Vasárnapi Ujság – 1854
1854-06-25 / 17. szám - III. Napoleon 143. oldal / Életirások; jellemrajzok - Gazdászati iskolákról 143. oldal / Értekezések; elmélkedések
143 czeg nőnek. Nevelője Lamsdorf tábornok volt. Nagy szeretettel tanulta a hadi tudományokat, különösen az erődítéstant; azonkívül sokat foglalkozott a zenével, mellyben annyira vitte, hogy egy időben maga is szerzett hangműveket. Miután 1815-ben a franczia háborúk bevégződtek, Európa több országait látogatá meg, többi között Angliát is; utazása bevégeztével 1817. július 13-án nőül vette III. Fridrik Vilmos porosz király legidősb leányát. Midőn I. Sándor cár 1825. dec. 1-jén rögtön meghalt, nem idősebb fia Konstantinnak, hanem Miklósnak hagyá örökségül trónját. Ez gyorsan elnyomott egy ellene tört lázadást, mellynek 5 főkolomposát, vérpadra juttatá, a többieket Szibériába küldé. Nemsokára háborúba keveredett Persiának hadszomjas trónörökösével, Abbas Mirzával. Ezen háborút Paskievics hadi marsal folytatta 2 évig olly szerencsével, hogy az 1828. febr. 28-án kötött turkmancsai békekötésnél fogva a persal 8 millió rubelt volt kénytelen fizetni, s Erivan és Nahitsevan tartományokat általengedni Oroszországnak. Hasonló szerencsével végződött Törökország elleni háborúja, mellynek folytán 1828. ostrommal vette be Braila és Várna erősségeket. 1829. megverte a törököt Sumla mellett, elfoglalá Szilisztria várát, átkelt a Balkány hegységen, s bevette Drinápolyt, Dibus Szabalkanszky tábornok fővezére által. Ez idő alatt szintélly szerencsével harczolt Paskievics Kis-Ázsiában. Miklós czár e háború által, melly a drinápolyi békekötéssel végződött, alattvalói számára teljes kereskedési szabadságot nyert,és szabad hajózhatást a többi nemzetek számára a Fekete tengeren. Birodalma egy kaukázusi török basasággal növekedett, s Törökország kénytelen volt neki hadiköltség fejében 10 millió aranyat fizetni. E háborút csakhamar a Lengyelország elleni 9 hónapos harcz követte, mellynek 1831. sept. 7-én Varsó bevétele vetett véget. 1832. mártius 17-én egy ukázt (császári parancsot) adott ki Miklós, melly által a lengyel királyságot eltörülvén, orosz tartománynyá tette. Sokkal kevesebb szerencsével birt a kaukázusi hegyi népségek, különösen a cserkeszek ellen folytatott háborúiban, mellyek mindjárt trónralépte után kezdődtek, s a mai napig tartnak. Mint tudjuk, most újra háborúban van Törökországgal, s ennek két hatalmas szövetségesével, az angolok és francziákkal. Különben Miklós czár férfias, erős lélek, a közember csaknem imádja; a nemesség azelőtt bizalmatlan volt iránta, de a legújabb események közepett, mint irják, ez is teljes vonzalmat s ragaszkodást tanusít irányában. III. Napoleon, a francziák császárja. Született 1808. ápril 20-án Párisban. Szülei voltak Bonaparte Lajos Napoleon, volt hollandi király és Beauharnais Hortensia, Napoleon császár mostoha leánya; ezeknek volt harmadik fiuk. A nagy császár bukása után az egész Napoleon családot száműzték Francziaországból, ekkor a herczeggel anyja Bajorországba Augsburgba költözött, hol igen jeles nevelést nyert. Anyja később Arenenberg kastélyt vette meg Sweiczban a Bodeni tó mellett. Itt a herczeg polgárjogot nyert, s ez időtől fogva leginkább hadi tudományokkal foglalkozott. 1831-től 1836-ig Sveiczban több könyvet adott ki a herczeg; 1836-ban pedig egy nagy tettel akarta meglepni a világot. Strassburgba ment, s itt több hiveivel egyesülve, oktob. 30-án egy csapással egész Francziaországot akará meghódítani. De a tett nem sikerült, s a herczeget fogva vitték Párisba, itt azonban Lajos Fülöp király megkegyelmezett neki. Kevés idő múlva ismét hasonló módon tünt fel. 1840. aug. 6-án újra, a régi császári testőrség egyenruhájába öltözött kis csapattal szállott ki egy angol gőzösről Boulogne közelébe, kíséretében volt egy roppant eleven sas is, melly olly szelid volt, hogy eledelét a herczegnek háromszögű kalapjából ette. Ezen kísérlete is megbukott, mint az első. A herczeget elfogták, törvényszék elé állították, és csupán Berryer ügyvéde fényes védelmének köszönhette, hogy nem halálra, hanem örökös fogságra ítéltetett, s Ham várába küldetett. Fogsága alatt veszélyes betegségbe esvén Toskanában atyja, a herczeg szabadságot kért, atyját meglátogathatni, becsületszóval kötelezvén magát, hogy börtönébe visszajön. De a király s a ministerium nem lévén hajlandók ez engedély megadására, a herczeg 1846. május 25-dikén orvosa segítségével megszökött Ham várából Angliába. — 1848 juniusban 84,131 szavazattal a franczia nemzetgyűlésbe választatott meg képviselőnek, mit ő egy Londonban kelt levélben elfogadott, hűséget ígérvén a köztársaságnak. Septemberben egész csendben Párisba ért, s másnap először jelent meg a nemzetgyűlésben. Kevés hónap múlva, december 10-én 6 millió szavazat választotta meg 3 évre Francziaország elnökének. 1852. decemberben mint III. Napoleon újra felállitá a franczia császári trónt. Gazdászat. A „Falusi Esték" 4-ik füzete Pencz Miklós mérnöktől „Hazánk vétke, vagy hogyan kell hazánkat mint, jelenleg Italia kertté átváltoztatni" czimmel egy talpraesett értekezést közölt, mellyben különösen a fatenyésztés ajánltatik s részletes oktatás adatik Schenk nyomán az iránt, miként kelljen élősövényeket készíteni. Ez értekezés olvasását a „Pesti Napló" ajánlja a gazdáknak, de különösen a falusi lelkészeknek, kikről az értekezés szerzőjének nyomán mondja, hogy felvilágosítással csodát tehetnének; ajánlja pedig a végből, hogy híveikkel életbeléptessék a fák és élősövények ültetését. A lelkészeknek egyenes hivatásuk kétségtelenül az, hogy híveiket a vallásosságban megtartsák és előbbvigyék. De abból, hogy működési terük főleg és egyenesen a vallásosság s ezen alapuló erkölcsösség mezeje , még nem következik, hogy mellékesen még más iránybani oktatásukkal is jótékonyan hatni hivatva ne lennének; sőt miután a felvilágosult értelem mindig biztosabban vezettethetik az ur utaiban, mint az, melly bármi oldalról is parlagon hagyatott, s tán bal- és előítéletekkel eltölt, a lelkészeknek amaz egyenes hivatásából is folyik, hogy azok híveiknek minden oldalróli oktatására s a jóbani vezérlésére is hivatvák. Mivel azonban nem lehet másokat oktatni abban, miben magunk is járatlanok vagyunk, igen óhajtható, hogy a lelkészek a legkülönbözőbb oldalú ismeretekkel bírjanak, mivel továbbá hazánk népességének aránytalanul nagyobb részét a falusi földműves osztály teszi, s mivel mindenütt ez az, melly a neki szükséges ismeretek megszerezhetésében legkorlátozottabb , következik, hogy főleg a gazdászat az, mellyben a lelkészeknek nem fölületes, hanem alapos jártassága óhajtható; hogy tanításaik s példáik által híveik jóltevőivé válhassanak. Ide járul az, hogy a legtöbb falusi lelkésznek épen nem dúsan kimért fizetése részben földbirtokban áll, melly pedig a müvelését intéző értelmiség nagyságához s tisztultságához aránylagosan jövedelmez. Hiveik s önmaguk érdeke egyiránt követeli tehát, hogy a lelkészek a gazdászati dolgokban jártasok legyenek. De kérdem, hol vegyék e jártasságot? Az e sorok elején nevezett értekezéshez hasonlóknak figyelmes olvasgatásából, mondják tán sokan. Igen, ez szükséges, de nem is említve azt, hogy némelly természeti vonzalommal birókon kivül rendesen mindenkorra idegenek maradunk azon tárgyak iránt, mellyekkel az ifjuság olly igen fogékony korában meg nem barátkoztunk, csak azt akarom mondani, hogy az illy szaggatott s azért rendesen töredékes ismereteket nyújtó uton haladók tanácsaikkal, ha t. i. azok követőkre találnak, többször okoznak kárt mint hasznot. Itt is igaz hát, hogy az ismeretek alapjának az ifjú korban s az iskolában kell letétetni. És mégis, ugyan mi történik arra nézve, hogy a leendő lelkészek és iskolatanítók az iskolai pálya alatt alapos gazdászati ismeretekhez jussanak? Az illetők, kik e sorokat olvasandják, legjobban megmondhatják, hogy alig valami. Sőt magában az irodalomban, hol a lelkészek részéről gazdászati tárgyakban nyújtandó felvilágosítások annyira sürgöltetnek, kérdem : találunk-e megfelelő súlyú figyelmeztetéseket, maguknak a leendő lelkészeknek ez iránybani kiképeztetését illetőleg? Egyáltalában nem, pedig a fiú nem előzheti meg az apát. Korunk az iskolaügy gyökeres átváltoztatásának kora. Meg vagyok győződve, hogy a népiskolák rendezésekor a magas kormány intézkedni fog, hogy azokban a földműves osztály gyermekei legalább az alapgazdászati ismereteket megszerezhessék, miből következik, hogy e tárgyra már a tanítóképző intézetekben is figyelmet kellene fordítani. Azonban mit az iskola s benne a