Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-28 / 13. szám - A hulló csillagokról 102. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Bölcső mellett. Csobáncz 102. oldal / Költemények
pet mutatunk be jelenleg. Nem tartjuk czélszerűtlennek, hogy olvasóink, midőn az egész világot foglalkoztató háborúról beszélnek, a legvalódibb fogalmakat nyerhessék azon elemekről, mik e harczot képezik. A franczia katonaság legfőbb ereje a gyalogságban áll,, épen ellenkezőleg az oroszszal, mellynek túlnyomósága a számos lovasság. Fegyvernemeik között kitűnők a vadászok, kik mind Minié találmánya szerinti vont csövekkel vannak ellátva, mikkel négy ötszáz lépésnyire czélba lőhetni. Francziaországra nézve épen ollyan katonai iskola az africai birtok Algír, mint Oroszországra nézve a Kaukazus s igen jól jegyzi meg egy statusférfi, hogy semmit sem tehetne e két ország czélszerübbet, mintha kicserélné katonáit, mert a franczia vadászok épen olly hasznosak volnának a cserkesz hegyek között, mint az orosz kozákok az afrikai homok síkon. Azonban ezúttal messze vagyunk illyenforma cserétől; e helyett a franczia vadász a kozákon fogja gyakorolni vitézségét és próbálgatni a minié puskákat. A meghódított afrikai törzsekből alakítottak a francziák bizonyos könnyű lovasságot, melly sok részben a beduin csapatok mintájára van felszerelve, ezeket nevezik zuávoknak. Illyen zuávokat visznek most az illető csatatérre, minthogy ezek is sokban hasonlítanak a török katonasághoz, így ez által mintegy rokonságot képeznek a két szövetséges nemzet katonái között. A Törökországba küldött franczia katonák ott nagy előszeretetben részesülnek, minthogy ügyesek, fürgék társaság szeretők, és — minthogy bajuszt és szakált viselnek—míg az angolok, kik borotválkozni szoktak, panaszkodnak, hogy őket lenézik, és kivált az asszonyok mindig csukják előttük a háremek ajtait, azt gondolva , hogy ezek nem igazi férfiak, minthogy nincs semmi szőr az arczukon. Az eddigelé Törökország segélyére szállított franczia katonaság száma 50 ezer ember, mellynek csupán tüzérei és lovassága hiányzanak, hogy tettleges részt vegyen a háborúban. Bölcső mellett. (FRANCZIÁBÓL.) Mint a halász, ki habbal álmodott, Fölkel korán vizsgálni a napot. Távol, fiam! sötét felhőkön át Szép végzeted, ugy nézi most anyád. Vájjon mi sors vár, a földön mi lossz? Hires költő, borostyános vitéz? Addig, szép angyalom, Szendergj karjaimon. Azt mondja eszem : hősnek született. Mi büszkén nézem koszorús fejed! Pályája a pirosló csatatér, Tábornok lesz, utána hadvezér. Halld! szól a kürt , mienk a győzelem! A győztes ő, a győztes gyermekem! Addig, tábornokom, Szendergj itt karomon! De nem, fiam, csendes sors vár reád, Harcz közt érted remegne majd anyád. Hadd folyni élted szent hajlék alatt, A jó Isten viselvén gondodat. Légy oltár-szolga, lámpa, melly viraszt, Ki, mit mi vétkezünk, eltörli azt. Addig, szép lévitám, Szendergj anyád karán! Nem Istenem! bocsásd meg bűnömet, Hogy vakmerőn kérdem a végzetet. Nálad van a szerencse, hír, vagyon, Válassz sorsot, míg én őt ringatom! Anyának a bölcső mellett soha Nem kellene csak imádkoznia! Szendergj, szép angyalom, Szendergj lágy karomon. 102 Csobánca. A hulló csillagokról. Mint az egyes ember fejlődésére az öt környező viszonyok, ugy a táj, melly egy nemzet hazáját képezi, annak jellemére s világ nézetére tetemes befolyást szokott gyakorolni. — Ha a hegyes vidék lakóját szilárdság s egy bizonyos helyközi vonzalom, a tengerpartit ellenben a szabad látkörböl eredt kalandvág, s elemétől, a szakadatlanul mozgó hullámoktól kölcsönzött ingatagság jellemzi, — a terjedelmes rónák fiában nyugodt, komoly, néha bús kedély szabad korlátlan nézletmóddal szokott egyesülve lenni. A környék egyformasága s változatlansága egyrészt, másrészt a látkör lehető tágassága, a sik s tengerpart lakójának tekintetét csakhamar a felette csendes fényben ragyogó csillagos égre irányzá, s azon törvények tanulására készteté, mellyek szerint ezek, az emberi élet nyugtalanságától olly igen különböző nyugalomban, folytatják éveken, századokon át egyenlő pályájukat. Micsoda, ha a csillagászat első nyomait pásztor s hajózó nemzeteknél találjuk. A történelem tanúsága szerint a középázsiai síkokon lakó, Asszyrok s Babyloniak s a tengerpartokat lakó Phöriciaiak voltak az elsők, kik a csillagászattal foglalkoztak, — s a csillagászi nevezések között maiglan számos arab kifejezésekre találunk. Hogy elődeink keletről, Ázsiából jövének, s hogy harczban katonák, békében pásztorok valának, mindenki előtt ismeretes dolog; — s hogy az égboltozat tüneményeivel ők is rég megbarátkoztak, eléggé mutatja, többek mellőzésével, azon körülmény, hogy a csillagcsoportok legismertebbjét, az éjszaki sark felett mozdulatlanul álló csoportot, — szekérnek, gönczölszekerének nevezi népünk, ép úgy mint Homer azt háromezer év előtt énekelt dalaiban nevezi. — Az elnevezés s kép ugyanazonsága bizonyára nem esetleges, hanem mélyebb alappal bír. Az égi tünemények egyik legérdekesbike azon kitünőleg szép tünemény, midőn felhőtlen őszi estékben, a felettünk szilárd nyugalomban fénylő csillagok közül, ugy tetszik, mintha egyik vagy másik, most egyenkint, majd csoportosan,rögtön helyét elhagyná az égboltozaton lefutna, mint ágról szakadt levél, a láthatár mögé villámsebességgel letűnvén. A megfutott pályán pillanatig fényes csíkot hagy maga után, mint millyet evező csolnak után látunk alkonyatban a hullámokon rezgeni. Vannak némelly szakok az évben, midőn a csillagok olly sürün hullnak, hogy egész folyamat képeznek, melly időszakonként viszatérni is szokott, mint millyen Sz. Lörincz napja körül látható, mellyet az angol nép Sz. Lörincz tüzes könnyeinek nevez. Honunk népe hulló csillagoknak nevezi őket, s meghatva azon édes, bús benyomástól mit ezek látása benne előidéz, — megjelenésüket az emberi élet kiszerű eseményeivel kapcsolatba hozni igyekszik, majd szelid szűz elhunytát, majd tisztító helyről menekült léleknek, melyekbe repültét vélvén bennük olvashatni. — Gyengéd szelídséggel van ez eszme a litvánt népmondában kifejtve. Werpeya az égi fonóleány az ember születésekor kezdi fonni élete fonalát s e fonál csillagba végződik, ha a halál az embert eléri, fonala megszakad s csillagja elhalvanyodva lehull. Mig a nép sejdítve inkább, mint megértve e tüneményt, a magyarázat hiányát a fentebbi említett képzelet szüleményivel pótoló, a természeti tünemények okait kutató bölcsek, ennek helyes megfejtésén régóta kissebb nagyobb sikerrel törték fejüket. Mint olly gyakran úgy ez esetben is, e tünemény helyes megértésére is nem közvetlenül, hanem közvetve, más hasonló tünemény megfejtése közben jutottak. Alig múlik el év, hogy egy vagy más helyütt majd nappal kis, de felette sűrű fekete felhőkből, majd éjjel egyszerre feltűnő, egy ideig sebesen haladó tüzes golyóból, mennydörgéshez hasonló robajjal különféle nagyságú s alkatú de többnyire vastartalmú testek ne hullanának földünkre, — illy kövek feséséről mind az ó mind az uj korból birunk tudomással; — igy Sokrates görög bölcsnek korában, egy illy, állítólag két malomkő nagyságú, kő esett le Aegos Potamosnál Göröghonban, — s Braziliában nem rég egy 17,300 font nagyságura akadtak. — Hasonlót