Vasárnapi Hírek, 2017. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
2017-06-17 / 24. szám
Több mint 320 intézmény, mintegy 2000 program, 15 éves évforduló, és egy arc, nevezetesen Für Anikóé, aki amolyan nagykövete lett az idei Múzeumok Éjszakájának. Nem mintha szüksége volna a rendezvénynek külön népszerűsítésre a Szent Iván-éji (vagy ahhoz legközelebb eső szombat) éjszakán az elmúlt másfél évtizedben az is múzeumba ment, aki amúgy messziről kerüli a kiállítóhelyeket. A tematika ezúttal az értékőrzés fogalomkörét meríti ki minden lehetséges oldalról, gyűjtemények kiemelkedő darabjaira fókuszálva. Ilyen például Móricz Zsigmond csizmája, melyet valószínűleg 1915-ben készíttetett, amikor az I. világháborúban a keleti frontra indult, s amely 1979-ben Móricz hagyatékával került a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Nem akármilyen csizma ez, azon túl, hogy a fotók alapján kissé nagynak látszik az író lábára, és egyszerre hasonlít motoros- és vadászcsizmára, szimbolikussá nőtt az évek folyamán. Mint Van Gogh bakancsa, Móricz új korában le is rajzolta magát benne, az évek során megtalpaltatta, és huszonhét éven át viselte vidéki riportjaira utazva. Fehér László megfestette, majd kisfilmen beszélt róla, Tolnai Ottó pedig esszét írt a festmény és a lábbeli kapcsán. A Múzeumok Éjszakáján továbbszőhető a története, és még egy kicsit szidolozható a nimbusza. Múzeumok Éjszakája, június 24. Két Dargay-ünnep is jutott az évre: nemrégiben volt a Lúdas Matyi bemutatójának 40. évfordulója, június 20-án, 90 éves lenne Dargay Attila. Ennek apropóján először most vasárnap az Urániában, utána pedig országszerte több moziban is újra műsorra tűzik a Vukot. Az Uránia egész napos Vuk-fesztiválján kiállítanak számtalan eredeti Dargay-rajzot, vázlatokat, storyboardokat, és olyan filmekhez készült figuraterveket is, amelyek végül nem valósultak meg. A Vuk-vetítésen kívül animációs rövidfilm-különlegességekből is csemegézhetünk - többek között A három nyúl, a Dióbél királyfi és a Variációk egy sárkányra című filmekből láthatunk rövid részleteket. Uránia Nemzeti Filmszínház, június 18. NK Szebedhíd. Hídfoglalásra invitálnak a Valyo, város és folyó Egyesület aktivistái a Szabadság hídra, ahol szombaton és vasárnap (szinte) mindent lehet, kivéve autóval közlekedni rajta. Lesz cirkusz, LED-zsonglőrbemutató, éjszakai mozizás, eszem-iszom, azaz szabad hídfoglalás. Szabadság híd, június 17-18. Futás, titkok, nácik, és fergeteges színészek, többek között Dustin Hoffman, Sir Laurence Olivier és Roy Scheider együtt a vásznon. Biztos vagyok benne, hogy Babe, a maratoni futás megszállottja legalább egyszer már mindenki nappalijába bekocogott, de John Schlesinger filmje épp olyan addiktív, mint a futás egy maratonista számára. Akármikor, akármeddig elfut vele a néző, akár a nácik elől, akár utánuk kell szaporázni. Maraton életre-halálra, amerikai thriller, 1976, 125 perc, m3, június 18., vasárnap 21.20 Ulysses nappalija. Utoljára lehet beülni az Artus-gyárépület hatalmas csarnokának dohányzóasztalokkal és ülőgarnitúrákkal berendezett alkalmi nappalijába, hogy Goda Gábor társulatával az örök visszatérés ad hoc alakuló mítoszába bonyolódjunk. Szereplőként akár: Artus Stúdió, június 17-18. VÁROSBAN Elfeledett templom egy bérház udvarán Templomból rengeteg van Magyarországon, elhagyott, üres templomból is van jó pár. De olyan, több mint 50 éve nem működő templom alighanem csak egy van, amit körbeépítettek egy bérházzal. A Budapest belvárosában álló 19. századi, impozáns evangélikus templom ilyen. Ráadásul nem is akármilyen története van: itt kötött másodszor is házasságot egyetlen feleségével 1882-ben Mikszáth Kálmán, és itt keresztelték meg bő 70 évvel később Závada Pált. A Rákóczi útról nem is látszik a templom, de az 57-es számú ház kapuján belépve elénk tárul a lepusztult állapotában is gyönyörű, neoromán épület, melyet a 19. században egyre gyarapodó szlovák evangélikus gyülekezet építtetett magának. 1867-re készült el az akkor még Kerepesi úton, szomszédságában a korábban épült paplakkal és iskolával. Az ezer ember befogadására alkalmas templom és az iskola a budapesti szlovák közösség egyik kulturális központja lett, akkoriban a Józsefvárosban élt a legtöbb szlovák ajkú lakos. Az egyházközség idővel elszegényedett, így előbb egy bazársort, majd később a mai Rákóczi út 57. szám alatt álló, Luther-házként ismert bérházat építették a templom köré, hogy a lakások kiadásából fedezzék intézményeik fenntartását. Ezzel az épület eltűnt az utcaképről, de a megcsappant számú budapesti szlovák kisebbség templomba járó tagjai egészen a 20. század második feléig használták a templomot. Az épületet a gyülekezet 1965-ben eladta az államnak, és a templom előbb különböző állami szervezetek székhelyeként szolgált - itt működött a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium. A rendszerváltás után a „Tudomány és technika háza” volt, majd kaszinó, játszóház, sőt harcművészeti központ is üzemelt a műemlék falak között. A templomot később háromszintessé tagolták, és irodákat alakítottak ki benne, a szlovák evangélikus közösség pedig a szomszéd bérházban rendezte be kápolnáját, ahol minden istentisztelet előtt lejátsszák magnóról a régi templom harangjainak zúgását. L. T. MICSODA VILÁG Fenséges téboly I. Nortont császárnak kijáró tisztelettel búcsúztatták San Franciscóban a korabeli amerikai lapok. Joshua A. Norton hatvanegy éves korában, 1880. január 8-án, az utcán lett rosszul, és sorsa nem fordult jobbra. Nem mintha azelőtt szépen bánt volna vele az élet, bár tény, egykor dúsgazdag emberként élt. Csak aztán - furmányos és rosszul időzített gazdasági ügyleteknek köszönhetően - elveszítette vagyonát, és vele együtt - minden bizonnyal -a józan eszét is. Történt ugyanis, hogy a csőd után az addig tehetős Norton, zsebében néhány dollárral, eltűnt. Pár évvel később visszatért San Franciscóba, és az összes lapnak elküldte nyilatkozatát, amelyben jelezte: Amerika császára visszatért népéhez. Azt nem nehéz elhinni, mit gondoltak róla az emberek, ám csodák csodájára Amerika szent teheneként tekintettek a belső boldogsággal megáldott férfira, vagyis hagyták, hogy kedve szerint uralkodjék időről időre kiadott rendeletei útján. Az éttermekben fizetnie sem kellett, a színházban páholyból nézhette az előadásokat. Pénztelenségén úgy igyekezett enyhíteni, hogy bankókat nyomtatott, amit elszámoltak neki dolláralapon. Egyszer az is megtörtént vele, hogy a város rendőrkapitánya elmeorvosi vizsgálat alá akarta vetni, de a polgárok elérték, hogy szabadon távozhasson Norton - aki később, nagylelkűen, császári kegyelemben részesítette a kapitányt. Talán különös, de Norton szépséges tébolyában olyan ötletek is megfogantak, hogy hidat kellene építeni az öböl fölé, és alagutat a víz alá s lám, az amerikai nép, idővel, ezeket a „rendeleteit” be is teljesítette. Igaz, Norton egyiket sem érte meg. Életének és sorsának tanulsága pedig annyi, hogy lám, még egy nem feltétlenül jól működő és megosztott társadalom is, ha a tagjai úgy akarják, képes felemelni és szeretetben megtartani szent őrültjeit. -EB 2017. június 17. VASÁRNAP /MOZAIK $ 31