Vasárnapi Ujság – 1854

1854-05-28 / 13. szám - A babonák. Baló 103. oldal / Értekezések; elmélkedések

104 kat. íme igy születtek a régi pogányoknál a csalás és butaságból a babonák. így születnek maiglan a divatban levő babonák. A babonának annyi ezernyi ezer nemeit ismerik a buta em­berek, hogy azokat a legnagyobb emlékező tehetséggel biró tu­dós sem birná mind előszámlálni. Altalán annyit mondhatunk, hogy : a­hány reménye, óhajtása, félelme vagyon a buta ember­nek, annyiféle babonát fogad el, sőt készít maga is. Előhozunk itt egynehányat . Semmi sem természetesebb igazság, mint hogy a hétnek minden­napjai az idő urától vannak, s magukban véve mind egyenlők, még­is a buták egy nagy serege, a pénteknapot bal­jóslatúnak, szerencsétlennek tartja, méllyen valamit kezdeni rosz siikerteli félelmében, ha mindjárt hátramaradása volna is a miatt, nem merészel. Hiában szól az értelem, hiában bizonyítja a tapasztalás, hogy sok dolog, ha pénteken kezdettük is, szeren­csésen sikerült. Hogy ez a napválogató babona mennyi hivőket számlál még az úgynevezett uri rendben is, az ember nem is kép­zelné mig nem tapasztalja, én tapasztaltam. Emberek! egy példát mondok ezen babona ellen, melly a legnagyobbszerü világ­ese­mény : Kolumb Kristóf péntek napon (1492 augustus 3.) indult meg a spanyol partokról az újvilágot, mellyel fejéből semmi sem tudott kiverni, fölkeresni, és azt föltalálta. A kit ezen példa az em­litett babonából ki nem gyógyit, az vak, kinek a példaszó szerint hiában mondod : megvirradott. Természetes dolog, hogy a házi bútorok a meleg szobában lassanként száradván, összébb szorulnak,­ s eresztékeikben az összeragadásnál elválván egymástól, hangot adnak, az az : ottan ottan pattognak; még­is hány buta ember van, ki babonásan azt hiszi, hogy ez a hang a ház valamellyik tagjának közelgő halálát előjelenti. Az is természetes, hogy némelly különös h­angu ma­darak p. o. a baglyok, néha egy s másik ház közelében rémesen huhognak, mert hiszen ha élnek, ugy valahol megállapodniok s huhogniok kell, ez lévén természetes hangúk, mint nékünk a be­széd , és hány gyenge lélek van, ki ezt is a halál előpostájának tartja? A halál ugyan meglehet eljön s néha a háznak legerősebb egészségesebb ifjú tagját elragadja jégkarjaival, de nem azért, hogy a bútorok pattogtak vagy madarak huhogtak, hanem mert az ember élete ollyan hervadó, mint a mezőnek virága, s nincs olly erős, ki biztos lehetne következő perczéről. Természetes dolog, hogy a romlott légü szobában a gyertya lankadtan ég,vigan nem lob­og, még el is alszik; az is természe­tes, hogy a melly házban terhes beteg fekszik, a lég meg van romolva, még is hány balgatag van, ki a gyenge fényű gyertyá­ról a beteg bizonyos halálát jövendöli. Bizony meghal az illy szerencsétlen beteg olly légben, melly a gyertya égését sem ké­pes táplálni. Ezért szükséges azon házat, mellyben beteg fekszik, mint egyéb lakházat ottan-ottan friss­séggel megszellőztetni. Meg lehet ugyan, hogy a beteg igy is meghal, mert az életnek természetes vége a halál, de szükség, hogy a betegápolók ma­gok részekről mindent megtegyenek.­­ Igy szüli a butaság a babonának számtalan nemeit, mellye­ket megczáfolni nem kell valami mélységes tudomány, hanem természetes józan ész, és a természet általános törvényeinek némi ismerete. Nem szebbek ezeknél s nem okosabbak az ámításból szü­lem­lett babonák is. Ezeknek dajkája az óhajtás, remény, félelem, s más egyéb indulatai a gyenge­ gyarló embernek. Azt nem hibáztatom, hogy ha valakinek véletlen kára tör­ténik, a kártevő kilétét óhajtaná megtudni, mert megtudván, ár­tatlant azzal nem gyanúsítana, de babonás keverékekhez folya­modni e végett, nagy butaság jele. Kuruzslás, kártyavetés által megcsalni és ámítani, az illy káros embert, egy cseppel sem be­csületesebb a lopásnál, és az illyenek megérdemelnék a börtönt épen úgy, mint más tolvajok. Az sem olly nagyon érdemli a kár­h­oztatást, ha a leánynak eszébe jut egyszer, hogy bizony már jó volna férjhez menni, mert hiszen írva is vagyon hogy : „nem jó az embernek egyedül lenni," s egy nagy bölcs azt mondotta volt: „jobb házasságban lenni mint égni;" de szánakozásra méltó az ollyan leány, ki e végett reményét a babonában helyhezteti, és szerencséjét szentandrásnapi böjtöléstől várja, vagy kártyavető csalóknál keresi, az illyen aligha otthon nem vénül vagy legalább megérdemlené, hogy otthon vénüljön, mert ugyan micsoda anya lehetne az illy buta lélekből? A leányoknak mondok én egy esz­közt, melly által a férjeket legbiztosabban meg lehet szerezni, s állandóan magokhoz bűvölni. Ezen biztos bűvölő eszköz : a sze­lídség, feddhetlen tiszta erényes élet, és a megőrzött szűz ártat­lanság. Ha a babona csak apró játékokig terjed, és csak pillanatig tart, millyenek például a mulattató szemfényvesztések, vagy a sebességen alapuló komédiák, akkor hiszen, a játéknak is ideje vagyon, de nem játék ám, hanem nagy veszély, és gyakran ret­tenetes következései vannak a babonának, ha valamelly népnek vérébe, gondolkozásába át­m­egyen a léleknek ezen fekélye. A babonának veszélye abban áll, hogy ostoba cselekvé­nyekre, vétekre vezeti az embert, összerántja szivét, megfosztja legfőbb kincsétől az értelemtől s a valódi vallástól, mert a­hol babona van, ott értelem és vallás nem lehetnek, mindkettő a babonával ugy nem fér össze, mint olaj a vízzel. Nem hallani-e elég példát, hogy kuruzslók a bennök hivők minden vagyonát kifosztják, és tovább állnak. Hát a temérdek sok idő­vesztés, midőn sok babonások a legszükségesebb munka­időt a varázslatok, és büvölések helyére való utazásra fordítják esztelenül. Említsem-e azon sok ezer szerencsétlen áldozatokat, kiket a babonától megvakult emberek bebörtönöztek, vízbe öltek, elevenen megégettek mint boszorkányokat?Így rontja meg a ba­bona a vallást. A legfőbb bölcseségnek jótevő keze, setétség fátyolával fe­dezte el előttünk a jövendő titkait. Ha ez nem így volna, az élet gyötrelem lenne. Bizonyosak lévén jövendő szerencsénk felől, tunyává és erkölcstelenekké lennénk, mint a roszul nevelt, el­kényeztetett gyermek,kire gazdag örökség néz; a szerencsétlen­ség pedig, ha előre tudnánk, kétségbeesés fájdalmaival gyötörne szüntelen. Minden babona, melly a jövendő titkait keresi, csa­lárdságon alapul, mert a jövendőt előre tudni a földön, egyetlen egy embernek sem lehet. Mit mondjak azon balgatagságról, melly a kisértetek és meg­haltak ki-és hazajárásáról való mesékben hiszen, midőn napfényre jöttek sok ollyan esetek, hogy élő emberek mások megcsalása, s kirablása végett, öltözködtek és jelentek meg kisértetek gyanánt. Igy ki lehet mutatni minden babonában a csalást és a buta­ságot, de hiában, a gyenge lelkek könnyen hitelt adnak, s igy a babonák elterjedtek, s felvilágosult századunk daczára mind e napig sok hívőkre találnak, még pedig nem csak a tanulatlan néposztály körében, hanem még azok között is, kik miveltek közé számítják magukat, találtam már nem kevés híveit a ba­bonának. Messze jövőben van az idő, midőn az értelem napja minden emberi agyvelőt ugy megvilágosíthat, hogy a babonának egy hírre se találtassák, mert elég csudálatosan évezredekig képes magát egy egy tévelygő babonás vélemény fenntartani, s nem kevesebb idő szükséges arra is, hogy némelly örök szent igazság közönséges érvényre emelkedhessék. Ez szomoritó ugyan, de másfelől megvigasztalhat az a biztos kilátás, hogy előbb utóbb minden sötétséget, minden babonát eloszlat, az értelemnek mind inkább-inkább emelkedő napja. Te pedig édes földim! a­ki olvasod ezt, s olly szerencsés vagy, hogy felülállsz minden babonán, terjeszd az ismeretet, az igazat, a­hol csak lehet magad körül, mert nincs ennél méltósá­gosabb tiszte az embernek. Im egy rövid szabály, mellyre ha figyelmezteted az embereket, sok babonának elejét veheted . Meg lehet ismerni a babonát arról, hogy azt a természetből s az okosságból kimagyarázni sehogy sem lehet, oda csak buta elhivés kívántatik. P. o. a fenn eléhozott babonák között egyet sem lehet a természetből indokolni vagy az okosságból kimagyarázni. El­lenben nincs babona­, például abban, hogy a villámhárító a vil­lámot fölfogja s ártalom nélkül elvezeti, mert az érezsodrony (drót) a természet örök törvényeinél fogva, vonja magához a *) A meleg ugyan örök törvény szerint mindent kiterjeszt, de a bútorokkal itt ugy van a dolog mint egy tűzbe vetett vizes agyag gömbbel, a viz belőle ,kipárologván veszt tartalmából, látszólag összeszorul, pedig valósággal az agyag terimése ki­terjed. B.

Next