Vasárnapi Ujság – 1854
1854-03-05 / 1. szám - Az utolsó Czigányország. Jókai 2. oldal / Elbeszélesek - Vezéreszmék 2. oldal / Értekezések; elmélkedések
n végző tanulmányait, a károly fehérvári mathematikai intézetben, s onnan a hidásztestbe tétetett át. Itt szerzé legelső katonai ismereteit. 1830-ban atyjának egy hibás lépése következtében elkeseredvén, Törökországba ment, s ott a mohamedán hitre tért át, mellynek azóta is igen buzgó pártolója. Az akkori szeraszkier Khosrev basa megkedvelé, s gyámleányát, egy gazdag jancsárfőnök utódát, kit 1827-ben fejeztek le, nőül adta hozzá. Omer basának nincs is több egy nejénél, s az európai szokás szerint viseli magát, s nincs a háremi elzáratásra kárhoztatva. A török hadsereg akkor kezdetett európai minta szerint újra alakitatni, s ebben Omernak nagy része volt, kit néhány év múlva már mint ezredfőnököt találunk, s 1846-ban egész tartományok bízattak reá. Törökországban nincsenek születési előjogok, esze és vitézsége után a legszegényebb az ország legelső férfia lehet. Ez évben a szíriai és albán lázadások szolgáltattak neki alkalmat hadvezéri tehetségének kitüntetésére, mellyek után Kurdistan meghódítására küldetett ki, s azt végre is hajtá. 1851-ben Bosniába küldetett, mellynek főnökei nem akarták elfogadni a tanzimátot, így hivták a cliván által adott uj rendszert, melly alkalommal igen csekély haderővel leküzdé a tartomány hegyeit. Ez után következett a Montenegro elleni hadjárat, mellyet Ausztria közbenjárulása félbeszakított. Jelenleg az európai összes hadseregek vezényletének élén látjuk öt állam, s hogy a hír sokat beszél róla, bizonyítéka annak, miszerint nem ok nélkül beszél. Nem tartjuk fölöslegnek némelly eseményt e hadvezér életéből feljegyezni, még pedig a maga egyszerűségében; — az összes események megítélése a história dolga, az is csak a bevégzett pályafutás végén. Omer basa Europa legtöbb mivelt nyelvén beszél, francziául, németül, olaszul és magyarul is. Eleinte Hasszán basa fiainak volt nevelője öt évig, azután írnok a portánál. 1845-ben az albán lázadókat tönkre verve, főnöküket tíz jálékát vezérkarával együtt elfogta; ezen Gyuléka lett később legnagyobb kegyencze , s a montenegrinok elleni hadjáratban öletett meg. Halálát a vezér soha sem birta elfeledni. Egy év múlva a drúz vezért Bebderhámát fogta el nyilt csatában. Majd a rajohk lefegyverzése s Montenegro körülfogása tevé őt hirhedetté. Jelenleg az aldunai csatatérről hordja szét nevét a hir. Vezéri tehetségei el vannak ismerve. Magánykörében nyájasnak, eszesnek rajzolják. Alakja hősi, tekintete átható. Katonái szeretik, eljár sátraikba s neveiken szólitja őket s ételeikből eszik. Nejét gyöngéden szereti, s kis leánya Eminek gyakran kiséri őt, midőn a tábor körül őrjáraton lovagol. Néha nyitott kocsiban látni, kis leányát ölében tartva; másszor egyedül jár egyik őrszemtől a másikig, csak egy csatlósa kiséri hosszúszárú pipájával, mint épen képünkön látható. Jellemzi őt azon tette, amit a bosniai győzelme után feljegyzenek róla. Gyuléka, kegyencz alvezére, a maga albánjaival megtámadta a lázadókat Ivanska város előtt, s kiverte őket onnan. Ekkor a győztes arnauták a viadal hevében kirabták a várost, s a foglyul esett nőket és gyermekeket is magukkal terelték. Omer basa ekkor maga elé parancsolá a lakosságot; azok remegve jelentek meg előtte. Az arnauták azt hitték, hogy ezeket is ki fogja közöttük hadi zsákmányul osztani, s kölcsönös jön a bámulás, midőn a basa azt parancsolá a fogoly lakosoknak, hogy keressék ki az elrablott jószágokból kiki a magáét, és térjenek azzal vissza a magok lakelyére. Tizenöt görögnek pedig, kik a rablott holmire már előre megalkudtak a katonákkal, jó verset veretett a talpára. Mint mondják, a pompát nagyon szereti, de azt is mondják, hogy van módja benne. Fentebbi képünk egyébiránt ez állítatásunkat nem igazolja, s ugy hisszük, a képnek van igaza. A régi török fényűzés helyett, mit a pompásnak nevezett Szolimán alatt láttak elődeink, a török is azt tartja, hogy sokkal jobban ékesíti a katonát a vas, mint az arany. ..r Vezéreszmék. Bizonyára én is szeretem, hogy magyar embernek születtem s ha még egyszer újra születhetnék s beleszólásom volna, megint magyarnak születnék. De azért távol vagyok attól a gondolattól, hogy akik nem születtek magyarnak, azokat mind szerencsétlen embereknek tartsam. A magyar ember bizonyára bír mindazon tulajdonságokkal, mik becsületet, hirt, és jóllétet szereznek, de azért épen semmi szükség sincs arra, hogy e tulajdonokat másokban el ne ismerje. Semmi sem volna korszerűtlenebb eszme, mintha mai időkben, midőn minden nép a miveltség valódi értéke által iparkodik magát a világban sokat jelentővé tenni, mi magunkat gőgösnek mutatnók mások törekvései irányában. Ha mi azt állítanók, hogy különb agyagból vagyunk gyúrva, mint például horvát és szláv polgártársaink j avult példabeszédekkel iparkodnak fenntartani a nemzeti büszkeséget; két rosszat követnénk el : — egyet magunk iránt, másikat polgártársaink iránt. Egyfelől magunkkal elhitetnék, hogy csupán születésünk által ollyan előjogokkal ruházott fel bennünket a természet, mellyek minket minden más népek fölé emelnek legkisebb fáradságunk hozzájárulása nélkül s azt nyernők vele, hogy a nálunknál nagyobbak kinevetnének; másfelől megbántanék azon honfitársainkat, kikben a nemzeti miveltség utáni törekvés épen olly tiszteletre méltó, mint mi bennünk s azt nyernök vele, hogy a nálunknál kisebbek bennünket gyűlölnének. Már pedig nekünk szeretetre van szükségünk. Azért ha a magyar faj életre valóságát be akarjuk bizonyítani (és be is fogjuk bizonyítani) ne kezdjük azt a tőlünk idegen nyelvű fajok kigúnyolásával, hanem azzal, hogy tudjunk nekik példát mutatni a közös miveltség felé való haladásban; s ha látjuk törekvéseiket, nyujtsunk segédkezet nekik. Ha a magyar szorgalma által magának jóllétet szerez. Ha esze által magát tekintélyessé teszi. Ha miveltsége által eléri a legelső népeket. És ha mind e törekvésben karöltve halad a nálánál nagyobbakkal és kisebbekkel. . . Akkor bizonyította be, hogy életre való. Akkor büszkesége árán vásárolt szeretetet és ami a szeretet alapján fekszik, az a legerősebb fundamentomra van épitve. A magyar fajnak egy nagy hivatása van. Hivatása bebizonyítani, hogy a keleti fajok mennyire képesek a miveltségre? Ez által mindig a világ szemei előtt, fogunk állani. És e hivatást csak szellemi és anyagi tehetségeink kellő kifejtése által fogjuk elérhetni, nem pedig hiú öndicsérgetés által. Azt állítva, hogy Istennek választott népe vagyunk , kiket saját törekvésünk nélkül első hely illet a világban, magunkat ámitjuk, másokat elidegenitlnk. Hanem ha azt mondjuk, hogy leszünk olly jók, mint akárki más, akkor igazunk van és ha fáradatlanul törekszünk azon ajándékait a természetnek, miket népünk szivébe, lelkébe s hazánk földébe gazdagon lerakott, kellőleg felhasználni; — akkor valóban be is bizonyitandjuk azt. Az utolsó Czigány ország. ELBESZÉLÉS. JÓKAI-tól. Szegény, szegény hegedűsök ti! Kik vándoroltok az egész világban és vándoroltok nemcsak hazátlanul, hanem még mezítláb is, vagy pedig ollyan csizmában, mellynek már más félre gázolta a sarkát. Kik mulattattok boldogot boldogtalant, s cserében viselitek érte boldognak boldogtalannak avult köntösét. Kik laktok a falu végeken, mint semmi néphez sem tartozó nép, — kiket tegez minden ember, de senki sem tart rokonának, — kik idegenei és jövevényei vagytok ivadékról ivadékra minden földnek. Kik megszoktátok a pironkodó szót, a fázást, éhezést s éltek megpanaszolt kegyelemkenyéren — és a mi keserűbb a piron k.