Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-14 / 11. szám - A buda-várhegyi alagut 82. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Bágyi menyegző. Győrffy Gyula 82. oldal / Költemények
82 A buda-várhegyi alagút. Lapjaink mult számában közlök az alagút rajzát, a millyen az teljes bevégeztetésekor fog lenni, leirásával kénytelenek voltunk addig késni, mig az alapos adatokat megszerezhettük. Azon legelső eszme, miszerint a lánczhidról egyenesen a Krisztinavárosba lehessen jutni a várhegyen keresztül, a hazára nézve olly jótékony emlékű gróf Széchényi Istvánnál keletkezett, kinek indítványára épült maga a lánczhid is, bátran számitható a világ nyolczadik csudájának, mert illy széles és mély vizén keresztül olly roppant müvet nem mutathat fel sem az ó, sem az uj világ. A közbejött évek zivatarai háttérbe szokták az alagút eszméjét, Széchenyi letűnt a tettek mezejéről, mig 1852-ben cs. k. kamarás, Ürményi József ur fáradatlan buzgalmas hazafiúi törekvéseinek sikerült a vállalatot életbe léptetni, s egy részvényes társulatot alakítani az alagút létrehozására. Elnökéül az inditványozó főúr választatott meg, a roppant mű gyakorlati kivitelével pedig, a lánczhid építéséről magasztalva ismert derék építészünk, Clark Ádám bízatott meg, kinek remek terve szerint történt az eddigi működés, s az ő buzgó művezetése mellett folynak a további munkálatok. Az alagút iránya tökéletesen megfelel a lánczhidénak, ugy hogy ha Pesten a Nákóház előtt megállunk, a lánczhidon és az alagúton keresztül egyenesen a budai Horvátkertbe fogunk láthatni, sőt ha a Horváthkert derék tulajdonosa, a szándéklott átjárást létesitendi, akkor e látvány végpontját épen a Krisztinavárosi füstfaragó-kápolna fogja képezni. Hossza e műnek lesz 180 öl, tehát csak 20 öllel kevesebb, mint a lánczhid; széle 5 öl, magassága a bejáratoknál öt és fél öl, melly mindig kissebbedve, középett csak négy ölet képez, melly azonban igy is templomszerü magasság marad. Ez alagút tehát, ha hosszúságára nem is, de aránylagos kiterjedésére nézve ritkítja párját Európában. A munkálatok 1853. február 10-kén kezdődtek meg, egyszerre három oldalról, úgymint Pest és Buda felöl, és felülről, a budai György térről egy 27 ölnyire lefelé vágott akna által. A Pest felöl folyó munkálat az aknából visszafelé haladóval még azon év augustus 17-kén találkozott, a Krisztinaváros felöli pedig october 25-én, melly áttörés nagy ünnepéllyel ment végbe. Az egész keresztülfutás hét és fél hónap alatt történt meg. Az átfúrt hegy kevés kivétellel, kemény agyagköből áll, mellyel általában lőporral kellett szaggatni, melly lőport, mintegy 800 mázsát O cs. k. Felsége legmagasabb kegyelméből a vállalkozók számára ingyen parancsolt kiszolgáltatni. Ez átvágás még csak olly széles, hogy négy ember haladhat el egymás mellett. Az egész magasság kivágásából ez ideig 24 öl van készen, és faállványokkal ellátva, mikre jó a bolthajtás; az egész alagút végig a legjobbnemű téglákból készült boltozattal levén biztosítva örök tartóssága felöl. Az építéshez szükségelt vízépítészi meszet magában a hegyben találták az átvágáskor, s ez által a társulat nagy összeget takarított meg. Az átjárat két gyalog járdára, s középett egy 20 láb széles kocsiútra lesz felosztva, melly vállalat, mint remélhető, jövő 1855. évi őszig elkészülend. Addig is folyvást kaphatók részvények, miknek megszerezhetése rendkívül meg van könnyítve az által, hogy a száz forintnyi összeget tiz részletben kell befizetni. Az eddigi munkálatokra még csak most fizettetik be a negyedik részlet. Ajánljuk a legforóbban e vállalatot hazánkfiai figyelmébe. Hány gazdag község van hazánkban, melly egy-egy részvényt szerezhetne magának, s vagyonosabb polgártársaink meg sem éreznék a megosztott terhet, melly pedig már egy év múlva bőven fizetendő a beléfektetett összeg kamatját. Hogy mire szükséges pedig nekünk ez alagút, megmondom, nem csupán arra, hogy nemzeti tételünknek egy újabb maradandó emléke legyen abban, nem csak az, hogy Budapest ezáltal szépül, összeköttetése által első rangú várossá emelkedik, hanem egyenesen hazai népünk anyagi haszna végett. Budapest piacza egyszerre két akkora lesz, mihelyt e két város a lánczhid és alagút, által egybeforrott, s mentül nagyobb üzletforgalom, vásár, kereskedés van Budapesten, annál nagyobb a jóllét az egész környékben, mert a vagyoni fölösleg nem szivárog más vidékekre. Ezért Budapest jólléte által emlekedik az egész környék jólléte, s minden olly intézmény, melly e testvérvárost boldogítja, egyenesen a közjóllétet mozdítja elő. Ezért még egyszer ismételjük, hogy vagyonos községeink ne mulasszák el az alkalmat résztvenni e kitűnő sikerrel haladó hazai vállalatban is. Bágyi menyegző*). BALLADA. Más volt Erdély hajdanában! Nyolczszáz hosszú év előtt. Ékesebben koronázta Bágyivár a hegytetőt. Hol jelenleg a romok közt Rút bagoly üt laktanyát — Hajdanában büszke vár-lak Mint erős sasfészek állt. Hol a mohos omladék még A felhőtől is remeg — S mint a széthullt csontvázak, az Enyészettel küzdenek . Több hatalmas hóditókat Fékeztek meg hajdanán — Sok dacz, még az égvillám is Lepattana érez falán. Történt egykor, mikoron még Aranykorát élvezé, Késő éjjel nagy sietve Vágtat egy lovag felé; Öltözéke egyszerű, de Választékony, Ízletes, Gyöngéd arcza szép vonásin Látszik hogy az, hogy nemes. S mi e korban ritkaság volt, Kardja nincsen oldalán — Mint kalandor titokteljes Légyottakra megy talán? Nem. A bágyi várban fényes Menyegzőnek napja van, És a vendég oda vágyik Észrevétlen, titkosan. Sok vendég közt egy vidéki, Nem szúr olly könnyen szemet — S a nélkül, hogy észre vennék A lakomán részt vehet. Még az őr is tivornyázik A várkapu nyitva áll — Ki vendégi jogra vágyik Ide jöjjön, itt talál! Szépen süt a hold sugára A sötét vidék felett; De a várból szétözönlő Világítás fényesebb — Kellemes az esti szellő Melly a fákat lengeti, S összeolvad a zenével Melly a várból szállá ki. Bent a várban (se mint fessem A pompát, a fényözönt, Hol a szemek káprázának Az arany, a fény között. Sándor István a vidéken Leghatalmasb ur vala — Nincs Erdélyben, a ki véle Versenyzésre szállana. S egyetlen egy leányának Menyegzője tartatik — így tehát a kedv s mulatság Meg sem állhat holnapig. A sok szép lány tánczra perdül A mig csak szól a zene — S az ifjaknak, hol leány van Vajjon még mi kellene? Az asszonyok elcsevegnek, Mi hogy történt hajdanán? Minő fény van Magyarhonban László király udvarán ? Nincs előttök bea, kávé, Nincs előttök csemege — Mégis vigan elidőzik Ifja, véne, örege. De másképen áll egészen Az urak közt a dolog, Hol a beszéd szőnyegén a Legújabb törvény forog, Melly Rákoson hozatott a Leányfiuság felett, De a mellyben megegyezni Nem tudtak a székelyek, A merre huz az önérdek, Arra vonzott mindenik, A vita is elkezdett már Komolyabb szint ölteni; Nem egy volt, ki borhevülten Fenyegetve felkiált, Sértegetve káromolni A törvényt és a királyt. Sándor István zavarában Nem tudja hogy mit tegyen, Vendégétől önlakában Sértve a hon s fejdelem. Vagy szívélyes házigazda Legyen, vagy hű hazafi ? Tűrje-é e túlcsapongást, Vagy ellent kell állani ? Kér, eseng, de mindhiába! — Nincs szavának sikere, Háziuri tekintéllyel Szinte nem megy semmire; Féktelenség mámorában Kiki azt tesz, mit akar — S a czélt vesztett társaságban Szörnyű nagy lesz a zavar. Vége lett a nászzenének, Üres lőn a tánczterem, ltja, vége, egytől egyig, A vitázok közt terem, És van lárma — egy vendég a Másikával összevesz Sándor István aggodalma Perczről perezre nőni kezd. *)A fiatal reménydus költőnek „Romvirágok" czim alatt megjelenendő gyűjteményéből. Szerk.