Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-24 / 30. szám - Katalin czárnő utazása 257. oldal / Történeti rajzok
257 mint ha hat forinttal birnánk; ez ismét jól elhelyezve, annyi mint hét forint és igy tovább mig száz forint lesz belőle. Minél több van, a nyereség is annál gyorsabban gyarapszik. Ki egy hasas kockát leöl, megsemmisíti egyszersmind vele, az ezredik nemzedékig minden malaczivadékát. Ne feledd fiatal barátom, hogy 100 ft. évi szerezményből alig esik napjára 15 kr. Ez csekély öszveg, mellyet naponta észrevétlenül ellehet költeni; de egy ember, kinek hitele van, e csekély öszvegért képes magának csupán személye biztositékára, ezer forint leirását és használatát megszerezni. Ha egy iparkodó ember már ennyivel rendelkezhetik, nagy hasznot húzhat belőle. Ne feledd továbbá azon példaszót: „A jó fizető ura más ember pénzerszényének." Ki azon hitben van, hogy a kitűzött határidőben pontosan fizet, az minden időben és minden alkalommal annyi pénzt vehet fel kölcsön, amennyit csak nélkülözhetnek barátai. Ez néha igen hasznos. A szorgalom és egyszerű életmódon kívül semmi sem mozdítja elő egy fiatal ember előmenetelét a társadalomban, mint pontossága és becsületessége minden ügyeiben. Azért soha egy órával se tartsd tovább a kitűzött határidőn túl a kölcsönzött pénzt, nehogy egy egyszeri csalódás örökre elzárja előled barátod pénzerszényét. A legcsekélyebb körülményekre is ügyelnünk kell, mellyek valaha hitelünkre befolyhatnak. Ha hiteleződ hallja, hogy kalapácsod már reggel 5. órakor megzendül, és estve 9. órakor is működik az kezedben, már mindjárt hat hónappal tovább várakozand pénzére s engedékeny lesz; de ha téged tekeasztal mellett lát, vagy pedig hangodat egy korcsmában hallja, melly előtt történetesen elhaladt, olly időben, mellyben dolgoznod kellene, biztositva lehetsz, hogy már másnap pénzért küld, és azt követeli tőled. Óvakodj mindent, mi kezeidben van, sajátodnak tekinteni, s a szerint élni. Ez egy borzasztó tévedés, mellybe sokan, kik hitellel birnak, bele esnek. Ennek elkerülése tekintetéből, írd fel egy darab ideig gondosan minden kiadást és bevételt. Kezdetben végy annyi fáradságot magadnak, hogy mindent egyenként részletesen jegyezz föl. Azon hasznod lesz belőle, észrevévén, miként kis csekély kiadások is lassanként nagy őszietekre rúgnak föl, egy tekintettel átláthatod, mit kellett volna, és mit lehet jövőre minden kényelmetlenség nélkül meggazdálkodni. Röviden, a jóléthez és gazdagsághoz vezető utat, hacsak ugyanazon haladni akarunk, olly könnyen fel lehet találni, mint az utat a vásárba. E két szóban központosul az : Szorgalom és mértékletesség, azaz más szóval : sem az időt, sem a pénzt ne vesztegesd, hanem mind a kettőt a lehető legjobban használd. Szorgalom és mértékletesség nélkül mit sem lehet nyerni, általuk mindent. Ki mindent megszerez, mit becsületes úton szerezni lehet, és mindent meggazdálkodik a mit szerez (kivéve a szükséges kiadásokat), az bizonyosan gazdag lesz — a mennyiben e tekintetben azon lény, ki a világot kormányozza s kinek áldását mindenkinek becsületes törekvéseire kikérni kellene, máskint nem határoz. (Franklin után) Argay Katalin czárné utazása. II. József császár ifjú korában meglátogatta Oroszországot, hol akkor Katalin czárné uralkodott. Az éles, átható eszű uralkodó előtt nem lehetett mondva csinált fénynyel eltakarni a létező nyomort, melly az egész népen fekszik, kire rá lehet parancsolni, hogy jó kedve legyen, mikor épen arra van szükség. A magaslelkű uralkodó nyilatkozata nem volt kedvező Oroszország felől : „Több külső fényt látok itt, mint valóságot : igy nyilatkozok a franczia gróf Segur előtt. Minden könnyen látszik haladni, ahol pénzzel és emberélettel pazarolnak. Német- és Francziaországban megkisérteni sem lehetne, a mi itt könnyen kivihető. Az ur parancsol s ezer rabszolga dolgozik. Roszul fizetik őket, vagy sehogy sem, s még sem mernek zúgolódni. Bizonyos, hogy az uj kormánykerületekben három esztendő alatt ötven ezer ember veszett áldozatul az erőfeszítés és a mocsári jég miatt, anélkül, hogy valaki panaszkodnék, vagy csak egy szót is szólna felőle." A nagy uralkodó szigorú ítéletét felvilágosítják azon utazások képei, miket az orosz uralkodók koránkint országuk távolabb részein tettek, melly alkalmakkor az illető kormánykerületek főnökei, hogy a, nagyobbrészint általok előidézett, szegénységet eltakarják, a legcsodálatosabb erőfeszítésekhez folyamodtak. Tizennégy fedett hintóból s százhatvannégy szánkából állt a czárnó uti kísérete, mert akkor még csak tavasz kezdete lehetett, a mi Oroszországban csikorgó tél. A napok még akkor nagyon rövidek voltak, tehát éjjel is kellett utazni. De szabad akkor éjszakának lenni, midőn a czárnó utazik? Nem. Az út két oldalán egymástól nem nagy távolra mindenütt roppant alfákat halmoztak fel s midőn közelgett az uti kiséret, azokat egymás után meggyújtották, hogy az egész út folytában ollyan fény volt, mint déli nappal. Egész erdők irtattak ki e világítási módért, hanem tökéletesen sikerült. Minden város, miken az uralkodónő keresztül utazott, gondosan fel volt czifrázva, jó öltözött nép a házak előtt s mosolygás minden arczon. Május első napján szállt a Dniperre a czárnö, nyolczvan pompás hajó szállította kíséretét s elöl hét ragyogó gálya, tarkára kifestve, aranyos ormánnyal, lobogó zászlókkal nyitotta meg az utat, mik aranytól ezüsttől ragyogó szobákra valának felosztva. Potemkin rendeletére ezernyi nép hozatott el az ország belsejéből s azt a folyó partjára állitották fel szépen fölöltöztetve; a síkon kozákcsoportok nyargalóztak mindenfelé, hirtelen házakat építettek a partokon, s a rongyos parasztgunyhókat felkoszorúzták, vászonfalakkal kitoldozták, hogy a vizen elhaladók azt képzelhessék, miszerint népes városok, fényes paloták között haladnak, s hogy Oroszországnak nincsenek pusztái többé. A sivatagokra nagy marhacsordákat tereltek, hogy ott a part körül legeljenek s apró csónakokon éneklő inak és leánykák jöttek az uralkodónő hajói elé, drága mezeviirágokat nyújtva neki, mik talán egy orosz főur üvegházában termettek. Kremencsukban egy szép palotát építettek akkorra, mire a czárné megérkezett. Előtte való napon angolkerttel vették körül a házat, zöld bokrokat, ligeti fákat akkor szedtek ki az erdőből s fris törésű gyeppel kirakták az egész kertet, hogy úgy nézett ki, mint egy paradicsom. Midőn Moszkva felé visszatért, Seremetoffnak jutott a szerencse a czámöt jószágain elfogadhatni. E fényes ünnepély alkalmával a több mulatság között egy operai előadás is gyönyörködteté a czámöt, orosz nyelven. Ez az opera ugyszólván semmibe sem került a grófnak. Az épitő mester, a ki a színházat épité, a hozzá való mesteremberekkel együtt, saját rabszolgája volt; a festő, ki a díszitményeket készité, szinte az ő jobbágya volt, hasonlóul a költő, ki az operaszöveget szerzette és a zenemester, ki ahoz zenét irt, és a színészek, színésznők, kik ott énekeltek, és tánczoltak és a zenekar, melly hegedült, az mind, mind a gróf rabszolga jobbágyaiból telt ki, kikből kiválogattatá a szépét, okosát s parancsolt velők, hogy legyenek művészek, színészek, tánczosok! Hasonló nagyszerű tünemények hozattak elő a később uralkodott czár utazásai alatt, midőn a déli katonatelepeket járt vizsgálni, az utakat előre körülültették akkor kiásott nagy élőfákkal, ahol rosz volt az út, pedig nagyon rosz volt, a kátyúkat hirtelen telehányták rőzsével, arra homokot hintettek, s nehogy a járókelők addig bevágják az áttöltést, napokkal előbb elzárták az utakat, hogy nem volt rajtuk szabad szekérnek végig menni. A czár Odesszát rendelé a seregek vizsgálati helyéül, azonban Odessza környéke nem volt alkalmas nagy hadi gyakorlatokra. Ekkor a tartomány kormányzója elhatározá, hogy mire a czár megérkezik, egy új várost kell építeni Odessza mellett. Néhány hónap alatt készen állt Odessza mellett Wozneczenszk városa, új palotáival, utczasoraival, angolkertjeivel. Mibe kerülhetett? azt mindenki elképzelheti. A czári palota körül azonban angolkertet is kelle építeni, még pedig pompásat. Az erdei fák és bokrok erre nem alkalmasak. Szerencsére a kormányzó testvérének jószága közel feküdt, ennek szép angolkertje volt; a kormányzó kiásatta onnan a fákat s elpusztitá amott az angolkertet, hogy pompás fáit földestül kiszedve emide ültethesse át. Különben is az emlitett testvér kegyelemvesztett volt s e miatt kénytelen volt külföldön tartózkodni. E még nem volt elég. Az Odessza kivüli nép nem igen csinos fajta, e hiány kiegyenlítése végett felkeresteték Podoliában a legszebb parasztlyányokat, azokat hozattak össze a vendégek szolgálatára, hogy még a népfaj is kellemesebbnek tessék előttük.