Vasárnapi Hírek, 2011. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

2011-03-13 / 11. szám

A. Közös teherviselés. A nemesi előjogok sarkalatos pontja az adómentesség. A közös teherviselés ennek a felszámolását jelenti. A másfél milliót is elérheti azon munkavállalók száma, akik rosszabbul járnak a 16 százalékos egykulcsos személyi jövede­lemadóval. Az alsóbb jövedelmi kategóriákba tartozók még akkor is veszítenek, ha megkapták az idei évre ajánlott 4-6 százalékos béremelést, mert az csak 294 ezer forint bruttó fölött elegendő a reálbérek szinten tartására. Különösen nagy arány­ban találhatók a vesztesek a kis cégeknél és a magyar tulajdon­ban lévő vállalatoknál dolgozók között, illetve a kétkezi mun­kások körében. Többségükben jobban járnak a multik alkalma­zottai, illetve a banki és informatikai cégek dolgozói. A bérlavinát az a 109 milliárdos megtakarítás indította el, amelyet az adójóváírás rendszerének átalakításával spórol a kormányzat. Ez a nagy tömegeket érintő adókedvezmény korábban az alacsonyabb keresetű munkavállalók esetében jelentős kedvezményt adott. Tavaly még 15 ezer forint volt a havi maximális összege, az idén pedig már csak 12 100. Ráadásul a paraméterek is kedvezőtlenül változtak: a jogosult­­sági határ 3 millió 188 ezer forintról 2 millió 750 ezerre csök­kent, így mindenki rosszabbul jár, aki bruttó 294 ezer alatt keres. (A KSH szerint decemberben 196 ezer forint volt az álla­mi alkalmazottak átlagos bruttó keresete, míg a versenyszférá­ban 206 ezer forint volt a bruttó átlagbér.) Ha egy munkavál­laló havi 80 ezer forintra van bejelentve, 2384 forinttal visz haza kevesebbet idén, akinek bruttó 100 ezer forint a fizetése, annak 2230 forinttal adnak kevesebbet a kezébe. Ezt a hatást valamelyest elkendőzik a családi adókedvezmények, de az alsó fizetési kategóriában, mondjuk bruttó 100 ezer forintnál, még 3 gyerek esetében is csökkent pár száz forinttal a nettó bér. Ezen a hatáson a kormányzat „bérkommandója” sem segít, mert a számítások szerint legalább 9-13 százalékkal kellene a bruttó béreket emelni ahhoz, hogy a gyermektelen keresők reálbére ne csökkenjen, míg az Országos Érdekegyeztető Tanács 4-6 százalékos ajánlást fogadott el. Rogán Antalék ezt próbál­ják kikényszeríteni azzal, hogy az állami támogatások megvo­násával fenyegetik a cégeket, ha az ajánlást nem tekintik kötelezettségnek. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint az új adórendszer és a családi kedvezmények előnyeit 700 ezer család élvezi. Szakértői becslések szerint a vesztesek közé mintegy 1,3 milió ember tartozik. (F. J.) Március 15-én 16 órától a Szabad sajtó útra várja a sajtószabadságért és az alkotmányos alapjogokért kiálló civileket az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű Facebook­­közösség. „A hatalom szolgáltat annyi muní­ciót, hogy fent tudjuk tartani a lelkesedést a csoportban, immár harmadszorra tüntetünk, úgyhogy egyáltalán nincs kifulladóban a mozgalmunk, ellenkezőleg: egyre közelebb kerülünk a célunkhoz, ahhoz, hogy vonják vissza vagy alakítsák át úgy a magyar médiatörvényt, hogy az ne jelentsen veszélyt a szólásszabadságra és az alkotmányos alap­jogainkra” - nyilatkozta lapunknak Fölkel Róbert szervező. Szerinte mind­támasztja az EP határozata és az EBESZ állásfoglalása is. „A kormányra további nyo­más nehezedik a civilek és az EU részéről is. Nem akarjuk, hogy a politikusok saját célja­ikra használják fel a civil mozgalmat, ezért nem szeretnénk, ha a 15-i tüntetésen részt vennének aktív politikusok” - fogalmazott a szervező. A Szabad sajtó úti színpadon beszédet mond - többek között - Adam Michnik, (Gazeta Wyborcza), Schilling Árpád rendező, Lángh Júlia író, a Himnuszt Szalóki Ági énekli, zenél Dj Palotai, Akkezdet Phiai és a Besh o droM. A Facebook-közösségről egyébként sokan úgy gondolják, párttá kel­lene alakulniuk, mások egyesületté vagy intézményesített civil mozgalommá alakíta­nák a mára több mint 82 ezer tagot számláló csoportot. A közösség a kormányt antide­­mokratikusnak tartja, az ellenzék pedig sze­rinte képtelen megvédeni a demokratikus értékeket, ezért az elmúlt 21 év aktív poli­tikusaival nem óhajt együttműködni. Parti Nagy Lajos író a VH-nak azt mondta: mindenképpen ott lesz 15-én a Szabad sajtó úton. „Azzal elvben nem értek egyet, hogy kitiltanak politikuso­kat, de megértem, hogy egyes szervezők rigorózusan állnak a kérdéshez. Konkrétan és praktikusan ugyan nem tudunk elérni semmit a tüntetéssel, mert ehhez egy reális politikai ellenzéki erőre is szüksége lenne, de azt meg tudjuk mutatni, hogy egyre többen vagyunk, akiknek nem tetszik a kormány autokráciája és arroganciája. Az EU jogi előírásainak lehet, hogy megfelel a magyar média­törvény, de Európa szel­lemiségének biztosan nem. Nem jó a sajtóval így kikezdeni” - nyi­ett alá­ MÁRCIUS V­ ­atkozta az író. (K. V.) VASÁRNAPI HÍREK ■ 28. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM -2011. MÁRCIUS 13. – március 15. 1. Kívánják a­ sajtó szabadságát, censura eltörlését A sajtószabadság a polgárjogok egyik alapvető szimbóluma. A márciusi ifjak a forradalom napján pont az első pont nyomatékosítása miatt indultak útnak és foglalták el Landerer nyomdáját. A korbeli Magyarországon cenzorok felügyelték a nyomtatott sajtót és megakadá­lyozták a nemkívánatos írások publikálását. Az Európa Parlament (EP) csütörtökön elfoga­dott állásfoglalása, amelyet a szocialista, liberá­lis, zöldpárti és baloldali frakciók közösen adtak be, arra szólítja fel a magyar kor­mányt, hogy vizsgálja felül a médiatörvényt, a különböző euró­pai szervezetek (Európai Parlament, EBESZ, Európa Tanács) által meg­fogalmazott kritikákat figyelembe véve. Magyarország helyezze hatá­lyon kívül, és ne alkalmazza azokat a passzusokat, amelyek európai jogszabályok vagy egyezmények „betűjével vagy szellemével” össze­egyeztethetetlenek. Az EP arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy sajtószabadságot és médiapluralizmust védő uniós irányelvre. A néppárti frakció egy alterna­tív állásfoglalás tervezetet nyújtott be, amely a magyar médiatörvény módosításait üdvözölte, de ezt a szavazás előtt, a frakció visszavonta. A 316 igen, 264 nem és 33 tartózkodó szavazattal elfogadott állásfoglalás felszólítja a magyar hatóságokat a médiairányítás függetlenségének visszaállítására, és sürgeti, hogy „vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságára és a kiegyensúlyozott tájékoztatásra” vonatkozó állami beavatkozásnak”. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) üdvözölte a magyar médiatörvény módosítását, de úgy vélte: a jogszabály bizonyos pontjai „továbbra is aggodalomra adnak okot, s ha nem javítják ki őket, a törvény továbbra is veszélyt jelent a sajtószabadságra”. Az Országgyűlés a kormány javaslatára módosította a médiatör­vényt és a médiaalkotmányt. A változtatást a kabinet az után kez­deményezte, hogy megállapodott a jogszabályokat több ponton kifogá­soló Európai Bizottsággal. A módo­sítás érinti a kiegyensúlyozott tájé­koztatás, a regisztráció és a más tagállami médiaszolgáltatóval szemben alkalmazható szankciók szabályozását. Az EBESZ sajtószabadság-képvi­selője úgy vélekedett: a magyar szabályozás a módosítások dacára továbbra is sérti a szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos kötelezettségeit. - Üdvözlendő a magyar médiatörvény módosí­tása, és az Európai Unió figyelemmel fogja ■kísérni annak alkalm­­azását - mondta Jerzy Buzek, az Európai Parlament (EP) elnöke Strasbourgban. »" ^ (K. V.) EBESZ: a módosított médiatörvény is sérti a sajtószabadságot KOMMENTÁR Nevezetes szabadság MARTIN JÓZSEF Csupán néhány fiatalember gyűlt össze az orszá­gos vásár napján, reggel nyolc óra körül a Pilvax kávéházban. Az eső ekkor szemerkélt, majd zuhogni kezdett, s már kész volt a 12 pont és a Nemzeti dal is. Az előbbit Jókai olvasta föl, a másikat természetesen a szerző, Petőfi. A fiatalok mindkettőt nagy-nagy lelkesedéssel fogadták. A magyar nemzet mindjárt az első pontban kívánta a „sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”. Ez a követelés megelőzte a korszakos fontosságú poli­tikai igényeket, amelyek egyfelől a magyar önrendelkezés kiterjesztése, másfelől a feudális rendszer maradványainak felszámolása felé mutattak. A „felelős minisztérium”, vagyis egy magyar kormány, az évenként megrendezendő pesti országgyűlés vagy éppen a „nemzeti őrse­reg” kívánsága épp úgy a sajtószabadság után következett, mint a törvény előtti egyenlőség, a közös teherviselés vagy az úrbéri terhek meg­szüntetésének a kimondása. Ahogyan forradal­mas időkben szokás, nem is tétováztak sokáig halhatatlanná vált márciusunk nagyon ismert és már lényegében elfeledett fiai: Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Vasvári, Sebő, Gaál, Hamary, Vidács és a többiek gyorsan magukkal ragadták a vásá­rozókat és a járókelőket. S még négy óra sem telt el reggel óta, amikor március 15-én, fél 12-kor, immár több ezer ember jelenlétében és lelkesedé­sétől kísérve Irinyi József így szólhatott a tömeg­hez: „Itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsősége mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot, magunk vívtuk ki”. Kezében a­­12 pont első példányát lobogtatta, amelyet Länderer és Heckenast Hatvani utcai, az igák által vértelenül elfoglalt nyomdájában állítottak elő. A szabaddá vált sajtó lapjai elképesztő nép­szerűségre tettek szert; a forradalmas ifjak újságja, a Marczius Tizenötödike, először négy nap múltán, vasárnap jelent meg, s további küzdelemre buzdított „az elavult eszmék” ellen, miközben a Széchenyihez közelálló Jelenkor az aggódó gróf kételyeit tolmácsolta: „Tovább mennünk nem tanácsos”. A későbbi, sokszor eldurvuló viták csírái már ezekben a napokban is látszanak de most nagy az egyetértés, az újságok többsége a változások mellé áll, s elké­pesztő népszerűségnek örvend; a szerkesztőt váltó Budapesti Híradó beszámolójából tudjuk, hogy a „kávéházi szolgák” külön borravalót kaptak a vendégtől, ha újságot is adtak nekik s egyesek bizony elcsenték a lapot. A forradalmas lázadók az önkény elleni til­takozók, amióta sajtó létezik, szinte első reflex­ként fordulnak a nyilvánossághoz. Az idők folyamán persze a nyomtatott sajtót más médiu­mok követték: 1956 októberében a fiatal pesti felkelők a rádió előtt gyülekeztek, és sokan emlékezhetünk arra is, hogy az ugyancsak felejthetetlen bukaresti tüntetés fő médiuma 1989 decemberében már a televízió volt: a gyű­lölt diktátort kiebrudalták a híradóból, ami a Ceausescu-rezsim végét jelezte az ünneplő soka­ságnak. Az erőszakos rendszerek őrzőinek a fokozatosan globalizálódó világban immár a nemzetközi nyilvánosság erejével is számolniuk kell. Sztálinék és Rákosiék a külföldi rádiók adásait zavarták, hatalomra jutásakor Khomeini ajatollah hívei hamar leszedették az antennákat a teheráni háztetőkről, s a legújabb kor médiu­mát, az internetet gyakran próbálják kikapcsolni a mai egypárti diktatúrák: a kínaiakat zavarták az ellenzékiek mozgolódásáról beszámoló por­tálok az olimpia alatt, s a csődöt mondó észak­­afrikai vezérek rendre megpróbálták leállítani a hálózatokat. Változhattak a diktátorok és a médiumok, de a zsarnokok és lakásaik akkor is, most is úgy féltek a nyilvánosságtól, mint ördög a tömjén­füsttől. Szép márciusunk, amelytől szelíd Vörösmartynk „derűt, vigaszt és áldást” várt, kimagaslik történelmünkből, de egy szempont­ból teljesen beleolvad a korábbi és későbbi századok magyar eseménysorába: elválasztha­tatlan a nagyvilág mozgásaitól. Diadalmas kezdete és keserves bukása egyaránt. Törté­nelmünket ezer vagy ötszáz esztendeje, s 163 éve sem csak mi írtuk.

Next