Vasárnapi Hírek, 1997. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1997-10-19 / 42. szám
1997. október 19 Kultúra, művészet, szórakozás Ha az idő kereke visszafelé forogna... Ha én Jóisten volnék, nem sokat törném a fejem azon, hogy milyen ajándékkal álljak Fábri Zoltán elé a nyolcvanadik születésnapján. Fognám az idő kerekét, pörgetnék rajta kicsit viszszafelé, aztán egy-két helyen megállítanám. És igazságot tennék. A magam módján persze. A Körhintának gondolkodás nélkül odaadnám azt a cannes-i nagydíjat, amit nem kapott meg. Pedig meg kellett volna kapnia. A Körhintának kellett volna megkapnia, és mellé annak a másodéves főiskolásnak, Törőcsik Marinak a női alakítás díját. Nem titok ez, akitől tudnám, ott van már, akárcsak Fábri, a halhatatlanok között, Francois Truffaut-nak hívják. A saját nagydíjasának nevezte országvilág előtt a Körhintát. Aztán felemelném a láthatatlan sorompókat a Hannibál tanár úr előtt. Fel én! Hadd induljon, ahogy nem tehette, megérdemelt diadalútjára a világ nyugatinak nevezett tájain is ez a másik csoda. Az Oscart pedig odaadnám a Pál utcai fiúknak. Mert Jóistenként tudnám, amit a földieknek Ülés Papi mondott el, aki nemcsak fényképezte, hanem el is kísérte a filmet a díjkiosztásra, hogy a legtöbb szavazatot a Pál utcai fiúk kapta, az Oscart mégis másnak adták. (Gyarlóság, politika a neved.) Ha én Jóisten volnék, azt is tudnám, hogy ezen az ajándékon a mennyei születésnapos csak mosolyogna. És azt mondaná, ha már Jóisten vagyok, álljak a megalázott emberek mellé, ahogy ő tette minden filmjében. Bársony Éva Fábri Zoltán Akinek két hazája van Paudits Béla ingázik, szervez, szerkeszt, rendez és néha énekel is Színész? Intarziás bútorokat készít? Vendéglőt nyitott? Kanadába ment gyémántot csiszolni? Imádja a régi slágereket? Rákérdezhetek? Paudits Béla. A kilencvenes évek elején Kanadában próbált szerencsét. Azóta két hazája van, s mint mondja, jelentősebb szerepeket nem tud vállalni az ingázás miatt. Cserébe viszont Hallod, te jó? címmel most CD-t jelentetett meg. - Két évvel ezelőtt a harmincas-negyvenes évek slágereiből, operettrészleteiből énekeltem egy műsorra valót a rádióban. Nemrég találkoztam Wolf Péter barátommal - akivel a nyolcvanas években Paudits Show címmel készítettünk lemezt -, és megkértem őt, hogy kezdjünk valamit a kiadatlan dalokkal. Péter meghallgatta a rádiós felvételeket, és úgy döntött, hogy inkább új hangszerelésben, mai stílusban énekeljem újra ezeket a slágereket. Ebből a tizennyolc dalból készült el a Hallod, te jó? című CD. - Sok időt töltött külföldön. Itthon van még itthon? - Három évig éltem Torontóban, azután hazajöttem, de nemsokára ismét visszamegyek. Persze csak rövid időre, mert kint mindig hamar elfog a honvágy. Itthon viszont néhány nap után húzni kezd valami Toronto felé. Nagyon szeretek kint létezni. Persze a tengeren túl is akadnak gondok - nagyjából ugyanazok, mint itthon -, csak az emberek nyugodtabban viselik. - Vállal állandó szerepet Magyarországon? - Ha lesz lehetőségem, a megjelent lemez anyagát szeretném énekesek és táncosok segítségével bemutatni az ország nagyobb színházaiban. Ezenkívül a Korona Pódiumra is hívtak fellépni. Állandó szerepre egyelőre nem ígérkeznék el. - Viszont elvállalta, hogy az újjászülető Moulin Rouge-ban éjszakai műsorokat szervez. - Sőt szerkeszthetek, rendezhetek, fel is léphetek ott, és több mint valószínű, hogy mindhárom lehetőséggel élni fogok. Szívesen szerepeltetnék fiatal tehetségeket is, akik alkalom híján nem tudnak megmutatkozni. Szeretnék együttműködni olyan kezdő énekesekkel és táncosokkal, akik bírják az éjszakai szórakoztatóipart. Miután öt évig artista voltam, igyekszem a műsoraimba cirkuszművészeket is megnyerni. - Hogyan lehet összeegyeztetni az ingázást a Moulin Rouge műsorszervezésével? - Mindenképpen szükségem lesz arra, hogy szakmai gyűjtőútra néha kimenjek Torontóba. Eddig is sok jó előadást láttam kinn, és rengeteg tapasztalatot szereztem, amit itthon kamatoztatni tudok. A jövőben is járok majd oda anyagért. - Van-e a magyar színjátszásban valami olyan plusz, ami hiányzik a kanadaiból? - A kanadai színjátszás az amerikaihoz hasonlít, az pedig nekem nagyon steril. Talán durván hangzik, de kimondom: számomra kissé szívtelen és túlzottan technikai. A magyar színész agya és szíve együtt működik. A kinti kollégák játéka hidegebb és távolságtartóbb. Ezt nem csak én találom így. Sok olyan külföldit ismerek, aki látta például a Macskák előadását Amerikában és nálunk, s a miénk jobban tetszett neki, mert ez kevésbé hangos, és a magyar színészek közelebb tudnak kerülni a közönségükhöz. Ugyanakkor elismerem, hogy Amerikában profi színészeket képeznek, és aki a pályára kerül, annak nem muszáj hamar kiégnie. Jut idő a feltöltődésre, hiszen ott a művész egy időben csak egy produkcióra koncentrál. - Játszott kanadai színpadon? - Hívtak a torontói Magyar Színházba, de úgy éreztem, hogy ha itthon nem lépek fel, akkor nem lenne tisztességes máshol szerepelni. Az eredeti szakmámból, vagyis az intarziavágásból éltem. Egyébként hihetetlen kettősség van bennem. Az életben szinte idegbetegnek tűnő, vibráló ember vagyok. Ha viszont arra kerül a sor, hogy egy képet kell kivágni, képes vagyok két hétig étlen-szomjan, szakállt növesztve pepecselni. - A színészi munka és az intarziavágás nyilván nemcsak munka, hanem hobbi is. Mit tart az eddigi legsikerültebb alkotásának? - A kislányomat, aki egyszerűen gyönyörű. Kai Pintér Mihály Paudits Béla az új CD-vel Szkárosi Zsuzsa felvétele Dzsesszvilágsztárok A hónap kimagasló kulturális eseményének ígérkezik a világ legjobb altszaxofonosának tartott amerikai Kenny Garrett dzsesszkvartettjének fellépése október 27-én a Pécsi Nemzeti Színházban, majd 28-án a Petőfi Csarnokban. A 37 éves művész tavaly már járt nálunk, akkor főleg John Coltrane műveinek előadásával aratott sikert. Ezúttal kíséretében lesz Kenny Kirkland, a zseniális zongorista. A kvartett másik két tagját a nemzetközi dzsesszvilág ugyancsak az élvonalban tartja számon: a bőgőn Nat Reeves, a dobokon Jeff „Tavi” Watts játszik. „Kibombázott” ferencvárosiak A csípősen hideg októberi délutánon kis csoportokba verődve álldogálnak emberek a Szabadság téri Bank Center előtt. Nem lehet bemenni az épületbe, bombariadó van. Ábrahám Rafael grafikusművész, a Ferencvárosi Képzőművészek Egyesületének vezetője, a Bank Center-beli tárlat főszervezője nincs elkeseredve, bár nem ilyen megnyitót tervezett. De így talán lesz némi hírverés a művek körül. Már amennyiben nem robban a bomba. Amelyet egyébként módszeresen kutatnak a szakemberek. Olajos György festőművész komoly arccal jegyzi meg, hogy az ő festménye bombasiker, de nem tartja valószínűnek, hogy bárki is hatástalanítani merné. - A ferencvárosiakkal mindig gond van - folytatja a tréfálkozást a konkurens Belvárosi Művészek Egyesületének elnöke, Kovács Péter Balázs festőművész, aki szintén a megnyitóra érkezett. - A mi tárlatunk jobb volt - mondja -, igaz, hogy a bombáról megfeledkeztünk. A riadót láthatóan senki nem veszi komolyan. Elnyűtt, kopott, itt-ott festékfoltos pulóverek, kitérdesedett farmerek, zilált bohémfrizurák, kócos szakállak. Naiv, kicsit keserű, kicsit vidám művészemberek; el sem tudják képzelni, hogy ők vagy a munkáik romboló-élő vágy célpontjává válhatnak. Csákvári Nagy Lajos és Kaubek Péter a szobrászok nyomatékos türelmével álldogál nem messze a kis tér díszétől, Farkas Ádám térplasztikájától. Senki nem idegeskedik, nem kapkod. Van, aki még ezt az időt is kihasználja, és műgyűjtővel tárgyal képeladásról. E tárlat is ezt segítené elő, hogy kereslet és kínálat itt egymásra találjon. E célból alakult meg a Ferencvárosi Képzőművészek Egyesülete is. Érdekvédelem, támogatás, önálló kiállítóterem, kortárs grafikai gyűjtemény - sorolja Ábrahám címszavakban a célokat. - Ami pedig a szempontjainkat illeti, nem kell aggódni, nincs protekció, csak a szakmai színvonal számít! - nyugtat meg az egyesület vezetője. A hideg szél lassan szétfújja a megnyitóra várókat, művek helyett csak a biztonsági emberek mozgását látjuk kintről. Ottó Klára galériavezető virágot szorongatva kér mindenkit - művészt és nézőt egyaránt -, hogy jöjjön vissza később. A megnyitó helyett záróbuli és búcsúkoccintás lesz. A remények szerint október 26-án, 15 órától csak pezsgősüvegek fognak durranni... (A Ferencvárosi Képzőművészek Egyesületének kiállítása október 26-ig tekinthető meg a Szabadság téri Bank Center Galériájában.) Szerényi Gábor Olajos György grafikája' Sötét archívum éghetetlen filmen Eszem ágában sem volt tévét nézni azon a tavaszi éjszakán. Véletlenül tehénkedtem rá a távirányítóra. A képernyő kivilágosodott, s régi, szemcsés felvételeket mutatott. Egy szegedi család ült a vasárnapi ebédnél, kissé zavartan a kamera jelenlététől. Látszott, hogy a szereplők nem játszanak, hanem élnek ebben a filmben, s ettől muszáj volt nézni őket. Sorjáztak a képek: ultiparti, séta a Tisza-parton, szülinapi zsúr. Lassan megismertem mindenkit: apát, anyát, sógort, komát s a hobbiból filmező fiút. Közben baljós zenei kísérettel monoton hang szólt: a zsidótörvények paragrafusait soroltaénekelte. A család filmarchívuma az 1940-es évtől új témákkal és új helyszínekkel gyarapodott. Például: „Derűs pillanatok a munkaszolgálatos század életéből.” S egy 1941-es eljegyzés képein váratlanul feliratok jelentek meg a már-már személyes ismerőssé vált emberek arca fölött. Az egyik szerint Laci sógort három évvel később a Dunába lőtték. A másik azt tudatta, hogy Zseni mama az auschwitzi lágerban fejezte be életét. És így tovább. Amikor az esküvő utáni felvételeken a fiatalasszony gömbölyű pocakkal mutatkozott, hangosan feljajdultam. Az ugye nem lehet, hogy a következő képeken felbukkanó csecsemő is kap egy feliratot? De igen. Ő sem kerülte el a sorsát, ahogy Paula néni, Janika és a többiek sem. A film utáni döbbent csöndembe a bemondónő hasított bele. A Privát Magyarország sorozat tizedik részét láttam, közölte, Az örvény címűt. Az is volt: örvény. Beszippantott, s forgolódtam, hánykolódtam benne tőle hajnalig. Forgács Gábor rendező a múlt héten Európa-díjat kapott Az örvény című dokumentumfilmjéért. (stáber) Videovilág A kísértetjárta öreg ház körül bonyolódó cselekményelemeket használja a Susie Q, a kamasz angyal című vígjáték, amely igen tetszetős kísértettel riogatja a nézőket. A holtak birodalmából ezúttal Susie (Amy Jo Johnson), a csinos kamaszlány tér vissza, hogy megvédje szüleit egy gátlástalan üzletembertől. Susie egyedül nem boldogul, s szemet vet Zachra (Justin Whalin), aki hiába szabódik, be kell látnia: a nők, legyenek élők vagy akár holtak, mindig rá tudják erőltetni akaratukat a férfiakra. A vidám bonyodalmak főképp arra jók, hogy előkészítsék John Grant Weil filmjének fináléját: a hídra, melyen Susie balesetet szenvedett, ismét felgördül a túlvilágra tartó autó - hogy egy szomorkás rock and roll dallamára tovagördüljön a semmibe. Vagy a végtelenbe. Ki tudja? Aki szívesen eltűnődne e kérdésen, az az ország legigényesebb videotékáiban bármikor kikölcsönözheti ezt a fiatalosan szertelen kísértetvígjátékot. Best Hollywood 9. oldal A Petőfi és a Bartók Rádió korszerű, CCIR frekvenciára történő átállása alkalmából a Magyar Rádió Rt. és az Antenna Hungária Rt. közös telefonos kvízjátékra hívja Önt. Tárcsázza a PETŐFI ! ! JÁTSSZON VELÜNK EGY RÁDIÓÉRT! 0 55 0011 -es TeleWestel telefonszámát vagy a BARTÓK 06 60 55 00 22 es TeleWestel telefonszámát. szeptember 29.-október 31. között! Ha helyesen válaszol kérdéseinkre és Önnek kedvez a szerencse, kétnormás, a nyugati URH sáv vételére is alkalmas rádiót nyer, amelyen tisztább hangminőségben, országszerte hallgathatja régi, kedvenc műsorait a Magyar Rádió Petőfi és Bartók adóján. (Minden 5. helyesen válaszoló nyer.) antenna hungára Váltson velünk, hangolódjon ránk!