mer nem­zeni és szülni gyermeket. ..” Június 21-én 19 órakor kezdődik a második refor­mátus világtalálkozó meg­nyitó istentisztelete Buda­pesten a Kisstadionban. Itt Havadtői Sándor, a határa­inkon túl élő reformátusok képviseletében hirdet igét. Beszédet mond Göncz Ár­pád köztársasági elnök, a találkozó fővédnöke. A ta­lálkozó jelentőségét Czine Mihály professzor méltatja. Ugyancsak ezen a napon avatják föl — délután négy órakor — a Kálvin téri templomban Ravasz László emléktábláját. Június 22-én, szombaton Debrecen lesz az események színhelye. A Nagyerdő sta­dionjában Kocsis Elemér püspök köszönti a résztve­vőket. A televízió 16.50-től közvetíti az ünnepélyt, amelyen beszédet mond Antall József miniszterel­nök és igét hirdet Tőkés László püspök. Június 23-án, vasárnap Kecskeméten a­­református iskolák világtalálkozója lesz. Öregdiák-összejövetelt tartanak 25-én Nagykőrö­sön, 26-án Budapesten, 28- án Sárospatakon, 29-én Pá­pán. Cegléden június 26-án nők találkozója lesz, cser­késztalálkozót tartanak jú­nius 21—29. között Debre­cenben, hazai és külföldi fiatalok világtalálkozója lesz Zánkán június 24-től 10-ig. Fonyódligeten június 26. és július 6. között ifjú­sági zenekarok találkoznak. Június 30-án 10 órakor Zánkán lesz a magyar re­formátusok II. világtalál­kozójának befejező isten­tisztelete. Fónyad Ernő Ugrásszerű emelkedés A pihenés adója Mindeddig az volt a gyakorlat, hogy akik a nyaralóhelye­ken 48 óránál többet töltöttek el, üdülőhelyi díjat fizettek, na­ponta 2­12 forintot. A tanácsok nem kértek pénzt a nyugdí­jasoktól, valamint a 18 év alattiaktól. Az idén a helyi önkormány­zatok döntenek arról, hogy to­vábbra is üdülőhelyi díjat szednek vagy helyette idegen­­forgalmi adót vezetnek be. Többségük önmérsékletet ta­núsítva, továbbra is az üdülő­helyi díjat alkalmazza, arra gondolva, hogy az idegenfor­galmi adó bevezetése miatt kevesebben mennének hozzá­juk. Ez a magatartás elsősor­ban az alföldi, a mátrai és bükki önkormányzatokra jel­lemző. A dunántúli üdülővárosok­ban éltek az idegenforgalmi adó bevezetésének lehetőségé­vel és a tarifát a korábbi üdülőhelyi díj többszörösére emelték. Különösen visszatet­sző, hogy fizetési kötelezettsé­get rónak a nyugdíjasokra is. Persze, az idegenforgalmi adót és az üdülőhelyi díjat nem az önkormányzatok szedik be, e feladatot a pihenőházak üze­meltetőire hárítják, akik vi­szont az összegekből nem ré­szesednek. Ezek után nézzük, hogy az üdülőhelyeken milyen címen és mennyit kell naponta és személyenként fizetni. Az 1. sz. táblázat az üdülőhelyi dí­jakat tartalmazza, míg a 2. számú azokat a helyeket so­rolja fel, ahol idegenforgalmi adót kérnek. * Itt nem fizetnek a nyugdíjasok, valamint a 14 éven aluli gyermekek és a három- vagy annál több gyerekesek. ** Nem fizetnek az önálló jövedelemmel nem rendelkezők, kor­határtól függetlenül. A többi helyen a gyermekek 18 év alatt nem fizetnek, de a nyugdíjasok igen. A belföldi beutaltak által fizetendő napi és személyenkénti üdülőhelyi díj (egész éven át egységesen) Leányfalu 4,— Eger 6,— Dömös 4,— parádfürdő 4,— Szeged 8,— Galyatető 6,— Gyula 10,— Szilvásvárad 6,— Hajdúszoboszló 5,— Mátraháza 4,— Debrecen 5,— Mátrafüred 4,— Tihany 8,— Lillafüred 6,— Pécs 6,— Miskolctapolca 4,— Sopron 6,— Bakonybél — Zirc — A belföldi beutaltak által fizetendő napi és személyenkénti idegenforgalmi adó Egész éven át Elő-és utó- Főidényben Üdülőhely neve egységesen idényben (VII. 1.—Vili. 31.) Bükfürdő 70,— — — Hévíz 30,— — — Balatonfüred 25,— — — Csopak 25,— — — Boglárlelle 30,— — — Almádi 25,—* — — Alsóörs 20,—•• — — Siófok — 40,— 60,— Balatonföldvár — 20,— 30,— Szántód 30,— — — Zalakaros 50,— — — Hollóháza 30,— — — Megegyezés született, elma­radt a sztrájk. De a fizetés­ből élők még mindig nem fér­nek a bérükbe. ★ Alacsony a Nemzeti színé­szeinek fizetése. Eddig ők voltak a nemzet napszámo­sai. Most ők a nemzet éhbé­resei. ★ „Bye-bye Szása”. Folynak a csapatkivonások, mégsem va­gyunk teljesen nyugodtak. Egyszer már a tízforintos bankjegyet is kivonták, az­tán mégis visszajött. ★ Balatonaligán kiadó az egy­kori Kádár-lakosztály. Ez is valami. Legalább a Zimmer frei. ★ A környezetvédők gondja: mi van az alföldi ivóvizek­ben? Tűnődünk, netán me­tán? őrizetbe vették a pornóki­rályt. Bár halomban állt a szeksze , lebukott a szexek rexe. ★ Katona Tamás: nem dö­römbölünk a NATO ajtaján! Ez teljesen jogos. Hát telik ma nekünk kapupénzre? Ez van képviselők mondják. Be­­reczki: — Én voltam Palo­tás. Palotás: — Én nem vol­tam Bereczki! ★ Jó hír: az olasz tőke szíve­sen jönne Magyarországra. Nagyszerű, Petrarca óta imádjuk az olasz lírát! ★ Választási hír: elsöprő fö­lénnyel győztek a szocdemek. (Nyugi, Hamburgban!) Másfélmilliót érő rezet lop­tak Kazincbarcikán. Enyhítő körülménynek számíthat, hogy a réz vörös volt! ★ Mégis felgyújtották a Zwack-lakást. Mi már a nyo­mozás eredményét is tudjuk: a gyufa volt a tettes! ★ Elkészült a nemzeti lakás­állásfoglalás. Már látjuk az apróhirdetést: ,,Azonnal be­költözhető koncepció nagy­­családosoknak kiadó!” ★ Kiderült, hogy punkok vol­tak az újoncverő öregkatonák. Tessék mondani: egy punk az nagyobb, mint egy őrmester? ★ Munkaerőpiac ’91. — Hogy­hogy felmond nekem?! Úgy tudtam, hogy a rabszolgákat eladják! (peterdi) K­i jó, ki megy ? Javában zajlanak a hely­cserék is a budapesti színhá­zakban. Értesüléseink szerint a Ma­dách Színházból a Nemzetibe megy Kiss Mari, de régi szere­peit megtartja. Távozik még m­­enszátor Magdolna, hogy ho­vá, arról még nincs hírünk. A­­­­adáchban a Seven Arts út­ján szerződést kötöttek Cseke Péterrel a Liliomfi szerepére a következő évadra. Ennek az előadásnak külön érdekessége, hogy Szellemy szerepében nagy elődök után vendégként Sztankay István lép fel. A Vígszínházból a színészek közül csak Zsíros Ágnes válik meg a társulattól, de elmegy Szikora János rendező is. Leszerződött viszont ide Veszprémből Borbiczky Fe­renc, a Nemzetiből Hunyad­­kürti István és Reviczky Gá­bor, továbbá hárman a Szín­­művészeti Főiskoláról: Szabó Gabriella, Oberfrank Pál és Magyar Attila. A József Attila Színház tár­sulatától megválik Földesi Ju­dit, Incze Ildikó, Safranek Ká­roly, aki a Budapesti Kamara­­színházhoz szerződik, míg Tol­nai Miklós és Kertész Péter a Nemzeti Színházhoz írt alá szerződést. A József Attilába szerződött Sztankay István, Bács Ferenc (az utóbbi időben szabadúszók voltak), Mihályi Győző a Nem­zetiből, valamint Háda János Szolnokról. Az Arany János Színháznak lett a­­tagja Földesi Judit, Ko­csis György Egerből és Kanda Pál a Rock Színház társulatá­tól. Az Arany János Színház tagja lesz a jövő évadtól kezd­ve Ács János is, a kaposvári színház eddigi erőssége. Sivó Emil Hanghullámok kalózai Kalózok nemcsak a vizeken, hanem teljesen más hullámo­kon is mozognak. A hanghul­lámok — a különféle hang­hordozók — feketén való rög­zítése is jó üzletet jelent. Hogy ez ne így legyen, azért tevé­kenykedik a Hanglemezgyár­tók és Kiadók Nemzetközi Szövetsége — az IFPI. Mint John Morgan elnök megemlí­tette, számukra a legnagyobb kihívást jelenleg a CD-hami­­sítványok megjelenése okozza, mivel ezek — a fusikazetták­­kal ellentétben — tökéletes minőséget produkálnak. Rá­adásul a seftesek olcsóbban tudják előállítani termékeiket, hiszen nem fizetnek a muzsi­kusoknak, a producereknek és az adózók listáján sem talál­kozhatunk velük. Hogy milyen jó üzletről van szó, azt itthon is meg tud­ná mondani az a néhány mű­vész és zenekiadó, aki — többek szerint — saját pro­dukciója feketepiaci értékesí­téséből gazdagszik. Az IFPI- nél azt tartják, hogy a Közös Piachoz való közeledést is megnehezítheti az, ha vala­melyik kelet-európai állam­ban nem tartják kellő tiszte­letben a szerzői jogokat. é. m. z. Könyvpremier Neves vendég érkezik hétfőn Budapestre: R. D. Hisrich, a Bovaird Vállalkozási Intézet vezetője. Jövetelének célja: könyvpremier. Az Akadémia Kiadó ugyanis szerdán mutat­ja be új, Menedzser-sorozatát, amely az Egyesült Államok kormányának támogatásával készült. Ebben a sorozatban jelenik meg — első darabként — R. D. Hisrich és M. Peters kötete, a „Vállalkozás”. A kö­tet szerzői eligazítást adnak a vállalkozások rengetegében. (Hogyan lehet finanszírozás­hoz jutni, mikor s hogyan le­het bevonni kockázati tőkét, mikor és hogyan érdemes részvényeket és kötvényeket kibocsátani.) Szombat délután, pontban háromkor tizennyolc fiatal vég­zős színésznövendék, egy filmrendező és az elméleti szakról további nyolc végzős növendék vette át friss diplomáját a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola Ódry-termében. Színültig meg­telt a Vas utcai színházterem nézőtere. Családtagok, barátok, színész- és színházi ismerősök várták feszült kíváncsisággal a színpadra lépő tanári kart, hogy kezdetét vegye az annyira várt ünnepség. Felcsendült a Himnusz, amelyet a tanári kar beszámolója követett. Ezután került sor a diplomaosztásra, Il­lés György rektor kezéből két végzős színészosztály vehette át a színészmesterségüket igazoló okmányt. A végzős színészek: Alföldi Róbert, Jászai László, Jónás Rita, Murányi Tünde, Tóth Auguszta, Turóczi Éva, Szakács Ti­bor, Ungvári István, Zalán János, illetve: Bacsa Ildikó, Bör­­csök Enikő, Magyar Attila, Oberfrank Pál, Rázga Miklós, Sá­fár Mónika, Szabó Gabriella, Szula László és Znamenák István. Utcára került színészek Koldul a Nemzeti • Bizonytalanság a kulisszák mögött Mikor ülnek fel ismét a színészek Thália szekerére? Mi­kor lesz újból elegendő közönség a színházakban? Hol kés­nek az új, izgalmas bemutatók? Kérdések a mai színházi életből, amelyekre nincs válasz! Helyette vannak ijesztő adatok, az ország ezerkétszáz színé­szének már tíz százaléka munkanélküli. A névsorból: Bor­­báth Ottilia, Bús Kati, Csernák János, Kovács Kriszta, Maros Gábor, Muszte Anna, Papp Éva Jászai-díjas, Petényi Ilona, Téry Sándor. A helyzet tovább romlik. Mind nagyobb a bi­zonytalanság a színfalak mögött. Szabó Gyula nemrég egy szórakoztató műsor közben, amikor visszajött a színpadról azt kérdezte tőlem: kérsz egy jó sztorit? Mert én mondok neked: „Benne vagyunk a pácban. Ha így megy tovább nem lesz munkánk...” A 120 munka nélküli színész­ből harmincan már két éve kapnak járadékot, vagyis fize­tésük ötven százalékát. Az alacsony fizetésük felét. Kide­rül, hogy még az állástalanság­­nak is vannak fokozatai­­ le­felé. Az „igazi” munkanélküli­­segélyre például az tarthat igényt, aki az első kategóriá­ba tartozik és az utóbbi három évben legalább tizennyolc hó­napig dolgozott. Ha a színész ennek megfelel, akkor az első évben fizetésének hetven szá­zalékát kapja — munkanélkü­li-segély címen. De a második évben már ennyit sem. Csupán a fizetés felét. Megszűnt az egzisztenciális biztonság, miközben a bérek majdhogynem maradtak. Az idei húszszázalékos automati­kus béremelés alig javított va­lamit. Az a bizonyos fejkvóta­rendszer pedig, ami a néző­szám után biztosít valamiféle anyagi támogatást — vidéken 450, a fővárosban 350 forintot — a színházak működőképességét sem teszi lehetővé. Félő, hogy a magyar színház értékes szerkezete meg az ál­landó társulatok is maholnap felbomlanak. De lehetetlen helyzetben vannak a miniszté­riumhoz tartozó színházak is. A Nemzeti Színház küldöttsé­ge például minap a Pénzügy­minisztériumban kilincselt, ugyanis nyolc és fél millió fo­rintjuk hiányzik ahhoz, hogy ezt az esztendőt befejezhessék. A Nemzeti tehát koldul! A markát tartja. — Van-e valami remény? — kérdezem a Színházi Dolgozók Szakszervezetének titkárától, Döme Sándortól. — Alig látunk valami bizta­tót. Két éve létrejött a színé­szek és szabadfoglalkozású elő­adóművészek alapszervezete. Harmincan indultak. Most száznyolcvanan vannak. Közü­lük többen munkanélküliek. Azon fáradoznak, hogy maguk­nak és társaiknak munkát ke­ressenek. Vannak már magán­­szinkronstúdió vállalkozások is. „Segítsünk” címmel létrehoz­tunk például egy alapítványt, amelynek induló összege 300 ezer forint, ezt egy gálaest be­vétele adta. Úgy határoztunk most, hogy ezt az összeget nem személyek között osztjuk szét, hanem produkciók létrehozását támogatjuk vele, mert a színé­szek így legalább dolgozni tudnak. Arra is gondoltunk, hogy a jövő évben megismétel­jük ezt az akciót. Mindez azonban kevés. Javasoljuk az állami támogatással működő színházi rendszer fenntartását, ennek az lenne a lényege, hogy a színházak működési költsé­geinek 50—70 százalékát az ál­lam vállalná, a többit az ön­kormányzatok és a színházak fedeznék. Békés Attila Aukció a Várbazárért Az elmúlt néhány évben százszor is megkondították már a vészharangot: pusztul a Várbazár, Ybl Miklós remeke, a budai városkép egyik meghatározó épületegyüttese. Úgy tűnik, most a Várban alkotó művészek megelégelték a hamvába holt elképzeléseket, s maguk kívánják kimozdítani a helyreállítás ügyét a holtpontról. A héten pénteken Fekete György helyet­tes államtitkár nyitotta meg a Budavári Palota A épületében 15 neves szobrász kiállítását, melynek anyagából június 28-án, vasárnap aukciót rendeznek. Az így befolyt összeget a művé­szek a Várbazár helyreállítására szánják. Hogy nem kis ösz­­szegről van szó, azt érzékelteti a felajánlott rajzok, érmek, szobrok kikiáltási ára: így például Gáti Gábor 800 ezer, Kampfl József 530 ezer, Cs. Kovács László 240 ezer, Varga Im­re pedig 15 ezer forint értékű művet ajánlott fel a nemes cél­ra. (A képen Cs. Kovács László tusrajza a megmentésre váró építményről.) m. j.

Next