Vasárnapi Hírek, 2000. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-22 / 43. szám
2000. október 22. Vizsgálhatnák, jogszerű volt-e a vagyonszerzés Hazánkban a következő években a kábítószer után a korrupció lesz a második legnagyobb gond - jósolt nem túl derűlátóan a héten, egy siófoki belügyes szakszervezeti fórumon Pintér Sándor belügyminiszter. Elismerte: a korrupció áthatja a rendőrséget is. Pintér szerint el kell dőlnie, „balkáni baksisország” vagyunk-e, avagy az európai uniós megoldás felé haladunk. Hogy jutott el hazánk a „megélhetési bűnözéstől” a „fehér galléros” tettekig, a magas szintű korrupcióig? A gazdasági bűnözés a kriminálstatisztikákban alig-alig mutatkozik: az összbűncselekmények 2-3 százaléka ilyen, mégis óriási károkat okoz: tavaly 22 milliárd forintnyit. Mármint a felderített. A kriminológusok - így Irk Ferenc, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója szerint is - a gazdaság és a bűnözés összefonódásának éppen a globalizáció lesz az akadálya: Nyugat-Európában már beindult a tisztulási hullám. A kirobbant korrupciós üggyel kapcsolatban Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár beszámolt a hamarosan elkészülő 26 pontos nemzeti korrupcióellenes stratégiáról. Tervezik az összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálatát, hogy a közfeladatokat ellátó személyek és szervezetek gazdasági szerepvállalása ne befolyásolhassa a hivatali döntések meghozatalát. Javasolják a pártfinanszírozásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, a lobbitörvény meghozatalát. Szigorítanák a közhatalmi tevékenységet végzők vagyonnyilatkozati kötelezettségét, a vagyongyarapodás ellenőrizhetőségét. A ma üzleti titoknak minősülő adatok körét szűkítenék - különös tekintettel a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére, a közvagyonnal gazdálkodás területére. A stratégia lehetővé kívánja tenni: a korrupciós ügyről tudomást szerző, de feljelentési kötelezettségének eleget nem tevő hivatalos személy büntetőjogilag felelősségre vonható legyen. A Btk. szigorítását is tervezik a legveszélyesebbnek tekintett passzív hivatali vesztegetés kapcsán. A megvesztegetettel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében az aktív vesztegető mentesülne a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ha a cselekményt - mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna - felfedi. A stratégia intézkedik a bűncselekményből származó javak elvonásáról, elkobzásáról is. A hatóság vélelmezhetné a gazdagodás jogellenességét, de az eljárás alá vontnak a gazdagodás törvényes eredetének igazolásával módja nyílna a vélelem megdöntésére. A Nyugat-Európában már ismert pénzügyi háttérnyomozás hazai alkalmazását is lehetővé tennék. (gündisch) Mécs Imre: mondjon le a honvédelmi miniszter! Mécs Imre (SZDSZ), az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja Szabó János honvédelmi miniszter lemondását szorgalmazza a haderőátalakítás kapcsán az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében. (A héten a hazai írott és elektronikus sajtó visszatérően foglalkozott a problémával: mind több tiszt és tiszthelyettes, higgyja el a hadsereget, mert nem lát maga előtt perspektívát.) Az ellenzéki képviselő álláspontja szerint a honvédelmi kormányzat közel kétéves késlekedés után kapkodva, koncepciótlanul kezdett a haderő-átalakításhoz. Az alkalmatlanságát két éve folyamatosan bizonyító Szabó János honvédelmi miniszter lemondása előfeltétele a súlyos helyzet orvoslásának - szögezi le Mécs. Megfogalmazása szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek fel kell hagynia a hadsereget károsító kézi vezérléssel, nem tekintheti játékszernek a nagy szaktudású és köztiszteletben álló tapasztalt tábornokokat, főtiszteket. Ez csak arra jó, hogy bizonytalanságot, bizalmatlanságot és hadssergget sejtsen nemzeti intézményünkben, a Magyar Honvédségben. Szabó János honvédelmi miniszter újságíróknak kijelentette: nincs szó tömeges távozásról. Közölte azt is: a múlt csütörtöki egyeztetés után kedden újra találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel. Előléptetés és kinevezések Mádl Ferenc köztársasági elnök a belügyminiszter javaslatára kedden rendőr altábornaggyá léptette elő Orbán Péter vezérőrnagyot, országos rendőrfőkapitányt. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter. Ünnepi állománygyűlésen jelentette be Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök pénteken Székesfehérvárott, hogy október elsejétől Havril András vezérőrnagy, a 3. Gépesített Hadosztály parancsnoka tölti be a Szárazföldi Vezérkar főnöki posztját. Elődjét, Preininger Ambrus altábornagyot a honvédelmi miniszter beosztásából felmentette és október elsejei hatállyal a Magyar Honvédség rendelkezési állományába helyezte át. A honvédelmi miniszter előterjesztésére a Magyar Köztársaság elnöke érdemei elismerése mellett 2001. március 31-ével megszüntette Nagy Béla vezérőrnagy és Kálmán Ferenc dandártábornok szolgálati viszonyát, mindkettőjüket nyugállományba helyezte. A honvédelmi miniszter Nagy Tibor dandártábornokot, a Szárazföldi Vezérkar eddigi törzsigazgatóját, vezérkari főnökhelyettest a Szárazföldi Vezérkar törzsfőnökévé nevezte ki. Egy szuszra Szegény kisgazdákat ugyancsak veri a sors mostanában, mert botrányt botrány követ takaros házuk táján, és Torgyán doktor meg a jó Bánk Attila alig győzik magyarázni a népeknek: pártjuknak az ég világon semmi köze sincs a korrumpáló(?),( zsarolói?) Székely Zoltánhoz, hisz messziről látszik rajta, hajdanán MIÉP-es volt az istenadta, csak átvedlett időközben, „ha tudjuk, fel sem vesszük a pártba”, harsogó a vidék gondviselő atyja, és igaza van, nem kellett volna felhígítani a kalászos becsületbajnokok acélos csapatát, és felvenni mindenkit a pártba, most meg itt van ii, zárhatták ki Székelyt, bár meg kell hagyni, azt példás gyorsasággal tették, csak hát jött a másik malőr, a zongorás környezetvédő Gordos, a széplelkű kántor kínos esete, aki ki tudja hogyan, de több, mint két éven át (Pepó kisgazda regnálása idején), kornyikálva (bizonyíték e ténykedésre a közpénzen kiadott szép CD-lemez) aligazgatott a környezetvédelmi intézet élén, na, hát ezen még jól ki sem mulatta magát az ország, már jött is az újabb kázus, hát mit kell hallanunk a médiából: a vidékfenyegetők agrárinnovációs kábátéja focicsapatot szponzorál, negyvenmilliót ad meg sem tartott rendezvényre, és még megannyi közpénzt koptató hasonszőrű esetet mivel, sőt rá egy napra már azt is halljuk, ugyancsak a médiából, lehet, hogy Székely után talán Szabadi Béla is távozni kényszerül, no, egyelőre nem a pártból, csupán az államtitkári bársonyszékből, és akkor még nem ejtettünk szót Szabó Jánosról, a párt színe-virágáról, aki honvédőként messze földön elhíresült bölcsességéről - szakértelméről főként, lám azt mondja: „a seregben nincs pótolhatatlan ember”, hát még a tárca élén(!), habár ez utóbbiról mostanság igencsak csend van, pedig egy párszor már elterjedt Szabó lapátra tételének híre, igaz, akkoriban kormánykörökben azt is buzgón cáfolták, akárcsak minap Deutsch és Gógl miniszterek menesztését, de mi jól tudjuk már, amit az okosok oly nagyon tagadnak és nem győzik állítani a hír ellenkezőjét, abból előbb-utóbb bizony, rendre színtiszta valóság válik. Lóránth Ida Háttér Korrupció - politikai vérvád Székely Zoltán ügye sokat ártott a Tisztelt Ház tekintélyének Szívpanaszokkal kórházban van Székely Zoltán, a múlt héten húszmillió forinttal tetten ért, majd az FKGP-frakcióból kizárt és felfüggesztett mentelmi jogú képviselő, az Országgyűlés közbeszerzési bizottságának elnöke. Tudatták vele, dr. Túri András, a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal osztályvezetője bejelentette: hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés alapos gyanújával indult vizsgálat Székely ellen. Egy, a héten készült közvélemény-kutatás adatai szerint Székely esete nem javította a politikusi szakma presztízsét. A megkérdezettek java eddig is korruptnak tekintette a politikai elitet, véleményük megegyezik abban, hogy a T. Házban számos olyan képviselő van, aki a maga gazdagodására vagy pártja előnyére kamatoztatja befolyását. - Nem vesztegetésről, hanem zsarolásról van szó - állítja Balla Dániel, víz- és csatornaépítő vállalkozó. Ő az, aki a budapesti Gellért Szálló előtti tettenéréskor autójában átadta a pénzzel teli táskát Székely Zoltánnak. Lapunknak elmondta: a képviselő a nyáron azt próbálta üzengetve és a közbeszerzési pályázatát másokkal megtámadtatva elérni, hogy támogatott cégeit Bálla vonja be a pályázaton elnyert munkába. Kilátásba helyezte: ha nem így lesz, akkor kizáratja a vállalkozót minden közbeszerzési pályázatból. A szerződés nem jött létre, ezért Székely tovább fenyegetődzött. Augusztusban a Kútvölgyi Kórházban találkoztunk, ahol vitágossá tette: vagy bevonom az egyik általa támogatott céget vagy pénzben rendezhetjük az ügyet, ha fizetek neki harmincmilliót. Alku nélkül, mert „ez nem a Garai téri piac”. Látszólag belementem. Gondolkodási időt kértem, de az újabb fenyegetések után szeptemberben a rendőrséghez fordultam. Azóta mindenről tudtak. A „tárgyalásunkat”, melyen a millió helyett a dokumentáció szót használtuk, rögzítették. A tettenérést is alaposan előkészítették - mondta. - A vesztegetés gyanúja végigkíséri a parlament munkáját minden demokratikus jogállamban és ez nem jó. Állítólag egyszer Deák Ferenc jelentette ki, hogy ezek a képviselők mit lobbiznak a vasútépítés ügyében! A lobbizás mögött vesztegetés, korrupció gyanúja is megbújhat. Ám az elmúlt tíz évben a mostanin kívül más tettenérésről nem tudok, sőt még a mentelmi jog történetében sem - közölte Isépy Tamás, az Országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke. S hogy eddig milyen ügyek kerültek a bizottság, majd a parlament elé? Az első ciklusban, 1990-től 94-ig 44 mentelmi ügyet tárgyalt az Országgyűlés, ebből 12 volt közvádas. A második ciklusban 51-re emelkedett az ügyek száma, kilenc közvádas volt, a mostaniban pedig rekordot javítunk: két év és néhány hónap alatt 54 mentelmi ügy volt, ebből tíz közvádas. A többpárti parlament megalakulása óta a 149 eset túlnyomó része — 118 — magánvádas volt, s a három személy elleni és erőszakos jellegű ügy (könnyű testi sértés, rongálás gyanúja) kivételével mind rágalmazás vagy becsületsértés miatt. A képviselőkkel szembeni közvádas gyanú 12 ízben közlekedési balesetekkel volt kapcsolatos, nyolcszor pedig pénzügyi-gazdasági bűncselekménnyel, vétséggel (ilyen a csődbűntett, a hűtlen kezelés, a törzstőkecsorbítás és a vesztegetés). Négy esetben igazságszolgáltatási bűncselekménnyel (hivatalos személy megsértése, hamis tanúzásra felhívás), kétszer a devizagazdálkodási szabályok megsértésével, s egy-egy alkalommal garázdasággal, rongálással, kegyeletsértéssel, magánokirat hamisítással és a magántitok-levéltitok megsértésével gyanúsították a mentelmi ügy szereplőit. A rekord az első ciklusban született: akkor 21 esetben tért el a mentelmi bizottság javaslatától az Országgyűlés döntése. A második ciklusban négyszer, a mostaniban pedig kétszer javaslatunk ellenére nem függesztette fel a képviselő mentelmi jogát a parlament - mondta Isépy. Módosultak a T. Házban az erőviszonyok azzal, hogy Székely Zoltánt kizárták az FKGP frakciójából, és hogy balesetben meghalt Búza Attila fideszes képviselő, a ciklus kezdetén még tizenkilenc fős volt, ám mostanára tizenháromra csökkent a kormánykoalíciós többség. Az országházi adatok szerint négy egyéni választókerületi képviselő (három fideszes és egy MDF-es) hunyt el. Helyükre két szocialistát és egy kisgazdát választottak, Búza Attila széke még üres. Négy listás képviselő mondott le (egy-egy FKGP-s, SZDSZ-es, MSZP-s és független). A helyükre ugyane pártok képviselői léptek, kivéve a független Bencsik Jánosét, aki még az SZDSZ színeiben Székely Zoltán mentelmi jogának felfüggesztésekor 275-en nyomták meg az igen gombot. Egyedül Hajdú László szocialista honatya tartózkodott. Vajon miért? Hiszen már nyolc hónapja, előző mentelmi ügye óta tudta a T. Ház, ki is Székely Zoltán. Akkor hasonló információk birtokában megvédte a pártja és Torgyán József miniszter, most viszont kiadták. Csakhogy Font Sándor képviselő, a közbeszerzési bizottság tagja akkor és azóta is feltárta a parlament előtt a testület elnökének, Székelynek ügyeit és kezdeményezte a felmentését is a bizottsági éléről. Nem járt eredménnyel. Én a tartózkodással szerettem volna jelezni: a parlament is felelősséget visel a történtekért, azért, hogy mostanáig tarthatott ez a história, lett képviselő, az ő helyére Mécs Imre (SZDSZ) került. Az Országgyűlés alakuló ülése óta hat listás és egy egyéni körzetben választott honatya hagyta el frakcióját. Valamennyien a függetlenek táborát gyarapították. A Fidesz-MPP így három, a MIÉP kettő, az FKGP és az SZDSZ egy-egy képviselőt vesztett. Őket már nem köti a frakciófegyelem, de rendszerint korábbi pártjukkal voksolnak. A változások mérlege: hét mandátumot vesztettek a kormánypártok (hat fideszest és egy MDF-est), a MIÉP pedig kettőt. Hat mandátumot nyertek a függetlenek és kettőt az MSZP. Változatlan az FKGP és az SZDSZ mandátumszáma. Megnőtt a koalíció legkisebbjének, az MDF-nek szerepe: az egyszerű kormánytöbbség csak akkor érhető el, ha a 16 MDF-es honatya ugyanúgy voksol, mint a Fidesz 142 és az FKGP 48 képviselője. Vasvári G. Pál Székely Zoltán mentelmi jogának felfüggesztése után most kórházban van MTI-telefot. A szenátor esete a sejkkel A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál - tartja a múlt századi Lord Acton híres mondása. A diktatúrákban maga a rendszer korrupt, s ezért csak azok buknak le, akiket a hatalom kipécéz, míg a demokráciák közélete az ismétlődő botrányok története. De éppen azért, mert itt előbb-utóbb lebuknak a törvényszegő pártok és politikusok. Ezt akár tisztulási folyamatnak is lehet nevezni: minden nagyobb botrány után szigorítanak a szabályokon, igyekeznek átláthatóbbá tenni a közéletet. Hogy aztán a következő skandalumnál kiderüljön az új kötőfékek lazasága, ami megint tettekre ösztönzi a törvényhozókat. Sehol sem voltak képesek megfelelően megoldani a pártok finanszírozását, ez alighanem a kör négyszögesítéséhez mérhető politikai feladat lenne, mert a demokratikus egyenlőség elve ütközik a való élettel, amelyben léteznek kialakult és kialakulni próbáló pártok. Ráadásul a modern világban a főleg tévés kampányokra egyre több pénz kell, így aztán mindenki másként csinálja, de rendre félrelépnek, legkönnyebben a kormánypártok, amelyek a lord említette hatalom birtokosai. A hírhedt Watergate-ügy sem csupán politikai, hatalom-visszaélési botrány volt: forogtak ott illegálisan dollármilliók is, amit jól tanúsít, hogy Nixon, akkori amerikai elnök emberein kívül több tucat cégvezetőt ítéltek el a bíróságok. S a Watergate-ügy utáni fogadkozások, új tilalmak ellenére már pár esztendő múltán megint lebuktak pénzt átvevő politikusok. Hogyne, Williams szenátor is az újraválasztási kampányára kért és kapott nagyobb summát a bizonyos törvényekért lobbizó arab sejktől. Balszerencséjére az illető humuszt öltő arab-amerikai nyomozó volt, s az FBI rejtett kamerái rögzítették a kínos jelenetet, amint a szenátor átveszi a pénzt a „sejktől” (pár évre rá a tévénézők hasonló videofelvételt élvezhettek, ezúttal a washingtoni polgármester vett át egy kis kokaint a hotelszobában). A szenátoron kívül fél tucat szövetségi képviselő is belebonyolódott ebbe az Abscom elnevezésű nagy átverésbe: valamennyire kongresszusi kiebrudalás és börtön is várt. S ekkoriban határozta el a törvényhozás, hogy ilyen, meg a kormány főtisztviselőit érintő ügyek kivizsgálását nem az igazságügy-miniszter felügyelte ügyészségre, hanem „különleges ügyészre”, tehát három bíró által kijelölt független jogászra kel bízni (Nixon esete bizonyította, hogy az önmagát vizsgáló kormányzat hajlamos az elnéző magatartásra...) Azóta jócskán akadt munkája a két tucatnál is többször kinevezett különleges ügyésznek (közte a Clinton ingatlan- és egyéb ügyeit vizsgálóknak). S a nyolcvanas években is kapott fogházbüntetést miniszter, míg kollégája éppencsak megúszta a korrupciós vádakat. A kilencvenes években öt szenátor (köztük az idei republikánus elnökjelöltek egyike, McCain) bukott kis híján bele, s kapott kongresszusi megrovást a takarékpénztárak némelyike érdekében latba vetett befolyásáért. Miként a mostani francia elnök, a konzervatív Chirac körüli pártpénzt gyűjtő botrány is emlékeztet néhai elődje, a szocialista Mitterrand közvetlen munkatársainak másfél évtizeddel ezelőtti nagyban hasonló ügyeire. Vagy a német Kohl kancellárnak a CDU pártkasszát hosszú éveken át titkos pénzekből finanszírozó ügyleteire. De a sokáig tagadó, s ekként szinte NATO-válságot okozó atlanti főtitkár, Claes sem a katonai szervezet elöljárójaként bukott le, hanem mert korábban hadimegrendelések kijárásáért vett át milliókat az egyik belga szocialista pártnak. Az itáliai politikai rendszer összeomlásához vezető hatalmas botránysorozatról hely híján nem írhatunk, de mindent elárul, hogy egy kormányfő (a kereszténydemokrata Andreotti) bíróság elé állt maffiakapcsolatok vádjával (bár nemrég felmentették), egy másik miniszterelnök (a szocialista Craxi) pedig a börtön elől menekült külföldre, s ott is halt meg a minap. Ehhez képest szinte bagatell a friss brit botrány Mandelson miniszter körül. Ő pár éve alig úszta meg, hogy tetemes baráti kölcsönt vett fel a Munkáspártot bőkezűen támogató milliomostól, aki most kifecsegte, hogy a miniszter hazudott, mert - korábbi állításával szemben - nemcsak elfogadta a „rátukmált” kedvező hitelt, hanem egyenesen kicsikarta, igaz, itt egyelőre nincs sem videofelvétel, sem hangszalag. (avar) 7. oldal