Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)
1993-09-26 / 39. szám
Parlamenti menetrend Fékek, szűrők a következőknek Várhatóan vitákat kavaró téma tárgyalását kezdi el a héten a t. ház: módosítják a választójogi törvényt. Már eddig is a kritika pergőtüze zúdult az előterjesztésre. De akadnak olyan passzusok, melyekkel többen egyetértenek. A Köztársaság Párt és a Fidesz véleménye szerint is csak az a párt jusson be a parlamentbe, amely a pártlistákra leadott voksoknak legalább az 5 százalékát megszerzi, így kisebb az esélye a szélsőségek megjelenésének, a parlament szétaprózódásának. A szocialisták viszont úgy gondolják, az egyéb fékek mellett a 4 százalék is biztonságos szűrő. Az 1990-es választásokon 65 százalékos részvétel mellett az érvényes szavazatok 16 százaléka akadt el ezen a küszöbön. A szigorítással érdemleges társadalmi csoportok rekedhetnek ki az alkotmányos intézményekből — fogalmazott munkatársunknak dr. Vastagh Pál képviselő, pártja egyik szakértője. A szocialisták és mások szerint is túlságosan szigorúak a választások érvényességének és eredményességének a normái. Legutóbb,1990-ben a 176 egyéni választókerületből csupán ötben dőlt el a küzdelem már az első fordulóban. Nem utolsósorban azért, mert a jogosultak 50 százaléka (+1 fő) nem ment el voksolni. Elegendő volna — vélik — talán a 40 százalékos határ is. S az egyéni küzdelemben az egyszerű többség elfogadásával megtakarítható lenne a második forduló — így a szocialisták —, hiszen legutóbb is 75 százalékban azok nyertek, akik az első körben is az élen végeztek. Lényegesen csökkentenék az országgyűlési létszámot a szabaddemokraták, mégpedig a megyei pártlisták megszüntetése révén. Az egyéni jelöltek mellett közvetlenül a valamelyest kibővített országos listákra voksolhatnának a polgárok — vázolta elképzeléseiket dr. Hack Péter, az SZDSZ ügyvivője. Ezzel 80—90 képviselői helyet lehetne megtakarítani; az egyéni választókerületek száma nem változna, súlyuk viszont növekedne, hiszen a mandátumok 60 százalékát ezekben lehetne megszerezni. Szavazhatnának a külföldön élő, ott dolgozó, tanuló magyar állampolgárok is. Ők azonban csak az országos listákra voksolhatnának, ezért számukra külön szavazólap készülne — az előterjesztés szerint. Az ellenzék viszont általában ellenzi azt, hogy a „külföldiek” szavazzanak, mondván, az voksolhasson, aki viselni tudja döntésének a következményeit. P. S. X35 Melyik harci gépre ül a magyar? Új szárnyakon a vágyak A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja (BHKK) független alapítvány — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával — a minap szakértői konferenciát rendezett arról, hogy a honvédségnek a jövőben milyen repülőgépekre és harci helikopterekre lenne szüksége. Az egybegyűlt majd száz szakember és politikus, valamint az érdeklődő külföldi cégek (a francia Dassault, az amerikai érdekeltségű Martin Marietta, a svéd Saab Scania és az Izraeli Repülőgép-ipari Vállalat) képviselői annak tudatában vizsgálták a lehetőségeket, hogy a megoldás mindenképpen nagy horderejű katonai, gazdasági és mindenekelőtt politikai döntések függvénye. Amint dr. Deák Péter nyugállományú ezredes, a BHKK igazgatója kiemelte, az ismeretes és nagy port felvert MiG—29-es üzlet csak ideiglenes, a pillanatnyi hiányokat pótló és a jelenlegi lehetőségekkel számot vető egyszeri döntés volt, a továbblépés semmi esetre sem történhet ugyanebben az irányban, a bizonytalan orosz relációban. Honnan szerezzünk be tehát korszerű repülőeszközöket? Schmidt István repülő tábornok, volt légügyi főnök kérdésünkre elmondta, hogy ez függ katonai doktrínánktól, amely lévén védelmi jellegű, nem igényli támadókapacitás kiépítését. NATO- integrációs törekvéseink azt igénylik, hogy fegyverzetünket nyugati forrásból szerezzük be, már az ún. kompatibilitás, vagyis a hasonlóság és megfelelés okán is. Igencsak korálátozó gazdasági lehetőségeink -, egyetlen repülőgép beszerzési ára hozzávetőlegesen húszmilliárd forint, éves honvédelmi költségvetésünk viszont a hetvenmilliárdot sem éri el — vie viszont határt szabnak vágyainknak — hangsúlyozta a tábornok. Fegyver viszont csak kell védelmünkhöz. Hogy milyen? Nos, a szakértők szerint olyan repülőgép, amely el tudja látni a légvédelem, a légitámogatás, a légiharc, a felderítés, a szállítás, a rádióelektronikai harc sokrétű feladatait. Tréfásan szólva, egyfajta Rolls Royce és Land Rover keveréke a Trabant árban. Nyilvánvaló, hogy ilyen repülő nem létezik, gondjaink egyetlen típussal nem oldhatók meg. A vitában a két végletes álláspont (az egyik szerint a meglévő MIG-ek korszerűsítése az optimális megoldás, a másik szerint teljesen új géptípusok beszerzésével selejtezzük le a jelenlegi gépparkot) között kialakult reálisnak felfogható kompromiszszum. Eszerint a gépváltásnak időben elhúzódva, több lépcsőben kellene megtörténnie. Ezalatt korszerűsíthetnénk meg lésőör épületüeket, élettartamukatmegnövelhetnénk.“''Közben a lehetséges nyugati szállítók politikai indíttatású görcsei is oldódnának, és gazdasági lehetőségeink is javulhatnának. Dérer Még egy párt a jobb szélen? A Budapesten állomásozó nyugati diplomaták nem adnak túl nagy esélyt a magyar szélsőjobboldalnak a 94-es választásokon. Egy múlt heti fogadáson egy ügyvivő arról beszélt, hogy Torgyán és Csurka ugyanazt a választóréteget célozta meg, kölcsönösen gyengítik egymást. Magyar barátaitól egy diplomata azután érdeklődött, hallottak-e arról, hogy még egy párt alakulna a paletta jobb szélén. Vezetői között ott lenne egy olyan parlamenten kívüli személyiség, aki az elmúlt hónapokban a szkinhedek pártfogójaként vonult be a köztudatba. Agresszív nyugatiak Országok sora tesz nagy erőfeszítéseket, hogy fegyvereket adjon el azoknak az egykor szocialista államoknak, amelyek annak idején csak szovjet eszközöket vásároltak. (Más kérdés, hogy — értesülésünk szerint — Oroszország és Ukrajna is kész lenne szinte dömpingárakon bármiféle hagyományos eszközt szállítani. Még mielőtt a MiG—29- eseknek az orosz adósság ellentételezése fejében való elfogadásáról megszületett a döntés, Ukrajna vállalkozott volna harci gépek szállítására — a tapogatózások híre nem jutott el a sajtóba.) Budapestet bombázzák ajánlataikkal azok az agresszív üzletpolitikát folytató nyugati cégek, amelyek nem adják fel a reményt, hogy Magyarország mégiscsak összeszedi a szükséges összeget. Amikor a miniszter vezet delegációt, akkor a fogadó ország haditechnikájának színejavát mutatják be. A svédországi HM-látogatás idején a házigazdák egy Viggen gépe épp akkor jelent meg a magyar delegáció feje felett, amikor a minisztert és kíséretét egy bázison fogadták. Röviddel később átnyújtották nekik az éles csoportképet, amely az óránként 650 km sebességgel száguldó gép fedélzetéről készült róluk. A praktikus svédek még a Stockholm környéki sétahajózást is felhasználták: levetítették a vendégeknek a Zsiráfnak becézett radar működését bemutató filmet. A Zsiráfot alacsonyan repülő gépek és helikopterek felderítésére alakították ki. Az Ericsson cég emberei nyilván tudtak arról, hogy ilyen eszközök hiánya akadályozza leginkább a magyar légtér megbízható védelmét. Elképzelhető: arról is hallhattak, hogy Magyarország a MiG—29 helyett is szívesebben vette volna az oroszok hasonló rendeltetésű eszközeit, Moszkvában azonban nyetet mondtak, ilyen radart csak dollárért kínáltak. Ha Izraelben is sor kerül magas szintű HM-látogatásra, akkor Számítani lehet rá, hogy bemutatják azt az üzemet, amely a román légierő, valamint több harmadik világbeli állam MÍG—21-eseinek és MÍG— 23-asainak modernizálását elvégezte. Öltözzenek be! A honvédség hétköznapjai távol vannak mindattól, amit a külföldi bemutatókon a tárca vezetői előtt megcsillogtatnak. A távolság akkora — mondotta nekünk a honvédelmi bizottság egy ellenzéki tagja —, mint a Hiltontól a Lordok Házának nevezett talponállóig. A hétköznapokhoz tartoznak olyan, részben a kényszerhelyzettel összefüggő törekvések, amelyek az érintettek elégedetlenségét váltják ki. Honvédségi lapban látott napvilágot legutóbb Breuer Lászlónak, a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete (Hodosz) titkárának nyilatkozata: „Véleményünk kikérése és meghallgatásunk nélkül készült el többek között a kormánynak és az országgyűlésnek beterjesztett jövő évi honvédségi költségvetési törvényjavaslat, a repülő műszaki munkakörökben foglalkoztatott honvédségi közalkalmazottak soron kívüli bérfejlesztésére kiadott MH parancsnoki intézkedés... S amit leginkább kifogásolunk, az az, hogy alapszervezeteink jelzései szerint előkészületek folynak a közalkalmazottak tiszthelyettesi állományba vételére..." A Hodoszt ez utóbbi lehetőség különösen aggasztja, mivel információik szerint több száz honvédségi alkalmazottat próbáltak meggyőzni, hogy öltözzenek be és legyenek hivatásos tiszthelyettesek. (Amit a tárca nyilván pénzügyi okokból tart célszerűnek...) Amellett a Hodosz köreiben lehetségesnek tartják azt is, hogy e hivatalosan emlegetett néhány száz fő helyett esetleg ezreket bocsátanak el. Versenyhelyzet Egy olyan időszakban, amikor a lapok önköltsége növekszik, és meghatározó trend az előfizetési árak, illetve a példányárak növekedése, egy újság képes előfizetési árát csökkenteni. Ez az Új Magyarország. Egy hetilapban közölt nyilatkozat szerint a lapot kiadó Publica Rt. ettől azt várja, hogy a jelenleg mintegy 15 ezres előfizetői szám 20—30 százalékkal emelkedik. A Publica Rt.-nek egyébként egyik tulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatal irányítása alatt álló Hírlapkiadó Vállalat. (A HKV-t a korábban kormányközeli Magyar Fórum első embere, Csurka István a közelmúltban élesen bírálta a velük szemben foganatosított intézkedések — kényszerű áramszünet, telefonkikapcsolás miatt. A HKV vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a Csurka által kifogásolt intézkedéseknek nincs politikai motívuma. Az Új Magyarország árleszállítását a Publica Rt. annak ellenére határozta el, hogy működésének első két évét e kiadó jelentős veszteséggel zárta. Sokan azt várják, hogy a közeljövőben éleződhet a piaci verseny, a hasonló irányzatú lapok, ez esetben az Új Magyarország és a Pesti Hírlap között; ebben a versenyben az ár csak az egyik tényező.. VasárnapimmmmCmm ~ XJbl. A „Szent” (Gellért) Hegyre való kivonulásként, történelmi szükségszerűségként, a békés átmenet egyik hídfőállásaként értékelték a volt diákok (mára vezető politikusok) és tanárok (napjainkban felelős állami tisztségviselők) a tíz éve alakult Bibó István Szakkollégium létrejöttét. E vélemények a kerek évforduló tiszteletére rendezett kétnapos megemlékezés keretében tartott, A jogállamiság helyzete Magyarországon című, péntek esti konferencián hangzottak el. A szakollégium szellemi hagyományaihoz hűen a szabad gondolkodás és véleményalkotás jegyében fejtették ki a témával kapcsolatos nézeteiket a neves előadók. Amíg egyikőjük sem vonta kétségbe a tényt, hogy Magyarország jogállam, egyes kérdésekben azért megoszlottak a vélemények. A kerekasztal-beszélgetés résztvevőjeként Györgyi Kálmán legfőbb ügyész a jogállamot állandóan csinosítandó épülethez hasonlítva, annak egyik „tatarozásra” szoruló szárnyáról, az ügyészségről szólva elmondta, mielőbb szükség lenne a parlament előtt lévő törvénytervezet elfogadására. Ugyanis — mint mondta— csöppet sem szerencsés, hogy az ügyészségnek nincs törvényes jogalapja az adatgyűjtésre. Kukorelli István alkotmányjogász egy magyarországi ideális jogállam létét még megkérdőjelezte, s külön is szólt az ide vezető út egyik problémás pontjáról, az önkormányzatokról. Mint mondta, attól, hogy önkormányzatokat választottunk, a demokrácia még nem működőképes. Schlett István politológus a mai magyar társadalom problémáit nem a jogállamiság hiányosságainak tudja be. Véleménye szerint, ha amit ma a sajtó leír, az mind a jogállamiság sérelme lenne, azt kellene mondani, hogy Magyarországon nincs jogállam. Sólyom László alkotmánybíró arról beszélt, hogy a jogállami kereteket még a sajtószabadságnak is figyelembe kell vennie. Hangsúlyozta, jogállam csak addig van, amíg a politika nem kerekedik a jog fölé. Ez — szerinte — az elmúlt négy évben egyszer fordult csupán elő, nevezetesen a médiaügyben. Schmidt Péter alkotmánybíró is fontosnak vélte elmondani, hogy jogállamban A Sf? 'bi'bé A mai demokráciáról Bibó szellemében A politika nem kerekedhet a jog fölé ahatalmat gyakorló állam a működéséhez keretet adó jogon nem teheti túl magát, s kijelentette: új alkotmányra van szükség. Az ugyancsak előadóként szereplő Szájer József országgyűlési képviselő fontosnak vélte, hogy már láthatjuk a jogállamiság intézményeit. A szombati nap a volt szakkollégisták találkozójul szolgált. A szakkollégiumból levált Századvég Politikai Iskola, és ugyancsak a Ménesi úti épületben született parlamenti párt, a Fidesz képviselői, valamint bírák, ügyvédek, üzletemberek és a tudományos élet jeles képviselői adtak egymásnak találkozót. De nemcsak a gondolatcserékre nyújtott alkalmat az évforduló, hanem a szórakozásra is. Kaláka- és Cseh Tamás-koncert, focibajnokság és „házibuli” zárta a kétnapos rendezvényt. Gondolatok bölcsője Pluralizmus, tolerancia, szabadság, belső demokrácia és önigazgatás, szakmai felkészültség. Ezek a nem faliújságra írt elvek és értékek a mai napig életben tartanak egy talán már legendává vált szellemi közösséget, a Bibó István Szakkollégiumot. A létező hatalommal szemben ellenzéki pozíciót is felvállaló Ménesi úti szakkollégiumról, annak megváltozott szerepéről beszélgettünk az egyik ma már politikacsináló alapítóval, Szájer József országgyűlési képviselővel. — Két évvel voltunk a lengyel forradalom leverése után, s benne a Kádár-rezsim liberalizáltabb, de a szabadságjogokat korlátozó időszakában, amikor megalakult a kollégium. Annak az időszaknak az elején voltunk, amikor a társadalomban kezdett megfogalmazódni a civil kisközösségek iránti igény. Erre az egyetemeken nyílt legkönnyebben lehetőség, így például az ELTE Jogi Karának dékánja, Schmidt Péter teremtett olyan feltételeket, hogy a kollégium autonómnak érezhette magát. Úgy gondoltuk, hogy a jogállamiság alapfeltételeit, a jogászlét egyetemen megtanulható elemi, morális feltételeit kell kialakítanunk. A jog szakmai megközelítését fontosnak tartottuk, de azt gondoltuk, hogy ez messze nem a dolog forrása, hogy mélyebbre kell lemenni. A kollégiumot éles támadások érték azért, mert politizáltunk, felvetettük a politikai rendszer legitimitásának kérdéseit, és nem a szakmával foglalkoztunk. Ennek ellenére ezt az akkori viszonyokhoz képest nagyon szabadon megtehettük a kollégium keretein belül. — Mennyiben lehetett tetten érni a bibói gondolatokat a hőskornak számító időszakban? — A kollégium létrehozásának gondolata annak a társadalomszemléletnek a megnyilvánulása volt, amit mi Bibó Istvántól tanultunk. Ez pedig nem más, mint hogy a civil társadalomnak a kis köreit kell megteremteni, s ezen keresztül s ebből fog épülni a demokrácia. A bibói gondolat másik eleme, amely szintén megnyilvánult a kollégium mindennapjaiban, a társadalomról és a jogról való gondolkodás öszszekapcsolódása. A számunkra Bibó István azonban nemcsak szimbólum volt, hanem gyakorlati tanácsokkal is szolgál életműve, kezdve 1956-tól, a társadalomtudományi munkáiig és esszéiig. Annak csupán politikai okai voltak, hogy 1983-ban nem az ő neve alatt indult a kollégium. — Legenda-e ma, s ha igen, mennyiben az a Bibó István Szakkollégium? — Ez mítosz és valódi iskola is egyben. Most egy szép dologra emlékszünk vissza, ugyanakkor a valóságos folyamatok szempontjából az a terep volt, amely megteremtette annak a feltételeit, hogy belőle Fidesz és Századvég, egy élő és igazi műhely legyen. A mítosz az legfeljebb a nosztalgiák szintjén mítosz, de a politikai szerepét, tényleges működését tekintve — ha akkor talán nem is éreztünk ennyire nyilvánvalóan — az elemi technikák megtanulásának a terepe volt. Ha pedig hivatkozunk rá, akkor ez élő múlt. Pete Tóth Csilla—1 Díjazott terhelők Egyiknek mese, a másiknak dráma a készülő környezetvédelmi törvény A levegő után kapkodó halandók számára meseszerűen kellemes, az érdekelt vállalatoknak és üzemeknek pedig majdhogynem drámai elemeket tartalmaz a környezetvédelmi törvény tervezete, amelynek átdolgozott változata — a most zajló tárcaközi egyeztetés után — várhatóan októberben kerül a kormány elé. A VH úgy tudja, hogy a törvényjavaslatot még az idén szeretnék benyújtani a t. háznak. A vállalatvezetőknek ugyancsak oda kell majd figyelniük arra, hogy mi megy ki a kéményen, mi kerül a lefolyóba és a talajba, mert a tervezet szerint már a környezet igénybevétele, terhelése okán is díjat kell fizetni, s ki kell nyitni a pénztárcájukat a környezetre veszélyes termékek gyártóinak, forgalmazóinak is. Ennél is zsebbevágóbb, s a viták kereszttüzében áll, hogy a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló beruházások megkezdését szakhatósági engedélyhez kötik, a már meglévő üzemek tevékenységét pedig — amennyiben a feltételeket nem teljesítik — korlátozhatják, működési engedélyüket akár be is vonhatják. Újdonság az is, hogy a szennyezési és kibocsátási határértékek megállapítása mellett megszabhatják a termékek veszélyesanyag-tartalmát, és fajlagos mutatókat is meghatározhatnak. Például azt, mennyi káros anyag juthat ki egy tonna acél előállításakor. Mindez azt jelzi, hogy a törvénytervezet a megelőzést állítja előtérbe, s elfogadása esetén húzóerő lehet az ipar, a szolgáltatás számára, másfelől a környezetvédelmet az állam más politikai céljai közé emeli. Ahogyan dr. Erdey Györgytől, a szaktárca főosztályvezetőjétől megtudtuk: az elképzelések szerint a kormánynak négyévente megújítandó környezetvédelmi programot kell készítenie, ame- lyet — a végrehajtáshoz szükséges anyagiakkal együtt — az országgyűlés hagy jóvá. A kormány munkáját — a zöld szervezeteket is tömörítő — Országos Környezetvédelmi Tanács segítené, a parlamentben pedig környezetvédelmi szószóló jutna szerephez. A terjedelmes, száznál több paragrafust tartalmazó tervezet tárgyalását a szakminisztérium azért is sürgeti, mert igazodási pontként szolgál egy sor kapcsolódó, később megszülető törvényhez. A két és fél éve húzódó egyeztetések azonban lassítják a menetet, s egyelőre csak találgatni lehet, mi marad az eredeti koncepcióból. K. L. 1993. szeptember 26., vasárnap ( ■■ JJ