Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-24 / 30. szám - Szent István palástja 30. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - A magyar korona története 253. oldal / Történeti rajzok
párt Ulászló fiatal lengyel királyt kivánta az özvegy királynéval összeházasitani, s a magyar trónra ültetni, a másik párt az özvegy Erzsébet királynéhoz csatlakozott, ki csecsemő fiának Lászlónak óhajtván a királyságot biztositani, III. Fridrik császárhoz fordult, s hogy a kitört háborút folytathassa , neki 26 ezer aranyért elzálogitá a sz. koronát, 1444-ben, s kisdedét gyámságára bizta. Fridrik ellen később Mátyás király fegyvert fogott, ki a pápa közbenjárására 60,000 arany váltságbérért kiadta a koronát 1462-ben, melly 3000 lovas dalia kíséretében visszaérkezvén Sz.-Fehérvárott tétetett a nagy király fejére, s 1492-ig folyvást Budán maradt, onnan régi helyére Visegrádra szállíttatván át. Ekkor rendeltettek melléje koronaőrök, s azon törvény hozatott, hogy az semmi szin alatt ki ne vitessék az ország határain kivül. A mohácsi veszedelem után ismét két pártra szakadt a nemzet, egyik fél Zápolya Jánost koronázta meg Sz.Fehérvárott, a másik Ferdinánd osztrák herczeget kiáltotta ki királlyá. Később Budavárral a szent korona is Szolimán török császár hatalmába került, ki azt Zápolya özvegyével és kis fiával Erdélybe küldvén Károly-Fehérvárott őriztetett, mignem végre 1551-ben I. Ferdinánd birtokába jutott, s az ország rendei azt határozták, hogy ezután a korona a pozsonyi várban őriztessék. De nem soká maradt Pozsonyban, mert a török elöl Bécsbe vitetett, s 1608-ig majd Osztrák-, majd Csehországban tartották. 1619-ben Bethlen Gábor hatalmába került s két év folytán Zólyomban és Ecseden őriztetett, azután Trencsinben, majd Sopronyban tartatott, s ismét rendes helyére Pozsonyba került. III-dik Ferdinand alatt Rákóczi György elöl 1645-ben Győrbe, majd Bécsbe vitetett, de egy év múlva ismét visszakerült. Később I. Lipót Bécsbe vitette Tököli elöl, s minthogy a Tökölit támogató törökök Bécs alá nyomultak, a sz. korona 1683. Lincsbe majd Passauba küldetett, s csak 4 év múlva került vissza Pozsonyba. 1703-ban a pozsonyi vár villám által porrá égetve, ismét Bécsbe került a korona. III. Károly koronáztatásához hozatott vissza Pozsonyba, 1711-ben, s ott őriztetett 73 évig folytonosan. II. József császár parancsára 1784-ben ismét Bécsbe vitetett a szent korona. Egy történetírónk azon rendkívüli véletlen esetet jegyezte fel, hogy midőn az akkori repülő hídhoz (a Dunán Pozsony mellett) érkeztek a koronával, hirtelen olly szélvész támadt, hogy a révészek nem mertek elindulni, s darab ideig várakozni kelle a drága teherrel, mígnem a haragos elemek lecsillapultak. Későbben, midőn II. József császár minden Magyarországra vonatkozó határozatait rövid idővel halála előtt visszavonta, és megsemmisítette, a szent koronát is visszaadta a nemzetnek, melly azt általános örömmel fogadta, s az ország rendes határozatából ezentúl Budán őrizteték az országos koronaőrök által. Kivévén azon ideiglenes veszélyt, melly e század elején az úgynevezett franczia háború alkalmával fenyegeté, semmiféle viszontagság nem érte azon időig, mellynek történetét megélő emberek szájából hallhatja, s részben maga is tudja minden olvasó. (Szent István palástja.)