Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 26. kötet (Budapest,1899)
A fehéregyházi csata és Petőfi halála, s963 használhatatlanná vált, általános rohamot intézett. A sokszorta nagyobb erő hatalmas támadása, iszonyú fegyvertüze, az égő búzakeresztek füstje, az országút felvert pora ellepte a minden oldalról bekerített honvédséget, mely a támadás ellen hősileg védekezett, de az egyenetlen csatában nagy része elvérzett, mintegy 500 foglyul esett és csak csekély töredéke menekülhetett meg. A menekülők, kik a bekerítő orosz lovasságon áttörhettek, vagy azt megelőzhették, Fehéregyháza között és a falu déli oldalán Keresztúr felé vették útjukat, egész Héjasfalváig üldöztetve az ellenségtől. A csatában legtöbb honvéd Fehéregyháza határán a falu déli oldalán esett el, ez irányba össze- és visszanyomva s mintegy vasgyűrűbe szorítva a túlerő által. Az elesettek eltemetését oláh és szász munkásokkal másnap az orosz végeztette. Az imitt-amott szétszórt halottak elhantolása azonban még napok múlva is folyt. Kisebb sír az országút mellett és bentebb a déli oldalon több is van. A legutolsó Héjasfalva nyugati végén, szintén az országút déli oldalán domborodik, hová özv. Cseh Józsefné többeket temettetett el. A legnagyobb közös sír Fehéregyháza keleti végétől egyenes vonalban délre, a vasúttól 5—600 méter távolságban domborodik, a hol most a honvédemlék van, 370 (némelyek szerint 5—600) honvéd sírja fölé. Hogy Petőfi hamvait melyik sír rejti magában, hiában kutatjuk már ötven év óta! . . . Fehéregyháza és Héjasfalva között valamelyik, az bizonyos. 1847. évi daguerreotyp képe után. PETŐFI SÁNDOR.