Vasárnapi Ujság – 1855
1855-05-20 / 20. szám - Trencsénmegyei tótok. Ordódy István 158. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
159 nosabb hornyák házában sem talál az ember. A pálinkának nagy kedvelője, és ennek hozzájárultával nála az ember mindent keresztül visz. A hornyákok lakásai fából vannak, keskeny ablakokkal és az egész ház kamarából s egy szobából áll, mellyben egy kemencze (mellyen a hornyák legörömestebb hevei), padok és egy durva asztal képezik az egész bútort. Minthogy kéményeik nincsenek, midőn fűtenek kénytelenek az ablakokat és ajtókat kinyitni, hogy a füst kitóduljon. Télre szobájukba borjut, malaczot, juhot beállítanak, és igy gondolhatni milly tisztaság uralkodik nálok. Egyébiránt marhájokra nem legnagyobb gondot forditanak; kivált vonó marhájokkal néha nagyon kegyetlenül bánnak. Öltözetök durva fehér posztóból csinált magyar nadrágból, bocskorból, fekete gúnyából, melly alatt télen bőrködment hordanak és széles karimájú kalapból vagy sapkából áll. Hajukat hosszúra növesztik. Nyakravalót, bajuszt, nyitott főt, kivéve a drótosoknál, ritkán látni. A nők fehér vászonból csinált ruhát viselnek, de nem mindenütt egyforma szabásút. Fejeiket az asszonyok sokfélekép beburkolják. A leányok hajadon fővel járnak és hajokba pántlikákat fűznek. Foglalatosságaikra nézve a hornyákok a földmivelést űzik fentebb leirt modorban. Azonfelül a Kisutcza, Bisztricza folyókon, kivált pedig a Vágón űzött élénk fakereskedés számos talpasoknak keresetet nyújt, és az erdőkben is a fának levágásával, tisztításával és zsindelyfaragással szép pénzt érdemelnek. A hírre kapott drótosok úgyszólván csak a bittesei járás helységeiben léteznek és Porosz-, Német-, Oroszországba s más tartományokba járnak, leginkább pedig Csehhonba, ujabb időkben már Éjszakamerikába is. Ezen emberek néha egy pár hónapi távollét után tetemes összeg pénzt keresnek. Azonfölül a hornyákok egész a dunántúli vidékekre lejárnak kaszálásra és kapálásra. Sokan, kivált télen, koldulással keresik kenyereket, ha még olly gazdagok is, kiknek mindennapi élelmök van. Jellemökre nézve a hornyákok jámborak, szelidek, nagy vétket ritkán követnek el, de ellenben makacsok, hizelgők, a jótéteményeket nagyon hamar feledik, és ha ittasak nagyon dühösek. Mint minden miveletlen nemzet, ugy ők is, nagyon hajlandók a babonára. Orvosi segélyért ritkán folyamodnak. Legnagyobb gyógyerőt a pálinkának, eczetnek, ebhájnak és különféle boszorkányos orvosságoknak tulajdonitanak. A hornyák vallásos, kevés találkozik, ki pénteken hust ennék, az egyházban fohászkodik; egyébiránt áhítata jobban a külső formák megtartására terjed ki. Papját az egyházon kívül nem igen tiszteli, mert kénytelen néki sok helyütt ingyen dolgozni, s tollat, gabonát, fát adni. — E tekintetben szegénysége némileg menti őt. Szellemi tekintetben a hornyákok a műveltség alsó fokán állanak. Az utóbbi években ugyan némelly emberbarátok gondot kezdettek forditani e nép mivelésére, kik között megemlítendő Z. J. volt nagy divinai plébános, ki valamint e népet kimívelni, ugy azt a mértéktelen pálinkaivástól el akará szoktatni; fáradságának sikere nem volt eredménytelen , mert számosan tevének esküt, hogy pálinkát nem fognak többé inni, azonban csak kevesen tárták azt meg. Mostanában a magas kormány gondoskodik e nép műveléséről. A hornyákok nagyon hamar öregszenek, minek oka leginkább kora nőszülésben, mértékletlen pálinkaivásban és rost táplálékban keresendő. Kitűnőbb népszokások nincsenek. Nősülési szertartásaik némi emlitést érdemelnek, mellyeket, ha szivesen veendik a t. olvasók, majd egy külön czikkben fogom megismertetni. *) Ordódi István: Egyveleg. Mit nem mondanak rólunk! A Meyer által kiadott,Volksbibliothek für Länder, Völker- und Naturkunde czimű Hildburgshausenban megjelenő s 60 kötetre terjedő gyűjteményes munka VII. kötetének 81. lapján szóról szóra ezek foglaltatnak : „Die Kalmücken, die Chinesen, die Cochinchinesen etc. gehören zum *) Szívesen vesszük. Szerk. Mongolischen Stamme. Man fügt denselben auch noch die Ungarn bei, ein Mischlingsvolk von Hunnen, Avaren und Türken oder Magyaren. Ihr Sprachidiom hat Verwandtschaft mit den Sprachen aller Nationen und enthält in grosser Anzahl Wörter aus der Chinesischen, Tibetanischen, Mantschusprache." Magyarul : A kalmükök, chinaiak, és cochinchinaiak stb. a mongol törzshöz tartoznak. Ezekhez számitják még az ungarokat (magyarok) kik hunnokból, avarok, és turkokból (törökökből) vagyis magyarokból álló vegyes nép. Nyelvök minden nemzetek nyelveivel rokonságban van és nagyszámú szókat tartalmaz a chinai, tibet és mantsu nyelvből. Meyer úr sok tekintetben jeles és tanulságos czikkekkel bővelkedő, igen olvasott gyűjteményében a világ minden részeiről foglaltatnak adatok. Vájjon lehet-e emberfiának azokhoz bizalma, midőn egy nemzetről, melly ezred év óta lakja Európa szivét, illyeket kinyomat ? *) Közli B. J. Csuda borjú. Monokon Zemplin megyében mult hó végén Vasváry János zsellérember tehene ollyan borjut ellett, mellynek lófeje, alól fölül fogai, nagy fülei, serénye és üstöke van, s egyedül farka és körmei hasonlítanak a szarvasmarhákéhoz. — Tudósítónk azt írja, hogy a szegény ember tüstént agyon akarta verni, hanem egy úri ember, aki huzamos ideig gazdatiszt volt, azt tanácsolta neki, hogy csak nevelje fel, majd jó lesz, ha megnői falubikájának. Ez tréfának csak imigy amúgy megjárja, hanem mindenesetre okosabb lett volna azt tanácsolni, hogy a rendkívüli állatkának mindenkép gondját kell viselni, s a falujegyzőjét oda hívni, a ki mint már hivatalánál fogva is okos ember, azonnal tudósíthatta volna a nemzeti múzeumot, ahonnan csakhamar megírta volna az igazgatóság, hogy mikor és miképen küldjék meg a ritkaságot ezen közös érdekű intézetünknek. Tehát nem kell agyonverni, se vízbe veszteni vagy máskép elpusztítani a csudaszülött állatokat, hanem tüstént a muzeumnak megírni Pestre , s lehet, hogy a szegény ember többet kaphat érte, mint a legszebb közönséges borjúért adnának. oo Nemzeti színészet. MÁJUS I. Molnár, vidéki művész Latabár színtársulatától e héten két izben lépett fel a nemzeti színpadon. Szép hangja és alakja mellett örömest elfeledjük hibáit, s ha azok csak az egyoldalú képzettség következései, óhajtanék azokat olly módon orvosolva látni, hogy Molnár lehetne nemzeti szinházunk tagja. Tehetsége minden művészi tökélyre van. S ha minda mellett némellyek jónak látják e tehetségeket semminek tekinteni , annak az oka egyedül az, hogy Molnár — férfi. Ha kisasszonyka volna, akkor egy kis csinos arczocskáért, szép lábacskáért reménydús tehetségnek fognák nevezni. II. A nemzeti színházban ismét több érdekes újdonság vár előadásra, köztük Berényi, Kövér és Szigligeti eredeti műveik. Kár hogy a nyári időszakra maradtak. II. E héten egy napon adatott a két helybeli szinházban ugyanazon Lammermoori Lucia, egyik helyen a nemzeti szinház személyzete, másutt Gentiluomo tanítványai közreműködésével. A keresztényi érzület nem engedi, hogy összehasonlításokat tegyünk. Kár hogy ollyan szép énektehetségek hibás modorú énektanító mellett, elveszni kénytelenek. Tárogató. x* Elemi tanítók könyvtára! A néhány nap előtt tartott budapesti elemi tanítók értekező gyűlését azon örvendetes tudósítással lepte meg ft. Haas Mihály oskolai tanácsnok ur, hogy a tanítók könyvtára életbe fog lépni. A pesti községtanács egy szekrényt készíttet ezen könyvtár számára, s három év folytán 50 póttal fogja azt segíteni; az oskolai főfelügyelő , igazgató és Eggenberger, Hartleben s Heckenast könyvkereskedő urak pedig becses könyvadományokkal járultak az annyira szükséges könyvtár megalapításához.— íme a czélszerű jeles példa, tessék követni! x* Sümegben egy földbirtokos, gyártulajdonos 20,000 páttal járult az ott tervezett ipariskolához. Ha minden számunkban illyen híreket közölhetnénk mindez, és a legutóbbi k. k. halasi tudósítás, akkor pár év *) Nemcsak Hildburgshausenben jelennek meg illyen idétlen felületességek felőlünk. Néhány nap előtt egy franczia lapban az állott, hogy a „hongroisak (Ungar magyar) életrevaló nép, hanem a magyaroknak az a rendeltetésük, hogy a szláv népbe befáradjanak, azaz, hogy tótokká legyünk. Pedig ezt is ugyancsak nevezetes franczia tudós irta. Sierk.