Vasárnapi Hírek, 1993. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-24 / 4. szám
-------6 . Törvénytervezet a biztosítókról / Ódzkodnak a felügyelettől A biztosítási szakma jövője dől el azzal a törvénnyel, amelynek előkészítő munkája most érkezett a finiséhez. Ugyan a közvélemény arra számít, hogy ez a — várhatóan az első negyedévben a parlament elé kerülő — tervezet egyszeriben megoldást hoz a biztosítótársaságok körüli feszültségekre, a törvény azonban az ügyfeleket csak közvetetten érintheti — mondta a Vasárnapi Híreknek dr. Trunkó Barnabás, a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. E lényeges jogszabály — amelyről még napjainkban is komoly vita folyik a pénzügyi kormányzat és a biztosítási szakma között — elsősorban a társaságok működésével foglalkozik. Egyértelműen meghatározza, hogy további magyar és külföldi tőke bevonását serkentve bővítik-e a piacot, s az ügyfelek továbbra is kiszolgálatottak maradnak-e a mamutbiztosítók kénye-kedvének. A tervezetet olvasva ezért is adnak hangot a szakemberek aggályaiknak. Mint mondják, túlságosan szigorúak azok a szabályok, amelyekkel az államnak lehetőséget adnak a beleszólásra a tulajdonosi és társasági jogokba. A kemény állami felügyelet ugyanis — véleményük szerint—nemhogy segítené, inkább visszavetné a biztosítási piac bővülését. Kivitelezhetetlennek tartják például, hogy a biztosítótársaságok vezetőjét — a jól ismert káderszabályok szerint — csupán előzetes állami hozzájárulással nevezhessék ki, s nem értenek egyet a felügyeleti megbízott intézményének létrehozásával, ami azt jelentené, hogy az állam embere komisszárként venne részt az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság munkájában. Ezeket a direkt hatalmi eszközöket még az sem ellensúlyozhatja, hogy — leszállítva a biztosítótársaságok alapításához szükséges alaptőkét — végre lehetővé teszik a magyar befektetők részvételét a biztosítási piacon. p. t. cs. ^ | XTrff___________ Ha előkapja, talál Lőttek a nyugalomnak Már vagy egy éve lőttek a nyugalomnak , panaszkodnak a Hungária körúti lakótelepen, ugyanis kézifegyverek ropogása veri fel a környék csendjét. A lakók a szomszédos BM-laktanyában gyakorlatozó kommandósokra gyanakodnak. Ám — mint megtudtuk — ez csak az egyik oka a zajnak, amellyel sajnos hosszabb távon is együtt kell élniük. Reggeltől estig ropognak a fegyverek — panaszolták a Hungária körút 5—7. lakói. Általában 5-6 lövést adnak le egy sorozatban, majd 4-5 perc szünet következik. A Kerepesi úti BM- laktanyából kiszűrődő zajra a lakótelep északi részén, a felső emeleti lakásokban még csukott ablak mellett is felriadnak a gyerekek. Azt megértik, hogy a Belügyminisztérium nyilván fontos feladatra készíti fel állományát, de azt már nem, hogy miért kell ezt a lakosság állandó zavarásával megtenni. Miért nem használják például a Budapest környéki lőtereket? A Kerepesi úti laktanya szabadtéri lőterének kihasználtsága körülbelül egy-másfél éve valóban százszázalékos — tudtuk meg Kiss Mihály ezredestől, a rendőri ezred és a laktanya parancsnokától. Ennek csak az egyik oka az, hogy ott gyakorlatozik a rendőrség különleges szolgálata, amely a Komondor kommandó átszervezésével jött létre. A lőteret ugyanis a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, valamint a rendőri ezred, alkalmanként pedig más rendőri szervezetek is használják. Nem is szólva a rendőrtiszt-helyettesi iskola hallgatóiról, akik a korábbiaknál jóval többen vannak, amióta elkezdődött a rendőrségnél a létszámfejlesztés. A legfőbb ok azonban az, hogy másfél éve fokozott lőkiképzést vezettek be — mondta nyomatékkal a parancsnok. — Egy 1991-es felmérés szerint ugyanis az elvárhatónál alacsonyabb volt a rendőrök lőkészsége. Megesett, hogy fölöslegesen kaptak a fegyverükhöz, s többször lőttek, de nem mindig találtak. Az új rendszerű kiképzés eredménye, hogy a rendőri ezred tagjai — persze a gyakorlást leszámítva — két éve nem használták fegyverüket. A rendőrök magabiztosabbak, akkor rántanak fegyvert, ha szükséges, és — ha arra kerül a sor — eltalálják a célt. Megtudtuk azt is, hogy a környékbelieknek sajnos jó ideig együtt kell élniük a zajjal. A Budapest környéki lőtereket ugyanis egyórás autókázás árán lehet elérni, és sokba kerülne naponta átutaztatni a városon az embereket. A laktanya lőterét hangszigetelő és golyófogó berendezésekkel látták el, esténként nem lövöldöznek, a hétvégeken — akkor is csak szombat délelőtt — kizárólag rendkívüli esetben gyakorolnak. Sorozatlövő fegyvert nem használnak, még ha ilyen érzetet is kelt, ha egy időben többen húzzák meg a ravaszt. Ennél többet egyelőre nemigen tudnak tenni. Érezhető változást csak a belső, fedett lőtér bővítése hozna, de erre most nincs pénz. Mindezt a panaszosoknak is elmondták volna, ha közvetlenül hozzájuk fordulnak. K. L. Elbocsátások Havonta háromszázan Az átalakuló Ikarusban megszűnik a korábban szocialista országokba szállított 200- as autóbuszok gyártása, s ezentúl a 300-as és a 400-as típusokat készítik majd az igényes nyugat-európai piacokra. A nagyvállalaton belül egyedi gyártórészlegeket alakítanak ki, ahol elsősorban a termékek minőségét tartják szem előtt. Az Ikarus külföldi megrendelései visszaestek, a gyár vezetői által remélt nagyobb orosz megrendelés is elmaradt, ezért kényszerűségből létszámleépítést hajtanak végre. Március végéig havonta 300 embert bocsátanak el, s így fokozatosan a felére csökkentik a mátyásföldi gyár dolgozóinak létszámát. Az orosz megrendelésre készülő utolsó 200-as autóbuszok egyikét szerelik az üzemcsarnokban (MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor) Iigatlanbirodalom Anyagi függetlenségre tör a társadalombiztosítás A hévízi Carbona Gyógyszálló, az ország szénbányavállalatainak közös gyógyüdülője hamarosan az OTF, vagyis az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság tulajdonába kerül — közölte lapunkkal Weglárcz Péter, az OTF vagyonkezelői főcsoportjának vezetője. A főcsoportvezető elmondotta, tudatában van annak: sok bányász fájlalja, hogy elvesztik a mintegy 350 ágyas, jó állapotban lévő gyógyüdülőjüket. Ez érthető, hiszen a reumatikus, mozgásszervi betegségek foglalkozási ártalomnak számítanak a bányászok körében. Csakhogy a kéthetes gyógykezelés az idén már önköltségi áron számítva is 24 ezer forintba kerül. Ez az összeg megfizethetetlen a bányászok számára, a csőd szélén tántorgó bányavállalatok viszont mindössze néhány ezer forinttal tudnak ehhez hozzájárulni. Ezért az OTF megegyezett a Tatabányai Szénbányákkal, hogy Tatabánya átadja a maga 15 százalékos hévízi részesedését a társadalombiztosításnak. Az OTF előrehaladott tárgyalásokat folytat a többi bányavállalattal is. Ily módon néhány hónap múlva már a társadalombiztosítás tulajdonában lesz a Carbona nagyobb része. Weglárcz Péter hozzáfűzte, hogy a bányavállalatok már ma is a nyugati turistáknak adják ki a négycsillagos, szállodaértékű gyógyfürdő szobáit. Ezért úgyszólván csak annyi változás várható, hogy a bányászcégek pénztára helyett az OTF-hez folyik be a Carbona nyeresége. A bevételt az egészségügy finanszírozására, a nyugdíjalapok feltöltésére fordítják. Égetően nagy szükség van erre, hiszen a különböző vállalatok, cégek napjainkban már 95 milliárddal tartoznak az OTF-nek. Hogy ez milyen óriási összeg, annak értékeléséhez nem árt tudni: tavaly 528 milliárd forint volt az OTF egész évi költségvetése. A Carbona átvétele sok szempontból modellértékű lesz, hiszen az OTF arra törekszik, hogy sokéves távlatban valóságos ingatlanbirodalmat építsen ki magának. Nem ok nélkül, hiszen az ifjabb nemzedék már nem is tudja, hogy az OTF elődje — az idősebbek által sokat emlegetett OTI — óriási vagyonnal rendelkezett 1945 előtt. Övé volt a többi között a Péterffy Sándor és Városmajor utcai kórház, az egyik balatonlellei, balatonboglári, balatonmáriai, parádi nagy üdülő, számos többemeletes pesti bérház, köztük a rózsadombi Bimbó utcában. Jellemző, hogy az OTI 1945 előtt még erőműépítéshez is nyújtott államilag garantált kölcsönt, hogy a pénzét jól forgassa. Sokatmondó, hogy ebből az óriási vagyonból csak két józsefvárosi bérház maradt az OTF tulajdonában, a többit kártalanítás nélkül, mind kisajátították az államosítások során. A főcsoportvezető szerint a társadalombiztosítás ma is csak akkor tudja függetleníteni magát a költségvetés napi gondjaitól, ha ismét megalapozza anyagi önállóságát. Ez az ország több mint kétmillió nyugdíjasának, egészségügyi ellátásra szoruló lakosságának elemi érdeke. Az ingatlangyarapítás újabb jele, hogy az OTF reményei szerint hamarosan a társadalombiztosítás tulajdonába kerül a bükkszéki gyógyfürdő is — közölte befejezésül Weglárcz Péter. Ezt is három szénbányavállalat adja át, így törekedve arra, hogy csökkentse nyomasztó adósságterheit. Wéber K. Telefonálóit! A jól öltözött fiatalember, akinek csöngetésére ajtót nyitottam, az egyik fővárosi telefontársaság munkatársaként mutatkozott be, s miután elnézést kért a zaklatásért, rögtön a tárgyra tért. „Nem óhajt-e telefont fölszereltetni?” — kérdezte, s meg sem várva a választ ismertette a feltételeket: egy-két napon belül bekapcsolják a készülékemet, amit azonnal kiválaszthatok a tucatnyi típust ismertető prospektusból. „De hiszen én nem is nyújtottam be igénylést...” — hebegtem. „Ez már szükségtelen!” — mosolygott váratlan látogatóm... — Nos, ez ma még álom, de már a közeljövőben valóság lehet! — jegyezte meg Kozma Béla, a Magyar Távközlési Részvénytársaság hálózati osztályának vezetője, akit a Vasárnapi Hírek a hazai telefonhelyzetről, a három esztendeje megkezdődött nagyszabású fejlesztési tervek megvalósulásáról faggatott. — Budapest egyes városnegyedeiben már 1993 végén kínálati piac alakulhat ki az Első Pesti Telefontársaság jóvoltából — folytatta az osztályvezető. — A tavalyi, mintegy 170 ezer új álomással szemben az idén akár 200 ezerrel is növekedhet az előfizetők száma az országban. Európában jelenleg csak egyetlen régióban — az egykori NDK területén — folyik lendületesebb telefonhálózat-fejlesztés, mint nálunk. Minden esélyünk megvan arra, hogy az év végéig az úgynevezett telefonsűrűség Magyarországon elérje a 100 lakosonkénti 15 telefont. — Még így is olyan messze leszünk a fejlett országoktól, mint Makó Jeruzsálemtől... — A lemaradásunk valóban kétségbeejtő volt. Ma már azonban jól látszik az alagút vége. A 2000-re tervezett 30 telefonkészülék/100 lakos arányt jóval korábban elérjük. Az idén optikaikábel-hálózatunk hossza 2100 kilométerre nő. A tavaly üzembe helyezett négy nagy és számtalan kisebb digitális telefonközpon ____________________________ tot újabbak felavatása, rendszerbe állítása követi. A várakozásunknak megfelelően halad a rádiótelefon-rendszer kiépítése a Matáv, a Westel és más világcégek közreműködésével. A jelenleg üzemelő mintegy 20 ezer, s az év végére feltételezhetően kétszer ennyi rádiótelefonnal már az ország bármelyik részéről kapcsolatot létesíthetünk a közeli-távoli előfizetőkkel. Az idei év fordulópont lesz a rádiótelefon hazai térhódításának történetében: hamarosan lezárul egy a KHVM által kibocsátott fejlesztési pályázat. A legjobb tervezetek kiválasztását, reméljük, a megvalósításuk követi majd. Önök számára, meglehet, unalmas már hallani a panaszt: a vitathatatlan sikerek ellenére sem képes a Matáv lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Ha jók az értesüléseink, csupán a fővárosban évente 50 ezer új telefonigénylést adnak be, s így a sorban állók száma ténylegesen nem csökken, hanem növekszik. A telefonigénylők száma valóban gyorsabban növekszik, mint a hálózat fejlesztésének mostani üteme. Kiút azonban itt is van, és nemcsak Budapesten. Az önkormányzatoknak lehetőségük van bekapcsolódni fejlesztési programunkba. Csupán Pest megyében például több tízezer készüléket az önkormányzatok közreműködésével szerelünk fel még az idén. (márkus) Az igénylők száma gyorsabban nő, mint a készülékeké 1993. JANUÁR 24., VASÁRNAP Használják az éjszakákat Torlasz az utcákon Megszokott a fővárosban, hogy az áruszállító teherautók a parkoló gépkocsikkal párhuzamosan állnak, s félig eltorlaszolva az utcát rakodnak róluk. Ha jól működne az ellenőrzés, azok a személygépkocsik nem állhatnának ott a vállalatok rakodóhelyén. Budapesten 377 közös rakodóhelyet jelöltek ki az áruszállítóknak, a Belvárosban ebből 126-at. E helyek mindegyikén naponta legalább 25 teherautó rakja le rakományát. De gyakran nem férnek oda a személygépkocsiktól. Veszekedés, káromkodás, jóval ritkábban rendőri beavatkozás és büntetés következik. Nappal is rendet kellene tartani. Mégis, valamelyest tehermentesíteni lehetne a zsúfolt fővárost, ha a szállítók éjszaka rakodnának. Mérések szerint amíg nappal egy teherautó másfél fordulót tesz meg, addig éjszaka négy és felet. Közvetlenül a rendszerváltás előtt Budapesten 180 üzlethez és áruházhoz már éjszaka szállítottak. Azóta megváltoztak a körülmények. Egyre több a kiskereskedő. Egyre több a kisteherautó. Azelőtt például a Budapesti Tejipari Vállalat látta el tejjel a fővárost. Most a húsz százalékka kevesebb tejet legalább húsz cég szállítja ki. Kinek érdeke az éjszakai szállítás? A kritikus pontokon, nagy forgalmú helyeken lévő nagyobb üzleteknek és a fuvarozó cégeknek megéri. A kiskereskedőknek egyelőre nem fűződik hozzá érdekük. Ők vagy anyag előnyökért vállalkoznának rá vagy azért, mert a hatóság rákényszeríti őket. Falk György, a Fővárosi Szállítási Tanácsadó Rt. vezetője szerint az is hátráltatja az éjszakai rakodás elterjedését, hogy a szállításhoz használt 120 ezer kis konténernek és kocsinak jó, ha az egyharmada megmaradt mára. Az viszont igaz, hogy most már van ember, aki éjszaka fogadja az árut. Sajnos, akad elég munkanélküli. A lakosság sem nagyon lelkesedik az éjszakai szállításért, mert eddigi rossz tapasztalatai alapján tart tőle, hogy zajjal-lármával jár. Holott lehet csendben is rakodni. Gumikerekű járművekkel. Nem szükségszerű a teherautó-platóról ledobni a járdára a szállítókocsit. Üvöltözni és káromkodni sem muszáj! Talán ki kellene próbálni. Hátha kiderül, hogy enélkül is lehet kulturáltan kereskedni. -tamás- Nem a gyártás, a tárolás A világ vezető vegyipari cégei tanácskoznak január 26-a és 28-a között Budapesten. Az Eastchem elnevezésű konferencián a Budapest Kongresszusi Központban a külföldi cégek vezetőin kívül előadást tart dr. Csurgay Lajos, a Magyar Vegyipari Szövetség főtitkára is, aki a hazai vegyipar helyzetét ismerteti. Amint a főtitkár a Vasárnapi Híreknek kifejtette: a vegyipart kevésbé érintette a válság, mint az ipar más ágazatait. Vegyiparunk termelése 1960-ban az ipari termelés 6,8 százalékát adta, napjainkban viszont már meghaladja a 30 százalékot. Igazán nagy megrázkódtatás csak a műtrágyagyártást érte, amelynek termelése az igények csökkenése következtében erősen visszaesett. Az iparág környezetszennyezéséről a főtitkárnak az a véleménye, hogy az összességében elfogadható, rossznak nem nevezhető. A levegőszennyezéshez a vegyipar1-2 százalékkal járul hozzá; az igazi gondot náluk a vegyi hulladékok tárolásának megoldatlansága jelenti. .