Vasárnapi Újság, 1834 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1834-05-04 / 5. szám

térnek képzelnek) az urok helyére üljön , ’s a’ háznak ártalmára légyen. Ennyi sok sajnálásra méltó té­velygéseik után nem árt még tud­nunk , hogy vélekednek ők az em­beri nemzet eredetéről. Az elöttök hi­teles mendemonda ez: Világ kezde­tekor teremte az Isten 3 fejét és há­rom fekete férjíit és ugyan annyi asz­­szonyt. Hogy pedig az emberek majd sorsokról ne panaszkodjanak és ne zúgolódjanak, elhatározta, hogy vé­lek választatja­ el a’ jót és a’ rosszat. Le tett elejekbe egy nagy disznó din­nyét és egy bépecsételt darab papi­­rossat. Az isten elébb a’ fekete em­bereket hagyta választani, ’s ezek a’ tököt választották, mert azt gon­dolták hogy az teli lessz minden fé­le jókkal és kincsekkel; de kinyit­ván nem kaptak egyebet benne csak egy darab aranyat, egy darab vasat, *s más érczeket, melyeknek haszon­vételéhez nem tudtak. A’ fejérek is felbontották a’ nekik maradt papi­­rossal, ’s ez mindenre megtanítá ő­­ket. Az isten a’ feketéket az erdő­­ben hagyta ’s a’ fejéreket a’ tenger partjára vitte, ott minden éjjel ha­­zájok járt ’s megtanította egy kis ha­jó építésére; ezzel elmentek ők más országba, a’ honnan hosszú idő múl­va mindenféle árukkal visszatértek, hogy a’ feketékkel (kik ha jobban választottak volna , az első nép lehet­tek volna a’ világon), csere vásárt űzzenek. A’ halálutáni életről is van va­lami zavaros képzetek. Azt hiszik hogy a’ királyok, főemberek és elé­­való ranguak holtok után a’ fő is­tennél fognak lakozni, ’s ugyan azt a’ pompát, fényességet és jó életet folytatni, melyet ez életben bírtak. Ezért is a’ temetési pompára, a’ ha­lott rangjához képest több vagy ke­vesebb rabszolgákat öldösnek­ le, hogy ezek uraikat vagy asszonyaikat a’ más világon is szolgálják, és rangjokhoz illő kísérőik legyenek. Ez a’ borzasz­tó kegyetlenség sokszor 30 — 40 em­ber életébe kerül, királyok temeté­sekor több százakéba, sőt ezereké­be is. — A­ köz emberek lelkei az ó hitelek szerint a’ fétisek házában fognak lakni örökös meredt nyugo­­dalomban, melyet dk a’ legnagyobb boldogságnak tartanak. Azok ellen­ben, kik ez életben nagyobb bölcses­séggel ’s tapasztalással bírtak, ha­lál után jövendöld erőt nyernek, ’s a’ fétis tiszteld halandók életére gon­dot viselnek és ezeknek tanácsokat adnak. PÁLMÁK. Azon termékeny tájakon, melye­ket örökös nyár hevít, ’s a’ hói az első számban leírt tehénfa is gazdál­kodik tápláló tejével, terem a’ plán­ták országának egy különös osztálya, a’ pálmafák. Ezeket ama’ híres természet­ vizsgáló Linné Károly mél­tán nevezi a’ növevények fejedelmei­nek. Méltóságos alakjok, deli növé­sek , mindenek felett pedig kiterje­­dett ’s a’legkülömbfélébb czélokra al­kalmaztatott haszonvételek nem csak figyelmét hanem valóban tiszteletét is megérdemlik az embernek. A’pál­mák ugyan fáknak neveztetnek, de alkotások minden egyéb fákétól fe­lettébb külömbözik. Törzsökjök min-

Next