Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-28 / 13. szám - A babonák. Baló 103. oldal / Értekezések; elmélkedések
103 találtak Hradsina falunál Horvátországban 1751-ben, — mellynek egyik 71 fontnyi darabja a bécsi cs. kir. gyűjteményben látható. Hosszas vizsgálódások folytán kiderült, hogy a hulló csillagok ezen ugy nevezett tüzes golyóktól csak nagyságra s távolságra különböznek, egyéb körülményekre nézve teljesen megegyezvén, lényegük s eredetüknek ugyan annak kelljen lennie. Voltak némelly tudósok, kik a légköveket s hulló csillagokat mint egyedül nagyságra s távolságra különbözőket tűzhányó hegyek szüleményeinek tartották, — s majd földünkön, majd a holdban állítólag létező hatalmas tűzhányó hegyek által kivetett tüzes anyagoknak lenni vitatták. Hogy ezek nem földünk tűzhányó hegyei által kivetett anyagok, mutatja mind alkatuk, melly az ezek által kivetett láva és habkötél mindenben különböző; — mind azon körülmény, hogy megmért sebességük, mellyel haladnak, egy másodperczben négy mérföldnél is többet tészen, — holott a Vesuv által kivetett kövek 1,200, a Teneriffai Pik által kivetettek pedig a légnek kissebb sűrűsége s így csekélyebb ellentállása miatt, 3000 lábnyira repülnek csak, egy másodpercz alatt. A látcsövek tökélyesedése által sikerült az égitestek, nevezetesen a közel lévő holdnak felszinéről tudomást szerezhetni, — s hosszas s figyelmes vizsgálódás folytán azt látván, hogy a hold felszine egyenetlen s hogy azon, tűzhányó hegyeinkhez hasonló alakú emelkedések volnának, — azon gondolatra jöttek, hogy a hold tűzhányó hegyekkel birna, melyeknek vezényei olly borzasztó erővel vettetnének ki, —• hogy földünk közelébe érvén, ennek vonzóereje által levonatnak s földünkre lehullnak, — s ha ez csak kis tömegben s a nézőtől távol történik, hulló csillagokat, ha közelünkben esnek le, — tüzes golyókat képeznek. Bármilly szépnek tessék is egyelőre e magyarázat, hiányossága, ha közelebb vizsgáljuk, csakhamar kitűnik. — Abból, hogy a hold emelkedései, hegyei, tűzokádó hegyeink külső alakjához hasonlítnak, alig lehet helyesen következtetni, hogy ezek valóban illyenek, s hogy maiglan is köveket, s érczeket vetnének ki, — még pedig annál kevésbé, miután igen valószínű, hogy a holdnak vagy épen semmi vagy csak felette ritka, a miénknél ezerszerte ritkább levegője vagyon, — s hogy vízben épen szűkölködik; — holott a viz, illetőleg a vízgőz képezi tűzhányó hegyeink tulajdon vezerejét. — A víz ugyanis a földrétegeken keresztül, földünk forró olvadt belsejébe leszivárogván, s ott rögtön gőzzé válván, ennek hatalmas s mindenki által ismert erejével kiront s a felette levő kövezetet feltépve, ennek darabjait nagy magasságra felveti. — Ezeken kivül szabályos pályájuk s rendes, korszakonkénti megjelenésük s* egyéb e helyütt mellőzhető körülmények mutatják, miszerint a tűzgolyók, s hulló csillagok egy lázas erőnek nyers szüleményei nem lehetnek. Számos és földünk különböző helyein tett figyelmes vizsgálások századunk legjelebb természettudósainak egyikét, — Humboldt Sándort azon véleményre hozták, hogy a hulló csillagok valamint a velük rokon tűzgolyók szabályos, az ütökösökhöz hasonló pályával birván, — s roppant távolságban látható látszólagos átmérőjük után ítélve, valódi átmérőjük 400 egész 3 ezer lábot is tévén, — nem mások mint napunk körül keringő felette kicsiny égi testek, — mellyek belseje gyúlékony légnemekkel lévén megtelve, ha ez bennük, ismeretlen okoknál fogva, meggyulad; iszonyú robajjal szétpattannak, — s földünk vonzó erejétől vonatva, földünkre darabokban lehullnak, — melyek néha nagyobb töredékekben néha por alakjában esvén, kissebb nagyobb téren elszórva találtatnak, — s igy valóban azok, miknek bár öntudatlanul nevezi a nép, lehulló égitestek, vagyis hulló csillagok. A babonák. Dr. Hegedűs Kálmán nagy királyunk több mint 700 év előtt — mikor még Európában mindenfelé égették a boszorkányokat, — országgyűlési végzésben tiltotta el az illy babonákat. Úgy látszik, hogy ezen fejedelmi nagy ész nem századának rendes kinyomata volt, hanem egy szellemi csuda-tünemény, mert még napjainkban is sűrűn tenyészik, mint kártékony gyom a miveletlen kertekben, mindenféle babona. — Ollyan században élünk, mellyben a nélkül, hogy tündér vagy boszorkány volna az ember, csak úgy átsurran a tengereken, beutazza a levegő birodalmát, s a távirat segedelmével a tengeren keresztül sugdos; mégis mégis, az emberi nem legnagyobb részénél babona sötétíti el az értelmet. Borzasztó példáit lehet hallani a babonahitnek. A szánandó babonáshitü nép, melly az iskolának hirét sem hallja, mint a hiéna sirból kaparja ki halottjait, mellyeket boszorkányoknak tart, kikaparja és megégeti, hogy megszűnjön a marhadög; s ha épen ezen napokban nem teszi, az nem onnan van mintha már nem hinné a babonákat; hanem mert épen most nincsen marhadög. A hirlapokban nem rég olvastuk, hogy egy rabló csak azért oltotta el egy leendő anyának életét, mivel azt hitte, hogy a belőle kivett kis gyermek ujjak, lábatlanná bűvölik rablásainál. — És fájdalom! lehetne felhozni számtalan példát, mellyből kiderülne, hogy büszkén emlegetni szokott századunk felvilágosodása, az emberi nemnek csak egy igen kicsiny töredékére nézve áll, a nagyobb rész pedig, magában öreg Európánkban is, a babonák veszélyei között vakoskodik. Nagy szó, de igaz : századunk sokat dicsért felvilágosodása ollyan, mint Sahara, amaz afrikai homok puszta, csak imitt amott egy egy kis zöld élet, egyebütt homoktenger. Századunknak azonban nagyon egy szép dicsősége: ma nem égetik meg az embert, ha a babonák ellen szavát fölemeli. Ez nagy nyereség, mi reményleni hagyja, hogy a babonák egyik a másik után el fognak tűnni. Való, hogy valamint egyéb veszélyek, ugy a babonák ellen is csak gyökeres orvoslás használna, de némelly babonák hozzájárulhatlan setétségben vannak, nem azért ugyan, hogy örökre éljenek, mert örökké csak az igazság élhet, hanem hogy lassanlassan az értelem napjának fősebb emelkedésével, mint az éjeli lidérczek eltűnjenek. Ezen babonákat tehát az időre bizzuk, mellyről a példabeszéd méltán mondja, hogy mindennek legjobb orvosa. És fogjuk itt szellőztetni, czáfolgatni a legközönségesebben babonának ismert balvéleményeket. A babona szó jelentését nem szükség magyarázni, mindenki érti mit teszen az, kivévén a butákat, kik abban hisznek, mert ezek a babonát valami titkos és mélységes bölcseségnek tartják. A babona születéséről, — mivel igen régi időben történt — csak annyit mondhatunk, ami egyébiránt elég, hogy a babonának apja a csalás és anyja a butaság volt. Oly csúnya szülőktől természetesen csak undok szülött származhatott, a mint hogy undokabb jelenetet alig látni, mintha egy buta ember és egy kuruzslásból élő vénasszony, a babonában a jövendőnek titkait lesik és keresik. A babona valamint régen, ugy ma is egy bitor, melly az emberi értelemnek elsötétítése által hatalmaskodik az igazság szent trónusán. A köztudatlanság és butaságból él ez a bitor; de a mint az értelem tisztulni kezd, a babona széke azonnal összedűl, sötét köde, mint az és mikor a nap felragyog, szétfoszlik. Babona volt a régi pogányoknál, jelesen a rómaiaknál, midőn a madarak repüléséből, hangjaikból, vagy az állatok belső részeiből jövendöltek vagy jósoltak a papok. Ezen jóslatokban mindjárt reá ismerünk a babona szülésre, a csalásra és butaságra. Ott vannak a csaló jóslók, az ugy nevezett augurok, mert maguk jól tudták h hogy csalják a népet, azért mondotta Cicero — Rómának egyik nagy bölcse, hogy ezen jóslók nevetés nélkül egymással az utczán nem találkozhatnak; ott van a buta nép, melly ezen jóslatokat isteni szent kijelentéseknek tartotta. Ha a madár balról repült, az roszat jelentett, ha pedig jobb felöl, az boldog jövendőnek volt előjele. Ha a jósnak állatai jó étvággyal és gyorsan szedték föl az eléjök vetett gabona szemeket, abból legjobb szerencsét jövendölt, ha pedig nem kaptak szerfölött a szemen, az roszat jelentett. Természetesen már ezen jószívü jóslók a szerint, amint jót vagy roszat akartak mondani a kérdezőnek, előre megéheztették vagy jól laktatták a szegény állato-