Vasárnapi Hírek, 2016. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
2016-03-05 / 10. szám
2016. március 5. RIPORT 015 A méltóság határai Kezd eltűnni az a Görögország, amit ismerünk. A macedón határon felhúzott kerítéseket rendőrök-katonák sorfala védi, harci járművek vonulnak fel-alá, helikopterek köröznek. Athénban reményvesztett migránsok töltik meg a tereket, fojtogat a bűz, émelyegnek a helyiek. Hiába fogadkozik Alexisz Ciprasz miniszterelnök, hogy az országa nem lesz elveszett lelkek gyűjtőtábora. Már az. A Vasárnapi Hírek riportja Idomeniből és Athénból. A görög-macedón határ, ha máshonnan nem, hát jugoszláv korából, a legtöbb emberben szép emléket ébreszt. Útlevél a táskában, röppen a sóhaj. Végre kezdődik a nyaralás. Szikrázik a nap, száll a tenger sósboldog illata, kabócák zümmögnek a rózsaszín leanderbokrokban. Március elején persze sosincs kócos kis romantika. Most pláne nincs: a levegőben feszültség és nyomor érzete rezeg. Az út mentén családok bandukolnak. Kicsi gyerek, még kisebb. Az élet két batyuban. Dagadt láb és szomjúság. De legalább a nap süt rájuk. Hála érte Zeusznak. Pontosabban Allahnak. Pár nappal azután, hogy a macedón kormány teljesen lezárta a határt, tízezer migráns torlódott fel Idomeniben, ahol korábban már létezett egy kisebb tábor. „Múlt szombaton még háromezer ember ellátására készültünk. Pillanatokon belül hatezren lettek, majd négyezerrel többen, és egyre csak jönnek” - mondja az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet egy francia munkatársa. George három hónapja segít Görögországban, „azóta összefolynak a nappalok és az éjszakák”. Hétfőn két-háromszáz ember megelégelte a várakozást, és áttörte a kerítést. De sokra nem jutottak. Órákon belül befoltozták a lyukat. A könnygáz és a rendőrsorfal tüntetéssé szelídítette a fiatal férfiak harci kedvét, bár egy bőrkabátos férfi állandóan tüzeli őket. Ő a főforradalmár. Maroknyi csapatával időnként farkasszemet néznek a vasúti síneken álló rendőrökkel. Pár métert előrenyomulnak a vonatok számára meghagyott kapu felé, majd visszatolják őket. Előre, hátra. Előre, hátra. Izzadságszag és harag árad belőlük. Ha csak ötvenen is ordítanak egyszerre, fenyegetőnek hat a sok indulat. Érthetetlen mondatokat skandálnak és lepedőkre fújt jelszavakat lengetnek. „Nyissátok ki a rasszista határokat!” „Németország, segíts rajtunk!” Egy darabig tart a demonstráció, majd szétszélednek. Pár órával később újrakezdik. Rohamot nem indítanak. Mikor egy nő tiltakozásképpen megpróbálja felgyújtani magát, a tüntetők azonnal ráugranak, hogy eloltsák a tüzet. Ölbekapják és rohannak, hogy ellátást kapjon. Hamarosan a rendőrök mindenkit leterelnek a sínekről, mert egy tehervonat 120 ezer migráns érkezett ebben az évben Görögországba a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint. 2015-ben júniusra érték el ugyanezt a számot. A nagy áradat csak ezután jön, amint beköszönt a jó idő, érkezik, ami Macedóniába tart. A lépésben haladó vonat előtt fehér sisakos katonák menetelnek. A rendőrök senkit nem engednek a sínek közelébe. Olyan szürreális a jelenet, mint a jövőről a pusztulás és elnyomás képét festő filmekben. A határ egy percre megnyílik, majd bezárul. Ennyit Európáról. Mi tudjuk, ők nem Sokan, főként a családapák békésen akarják kivárni, míg folytathatják az útjukat. A tüntetést értelmetlennek tartják. „Odamentem hozzájuk, és azt mondtam, ne ordítsátok, hanem szépen énekeljétek, nyissátok ki a határokat!” - meséli Szamer, aki 17 évig dolgozott Damaszkuszban plasztikai sebészeti asszisztensként. Kapott egy állásajánlatot Kuvaitból, de nem tudott Libanonon átjutni, mert szíriai palesztin, ezért kisfiával Európába indult. „Az orvosok szerettek velem dolgozni’’ - emlékezik vissza Az okleveleit és a kuvaiti levelezést is féltve őrzi, hogy majd azzal igazolhassa a szaktudását. Terhes felesége a kislányukkal otthon maradt, mert nem mert vállalkozni az útra. De a sok idegességtől nemsokára elvetélt. Szamer szeretne mihamarabb megtanulni németül, hogy munkába állhasson, és egyesíthesse a családot. Ali is a békét pártolja. „Milyen képet festünk magunkról Európában, ha erőszakosak vagyunk?” - kérdi a szíriai Kobaniból elmenekült tanító, aki szerint ki kell csendben várni, míg megnyílnak a határok. Naphosszat csak a határzár mellett áll, és néz át Macedóniába. A megtakarítása ráment arra, hogy kifizesse az embercsempésznek a saját, felesége és négy gyereke után járó viteldíjat, összesen 5000 eurót. Fogalma sincs, meddig tud még várni. Fogalma sincs, hova megy, ha nem tud már várni. Az Idomeniben összezsúfolt migránsok úgy bíznak Németországban, mint az istenben. Órákon át képesek sorban állni egy konténeriroda előtt csak azért, hogy a görög hatóságok által kibocsátott regisztrációs lapjukra kapjanak egy pecsétet, ami tanúsítja, Németországba tartanak. „Mi értelme van ennek?” - a kérdés hallatán a rendőr arca egy pillanatra megmereve- ► bsHbB