Vasárnapi Ujság – 1855

1855-04-15 / 15. szám - Pozsonyi mérő; osztrák mérő 119. oldal / Közhasznu ismeretek

119 anyagi tekintetben annyira haladt már­is, hogy ha visszatekin­tünk 10 vagy 15 évekre, alig ismerünk magunkra. Hála a fő­gondviselőnek!—Hozzánk mind újságok, mind a hasznos köny­vek járnak, és olvasmánynyal töltjük társas téli óráinkat s ezeknek köszönjük előhaladásunkat. — Hosszas létemért és ki­térő, mintegy panasz-adataimért legtisztább érzéssel kérek en­gedelmet, hogy nem tudtam magam jobban kimagyarázni, arról nem tehetek , de a dolog a valóságban igy áll. Ezzel maradok szives hajlandóságaiba magamat ajánlva Dalton 1855. febr. 23-án igen tisztelt szerkesztő urnak legalázatosabb szolgája Makády Lajos m. k. földmivelő." Éljen a derék polgártárs! Ürömest óhajtom, hogy édes ha­zánknak minél több illy felvilágosodott, értelmes és előre ha­ladni teljes lélekből törekvő földmivelői találkozzanak, kiktől­­ saját községöknek is dicséretére szolgáló minél több tudósitást szivesen veszek. Munkám folyamára nézve minden ügybarátom irányában megjegyzem, hogy annak első részével „Magyarország, a Temesi bánát és Szerb vajdaság mezőgazdasági alap­statistiká­jával" már készen vagyok, s ezt előlegesen is választott bírá­lóimnak , kik velem a közügy érdekében segédkezet fogni szíve­sek voltak, észrevételeik után még egyszer átdolgozva, áprilló vége felé szándékozom sajtó alá adni. Az egész munka elkészü­lését s megjelenhetését augusztus hó elejére remélem. Tudósítá­sokat még mindig szívesen veszek, sőt a jelesebb gazdaságokat ez iránt igen nagyon kérem. A tudósítások bérmentetlenül is igen kedvesek , de mennyire lehet, bérmentve még kedveseb­bek, mert őszintén megvallva, nagyon rám jár a postabéri bün­tetések rúdja; a­mennyiben a bérmentetlen levélért büntetést is kell fizetnem a rendes posta dijon kivül. Költ Pesten, márczius 22-én 1855. Galgóczi Károly, (Széchényi-tér 4-ik szám.) Pozsonyi mérő, osztrák mérő. János gazda! Én a kend kukoriczájáért többet nem adhatok itt helyben, mint 2 ft 50 kr pp. Mert lássa kend! Pesten most ugyan 3 p. ft s 30 kr osztrák méreje, de még nekem be kell szállitani, s fuvarbért fizetni; s a mi még több, én kendtől az uj vékával veszem át, s pedig tudja kend, hogy ez az uj véka (fél osztrák mérő) csak 28 itczés, és igy minden vékánál 8 itcze a kend nyeresége, a régi vékához képest, mert az 36 itczés volt , most pedig az itcze sokkal kisebb , és igy a vékában ugyan most is 36 itcze van, de ezen 36 itcze uj itczével méretik, és igy 8 itczével kisebb azuj a régi 36 itczésnél.Kend hát minden 15 véka helyett, csak 13 vékát ad akkor, mikor 15 vékáért veszi fel tőlem az árt. Már szomszéd­ az elég baj, hogy kisebb a véka, de a fuvarbért is tekintetbe vévén, a véka kisebbségét is, ugy tartom 3 p. ftot mégis meg­adhat mér­éséért. Az Istenért! mit gondol ? Én a 2 ft 50 krt itt helyben ígértem ugyan, de ugy, hogy a vasútra is átszállittatja János gazda. Hát visszaalkuszik Kend Izsák ? hisz az előbb szó sem volt a vasut­ral szállításról. Minek is lett volna, hisz ez mindenütt szokásban van , a­hol csak a vasút mellett helyben veszik át a gabonát. De ide egy jó mérföldnyire esik a vasút. Tudja meg János gazda, hogy 5—6 mérföldnyi távolság is a vasút környéke , hanem egy szó mint száz, a 3 p. ftot megadom , de a vasútra átszállitja. Itt van fölpénzül 5. ft. Hát aztán mikor szállítanám át ? Hétfőn reggel eljövök, s elhozom az uj vékát is s azonnal el is vi­tetem, ki is fizetem az árát. Izsák elment János gazda pedig egyet gondol s Pestre rándul, gon­dolván magában, hogy az uj mérőre s itczére szüksége leend ezután is, tehát megveszi. S meg is vette az itczét 30 kron pp., a félmérőt pedig 7 azaz hét p. fton. Itthon az uj itczével mérvén a félmérőbe kölest, ugy találá,hogy az uj itczével 41% itcze megy belé. Ezen kissé megütközvén, sietve megy a szomszédjához tanácsot kérni. Barátom! monda ez. A baj itt csak az , hogy a köznépnek nincs a szájába rágva, mi a régi, mi az uj véka? — A mérőkre nem azt kellett volna mondani, hogy ujak, hanem azt, hogy régi 36 itczés magyar hite­lesített vékák maradnak törvényes felmérőkül, s két illyen régi, hitelesített véka egy osztrák mérő, vagyis a régi pozsonyi mérő nem más mint az új osztrák (ausztriai) mérő. Ezt aztán megértette volna minden szegény és ügyetlen, vagy mint mondani szokták, okos és bolond.­­ Az i­czőre nézve kellett volna csak megjegyezni, hogy ez a régi itczé­nél kisebb. Lássa kend, mi következik ebből. —? A gabonakereskedők közöl sok azon fogással él, hogy a mostani vékában, vagy felmérőben az uj itczével is 36 itcze van, mint 36 volt a régi itczével is , holott az uj 36 itcze, csak mintegy 28% régi itczét tesz. De ez nem való, mert az uj itczéből a régi 64 itcze helyett 80 itcze kell egy akóba — de az akó csak a régi akó marad, m­ert az uj 80 itcze, csak a régi 64 itcze.­­ Ne engedje tehát magát megcsalatni, mert a régi véka most is tör­vényes , csak hogy a mérőt kell nem pozsonyinak , hanem­ osztráknak ne­vezni. Ej uram! hát én most a 7 p. ftot hiában dobtam a sárba, mert van régi hiteles vékám : Ugy van! — Azonban k­ezet venni szükséges , mert az sokkal kisebb a réginél. De hát Izsákkal mit csinálok most, mert 5 ft foglalót adott? Sajnálom — de tanácsot adni nem tudok. Nekem van egy szóbeli pöröm, mellyről azt mondja a törvény, hogy 15 nap alatt ezekben kiszol­gáltatandó, már t. i. törvény és igazság. Azonban ezen pör mult évi auo­. 18-ban kezdődött, s még most csak ott áll, hogy ápr. 19-re tárgyalása van kitűzve azon kérdésnek , vajjon az alperesnek megengedendő-e a visszahelyzés? — Az ügyvéd erre azt mondja, hogy ennek sem ő, sem a törvényszék nem oka. — Hogy kicsoda, s mikor lesz vége, a nagy Isten tudja. Ha nekem volna bajom Izsákkal, inkább minden követelésébe bele­egyeznék, mint perre ereszteném. — Mert nem felejthetem el azt a rég­i közbeszédet, mit gyermek­koromban hallottam. A törvény kaptafa, a pör bőr, az ügyvéd szerszám vagy bicskia, a biró csizmadia, s ettől függ, tág vagy szoros csizmát szabjon-e a pörlekedő lábára, s ugyanazon egy kaptafára. János gazda vékája most eladó 5 pftért, — s csakhogy tőle szaba­dulhasson, talán még olcsóbban is adja. V. Nemzeti színészet. ÁPRILIS. I. A­kik húsvét előtt nyolcz nappal utolszor voltak a nemzeti színházban, annak húsvét második ünnepén történt megnyitása­kor a legkellemesebben lehettek az új feldíszítés által meglepetve. Az egész szinház a legdiszesebb pompával van elrendezve, mellyben a jó íz­lés egyszerűsége a külső fénynyel és tartóssággal párosul. Legközelebbi lapjaink egyik száma be fogja mutatni a közönségnek színházunk képét, a részletesebb leírást azon alkalomra tartjuk fenn. Nem mulaszthatjuk el addig is méltó elismerésünk nyilvánítását a díszítés mestere Lehmann irányában, ki nyolcz nap alatt színházunkat a legdíszesebbé alakította át. Leghőbb köszönetünkkel tartozunk azonban ama nemes hazafiaknak, és főuraknak, kik gróf Ráday buzgó közbenjárására ezen tetemes összeget kivánó áldozatra készek voltak; mindazon tény, mellyet ők a nemzeti intézményekre ruháznak, saját magukra hárul vissza. II. A szinházi uj év Vörösmarty „Áldozat" czimű drámájával kez­detett meg. Méltán üdvözölhetjük e darabot színpadunkon , mint szép nyelvünk valódi megdicsőülését. III. Szerdán lépett fel először nemzeti színpadunkon Lonovics Hol­lósy Kornélia, első fellépése csak folytatása volt legutóbbi diadalainak.A roppant számmal összegyűlt közönség legforróbb buzgalma jelével fogadá hajdani kegyenczét, kinek első föllépése után itélve, nem leend nehéz a közönség kegyét továbbra is megtartania. Hangja most is olly kedves, mint évek előtt, megjelenése most is azon szeretetreméltó tünemény. S a mi őt előttünk kétszeresen kedvessé teszi az, hogy ő a miénk, a mit mind ő, mind a közönség eléggé látszik érteni. Egyveleg. Az Ah­med-mecset Konstantinápolyban. A muzulmánok, vagyis mohamedánok templomai mecset czimet viselnek, arab nyelven moshée, csúcsos tornyaik pedig — mellyek a kup tetőnek oldalaira épitve a levegőbe magasra emelkednek, — minaret­eknek neveztetnek. Ezek er­kélyeire (rostélyos karzataira) lép fel a müezzin (egyházfia) naponként ötször, és harangok nem lévén szokásban, kikiáltással invitálja imára a hívőket, kik aztán akár fogadnak szót neki, akár nem. Mecsetbe be­menni másnak, mint muzulmánnak, halálos büntetés terhe alatt tilos ; csak a konstantinápolyi jelesb mecseteket szabad keresztyéneknek is láto­gatni 1836 óta, a­mikor ez engedélyt az orosz követ vívta ki, és e kedvező alkalmat tüstént hatszázan felhasználták. Első Ah­med török szultánnak (császárnak) mecsetje 1610-ben épült, — a Hippodrom-nak, azaz : a lófuttatási téves pályának egy részét foglalja el, és a török birodalomban minden mecsetek között, ez az egyetlen, melly hat minaretet számlál. Ezeknek mindegyike három erkélylyel van ellátva, és az egész pompás mű már stilben építtetett. A főbejárásnak udvara márvány- és porfir­kőből faragott oszlopsorral van bekerítve. Az udvar közepén egy már­vány szökőkút díszeleg. Az ajtók művészileg dolgozott rézből készültek. Belől a falak mészre festvék, az ablakok pedig tarka üvegből kirakvák. Hazánknak alsó részeiben a török 145 évig tartván az uralmat (1541—1686), itt laktanak maiglan­sok emlékeivel találkozunk, az általa

Next