Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-24 / 43. szám - A találmányok története. Ballagi Károly 391. oldal / Történeti rajzok
391 áldoznak a szépség s a virágok köz uralt istennőiknek. Egy estét a folyam ingó palotáinak egyikében tölténk, mellyek czimükre, virághajók, s akár külső ékesitésüket akár a belsejükben viruló élő virágokat vegyük figyelemre, valóban érdekesek. — Bor és szerelemnek szentelt bájos templomok ezek, mellyekben mit csak a legélénkebb képzelet érzéki kéj gyanánt óhajt, valósítva fellelhetni. — Ha az ezeregyéj legcsodásb jeleneteinek egyike tünt volna fel előttem, az ez által okozott benyomás nem lett volna meglepőbb, s alig vagyok képes azon, mondhatni ittas hangulatot leírni, mellybe mind ennek látása hozott. — Virághajók egész serege mellett sikamlott könnyű Sampanom, mellyek a legszebb faragványokkal diszitve, fénymáz-festményektől s aranytól ragyogván, inkább varázs hatalmak, mint emberi kezek művének látszottak. — Ezen tündérpaloták belsejében, lenge alakok mutatkoztak, miket felcsigázott képzeletünk minden lehető bájjal környezett. — Aranyozott karos gyertyatartók, tarka üveg csillárok s földig érő tükrök, roppant fénytömegeket sugárzanak ki, — mellyek vegyülve az ének és zene hangjaival s az öröm kaczajával, sejtitteték, hogy a benn mulatók fenékig viiték a kések poharát. Várakozásunk ellenére sikerült egy illy — a csin gazdagok kiváltságos mulató helyeinek tekintett, — hajóba jutnunk. — Két teremre volt osztva; — a belső kisebben a zenekar foglalt helyet, sippal, dobbal s nyekegő hegedükkel fülrepesztő zajt csinált, mit csak bajjal lehetne zenének csúfolni; a külső teremben, mellynek mennyezetéről gyönyörű papirlámpák függöttek, kis márványasztalok mellett, ízletes és kényelmes székeken a csin urak üldögéltek dohányozva s theát iddogálva. — Körülöttök hajló alakok, gyönyörű lánykák forgolódtak, hátrasimított fekete hajzattal s azon laza pongyolias ruhákba öltözve, mellyek a test kecseit fedve sejtetik. — A gyönyörű alakok fülrepesztő visitó énekkel mulattatni igyekeztek s mint nyájas háziasszonyok zamatos theával, illatos gyümölcscsel és válogatott csemegékkel vendégelének; látogatásunk a társaságot érdekelni látszott, s minden fesztelenség nélkül fogadák el ajánlott szivarainkat. Hihetlen, milly szenvedélylyel hajhászszák a gazdag csinaiak az illy nemű élvezeteket, borzadálylyal hallgatták tivornyáik leirását; — s mindez nálok nem az újkor tulfinomultságának szüleménye, századok óta divatoz ez igy itten. Illy viszonyok között a házias élet s családi boldogságról, legalább nyugati felfogásunk szerint szó sem lehet. — A csinai nejét valóban veszi, pénzen, áruk 1000—5000 tallér között ingadoz. — A fiatal nő míg fiút nem szült, rabnő gyanánt él, csak ekkor lép az asszony jogaiba; sorsa szomorú, csak gyermekeinek törvény által parancsolt szeretete enyhíti némileg nyomasztóságát. A csin nép furcsa izlése, kertjeiben nyilvánul leginkább, mellyekben szűk téren különféle természeti képleteket egyesíteni törekednek , majd hatalmas szikladarabokat halmoznak egymásra, ezeket a legsajátságosabb alakú fákkal beültetik, — kígyózó csatornákat ásnak, ezeket sok helyen áthidalják, mulató házak, kis templomok egész seregével, az üres tereket bekerítvén. — A fák s bokroknak önkényes,majd állati majd más alakokat adnak, mi kertjeiknek különösen feszes és kificzamitott alakot kölcsönöz; valóban megesett szivem, midőn Flóra kedves szülöttjeit igy elkínozva s csonkítva láttam. Magas fokon áll a népnevelés, a kormány maga milliókat költ évenként emelésére. — Születés és gazdagság nem ad kiváltságokat, nemesség nem létezik, a legalsóbb származású a tudományok fáklyáját megragadva, utat törhet magának a legmagasb tisztségekhez, s a legfényesebb polczokra eljuthat. — Mig nálunk az apa erényeiért a fiút tisztelik, itt az apát fiának jelessége miatt dicsérik, azt tartván, hogy annak bölcs vezérlete nélkül ez nem jutott volna annyira. Az itteni európaiak nem igen irigyelhető életet élnek, — mindenki csak pénzt, még pedig minél rövidebb idő alatt szerezni törekszik. — Az éghajlat nem igen kedvező, nyáron a hőség, télen a síka ködök nyomasztólag hatnak a kedélyre, miért is betegségek gyakoriak, és a halálozás nagy. — A nankingi béke óta öt város nyilt meg az európaiak kereskedésének, a többiek zártak, mindeddig. — Meddig lesz ez még igy? s vájjon fog-e európai miveltség a Csin birodalmába hatni? s a tespedő keletet ujjá teremteni? bizonytalan. — De ha a birodalom óriás kiterjedését, a népség tarkaságát, az általános romlottságot, a számos forradalmi társulatokat és sok más itt bővebben fel nem sorolható körülményeket, vesszük figyelembe, a fentebbi kérdésekre bátran igennel felelhetünk. Az általános gyengeség, a csinai államtest sajátságos szervezete által ellensúlyoztatik; határtalan tekintély uralkodik a nagy birodalomban mindenütt. Apák, vének , városfőnökök, mandarinok, kormányzók, mindannyian korlátlan uralkodók s vakon engedelmesek. — Örökösödés nem létezik politikai téren, — a császár maga választja utódját, családjából; — mellynek tagjai sárga övvel különböztetik magukat, — rangjuknak ez egyedüli jele. Végtelen sokat lehetne e még kevéssé ismert s még kevésbé értett népről s birodalomról szólani, de a hely szűke nem engedi. December 29-én hagyák el Hong-Kong révét, s a csín — hires birodalmát. (Vége következik.) A találmányok története. Irta BALLAGI KÁROLY. II. A földmivelés kezdete. — Polgári társaság alakulása. Az első emberek gond nélkül éltek a paradicsomban — igy tanít a biblia. E nevezet alatt valószínűleg Ázsia valamelly kies vidékét kell érteni, hol a buja természet könnyen kielégithette mivelés nélkül is az akkori emberek kevés szükségeit. Eledelül szolgált minden növény vagy annak gyümölcse, mellyel a föld önkényt és vadul termett; ruházatot nyújtott minden falevél, vagy később a leölt állatok bőre; lakot pedig, melly őket az idő viszontagságai ellen megóvja, minden bokorban vagy barlangban találtak. De Isten az embert boldogságra teremtvén, olly vágyat adn belé, mellynél fogva szüntelen előre haladni és saját sorsán, mennyire lehet, javítani törekszik. És ez hatalmas ösztön arra, hogy testi és lelki erejét folytonos munkásság által öregbítse és tehetségeit gyakorlat által tökéletesítse. A természeténél fogva restségre hajló emberben sok jeles tulajdon, sok kitűnő tehetség szunnyadozott, mellyeket kétségkívül leginkább a szükség ébresztett fel. Régi mondás : „a szükség minden bölcseség szülője", s nagyon igaz, mert tapasztaljuk, hogy sok embernél a szükség az egyetlen eszköz, melly cselekvésre ösztönözi. S minél műveletlenebb, minél ügyetlenebb és tudatlanabb valaki, annál hajlandóbb a munkátlanságra. Ellenkezőleg az értelmi fejlettség rendesen szorgalommal van párosulva, ugy, hogy a mivelt ember többnyire munkás és szorgalmas szokott lenni. Azonban a természet gondoskodott eszközökről, mellyek a henye embert a tunyaság lealacsonyító állapotából kiemelkedni izgassák. Illyen eszköz a szükség. Ez kényszeríté az első embereket, hogy magukat a vadállatok támadásai ellen védelmezzék, s így alkalmat is nyújtott a fegyverek feltalására. Eleinte körmeit, ökleit, később követ, darab fát használt fegyver gyanánt, de midőn e mesterség nélküli fegyverek nem voltak elégségesek, hogy magát biztosságba helyezze : gondolkodni kezdett tökéletesb fegyvernemekről s igy lett, hogy előbb valamelly éles kővel a dorongot meghegyezte s lett belőle dárda, sőt éles csontokat, vagy halszálkákat is használtak a dárda tökélyesitésére, mint ezt a vad népek máig is mutatják; vagy a fa egyik végét megfaragván, másik végét vastagabbra hagyta s mi volt az más, mint buzogány ; sőt követ szíj segítségével meszize s erővel eldobni is tudtak, ez volt a parittya. A biblia szerint is e három fegyvernemet leginkább használták a régiek; ezeknél tökéletesb fegyvernemeket csak az érczolvasztás feltalálása után lehete készíteni. Azontúl lassanként sok fegyvernemeket és más hasznos szerszámokat kezdettek készíteni, mellyek segítségével a vad állatot nemcsak magától elűzni, hanem meg is ölni volt képes az ember. Ekkor ébredhetett benne legelső ösztön a vadászatra, különösen miután a leölt állat bőrét öltözékül, sőt sátorul is használhatta, húsát pedig ízletesnek találta. S minden oda is mutat, hogy az első emberek előbb vadászokká, halászokká, később, néhány kevésbé vad állatot megszelídítvén, s magokhoz szoktatván, baromtenyésztő és marháikkal legelőről legelőre vándorló pásztorokká lettek. Midőn pedig az emberi nem nagyon megszaporodott s a szűk határok közt meg nem fért , némelly része odább vándorolni kényszerült és más lakhelyt kellett keresni. De az uj lakhely talán nem volt olly termékeny, mint amaz ; a föld magától talán nem termett annyit, hogy a napi szükségek fedezésére elég lett volna. E körülmény, tehát ismét a