Vasárnapi Hírek, 2007. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)

2007-12-23 / 51. szám

6 B­rüsszel ma az egységesülő Európa szinonimája, fél­ezer ével ezelőtt Európa viszont az indiai és amerikai hódításokkal bővülő óriási német-római birodalom és a pápa közti huzakodás, a délke­letről fenyegető török elleni harc és a dinasztikus játszmák terepe. Benne természetesen­­ a török­kel folytatott küzdelem had­színtereként - Magyarországgal. Ma az unió központjában kép­viselők és lobbisták működnek (utóbbiak nyíltan avagy „rang­rejtve”), segítve egyes - nem­zeti és azokon átnyúló - ügyek megoldását, ötszáz éve nem kevésbé volt így, még ha nem is ekként nevezték őket. E dip­lomaták közt már akkor is volt egy hazánkfia, Maximilianus Transylvanus (1490 körül-1560 körül), azaz Erdélyi Miksa. Bod Péter írja később róla a Magyar Athenasban: „Élt a XVI. századnak elején, lakott Spanyolországban az V. Károly császár szolgálatában, oda is házasodott s maradott. Szász volt-é vagy Magyar? Nem elég világos, írt egy hosszú levelet 1522-dik észt. A Kastallanusoknak a’ Molukkai Szigetek felé való hajókázá­­sokról, a’ mellyben sok újságok foglaltatnak bé. Az Uj Világról írott más könyvekkel is szokott nyomtattam.” A szakirodalom brüsszeli humanistaként említi, mert itt tanult, sokáig itt élt. Nevét alap­vetően egy korabeli tudósításá­nak elsősége őrizte meg: ebben 1522 októberében Matthäus, Lang bíborosnak arról számol be, hogy a Magellán-expedíció egy része sikeresen visszaérke­zett Spanyolországba. Részlet a később a müncheni levéltárban fellelt, mindössze négy ívnyi levélből: „E napok­ban tért vissza az egyik hajó abból az ötből, melyet a császár, mikor a múlt években (1519) Augsburgban tartózkodott, az idegen s annyi századokon át ismeretlen világba küldött, hogy kikutassa azokat a szigeteket, ahonnan a fűszerek származ­nak. Mert ha azokat is hoznak hozzánk a portugálok az arany Chersonneusból, mely alatt Malakkát értjük, azokon az Indiákon azonban csakis bors terem.” A veretes nyelvezetbe öltözte­tett tények: a portugál Magellán (spanyolosan: Fernando de Magallanes, 1480 körül—1521), aki később felajánlja szolgála­tait a spanyol uralkodónak, s így nemzetet vált, 1519-21 közötti útja során hajóival nyugat felé elindulva elérte Dél-Amerikát, 1520. október 21-én megtalálta az addig csak sejtett átjárót, amelyet aztán róla neveztek el. A megkerült földrész után átkelt a Csendes-óceánon, s bár őt egy csetepaté során a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, a spanyolok ellenőrzés alá vonták a Malaka-szorost, meghódítot­ták a fűszerben gazdag Maluku­­szigeteket (ma Indonézia), majd egyetlen megmaradt hajójuk, a Victoria 1522. szeptember 8-án Elcano vezetésével befu­tott spanyol kikötőbe. Elsőként hajózták tehát körbe a földet. A birodalom kiterjesztésének szándékán kívül, pontosabban azzal együtt az expedíció fő mozgatója a korban az egyik legfontosabb áru, a kincset érő fűszerek új beszerzési útvonalá­nak felderítése volt. A híradás frissességére jellemző, hogy az expedíció egyik életben maradt tagja, az olasz Antonio Pigafetta útleírása Transylvanus levele után csak jóval később jelent meg, míg a magyaré 1523 januárjában Kölnben, novem­berében Rómában már könyv alakban is. Ennek köszönhetően Honterus János 1534-ben meg­jelent művében - Transylvanus nyomán - már ismerteti Amerikát, majd Székely István 1559-ben megjelent világkró­nikájában megírja Magellán útját, mert „egy földijének könyvéből értesült róla”. Transylvanusról tudnunk kell, hogy a már említett Matthäus Lang segítségével, aki I. Miksa császár tanács­adója volt, külföldön tanult, s 1519-től V. Károly titkára lett, akit a királyi székhelyek­ről minden külföldi útjára elkí­sért, s ezekről leírást készített. Erdélyi Miksa sorsa később közvetve újra összefonódott szülőhazájáéval. Tudvalevő, hogy a Mohácsnál szerencsétlen sorsú I. Lajos király felesége, Mária királyné V. Károly húga volt, s Brüsszelben született. Habsburg Máriáról feljegyez­ték, hogy meglehetősen férfias alkatú volt, 1523-tól kezdődő­en férjénél határozottabban próbálta erősíteni a főurakkal szemben a királyi hatalmat. A tragikus kimenetelű mohácsi csatavesztés után Pozsonyba menekült, kényszerűségből ott­hagyva Budán azt a hatalmas mennyiségű ezüstöt, amelyet éppen pénzveréshez gyűjtetett össze. A birodalmat Spanyol­­országból irányító V. Károly a magyar ügyeket a birodalom hatalmi küzdelmei szempont­jából figyelte. Fontosabb volt számára, hogy miként áll a hadi helyzet ellenlábasával, az Észak-Itáliában hadat viselő I. Ferenc francia királlyal, avagy huzakodása a pápával, így csak arra próbált ügyelni, hogy a szétesett magyar királyság trón­­ján öccse, Habsburg Ferdinánd miként próbálja „pacifikálni a helyzetet”, s a török kérdés esetleg magától megoldódik. Az európai uralkodói központok­ból tehát Magyarország amo­lyan „kamaraszínháznak” szá­mított. Egyébként a már emlí­tett Matthäus Lang, Erdélyi Miksa pártfogója hozta létre azt a megállapodást 1515-ben, amelynek értelmében később Csehország és Magyarország trónja a Habsburgokat illeti meg. Ezért megkapta a salz­burgi hercegérseki rangot, ám ezután már nem ténykedett a Habsburgok szolgálatában. Mária tehát másik testvér­bátyja, Ferdinánd magyar királlyá választásán ügyködik. V. Károly a magyar nemesség­hez intézett levelében, egyér­telmű engedelmességet elvár­va, így fogalmaz: „Ferdinánd ausztriai főherceg urat, a mi kedves öcsénket az ország békés birtokába behelyez­zük...” Nyugatról nézvést így fest a három részre szakadó ország. V. Károly a húgát, Habsburg Máriát később németalföldi régenssé nevezi ki (1531-55). Mária - ahogy ma mondanánk - európai műveltségű asszony, korábban hosszú ideig levele­zett Erasmusszal, férje teme­tésének hírére Luther Márton négy zsoltárfordítását dedikál­ja neki. Brüsszelben tehát nyolc évre a szolgálatába szegődik Erdélyi Miksa. Mielőtt Mária környezetébe került volna, már nagy diplomáciai tapasztalat­ra tett szert: 1522 júniusában például, amikor V. Károly meglátogatja Londonban VIII. Henriket, kíséretében ott van „Maitre Maximilian de Transylvane”, a „Council of Flanders” tagja. A hűséges Oláh Miklós esztergomi érsek, aki Mohács után Mária kísére­tében tartózkodott Brüsszelben, 1534. február 8-án innen kel­tezett levelében nyilvánvalóan a titkárt említi „Maximilianus noster Transylvanus’’-ként. Ferdinánd spanyolorszá­gi követe egy másik levélben szintén utal egy titkárra, akit V. Károly Bécsbe kíván kül­deni. A titkár apja a mohácsi csatában elesett, s ezért most Ferdinánd szolgálatában kíván a török elleni harcban segíteni. Még egy adat tehát, mely tehát a magyarországi gyökerekről vall. Maximilianus Transylvanus hosszas brüsszeli tartózkodása közben a város közelében fele­ségével együtt kastélyt, birto­kot vásárol. Aztán a kulisszák mögötti egyezkedések művé­szetéből lassan kikopva, örege­dő emberként már inkább csak a lírának hódolt. Marafkó László Brüsszeli emberünk - ötszáz évvel ezelőtt Fűszer és politika Z­abola­­ szörnyen mesz­­sze van. Budapestről Kézdivásárhelyig eljutni 12-13 órányi - megállás nélküli - autózásba kerül, és akkor még mindig hátra van néhány kilomé­ter a Kovászna felé vezető úton. „Erdély legjobban őrzött titka” - talán így fordítható a „Transylvania’s best kept sec­ret”, amit a Mikes-kastély szó­rólapján, s szintén angol nyelvű honlapjukon jeligeként olvasni lehet. Nem véletlenül hirdetik: ez a titok hozzáférhető. Van hat kiadó szállodai szobájuk, reg­gelit, s kívánságra más étke­zési lehetőséget is kínálnak a gépház (The Machine House) néven népszerűsített épületben. Ez a Mikeseknél eredetileg a birtok áramfejlesztőjének és vízpumpájának elhelyezésére épült meg egyszintesre, később favázas (fachwerkes) emelettel bővült, ahol szövődét rende­zett be Mikes Armin felesége, Klementina, Bethlen István miniszterelnök húga.­­ Az álla­mosítás után műhelyek, moso­da, s irodák kerültek a házba. Most vendégház, miután a Mikes leszármazottak sikerrel visszaperelték az 1946-ban álla­mosított birtokot, a közel 40 hektárnyi, ősfás (angol)parkot és az épületeket (még­­ ha az egészet nem is kapták vissza a háború végéig 125 ezerből - négyezer hektár erdő ismét a Mikes-birtokhoz tartozik). Megvan a „kerti ház”, mely­ben Klementina asszony lakott a lányával és az unokájával, a kiköltöztetés előtt. Közvetlenül a kétszárnyú - távnyitóval működ­tetett - kovácsoltvas főkapu közelében áll a „nyeregház”, melynek az emeletén azelőtt a kocsisok szállása volt, földszint­jén pedig a hátaslovak szerszá­mát tárolták. A „luxus istálló”, melyben a legjobb hátaslovak kaptak egykor szállást, éppen átalakítás tárgya. Az új-régi tulajdonosok a konferencia turizmus befogadását is tervbe vették már. Megvan a millen­nium idején épített jégverem, s számos egyéb gazdasági épület segíti a kastély körüli gazdál­kodást. A nagy kastély múltját már Orbán Balázs is kutatta, s az alapfalait a 16. századra datál­ta. Tudható, hogy Apor Lázár és Imecs Judit 1629-ben e ház­ban tartott fényes lakodalmán a fejedelem, Bethlen Gábor is megjelent. 1634-ben Mikes János - testvérének közremű­ködésével - idehozta titokban szentléleki házukból elszökte­tett Tarnóczi Sárát. Itt fogadták be zágoni Mikes Kelement, s­ itt született 1805-ben „Erdély Széchenyije”, Mikó Imre gróf. A főépület leégett a Rákóczi sza­badságharc idején, s az 1800-as évek közepén Mikes Benedek (akinek ajánlja nagy munkáját Orbán Balázs) építtette újjá, s egyben át. Ekkor lett tulajdon­képpen kastély az udvarházból. Manapság folyik a falkutatás az épületben, s a Magyarországról érkezett restaurátor-építész páros, Szentkirályi Miklós és Lőrincze Zsuzsanna megtalál­ták a vakolat alatt a korábbi, még 1867-ben felhordott vako­latot, s rajta az egész első eme­leten gazdagon burjánzó falfes­tést. Aztán ez alatt néhol még 17. századi vakolat is előkerült. Az állami tulajdon közel 60 éve, mely alatt szanatórium, gyógy­intézet működött a falak között, nem múlt el nyomtalanul. Volt mit elbontani, s van mit helyre­állítani ezután. A legnagyobb fejlesztések Mikes Armin nevéhez köthetők, aki 1920 után a zabolai birtokot Erdély egyik legjövedelmezőbb „vállalkozásává” fejlesztette. Az „Új kastély” épületébe 1997-ben még értelmi fogyaté­kosokat költöztetett az állam, mielőtt az jogerős ítélettel ismét a Mikesek kezébe került volna. Ezt a házat a millennium idején emeltette Mikes Ármin. Itt volt a család vendégeinek szálláshelye, s a széleskörű gazdasági tevé­kenységet folytató gróf irodáit is ebben a házban rendezték be. Jellemző látvány ma még a - sza­natóriumi évtizedekre emlékez­tető - a főhomlokzat elé telepí­tett két műkőszobor, Ion Slavici és Mihai Eminescu portréja. Az új kastélyt a régivel össze-­­kötötték anno. Az utóbbi pin­ceszintjéről indul a föld alatti út, amely a lejtős terepen alább megépített új kastélyba már a kétszintes híd fedett folyosóján érkezik meg. Ez talán az épület­­együttesnek a legérdekesebb, s ugyanakkor legelhanyagoltabb része. A parkban áll a „Svájci ház”, ami a párizsi világkiállításra készült 1900-ban, majd onnan a bécsi Práterbe került. Ott vette meg Klementina, s hozatta el zabolai birtokára. A parkban két tó van, egy kisebb dísztó és a nagyobb, amely kéthektáros felületű, több ágon csordogál a patak, amely táplálja, melyen fahidak vezetnek át. Van már szabadtéri sütőház, mely kiszol­gálja a fizetővendégeket, s egy kis játszótér azok gyerekeinek. Egyébként a parkot egy francia tervezte meg a 19. század végén, bizonyos Achille Duchenne, s mostanában a budapesti Corvinus Egyetem diákjainak közreműködésével folyik a helyreállítás. Az egyik legérde­kesebb növény a parkban az a mesterségesen sokfelé ágazta­­tott törzsű fenyő, amit a helybe­liek „szerelemfának” neveznek. Az utolsó Zabolán élt grófi pár, Armin és Klementina unokája Mikes Katalin, s az ő fiai, (teljes nevükön) Gregor és Alexander Roy Chowdhury de Ulpur irányításával folyik a terület és az épületek helyreállí­tása, hasznosítása. Érdekes, hogy az egyik, ami már jól beindult, az az „event hall” funkció. Vagyis a régi kastélyt bérbe adják nagyobb rendezvények céljára. Úgy lát­szik, senkit sem zavar a hibás, hiányos parketta, a kutatóár­kok tömege a hiányos vakola­­tú falakon, a villanyvilágítás elégtelen volta­ az állványokra, ablakmélyedésekbe elhelyezett gyertyák hangulatot varázsol­nak a lepusztult épületbe, s a szükség szerinti mennyiségben behordott és megterített asz­talok mellett szívesen mulat a házat bérbe vevő vendégsereg. Tanulságos látni, hogy a még egy évtizede sem birtokba vett együttes már pénzt keres a gaz­dáinak, miközben a rendbe tétel még éppen hogy csak elkezdő­dött. A Zabolára látogató hazánk­fiai (s lányai) kedvéért azért megemlítem, hogy híres a község 15. században épült későgóti­­kus temploma, melybe egykor csak felvonóhídon át lehetett bejutni, s nyolc méter magas­­erődfal vette körül. 1838-ban csökkentették a fal magasságát, s visszabontottak egy szintet a templomból is. Azt a szintet, amely az erdélyi szász erőd­templomokhoz hasonló módon, körben lőrésekkel és szuro­köntő nyílásokkal volt tele. Ez utóbbiak ugyan megmaradtak, de az 1977-es földrengés után megépített betonkoszorú ezek elé került. Az eredetileg (kato­likus templom korában) gaz­dagon kifestett falak képeiből csak egy egészen kicsi részlet maradt ránk. Viszont az, hogy milyen lehetett eredetileg, az megtekinthető néhány kilo­méterrel odébb Gelence (már „világörökség”) templomában. Itt, Zabolán megvan a szentély­ben az egykori bordás bolto­zat íveinek remek gyámkövei. Kettő közülük férfifejet formáz. A szentélyben, s a hajó donga­boltozatának helyén is festett kazettákból álló famennyezetet látunk, melyek készítési ideje a 18. század második fele. A templom erődfala előtt áll Mikó Imre bronz mellszobra, s egy emlékmű 1848-49 hőseinek és a világháborúk csataterein elhunyt zabolaiak névsorával. Zabola nevezetessége még a Csángó Néprajzi Múzeum és Székely Tájház gazdag gyűjte­ménye. Imecsfalva, Kovászna, Zágon, Gelence, s persze Kézdivásárhely, Szentlélek, Esztelnek, az Ojtozi szoros, a Gábor Áron emlékhelyek, s a környék más nevezetességeit ajánlva a nyájas olvasó figyel­mébe, így téli estéken tervez­getve, merre is utazzon, kirán­duljon, induljon el a következő évben, arról is beszélhetnék egy keveset, milyen pompás a szilvórium, amit azon a vidéken párolnak a helybeliek... Ráday Mihály E­rdély legjobban őrzött titka ----------- Régi Nemzet ■■ Vasárnap, 2007. december 23. Keresztkérdés Az elmúlt évekhez hasonlóan az ország számos pontján állít fel hatalmas keresztet a Jobbik és több civil szervezet, hogy a karácsonyt megelőző bevásár­lási lázban az embereket úgy­mond az ünnep igazi értelmére figyelmeztesse. Korábban több önkormányzat is engedélyezte, ám vagy egy tucat képvise­lő-testület elvetette a kezde­ményezést, amit a szervezők rendre súlyos diszkriminció­­ként értékeltek. A jobboldali sajtó - tisztelet a kivételnek - nem is igen állta meg, hogy ne tegyen csípős megjegyzéseket, felemlegetve: egy zsidó ala­pítvány többször is engedélyt kapott arra, hogy hatalmas menórát helyezzen el a főváros több forgalmas pontján. A hír­adások szerint a keresztállítást megtagadó önkormányzatok többségében baloldali túlsúly volt, de korábban Kecskeméten a jobboldal is ellenezte az ötle­tet, mondván, az sokak érzé­kenységét sértheti. Egy közterületi hirdetés akkor hatásos, ha figyelem­felkeltő. Egy vallási jelkép esetében azonban a provoka­tív jellegű felhasználás épp a szimbólum lényegét sérti meg. A keresztállítás ötletével házalókat, azt hiszem, vala­mi olyasféle szent háborús cél vezeti, mint hajdan a keresz­tes lovagokat, • akik úgy hit­ték, nekik egy földrajzi hely visszafoglalásával kell elégté­telt venniük a hitetleneken. A „melyikből lesz több, menórá­­ból vagy keresztből” kérdésre leszűkített „szent háborúnak” épp annyi köze van az ünnep igazi értelméhez, amennyi a kereskedők karácsonyra időzí­tett kedvezményes akcióinak. Semmi. Máriaremetén jártam. A kegytemplom bejárata mellet­ti hirdetőtáblán - az egyházi tárgyú hirdetményeket leta­karva - két hatalmas plakát éktelenkedett, amelyen több, a keresztállításban résztve­vő mozgalom kormányelle­nes demonstrációra invitált. Ilyenkor, azt hiszem, óha­tatlanul is megfogalmazódik az emberben: vajon mennyi­re hiteles egy olyan szerve­zet mások lelki üdvéért való aggodalma, amelynek akti­vistái politikai célok elérése érdekében feljogosítva érzik magukat arra, hogy felülír­ják egy vallási közösség saját tagjainak szánt közlendőit? Aligha vagyok egyedül, ami­kor azt gondolom, lenne itt néhány, elsőként talán házon belül tisztázandó kérdés, első­ként is az: missziós eszköz vagy csak ürügy a kereszt? Dobszay János

Next