Vasárnapi Újság, 1838 (5. évfolyam, 194-244. szám)

1838-04-22 / 209. szám

Mindenik négyszög* szélére kelet­ről, délről és nyugatról 5—7 kender­magot dugnak. Július*elején lassan lassan kiemel­kednek a* jövések; illyenkor gyakran friss trágyát kell reá vetni. Némi idő múlva , midőn az ágak már maga­sak, azzá lettek, a­ mit paja eper­fáknak neveznek. Egy két esztendős korukban még kevés nedvük van és törzsökük na­gyon vékony. A* tavaszi napéjegyenlőség után felássák a* négyszegeket, kiveszik a* fákat 's más helyre ültetik. A*négy­­szeg*észak felőli részén egy töltést csinálnak földből 's ennek alján egy czövekkel néhány likat, mellyekbe egy kevés vizet öntenek. Aztán ve­szik az ültetvényeket és elültetik a' töltés felé megdöntve. A'gyökereket egyenlőleg ki kell terjeszteni. Aztán a' fiatal fa'tövét meg kell tömni jól megvert földdel. A' földtöltésnek és mindenik négyszeg'földjének 3—4 hü­­velyknyire kell emeltetniük. Az aljá­­ban semmi rezzenést vagy elmozdítást nem szenvednek az ültetvények és fia­tal fák' gyökerei, azért hányja fel az ember a' töltéseket, mi által az észa­ki szelektől óvatnak 's egyszer’smind a' nap' sugarai összeszedetnek.Mostan­ság megesik, hogy a' vékony gyöke­rű 's gyökér-szálú fiatal eperfa-plán­­ták’kiültetésekor alig hagynak rajtok egy ujjnyi földet. Ha már ezen ültet­vényeket távolra viszik, a' szél és nap életnedvöket kiszárasztja, 's el­­ültettetvén, ritkán hajtanak ki, vagy ha kihajtanak, erőtelenek. Ekkor a' föld' természetét vádolják, mi tévely­gés, inkább saját gondosságuk* hi­á­­nyát vádolnák. Ha sok ültetvényt kiveszen az em­ber a' földből, hogy hosszú útra küld­je kiültetni, összeköt belőlök tíz tíz darabot, beönti a* gyökereit 's gyö­kérszálait híg sárral 's vastagon föld­del betakarja. Ezután gondosan szé­nába vagy kákába bebonyolítja. Mi­előtt becsinálnák a­ gyökereket be­fedő földet, még beboríthatni jó erős agyaggal. Aztán hosszára fektetve, lá­dába rakjuk az ültetvényeket és felül betakarjuk gyékénynyel. Mi módon kell ültetni az eperfát őszszel. Rendszerint a* tavaszi hónapok­ban ültetik ki az eperfákat, de ezen évszakban könnyen megrendítik az erős szelek é s ehhez járulnak a* tavaszi esők , úgy hogy a* fák nem egy kön­nyen tenyésznek. Ez még nem elég; a* légmérséklet lassanként felhevül é s a* rügyek és levelek nem állhatják ki a* hőséget, azért sok ültetvény ki­vész. Ha kihajt is, sok idő kell, míg megerősödik. Ha az első törzseket le­vágják, egy más erősebb nő réá, mert a* fák, ha a* kés élét érzik, életre és erőre kapnak. A* metszésnek ezen sze­rencsés foganata különösen a* paja e­­perfáknál nevezetes. A* déli tartományokban novem­­berben ültetik a* csemetéket, de a* sárga folyótól északra a* klíma na­gyon hideg, mi okból hasznosabb ősz­szel ültetni. Legkedvezőbb erre a* sű­rű esőzések­ időszaka. A* négyszegek­­nek egy láb, vagy valamivel több mélységűeknek kell lenni. A* törzsek-

Next