Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 30. kötet (Budapest,1901)
342 Bethlen Gábor fejedelem szobra, építőkedvének, pompaszeretetének és jó ízlésének e szép emléke, mely a cseh nyugati vaspályán Prágából alig egy óra alatt elérhető. A mészsziklákon erdős fensík fölött emelkedő vár, a sietve csörtető Mies folyócskától nem messze, kettős, sőt helyenként hármas falgyűrűjével és vaskos főtornyával meglepi a Prága felől érkezőt. Hatalmas arányai és a benne lévő kápolnák művészi gazdag díszítése, a mióta az állami és országos költségen eszközölt újjáépítés mind többet állít helyre e fejedelmi lak régi fényéből, — teljesen elénk varázsolják a méltán «nagy» melléknevű császár aranyszázadát. Az akkoriban igazán bevehetetlen erősség csendes erdei magányában, s a fővároshoz mégis egészen közel, az uralkodó kellemes pihenő helyéül volt szánva; egyúttal azonban a birodalom és az ország kincseinek, a koronázási jelvényeknek biztos őrhelyéül is, amelynek oltalmára a környék 22 lovagja volt kötelezve. Hosszú lenne a vár sokféle viszontagságait s a róla szóló mondákat elregélni. Bennük tükröződik Csehországnak és nagy múltú fővárosának változatos sorsa. Nem csoda, ha a cseh hazafiak keble új reménytől éled, mikor a hozzájuk visszatérő fejedelmi kegy biztató szavaiból merítenek reményeik számára újabb iszápot. K. L. BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM SZOBRA. A király által a fővárosnak ajándékozott tíz szobor közül ismét elkészült egy: Bethlen Gábor szobra, mely politikai szempontból, Bocskai szobrával együtt, kétségkívül valamennyi között legjelentékenyebb. A magyar nemzetnek és uralkodó házának teljes összeforradását jelenti ez a két emlék. A XVII. század első felében, a katholikus egyház egyetemes törekvéseivel karöltve haladt a Habsburg-ház világi politikája. A pápaságnak a protestantismus legyőzése, a császárnak a nemzeti önállóság megsemmisítése volt a czélja. Hazánkban, mely akkor még szabad választó királyság, az ősi alkotmány biztosította a nemzet önredelkezési jogát. S ugyanazon szellem, mely megteremtő a magyar alkotmányt, a protestantismust is természetszerűleg tette magáévá. Mindkettő más-más körben ugyanegyet jelent: az egyén szabadságát, mely egyházi és világi dolgokban egyaránt a maga ura, maga rendelkezik önmagával. Midőn a harmincéves háború kezdetén egyfelől a pápaság és a császárság, másfelől az autonómmá válni akaró szellem közt élet-halálharc indul meg , Magyarországon a törvényes fejedelem, a Habsburg-házból való II. Ferdinánd képviseli a katholikus és császári központosító törekvéseket. Vele szemben Bethlen Gábor a független magyar nemzet és az önmagát kormányzó kálvinizmus kifejezője. Mégpedig oly hatalmas kifejezője, mint sem előtte, sem utána senki más. A kicsiny Erdélynek és magyarországi kapcsolt részeinek fejedelme győzelmesen mérkőzött meg a Habsburgokkal, a világ legelső uralkodóival. Diadalmas hadait szemtől-szembe láthatta Bécsnek büszke vára. Kezében volt a királyi Magyarország a koronával együtt. S midőn 1620-ban a beszterczebányai országgyűlés magyar királylyá választotta, akkor lett legnagyobb, mert a koronát nem tette fejére, hanem nemzetközi szerződésben, a nikolsburgi békében, nemzete s vallása részére minden törvényes jogot biztosítván, visszaadta a koronát jogos birtokosának II. Ferdinándnak, visszaadta a királyi czímet is ugyanannak. A törvényes alapnak ez a csodálatraméltó tisztelete nemzetünk nagyjainak legnagyobb dicsősége s bölcsesége egyúttal, Bocskaitól Bethlen Gáboron át Deák Ferenczig. S amily mérséklet tüntette ki Bethlen Gábort a világi dolgokban, és úgy tisztelte mindenkinek vallási meggyőződését is. E részben elég legyen csak arra utalnunk, hogy a jezsuita Káldy Györgyöt, a jeles bibliafordítót még segélyezte is. Bethlen Gábor személyileg a milyen lelkes magyar, ép oly buzgó protestáns volt. Nemzete, valása java, előmenetele lebegett mindig szeme előtt. Ez volt életének főczélja, minden tetteinek rugója. Nála méltóbbal magyar művész alig foglalkozhatik. Ifjabb Vastagh György Bethlenről készült szoborművében sikerrel oldotta meg feladatát. A három méter magasságú szobor állva tünteti fel a nagy államférfiút és hadvezért. Balkezével fokosára támaszkodik, jobbjában pedig a nikolsburgi béke okmányát tartja. Fején tollas süveg van, testét pedig pánczél borítja. A fokost