Vasárnapi Ujság – 1854

1854-09-10 / 28. szám - Hogyan lehet meggazdagodni. Franklin u. Argay J. 238. oldal / Elbeszélesek

238 Roppant zúgással, és iszonyú sebességgel rohannak e szo­roson keresztül a Duna hullámai. Ha biztos és erős karok ve­zérlik a hajó kormányát, nincs mitől tartani, mert van bizonyos ut, mellyen biztosan átsikamlhatik bár­mekkora gőzös; de jaj azon hajónak, melly eltévesztette a biztos ösvényt, kivált maga­sabb vízálláskor, mert, az néhány percz alatt ízzé-porrá töredez­nék, bizonyos áldozata lenne a kormányos ügyetlenségének. Hogy némi fogalma legyen az olvasónak a vaskapui víz sebes folyásáról, ez­úttal csak annyit említünk meg, miszerint itt egy másodpercz alatt 10—15 láb hosszat halad a folyam, és 1600 öl haladás közben csaknem három ölnyi (16 láb) esése van. — Bővebb ismertetését rövid időn közlendjük. oo Hogyan lehet meggazdagodni? Franklin Benjamin Amerikának Boston nevű városában született jan. 17-én 1706-ban. Zsenge korában segíté már szegény szüleit mester­ségekben : a gyertyamártás- és szappankészítésben, mellyre ő maga is szánva volt. Már 11 éves korában olly szenvedél­lyel olvasott, hogy min­den pénzét, mit megtakaríthatott, hasznos könyvekre fordítá­­s nem időtöltés, — hanem értelme fejlesztése, és szive kiképzése végett olva­sott. Tizenkét éves korában megtanulta fivérénél a könyvnyomtatás mesterségét, — tizenhét éves korában Philadelphiába utazott, hol egy nyomdában nyert alkalmazást — szünidejét tanulságos olvasmányokra forditá, gyakorlá magát írásbeli föltevésekben, s így képzé magát mind­inkább értelmes, a dolgokba mélyen belátó férfivá. A mult század köze­pén fölfedezte a villámhárítót. Polgártársai között olly tekintélyt s bi­zalmat vívott ki magának, hogy többször követi minőségben Angol- és Francziaországba küldetett a legfontosabb államügyekben. Meghalt april 17-én 1790. Iratai az életbölcseség ritka kincsét foglalják magokban. Főleg az öreg Richárd tanai olly szépek, olly találók, miként megér­demlik, hogy minden családnál otthonosak legyenek. A következő a legnevezetesb közülök. Egykor — igy adja elő Franklin — egy­­ helységnél meg­állitám lovamat, hova bizonyos nyilvános árverezésre nagy embertömeg csoportozott össze. Még korán volt; az emberek a rosz időkről beszélgettek — miközben egyik kiválik a tömeg­ből, s egy tehetősnek látszó agg férfihoz fordul e szavakkal : „És mit tartasz te, Ábrahám apó, a mostani időről? Te sem hi­szed, hogy a nehéz adórovatalok végre is egészen ki fogják zsákmányolni az országot?" — Ábrahám apó e felszólításra felegyenesedik i­lhelyéből, s nyugodtan viszonzá : „Jó tanác­­csal szolgálhatok nektek, mert a bölcs, és értelmes embernek egy szó is elég, mint Richard mondja :"­­ Az egész társaság sürgető, hogy adja elő nézeteit. Körbe fogták őt, s ő így kezdé épületes beszédét : „Kedves barátim és jó szomszédim! Az adó­ravatalok igaz, kissé nyomasztók, azonban ha egyéb adó nem terhel bennünket, mint az, mellyel a felsőbbségnek fizetni tar­tozunk, nem nagy a baj. De vannak más adók is, mellyek néhá­nyunkra közülünk súlyosan nehezülnek, igy p. o. tunyaságunk kétszer, hiuságunk háromszor — és balgatagságunk négyszer annyit vesz el tőlünk, mint a felsőbbség. Ezen adóktól egy országgyűlési követ sem mentesíthet bennünket. Azonban még nincsen minden elveszve, ha a jó tanácsot elfogadni hajlandók vagyunk, mert, mint Richárd mondja , Isten is segít azokon, kik magukon segítenek. Egy olly kormányt, melly a nép ide­jének tized részét robotra kényszerítené fordíttatni, mindenki ócsárolni fogná, nemde?; pedig a tunyaság sokaknak még több idejét is rabolja el. Számítsátok csak föl az időt, mit a tökéle­tes restség, azaz , mit semtevés, vagy más haszontalan szóra­kozások elrabolnak tőlünk, s át fogjátok látni, hogy igazam van. A tunyaság betegségeket idéz elő s megrövidíti az életet, mert elerőtlenít bennünket. Ha szereted életedet, ne pazarold az időt; mert ez az, miből az élet áll. Mennyit nem veszítünk mi csak az által is, hogy tovább alszunk, mint szükséges, anélkül, hogy megfontolnák, miként az alvó róka nem fog tyúkot, mert — mint Richard mondja — az elvesztett idő nem tér többé vissza. Hadd mozogjanak tehát kezeink, míg erő van bennök! A restség mindent nehézzé, a munka mindent könnyűvé tesz. Ki későn kel fel, soha nem lesz az készen, még mielőtt a do­loghoz jó formán hozzá fogna, már megint ott az est. A restség olly lomhán c­ammog, hogy könnyen utoléri a szegénység. Üzd mesterségedet, nehogy az űzzön tégedet, Korán ágyba, korán ágyból — ez teszi az embert egészségessé, gazdaggá, és bölcscsé, azt mondja Richard. — Mit használ jobb időket óhaj­tani, és reményleni? — Változtassátok meg saját magatokat, és meg fognak az idők is változni. A szorgalomnak nincs szük­sége óhajokra, mondja Richárd. Ki reményekkel táplálkozik, az éhhalál veszélye környezi azt. Fáradság nélkül mit sem lehet elérni. Kinek iparüzlete van, annak birtoka is van, s kinek pá­lyája van, az jövedelmes tisztséget visel. Ki dolgozni akar, min­dig talál kenyeret. A szorgalmas ember házába bekacsint ugyan ollykor ollykor az éhség, de be nem meri tenni lábát. A munkásság a boldogság anyja, és a szorgalmasnak mindent ajándékoz az Isten. Dolgozz ma, mert nem tudod, mi tartóztat­hat fel holnap. Egy ma többet tesz, mint két holnap, mondja Richard. Mértékkel fogj a munkához, és fontold meg, mit mond tovább Richárd : keztyüben nem fog a macska egeret. De csak szorgalom egyedül nem elégséges; legyünk állhatatosak, kitartók, s nem gondatlanok, vagy csökönösök; magunk ügyeljünk föl munkánkra, ne bízzuk magunkat nagyon másokra, mert, mint Richárd mondja, egy fa melly gyakran átültetik, nem tenyészik olly vidoran, s egy család, melly gyakran kihurczolódik, nem virágzik ugy, mint a melly helyén állhatatosan megmarad. Háromszor kikurczolódni annyi, mint egyszer elégni. Ne hagyd el műhelyedet, akkor ez sem fog elhagyni tégedet. Ha dolgai­dat jól elakarod igazítva látni, menj magad. Ki az eke által akar gazdag lenni, fogja meg maga annak szarvát. A gazda szeme többet használ, mint két keze. Egy kis hanyagság nagy bajokat okozhat. Mert egy szeg elveszvén, elvesz a patkó, a patkó hiányában elsikamlik a ló, s magával rántja a földre a lovast, az ellenség utoléri s megöli — a­mi nem történik, ha a szeg hiányát a patkón észrevette volna. Ki nem bír gazdálkodni úgy, mint szerezni, az halálra dolgozhatja magát anélkül, hogy egy fillért is hagyományozna élete után. A kövér konyha sovány végrendeletet tesz, mondja Richard. Úgy ment, mint jött — el lehet mondani sok szép tallérról. Sok szép vagyon jutott tönkre, mióta a férfiak játék, s ivótársaságok miatt, a fejszéről és kalapácsról, a nők pedig kávé és b­ealátogatások kedvéért a kötésről és rokkáról meg­feledkeztek. Ha gazdag akarsz lenni, nemcsak szerezni, de gaz­dálkodni is tanulj, mondja Richard. Egyetlen egy haszontalan időtöltés többe kerül, mint két gyermek fölnevelése. Azt hiszi­tek talán, hogy egyetlen egy csésze kávé vagy thea, egy pohár bor vagy sör, néha-néha egy száraz falat, kissé finomabb ru­hadarabok, s ollykor ollykor egy kis élvezet, mind­ez olly sokba nem kerül? — emlékezzetek rá, mit mond az öreg Ri­chard . A kevés többször ismételve, sokat tesz. Óvakodjatok a gyakran ismételt kiadásoktól. Egy kis hasadék elsülyeszti a nagy hajót, és dobzódás koldusbotot szerez. — Ti ide holmi tárgyak árverezésére gyűltetek össze. Ti ezen tárgyakat bir­tokoknak nevezitek, de ügyeljetek, nehogy néhányatoknak ká­rára váljanak. Azt gondoljátok, jutányosan fogtok hozzá­jutni; azonban, ha mulhatlanul nem szükséglitek azokat, minden­esetre drágán fogjátok megfizetni. Richard azt mondja : Vásá­rolj csak, mire nincs szükséged, majd nem sokára elfogod adni, mire szükséged van. A bölcs, mint az öreg Richard mondja — más kárán okul — a balgatag alig sajátján. Ismerek egyéneket, kik maguk éheznek, és saját gyermekeik szájától megvonják a kenyeret, csakhogy egy haszontalan szép öltözékre a megkí­vántató pénzt megtakarítsák. De a selyem és bársony eloltja a konyhában a tüzet. Oda jutottunk már, hogy több a mesterkélt szükséglet, mint a természetes. Illy­s ehez hasonló dőreségek által sok gazdag s előkelő ember jutott már koldusbotra, s kényszerült azoknak segélyezésére folyamodni, kiket azelőtt gőgösen néztek le, de kik szorgalom és takarékosság által va­gyont szereztek és tekintélyre vergődtek. Az öreg Richard azt mondja : jobb egy pór, ki lábain, — mint egy nemes ki térdein áll. Sokan szép vagyont örököltek, de feledék, miként jutottak hozzá, s így vélekednek : nappal van, nem lesz soha éj. Egy illy csekély kiadás illy­natív vagyonból fel sem tűnik, de — * _/ J­ö­J­O­J

Next