Vasárnapi Ujság – 1854
1854-11-12 / 37. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 319. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
319 döntő csatát vívnia. A dargói sikertelen ostrom után átlátta, hogy itt vagy magának kell elveszni, vagy ellenfeleinek s a négy út bármellyikén induljon el, ott készen várja a harcz. Egy este Kizliárban nagy ünnepély volt : a fővezér által kivívott diadalok örömére ki volt világítva a város : a kormányzó nejénél fényes lakoma volt rendezve, a szép Gyiungyila ugy tánczolt a moszkok karján, kézrül'kézre ; a víg urak ugy iitték "a pezsgő poharakat a diadalmas fegyverek dicsőségére, a nép ujjongott odakünn, bámulva a szivárványszínű röppentyűket. Óh az pompás mulatság volt. De az icskéri erdőben is pompás mulatság volt ezen az éjszakán. Ittak ott is, csakhogy vért bor helyett, tánczoltak ott is, csakhogy ágyúdörgés mellett, s volt kivilágítás, hogy ég föld ragyogott bele! Mintha a föld vetette volna fel halottait, egyszerre minden oldalról megharsannak a csatakürtök, s az erdők rengetegéből ezernyi lovas csoportok rohannak a völgyben fekvő oroszokra, halálos vészordítással. — „Samyl! Samyl!" viszhangzik az erdők között. Száz helyen egyszerre jelen meg Samyl alakja, ugyanazon vértes vitéz, rőt szakállával, villogó szemével, villogó kardjával; az orosz azt sem tudja, hol védje magát? A megtámadt moszkó egy hosszú vonalt volt kénytelen védni az erdő hosszában, mellyet majd itt, majd amott tört keresztül a támadó cserkesz, s mire nagyobb tömeg jött ellene, ismét visszavonta magát az ismeretlen erdők közé, pillanatok múlva más oldalon törve elő. Az orosz tábornokok csak nevették a csatát : hadd nyargalózzék a cserkesz összevissza, hadd tördelje le szarvait, ők nyugodtan várnak reá zárt hadsoraik közepett, elsánczolt ágyúik mögött, a cserkesz nem egyéb, mint dühös vadállat : pusztai oroszlán; legyen neki az a dicsőség, hogy neveztessék oroszlánnak, de az orosz a vakmerő vadász, ki tőrbe ejti, verembe csalja, nyugodtan veszi czélba, messziről találja szivén a büszke oroszlánt; csak hadd jöjjön, hadd ordítson. A Szuntsa folyó mellett áll az orosz sereg végső csapatja, melly a szélső jobb szárnyat képezi : egy ezred válogatott gyalog, hegyes sisakos, hosszú sarkig érő kabátos vitézek, mögöttük egy halmon, a sürü csalit közé elrejtve a felállított ágyutelep, hosszú sor sánczkosarak képeznek előtte gátat. A harcz szemtül szemben foly, az erdőben elhelyzett vadászok egyes lövéseket tesznek a megjelenő lovasokra, az őrszemek a part hosszában figyelnek a túlnan sötétlő erdőkre; — mintha ott is mozogna valami ? A legszélső orosz őrszem egy levágott fatörzsökön ül, melly a partról a vizbe hajol; egyszerre két nyil jön a túlsó partról, egyik szivén találja az őrt, másik torkán megy keresztül; az fegyverestül a vizbe bukik le, a nélkül, hogy egy jaj kiáltást ejtene. A nyil azért jó fegyver, hogy nem árulja el küldőjét, egy süvöltés és czélhoz ért, a távol állók nem tudnak róla semmit. A mint az őrszem lebukott, egyszerre egy sötét tömeg jött elő a levágott erdőből a túlparton; egy erős lovas csapat volt az hosszú vékony dárda kezeikben, oldalaikon szélesvégü görbe szablya. Arczaikat nem láthatni a sötétben. Lovastul a vizbe bocsátkoznak s ollyan csendesen úsznak át a sebes folyón, hogy a vízesés zúgása mellett semmi zaját sem hallani közeledésüknek. Most egyszerre kikapaszkodnak a partra, csak most hangzik fel egyszerre rémes orditásuk, lovaikat megcsapkodják, dárdáikat előre feszítik: „Halál a moszkóra!" A meglepett orosz ezred egyszerre négyszöget formál, a támadók rohama előtt megállva, mint egy érczpalánk, térden az első sor, a ló szügyének szegzett szuronnyal, a második a lovagra irányozza fegyverét, egyenesen áll a harmadik. Középen ült lovon a parancsnok, mellette az ezred dobverői, kik a csatazajban parancsait jellel tudatják. Midőn negyven lépésre közeledett a lovastömeg, megpördülnek háromszor a dobok s három sorlövés dördül el egyszerre. A lövések egy egy pillanatra felvilágitják az éjszakát, s a két vezérnek alkalma van e rémes világításnál egymást megismerni. A támadó lovasok élén egy félig ősz férfi lovagol, fegyvertelen kézzel, jobbjában csak egy fehér vessző suhog, amott az orosz négyszög közepén egy rét arczu hadfi áll, és a kettő testvérére ismer egymásban. Csak annyival nagyobb elkeseredésük. Lenne akárki más, hamarább várhatna tőlük irgalmat. A cserkesz lovasság előre feszített dárdákkal rohan a négyszögnek, kiki lehúzta magát paripája nyakára, ha meglőtték is a lovat, nem rogy az ott össze, legalább odáig elhurczolja magát, hogy az ellenség szuronyai között utat törjön az utána jövőknek. Az első rohamra keresztül van törve a moszkok két első csatarendje; a meglódult paripák holt lovagjaikkal odarohantak hadsoraik közé, odavetették magukat a küzdők tömegébe; az utánuk jövök átugrottak a hullákon s csak a harmadik sor küzd már villogó kard, dárda ellen, a buzogány és a harczbárd súlyos halálos csapást oszt a hegyes réz sisakokra, s az éles jó cserkesz aczél ugy vagdalja szét az orosz puskacsövet, mint a nádat. De sehol nem halnak annyian, mint a hol a fegyvertelen jár. A hol az a vékony pálcza suhog, ott esik el legtöbb orosz. Csak int vele, és akire rámutatott, halva van az. — Rám ismertél-e Gyáma bég! kiált testvérére a fegyvertelen, kitől alig néhány lépés választja már el csupán. Ugye hogy fegyvertelenül is jó férfi még Balkár bég ? (Folytatjuk.) Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. y. Elutazás San Franciscóból feltalálása — eredete és nyerési — Sacramento — Colonna — Arany módra. — Kalifornia terményei — éghajlata s jövője. Kalifornia aranybányászatával megismerkedni óhajtván, egy délután, a Pacific Warf nevü hidra mentem, melly előtt több hajó indulásra készen horgonyzott. — Tarka lobogókkal valának feldíszítve s oldalaik óriási hirdetvényekkel lepve, mellyeken a vitelbér, az érkezés helye s indulási idő volt feljegyezve. — Fedélzetükön számos kikiáltó, csengelyükkel, sípokkal s kürtökkel pokoli zajt ütött, illy módon akarván az utasok figyelmét ébreszteni; — s fáradozásaikat siker koronázta, mert a hajók csakhamar megteltek utasokkal. Az általános sietés és hamarkodásnál a zaj , rendetlenség s tolongás képzelhetlen, — s az utas, ha ennek daczára magát s holmiát a hajóra baj nélkül hozni képes, — ezt csak egy ügyelő gondviselése és két ökle erejének köszönheti. — E két hathatós gyámolító pártfogolásával végre nekem is sikerült „Antilope" gőzösre jutnom. De milly társaság volt az, melly közé keveredém! Egy uj bárkába véltem magam helyezve vagy népismei gyűjteményben, mellyben minden faj szín, nép, tartomány élő példányokban vala képviselve; — e zsibongó tömkelegen keresztül vergődve, végre egy csapat zsábogó chinai közé telepedtem, s batyumat fejem alá helyezve, a fedélzeten elnyújtóztam. Az öblön felfelé hajózva, „Sacramento" folyamba értünk, — mellynek sziklás vadregényes partjai gyorsan repültek el mellettünk. Ballejo és Beniczia városok mellett elhaladva, reggeli három órakor Sacramento városába értünk, hol kiszállva a reggeli hűvös hat órát. a város szemlélésére forditáni. Midőn Sloat 1846-ik évben az egyesült államok lobogóját első tűzte fel Kaliforniában, Sutter kapitány Uj-Helvetiának czimzett telepében királyként uralkodott. — Sutter a szomszéd indián törzseket részint kiirtotta, részint jobbágyokká tette s földmivelésre szoktatta, mi által a tartománynak jótevőjévé lön. — Az időben renyhe, elfajult nép lakta e tartományt, melly juhtenyésztésen s pásztorkodáson kivül mit sem tett, s nyájas jövedelméből élvén, mi kedvet sem mutatott a dús föld mivelésére. Kevés gabona, dinnye s tök, szükségeiket fedezte s a kevés műipari czikkeket csere utján kapták a néha betekintő hajóktól. — Később néhány amerikai s más idegenek jöttek, letelepültek, s a felette áldott földet mivelve, viruló gyarmatokat kezdének alapítani.