Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-01-24 / 662. szám

663-dik Vasárnap. Kolozsvárt. Jan. 24-én 1­844. VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Kukliné aszszony prédikácziói. 49. has. — Pinczegazdaság. 55. has. — Újságok. 69. has. Sajtóhiba 64 has. Kukliné asszony prédikácziói. Ali Prédikáczió. Keresztelni kéne, 's Kukliné aszszony keresztapákat válogat. „Gyere, gyere kincsem, ’s minek fogjuk csak keresztelni a’ kis babát? A’ kis gyönyörűm már a’ hat hetet is betöltötte ’s még sincs neve. Na már megint a’ félékkel állasz elő! Majd el­igazítjuk holnap ! Nem , biz abból semmi sem lesz, nekem a’ keresztelőt tovább nem halogatod, ma este tisztába kell jőnünk. Az egész áldott nap egy igécskét sem szólhatok hazád — de most már nem futhatsz el tőlem. Ugyan ne beszélj a’ félét, hogy szeretnéd, Kuklite, szállj magadba, hát illik-e becsületes ember­nek az ő hites feleségével ilyen félvál­­ról beszélni, ’s kivált olyan egy fele­séggel a’ milyen én is vagyok neked? Ritkán szólok hazád, ’s ilyenkor is, szentül hiszem, szeretnéd, ha nem hal­lanád. Te bizony egy cseppet se busói­nál rajta, ha éppen megnémulnék is. A’ kis szikrámnak reméljem csak kell v­alakit keresztapának hívni; de hát kit hívjunk meg? Mit gondolsz édes lelkem, ki lenne erre a’ legméltóbb? Nem Kukli, én hiú asszony nem va­gyok— nem a’ világért sem— hanem azt gondolom, hogy gyermekem iránt csak van bennem is egy kis anyai sze­retet, ’s aztán mi haszna a’ keresztapá­nak ha tőle a’gyermek egy ütött-kopott névén kívül egyebet nem kap? Hiszen ekkor aztán az egész keresztelő is el­maradhatna. Nos nos, kit hívjunk hát keresztapának? Mit gondolsz? Akár kit? Ugyan te Kukli, nem szégyelled-é magad. Nem félsz hogy az e’ féle be­szédekért az Isten megver? Ugyan hol tanulod az e’ féle gondolkodásmódot? Én uramfia, az eszem majd kitekerem, fő a’ fejem belé hogy ismerőseink kö­zül a’ kis gyönyörűmnek kit szemeljek ki keresztapának, ő meg csak elböffenti magát „akárkit!“ neki mindegy. Te Kukli te, ugyan keresztény ember vagy-é te ? Nem bizony te , pogány tested lelked. „Ott van Elnyegi. Azt már csak nem hiszem, hogy a’ vén kamasz va­laha megházasodjék. A’ gyermekeket pedig nagyon szereti. Aztán pénze is van elég. Kukli te, azt hiszem bogyót megkaparithatnak. Tudom jól, csupa gyermekek bolondja. Milyen Isten áldá­sa lenne kis fiunkra, ha testamentomá­­ban megemlékeznék r­óla, sokáig úgy sem élhet már. Hát te mit mondasz K­ozá­l Kukl­ te, úgy veszem észre, te a’ mi kis fiunkat csak úgy potomba veszed. 4

Next