Vasárnapi Ujság – 1854
1854-10-08 / 32. szám - Milyennek kell lenni egy iskolatanitónak? Argay 273. oldal / Fontosabb apró czikkek
273 ként kínálkozik. Iparkodjunk tehát azt megnyitni mentül elébb. Egykét példa a falu értelmesebbeinél, hatással lehetne a többi lakosokra, s ezek példája viszont hatással a közel fekvő községekre, ha t. i. azon értelmesek nem csupán magánhasználatra űznék a gyümölcstenyésztést, hanem pénzelnének is abból? Másutt, hol a végtelen pusztaságon nincs tüzelőfája az embereknek, illyet, sőt épitési fák ültetését lehetne és kellene velök megkedveltetni. Az elsőre nézve szép sükerrel használtathatnék az ákácz és szeder, a másikra a fenyü-ültetés, melly — mint értesülve vagyok — Szabadka vidékén M* ur által a legszebb sükerrel lett megkisértve. A faültetés ösztönének gerjesztésekor arra is figyelemmel kéne lennünk, hogy az lehetőleg czélirányosan történjék. Valamint örömmel szemlélem mindig azon ritka jelenetet, melly némely faluban már otthonos, t. i. hogy a házak elejét és udvarát az alma- és körtvefák különböző nemei árnyékozzák be; ép olly szomorúan hat reém az, ha faluhosszat nem láthatok egyebet a hamar növő és szaporodó, de árnyék tekintetében is nagyon szegény akáczfánál. Bizonyára benn a falukban inkább helyén volna a gyümölcsfa, mellynek majd minden neme ott, hol az ákácz, szinte diszlik, mint erről Dr. Entz urnak a Rákos elegyengetett homokbuczkáin pár év előtt alapitott kertje Pest mellett, mindenkit elégségesen meggyőzhet. Igaz, hogy inkább ákácz, mint semmi fa; de miután kissé több gonddal, mint mennyit az ákácz megkíván, gyümölcsfát is lehetne ültetni , vajjon miért nem ajánlanók inkább ezt? Tüzelőfának, sőt gazdasági szerszámoknak is, igen jó az ákácz; gyökeréről rendkívüli szaporasága pedig különösen ajánlatossá teszi azt a futóhomokkal boritott helyeken; hagyjuk tehát ezt oda, s legalább házunk közelében ültessünk inkább gyümölcsfákat; ott azok szem előtt lévén, kellő gond is könnyebben fordittathatók mind tenyészésekre, mind idővel termésökre is. Hogy az ültetésnél mulaszthatlanul szükséges az oltatás és felügyelés, arról fönnebb említett utamban győződtem meg. Egész mérföldek hosszában ki volt ültetve az ut, de hogyan! Száz fából (a Balaton éjszaki és déli partjain tapasztalom ezt) alig fogantott meg öt! S nem azért, mintha az idő talán nem kedvezett volna, hanem egyenesen azok értetlensége miatt, kik ülteték. Fájt a lelkem, midőn láttam, mint erőködött egynémelly fácska lombot hajtani, s mint rágták le azt az ágakon hagyott hernyók? Mert a legtöbb illy fácska csak ugy ültettetvén ki, a mint előbbi helyéről kiásatott : nemcsak koronájának ágai megnyesve nem voltak, de még a hernyófészkek sem tisztíttattak le azokról! Illyetén eljárással kár az ültetéshez fogni, mert nem szolgál egyébre, mint hasztalan idő és munkavesztegetésre, azonkívül pedig czél nélkül fogyasztja a fát, s ezáltal csökkenti a faszaporodást, miután az igy kiültetett fácska mulhatlanul elvész, míg előbbi helyén meghagyatva, felnőtt volna. Pedig ha valaha, és valahol, úgy nálunk már jelenleg is alig lehetne valamit földnépünk figyelmébe inkább ajánlani, mint az erdőpusztítástól való óvakodást, és erdeink gyarapítását; minthogy a gőzerőművek alkalmazása nálunk is naponkint jobban terjedvén, míg a kőszén használata is hasonló arányba nem jövend , mindig nagyobb és nagyobb mennyiségű fa kerül fogyasztásba. A faültetésnél tehát nem elég a csemetét régi helyéből akárhogy kivenni, s aztán ugy, a mint kivettük, más helyütt ismét gödörbe állitani, a többit pedig, a jó Istenre bizni! Mind a fácska kivétele, mind a gödör megásása, mind végre a csemete elültetése némi gondot, némi ügyességet és vigyázatot igényel, melly, ha mellőztetik, hiába dolgoztunk ; ha pedig megtartatik, munkánk helyén vidoran fog újra fölélni a kiültetett csemete. Első gond és vigyázat, a fa kiásatásánál kivántatik meg, s mindössze is annyiból áll, hogy az ásás a fa tövétöl egy-két lábnyi távolságra kezdessék meg, s az ásó — melly, ha élénél kerekded s nem csúcsos, annál jobb — körül közeledjék a fa tövéhez, hogy ezáltal lehetőleg kimérve legyen annak nemcsak a tővel jobbadán egy irányban lemenő, s így rendszerint középen levő fő gyökere, de lehetőleg kimérve a szétágazó gyökerek is, minden vékony rostjaikkal együtt. A fa magasságához képest, valamint a fő gyökeret, úgy a szétágazó gyökereket és rostokat is, a tőtől 1 — 11/2 lábnyira már az ásóval el lehet vagdalni , hanem arra különösen kell vigyázni, hogy a fa helyéből erővel ki ne rántassék, nehogy ezáltal gyökerei kettészakadozzanak, rostjai pedig széttépessenek; hanem ezek is, azok is, óvatos kiemelés által a lehetőségig kimélessenek. A gödör körül is, mellybe a fát kiültetni akarjuk, kell legalább annyi gonddal lennünk, hogy az, kivált agyagos, köves helyeken, 2—3 lábnyi mélységű, s kerekdedségében ugyan olly szélességű is legyen, hogy igy az abba helyezendő fácska gyökereivel jól megférjen, azonkivül pedig legalább is olly mélyen menjen, a milly mélyen állott előbbi helyén. — Az idő engedvén , igen tanácsos az illy gödröket, ha tavasszal ültetünk, már ősszel megásni és elkésziteni; s a gödörből kiásott földet mindenesetre ugy kell elhelyezni, hogy párkánya egyik felén a gödör felső részéből kihányt föld rakassák halomba, mig a gödör mélyéből kiszedett föld annak másik oldalára szóratik. Az ültetésnél végre mulhatlanul szükséges majd minden fánál,*) hogy mind gyökereit, mind koronája ágait megnyessük, mégpedig nem baltával, szekerczével, hanem a gyöngébb ágakat a legélesebb késsel, a vastagabbakat fürésszel , kisimitván aztán a fürész helyét éles késünkkel. Mennyire kelljen visszanyesni akár a gyökereket, akár az ágakat? meghatározni általában nem lehet, az már az ültető belátásától, az elültetendő fácska nagyságától, ágai és gyökerei gazdagságától függ. Szabály gyanánt e nyesésnél csak az áll, hogy lepusztítni a törzsről minden ágat ép olly káros, mint épen nem nyesni meg a csemetét; a vágás továbbá az ágon és gyökéren rézsut, s az ágon különösen, mindig a rügyek fölött fölfelé történjék, mint azt az itteni rajz mutatja, mellyen az a és b betűk a fácska koronáját; a c a föld szinét, meddig a földben áll, a c és d pedig a fő gyökeret mutatják, mig az ágakon és gyökereken látható vonalkák a nyesés helyét jelölik. Nem lévén szándékom kimerítő oktatást írni a faültetésről , befejezem e figyelmeztető eszméket azon óhajtással , vajha akadnának lelkes honfiak a földmivelő nép közelében, kik e szép tárgyat folyvást buzgó figyelemmel kisérnék. Császár. (megnyesve) d (nyesetlenül) Millyennek kell lenni egy Iskolatanitónak ? Egy 40 évig szolgált tanitó emlékirataiból. A tanítónak nincsen szüksége érzékekre; nem szükség neki meghallani, mint dicsérik őt; nem szükség neki látni, hogy minő vétkes uton szereznek mások pénzt, mig ő homlokának véres verítékével eszi száraz kenyerét; nem szükség neki érezni, milly kevésre becsülik; nem ízlelni meg rosszul készített étkeit, és főleg nem élvezni az élet örömeit; az is jó reá nézve, ha szaglással nem bir. Lelkiismeretre sincs szüksége, hogy azon gyermekektől is, kik iskolába nem járnak, az iskolapénzt minden szégyen nélkül felvehesse. Ellenben nagy szüksége van jó emlékező tehetségre, hogy emlékében tartsa, miként minő pénztárakból s mióta kapja fizetési hátralékát , nem jó gyomra legyen, hogy mindent megemészthessen. Egy jó iskolatanítónak jeles ügyvédnek kell lenni, azon sok peres ügyekért, mellyeket folytatnia kell, vagy mellyekre legalább okot szolgáltatott ; csudaorvos is legyen, hogy betegségeit minden gyógyszer nélkül, mellynek ára zsebéből különben is ki nem kerülne, maga orvosolhassa. *) Némely fa, mint a fényű, gesztenye, stb. nem szenvedi meg a nyesést; más fajok, mint péld. a dió, nem szereti.