Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)

1993-09-26 / 39. szám

Parlamenti menetrend Fékek, szűrők a következőknek Várhatóan vitákat kavaró té­ma tárgyalását kezdi el a héten a t. ház: módosítják a választójogi törvényt. Már eddig is a kritika pergőtüze zúdult az előterjesz­tésre. De akadnak olyan passzu­sok, melyekkel többen egyetér­tenek. A Köztársaság Párt és a Fidesz véleménye szerint is csak az a párt jusson be a parlament­be, amely a pártlistákra leadott voksoknak legalább az 5 száza­lékát megszerzi, így kisebb az esélye a szélsőségek megjelené­sének, a parlament szétaprózó­dásának. A szocialisták viszont úgy gondolják, az egyéb fékek mel­lett a 4 százalék is biztonságos szűrő. Az 1990-es választásokon 65 százalékos részvétel mellett az érvényes szavazatok 16 szá­zaléka akadt el ezen a küszöbön. A szigorítással érdemleges tár­sadalmi csoportok rekedhetnek ki az alkotmányos intézmények­ből — fogalmazott munkatár­sunknak dr. Vastagh Pál képvi­selő, pártja egyik szakértője. A szocialisták és mások sze­rint is túlságosan szigorúak a választások érvényességének és eredményességének a normái. Legutóbb,1990-ben a 176 egyéni választókerületből csupán ötben dőlt el a küzdelem már az első fordulóban. Nem utolsósorban azért, mert a jogosultak 50 szá­zaléka (+1 fő) nem ment el vok­solni. Elegendő volna — vélik — talán a 40 százalékos határ is. S az egyéni küzdelemben az egy­szerű többség elfogadásával megtakarítható lenne a második forduló — így a szocialisták —, hiszen legutóbb is 75 százalék­ban azok nyertek, akik az első körben is az élen végeztek. Lényegesen csökkentenék az országgyűlési létszámot a sza­baddemokraták, mégpedig a megyei pártlisták megszünteté­se révén. Az egyéni jelöltek mel­lett közvetlenül a valamelyest kibővített országos listákra vok­solhatnának a polgárok — vázol­ta elképzeléseiket dr. Hack Pé­ter, az SZDSZ ügyvivője. Ezzel 80—90 képviselői helyet lehetne megtakarítani; az egyéni válasz­tókerületek száma nem változ­na, súlyuk viszont növekedne, hiszen a mandátumok 60 száza­lékát ezekben lehetne megsze­rezni. Szavazhatnának a külföldön élő, ott dolgozó, tanuló magyar állampolgárok is. Ők azonban csak az országos listákra voksol­hatnának, ezért számukra külön szavazólap készülne — az elő­terjesztés szerint. Az ellenzék viszont általában ellenzi azt, hogy a „külföldiek” szavazza­nak, mondván, az voksolhasson, aki viselni tudja döntésének a következményeit. P. S. ­­X35 Melyik harci gépre ü­l a magyar? Új szárnyakon a vágyak A Biztonságpolitikai és Hon­védelmi Kutatások Központja (BHKK) független alapítvány — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával — a minap szakértői konferenciát rendezett arról, hogy a honvéd­ségnek a jövőben milyen repülő­gépekre és harci helikopterekre lenne szüksége. Az egybegyűlt majd száz szakember és politikus, vala­mint az érdeklődő külföldi cégek (a francia Dassault, az amerikai érdekeltségű Martin Marietta, a svéd Saab Scania és az Izraeli Repülőgép-ipari Vállalat) kép­viselői annak tudatában vizsgál­ták a lehetőségeket, hogy a meg­oldás mindenképpen nagy hord­erejű katonai, gazdasági és min­denekelőtt politikai döntések függvénye. Amint dr. Deák Pé­ter nyugállományú ezredes, a BHKK igazgatója kiemelte, az ismeretes és nagy port felvert MiG—29-es­ üzlet csak ideigle­nes, a pillanatnyi hiányokat pót­ló és a jelenlegi lehetőségekkel számot vető egyszeri döntés volt, a továbblépés semmi esetre sem történhet ugyanebben az irány­ban, a bizonytalan orosz reláció­ban. Honnan szerezzünk be te­hát korszerű repülőeszközöket? Schmidt István repülő tábornok, volt légügyi főnök kérdésünkre elmondta, hogy ez függ katonai doktrínánktól, amely lévén vé­delmi jellegű, nem igényli táma­dókapacitás kiépítését. NATO- integrációs törekvéseink azt igénylik, hogy fegyverzetünket nyugati forrásból szerezzük be, már az ún. kompatibilitás, vagy­is a hasonlóság és megfelelés okán is. Igencsak korálátozó­ gazdasági lehetőségeink -, egyetlen repülőgép beszerzési ára hozzávetőlegesen húszmil­liárd forint, éves honvédelmi költségvetésünk viszont a het­­venmilliárdot sem éri el — vi­­e v­i­­szont határt szabnak vágyaink­nak — hangsúlyozta a tábornok. Fegyver viszont csak kell védel­münkhöz. Hogy milyen? Nos, a szakértők szerint olyan repülőgép, amely el tudja látni a légvédelem, a légitámogatás, a légiharc, a felderítés, a szállítás, a rádióelektronikai harc sokrétű feladatait. Tréfásan szólva, egy­fajta Rolls Royce­ és Land Rover keveréke a Trabant árban. Nyilvánvaló, hogy ilyen repülő nem létezik, gondjaink egyetlen típussal nem oldhatók meg. A vitában a két végletes állás­pont (az egyik szerint a meglévő MIG-ek korszerűsítése az opti­mális megoldás, a másik szerint teljesen új géptípusok beszerzé­sével selejtezzük le a jelenlegi gépparkot) között kialakult reá­lisnak felfogható kompromisz­­szum. Eszerint a gépváltásnak időben elhúzódva, több lépcső­ben kellene megtörténnie. Ez­alatt korszerűsíthetnénk meg lé­­­s­őör épületüeket, élettartamukat­­megnövelhetnénk.“''Közben a le­hetséges nyugati szállítók poli­tikai indíttatású görcsei is ol­­­­dódnának, és gazdasági le­hetőségeink is javulhatnának. Dérer Még egy párt a jobb szélen? A Budapesten állomásozó nyugati diplo­maták nem adnak túl nagy esélyt a magyar szélsőjobboldalnak a 94-es választásokon. Egy múlt heti fogadáson egy ügyvivő arról beszélt, hogy Torgyán és Csurka ugyanazt a választóréteget célozta meg, kölcsönösen gyengítik egymást. Magyar barátaitól egy diplomata azután érdeklődött, hallottak-e arról, hogy még egy párt alakulna a paletta jobb szélén. Vezetői között ott lenne egy olyan parlamenten kívüli személyiség, aki az elmúlt hónapokban a szkinhedek pártfo­gójaként vonult be a köztudatba.­­ Agresszív nyugatiak Országok sora tesz nagy erőfeszítéseket, hogy fegyvereket adjon el azoknak az egykor szocialista államoknak, amelyek annak ide­jén csak szovjet eszközöket vásároltak. (Más kérdés, hogy — értesülésünk szerint — Oroszország és Ukrajna is kész lenne szinte dömpingárakon bármiféle hagyományos eszközt szállítani. Még mielőtt a MiG—29- eseknek az orosz adósság ellentételezése fe­jében való elfogadásáról megszületett a­ döntés, Ukrajna vállalkozott volna harci gé­pek szállítására — a tapogatózások híre nem jutott el a sajtóba.) Budapestet bombázzák ajánlataikkal azok az agresszív üzletpoliti­kát folytató nyugati cégek, amelyek nem adják fel a reményt, hogy Magyarország mégiscsak összeszedi a szükséges összeget. Amikor a miniszter vezet delegációt, akkor a fogadó ország haditechnikájának színe­­javát mutatják be. A svédországi HM-láto­­gatás idején a házigazdák egy Viggen gépe épp akkor jelent meg a magyar delegáció feje felett, amikor a minisztert és kíséretét egy bázison fogadták. Röviddel később át­nyújtották nekik az éles csoportképet, amely az óránként 650 km sebességgel szá­guldó gép fedélzetéről készült róluk. A praktikus svédek még a Stockholm környéki sétahajózást is felhasználták: levetítették a vendégeknek a Zsiráfnak becézett radar működését bemutató filmet. A Zsiráfot ala­csonyan repülő gépek és helikopterek felde­rítésére alakították ki. Az Ericsson cég emberei nyilván tudtak arról, hogy ilyen eszközök hiánya akadá­lyozza leginkább a magyar légtér megbízha­tó védelmét. Elképzelhető: arról is hallhat­tak, hogy Magyarország a MiG—29 helyett is szívesebben vette volna az oroszok hason­ló rendeltetésű eszközeit, Moszkvában azonban nyetet mondtak, ilyen radart csak dollárért kínáltak. Ha Izraelben is sor kerül magas szintű HM-látogatásra, akkor Számítani lehet rá, hogy bemutatják azt az üzemet, amely a román légierő, valamint több harmadik vi­lágbeli állam MÍG—21-eseinek és MÍG— 23-asainak modernizálását elvégezte. Öltözzenek be! A honvédség hétköznapjai távol vannak mindattól, amit a külföldi bemutatókon a tárca vezetői előtt megcsillogtatnak. A tá­volság akkora — mondotta nekünk a honvé­delmi bizottság egy ellenzéki tagja —, mint a Hiltontól a Lordok Házának nevezett talponállóig. A hétköznapokhoz tartoznak olyan, részben a kényszerhelyzettel össze­függő törekvések, amelyek az érintettek elé­gedetlenségét váltják ki. Honvédségi lapban látott napvilágot legutóbb Breuer László­nak, a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete (Hodosz) titkárának nyilatkozata: „Véleményünk kikérése és meghallgatásunk nél­kül készült el többek között a kormánynak és az országgyűlésnek beterjesztett jövő évi honvédségi költségvetési törvényjavaslat, a repülő műszaki munkakörökben foglalkoztatott honvédségi közal­kalmazottak soron kívüli bérfejlesztésére kiadott MH parancsnoki intézkedés... S amit leginkább ki­fogásolunk, az az, hogy alapszervezeteink jelzései szerint előkészületek folynak a közalkalmazottak tiszthelyettesi állományba vételére..." A Hodoszt ez utóbbi lehetőség különösen aggasztja, mivel információik szerint több száz honvédségi alkalmazottat próbáltak meggyőzni, hogy öltözzenek be és legyenek hivatásos tiszthelyettesek. (Amit a tárca nyilván pénzügyi okokból tart célszerű­nek...) Amellett a Hodosz köreiben lehetsé­gesnek tartják azt is, hogy e hivatalosan emlegetett néhány száz fő helyett esetleg ezreket bocsátanak el.­­ Versenyhelyzet Egy olyan időszakban, amikor a lapok önköltsége növekszik, és meghatározó trend az előfizetési árak, illetve a példányárak növekedése, egy újság képes előfizetési árát csökkenteni. Ez az Új Magyarország. Egy hetilapban közölt nyilatkozat szerint a la­pot kiadó Publica Rt. ettől azt várja, hogy a jelenleg mintegy 15 ezres előfizetői szám 20—30 százalékkal emelkedik. A Publica Rt.-nek egyébként egyik tulajdonosa a Mi­niszterelnöki Hivatal irányítása alatt álló Hírlapkiadó Vállalat. (A HKV-t a korábban kormányközeli Magyar Fórum első embere, Csurka István a közelmúltban élesen bírálta a velük szemben foganatosított intézkedé­sek — kényszerű áramszünet, telefonkikap­csolás­­ miatt. A HKV vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a Csurka által kifogásolt intézkedéseknek nincs politikai motívuma.­ Az Új Magyarország árleszállítását a Publica Rt. annak ellenére határozta el, hogy működésének első két évét e kiadó jelentős veszteséggel zárta. Sokan azt vár­ják, hogy a közeljövőben éleződhet a piaci verseny, a hasonló irányzatú lapok, ez eset­ben az Új Magyarország és a Pesti Hírlap között; ebben a versenyben az ár csak az egyik tényező.­­. Vasárnapi­­­mmmm­Cmm ~ XJbl. A „Szent” (Gellért) Hegyre való kivonulás­ként, történelmi szükség­szerűségként, a békés át­menet egyik hídfőállása­ként értékelték a volt diá­kok (mára vezető politiku­sok) és tanárok (napjaink­ban felelős állami tisztség­­viselők) a tíz éve alakult Bibó István Szakkollégi­um létrejöttét. E vélemé­nyek a kerek évforduló tiszteletére rendezett két­napos megemlékezés kere­tében tartott, A jogállami­ság helyzete Magyarorszá­gon című, péntek esti kon­ferencián hangzottak el. A szakollégium szellemi ha­gyományaihoz hűen a szabad gondolkodás és véleményalkotás jegyében fejtették ki a témával kapcsolatos nézeteiket a neves előadók. Amíg egyikőjük sem vonta kétségbe a tényt, hogy Ma­gyarország jogállam, egyes kér­désekben azért megoszlottak a vélemények. A kerekasztal-be­­szélgetés résztvevőjeként Györ­gyi Kálmán legfőbb ügyész a jogállamot állandóan csinosí­tandó épülethez hasonlítva, an­nak egyik „tatarozásra” szoruló szárnyáról, az ügyészségről szólva elmondta, mielőbb szük­ség lenne a parlament előtt lévő törvénytervezet elfogadására. Ugyanis — mint mondta­­— csöppet sem szerencsés, hogy az ügyészségnek nincs törvényes jogalapja az adatgyűjtésre. Ku­­korelli István alkotmányjogász egy magyarországi ideális jog­állam létét még megkérdőjelez­te, s külön is szólt az ide vezető út egyik problémás pontjáról, az önkormányzatokról. Mint mondta, attól, hogy önkormány­zatokat választottunk, a demok­rácia még nem működőképes. Schlett István politológus a mai magyar társadalom problémáit nem a jogállamiság hiányossá­gainak tudja be. Véleménye sze­rint, ha amit ma a sajtó leír, az mind a jogállamiság sérelme lenne, azt kellene mondani, hogy Magyarországon nincs jogállam. Sólyom László alkotmánybíró arról beszélt, hogy a jogállami kereteket még a sajtószabadság­nak is figyelembe kell vennie. Hangsúlyozta, jogállam csak ad­dig van, amíg a politika nem ke­rekedik a jog fölé. Ez — szerinte — az elmúlt négy évben egyszer fordult csupán elő, nevezetesen a médiaügyben. Schmidt Péter alkotmánybíró is fontosnak vél­te elmondani, hogy jogállamban A Sf? 'bi'bé A mai demokráciáról Bibó szellemében A politika nem kerekedhet a jog fölé a­­hatalmat gyakorló állam a működéséhez keretet adó jogon nem teheti túl magát, s kijelen­tette: új alkotmányra van szük­ség. Az ugyancsak előadóként szereplő Szájer József ország­­gyűlési képviselő fontosnak vél­te, hogy már láthatjuk a jogálla­miság intézményeit. A szombati nap a volt szak­­kollégisták találkozójul szol­gált. A szakkollégiumból levált Századvég Politikai Iskola, és ugyancsak a Ménesi úti épület­ben született parlamenti párt, a Fidesz képviselői, valamint bí­rák, ügyvédek, üzletemberek és a tudományos élet jeles képvi­selői adtak egymásnak találko­zót. De nemcsak a gondolatcse­rékre nyújtott alkalmat az év­forduló, hanem a szórakozásra is. Kaláka- és Cseh Tamás-kon­cert, focibajnokság és „házibu­li” zárta a kétnapos rendez­vényt. Gondolatok bölcsője Pluralizmus, tolerancia, sza­badság, belső demokrácia és ön­igazgatás, szakmai felkészült­ség. Ezek a nem faliújságra írt elvek és értékek a mai napig életben tartanak egy talán már legendává vált szellemi közössé­get, a Bibó István Szakkollégiu­mot. A létező hatalommal szem­ben ellenzéki pozíciót is felvál­laló Ménesi úti szakkollégium­ról, annak megváltozott szere­péről beszélgettünk az egyik ma már politikacsináló alapítóval, Szájer József országgyűlési kép­viselővel. — Két évvel voltunk a lengyel forradalom leverése után, s ben­ne a Kádár-rezsim liberali­záltabb, de a szabadságjogokat korlátozó időszakában, amikor megalakult a kollégium. Annak az időszaknak az elején voltunk, amikor a társadalomban kezdett megfogalmazódni a civil kiskö­zösségek iránti igény. Erre az egyetemeken nyílt legkönnyeb­ben lehetőség, így például az ELTE Jogi Karának dékánja, Schmidt Péter teremtett olyan feltételeket, hogy a kollégium autonómnak érezhette magát. Úgy gondoltuk, hogy a jogálla­miság alapfeltételeit, a jogászlét egyetemen megtanulható elemi, morális feltételeit kell kialakí­tanunk. A jog szakmai megköze­lítését fontosnak tartottuk, de azt gondoltuk, hogy ez messze nem a dolog forrása, hogy mé­lyebbre kell lemenni. A kollé­giumot éles támadások érték azért, mert politizáltunk, felve­tettük a politikai rendszer legi­timitásának kérdéseit, és nem a szakmával foglalkoztunk. En­nek ellenére ezt az akkori viszo­nyokhoz képest nagyon szaba­don megtehettük a kollégium keretein belül. — Mennyiben lehetett tetten érni a bibói gondolatokat a hős­kornak számító időszakban? — A kollégium létrehozásá­nak gondolata annak a társada­lomszemléletnek a megnyilvá­nulása volt, amit mi Bibó István­tól tanultunk. Ez pedig nem más, mint hogy a civil társadalomnak a kis köreit kell megteremteni, s ezen keresztül s ebből fog épülni a demokrácia. A bibói gondolat másik eleme, amely szintén megnyilvánult a kollégium min­dennapjaiban, a társadalomról és a jogról való gondolkodás ösz­­szekapcsolódása. A számunkra Bibó István azonban nemcsak szimbólum volt, hanem gyakor­lati tanácsokkal is szolgál élet­műve, kezdve 1956-tól, a társa­dalomtudományi munkáiig és esszéiig. Annak csupán politikai okai voltak, hogy 1983-ban nem az ő neve alatt indult a kollé­gium. — Legenda-e ma, s ha igen, mennyiben az a Bibó István Szakkollégium? — Ez mítosz és valódi iskola is egyben. Most egy szép dologra emlékszünk vissza, ugyanakkor a valóságos folyamatok szem­pontjából az a terep volt, amely megteremtette annak a feltéte­leit, hogy belőle Fidesz és Szá­zadvég, egy élő és igazi műhely legyen. A mítosz az legfeljebb a nosztalgiák szintjén mítosz, de a politikai szerepét, tényleges működését tekintve — ha akkor talán nem is éreztünk ennyire nyilvánvalóan — az elemi tech­nikák megtanulásának a terepe volt. Ha pedig hivatkozunk rá, akkor ez élő múlt. Pete Tóth­ Csilla—1 Díjazott terhelők Egyiknek mese, a másiknak dráma a készülő környezetvédelmi törvény A levegő után kapkodó halan­dók számára meseszerűen kelle­mes, az érdekelt vállalatoknak és üzemeknek pedig majdhogy­nem drámai elemeket tartalmaz a környezetvédelmi törvény ter­vezete, amelynek átdolgozott változata — a most zajló tárca­közi egyeztetés után — várható­an októberben kerül a kormány elé. A VH úgy tudja, hogy a tör­vényjavaslatot még az idén sze­retnék benyújtani a t. háznak. A vállalatvezetőknek ugyan­csak oda kell majd figyelniük ar­ra, hogy mi megy ki a kéményen, mi kerül a lefolyóba és a talajba, mert a tervezet szerint már a környezet igénybevétele, terhe­lése okán is díjat kell fizetni, s ki kell nyitni a pénztárcájukat a környezetre veszélyes termékek gyártóinak, forgalmazóinak is. Ennél is zsebbevágóbb, s a viták kereszttüzében áll, hogy a kör­nyezetre várhatóan jelentős ha­tást gyakorló beruházások meg­kezdését szakhatósági enge­délyhez kötik, a már meglévő üzemek tevékenységét pedig — amennyiben a feltételeket nem teljesítik — korlátozhatják, mű­ködési engedélyüket akár be is vonhatják. Újdonság az is, hogy a szennyezési és kibocsátási ha­tárértékek megállapítása mel­lett megszabhatják a termékek veszélyesanyag-tartalmát, és fajlagos mutatókat is meghatá­rozhatnak. Például azt, mennyi káros anyag juthat ki egy tonna acél előállításakor. Mindez azt jelzi, hogy a tör­vénytervezet a megelőzést állít­ja előtérbe, s elfogadása esetén húzóerő lehet az ipar, a szolgál­tatás számára, másfelől a kör­nyezetvédelmet az állam más politikai céljai közé emeli. Aho­gyan dr. Erdey Györgytől, a szaktárca főosztályvezetőjétől megtudtuk: az elképzelések sze­rint a kormánynak négyévente megújítandó környezetvédelmi programot kell készítenie, ame-­­ lyet — a végrehajtáshoz szüksé­ges anyagiakkal együtt — az országgyűlés hagy jóvá. A kor­mány munkáját — a zöld szerve­zeteket is tömörítő — Országos Környezetvédelmi Tanács segí­tené, a parlamentben pedig kör­nyezetvédelmi szószóló jutna szerephez. A terjedelmes, száznál több paragrafust tartalmazó tervezet tárgyalását a szakminisztérium azért is sürgeti, mert igazodási pontként szolgál egy sor kapcso­lódó, később megszülető tör­vényhez. A két és fél éve húzódó egyeztetések azonban lassítják a menetet, s egyelőre csak talál­gatni lehet, mi marad az eredeti koncepcióból. K. L. 1993. szeptember 26., vasárnap ( ■■ J­J

Next