Vasárnapi Ujság – 1855

1855-05-20 / 20. szám - Trencsénmegyei tótok. Ordódy István 158. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

159 nosabb hornyák házában sem talál az ember. A pálinkának nagy­­ kedvelője, és ennek hozzájárultával nála az ember mindent ke­resztül visz. A hornyákok lakásai fából vannak, keskeny ablakokkal és az egész ház kamarából s egy szobából áll, mellyben egy kemen­cze (mellyen a hornyák legörömestebb hevei), padok és egy durva asztal képezik az egész bútort. Minthogy kéményeik nin­csenek, midőn fűtenek kénytelenek az ablakokat és ajtókat kinyitni, hogy a füst kitóduljon. Télre szobájukba borjut, mala­czot, juhot beállítanak, és igy gondolhatni milly tisztaság ural­kodik nálok. Egyébiránt marhájokra nem legnagyobb gondot forditanak; kivált vonó marháj­okkal néha nagyon kegyetlenül bánnak. Öltözetök durva fehér posztóból csinált magyar nadrágból, bocskorból, fekete gúnyából, melly alatt télen bőrködment hor­danak és széles karimájú kalapból vagy sapkából áll. Hajukat hosszúra növesztik. Nyakravalót, bajuszt, nyitott főt, kivéve a drótosoknál, ritkán látni. A nők fehér vászonból csinált ruhát viselnek, de nem mindenütt egyforma szabásút. Fejeiket az asszonyok sokfélekép beburkolják. A leányok hajadon fővel jár­nak és hajokba pántlikákat fűznek. Foglalatosságaikra nézve a hornyákok a földmivelést űzik fentebb leirt modorban. Azonfelül a Kisutcza, Bisztricza folyó­kon, kivált pedig a Vágón űzött élénk fakereskedés számos tal­pasoknak keresetet nyújt, és az erdőkben is a fának levágásával, tisztításával és zsindely­faragással szép pénzt érdemelnek. A hírre kapott drótosok úgyszólván csak a bittesei járás helysé­geiben léteznek és Porosz-, Német-, Oroszországba s más tartomá­nyokba járnak, leginkább pedig Csehhonba, ujabb időkben már Éjszakamerikába is. Ezen emberek néha egy pár hónapi távollét után tetemes­ összeg pénzt keresnek.­­ Azonfölül a hornyákok egész a dunántúli vidékekre lejárnak kaszálásra és kapálásra. Sokan, kivált télen, koldulással keresik kenyereket, ha még olly gazdagok is, kiknek mindennapi élelmök van. Jellemökre nézve a hornyákok jámborak, szelidek, nagy vét­ket ritkán követnek el, de ellenben makacsok, hizelgők, a jótéte­ményeket nagyon hamar feledik, és ha ittasak nagyon dühösek. Mint minden miveletlen nemzet, ugy ők is, nagyon hajlandók a babonára. Orvosi segélyért ritkán folyamodnak. Legnagyobb gyógyerőt a pálinkának, eczetnek, ebhájnak és különféle boszor­kányos orvosságoknak tulaj­donitanak.­­ A hornyák vallásos, kevés találkozik, ki pénteken hust ennék, az egyházban fohászko­dik; egyébiránt áhítata jobban a külső formák megtartására ter­jed ki. Papját az egyházon kívül nem igen tiszteli, mert kényte­len néki sok helyütt ingyen dolgozni, s tollat, gabonát, fát adni. — E tekintetben szegénysége némileg menti őt. Szellemi tekintetben a hornyákok a műveltség alsó fokán állanak. Az utóbbi években ugyan némelly emberbarátok gondot kezdettek forditani e nép mivelésére, kik között megemlítendő Z. J. volt nagy divinai plébános, ki valamint e népet kimívelni, ugy azt a mértéktelen pálinkaivástól el akará szoktatni; fárad­ságának sikere nem volt eredménytelen , mert számosan tevé­nek esküt, hogy pálinkát nem fognak többé inni, azonban csak kevesen tárták azt meg. Mostanában a magas kormány gondos­kodik e nép műveléséről.­­ A hornyákok nagyon hamar öregszenek, minek oka legin­kább kora nőszülésben, mértékletlen pálinkaivásban és rost táp­lálékban keresendő. Kitűnőbb népszokások nincsenek. Nősülési szertartásaik némi emlitést érdemelnek, mellyeket, ha szivesen veendik a t. olvasók, majd egy külön czikkben fogom megismertetni. *) Ordódi István: Egyveleg. Mit nem mondanak rólunk! A Meyer által kiadott,Volksbib­liothek für Länder, Völker- und Naturkunde­ czimű Hildburgs­hausenban megjelenő s 60 kötetre terjedő gyűjteményes munka VII. kötetének 81. lapján szóról szóra ezek foglaltatnak : „Die Kalmücken, die Chinesen, die Cochinchinesen etc. gehören zum *) Szívesen ves­szük. Szerk. Mongolischen Stamme. Man fügt denselben auch noch die Ungarn bei, ein Mischlingsvolk von Hunnen, Avaren und Türken oder Magyaren. Ihr Sprachidiom hat Verwandtschaft mit den Sprachen aller Nationen und enthält in grosser Anzahl Wörter aus der Chinesischen, Tibetanischen, Mantschusprache." Magya­rul : A kalmükök, chinaiak, és cochinchinaiak stb. a mongol törzshöz tartoznak. Ezekhez számitják még az ungarokat (ma­gyarok) kik hunnokból, avarok, és turkokból (törökökből) vagyis magyarokból álló vegyes nép. Nyelvök minden nemzetek nyel­veivel rokonságban van és nagyszámú szókat tartalmaz a chinai, tibet és mantsu nyelvből. Meyer úr sok tekintetben jeles és tanulságos czikkekkel bővelkedő, igen olvasott gyűjteményében a világ minden részei­ről foglaltatnak adatok. Vájjon lehet-e emberfiának azokhoz bi­zalma, midőn egy nemzetről, melly ezred év óta lakja Európa szivét, illyeket kinyomat ? *) Közli B. J. Csuda borjú. Monokon Zemplin megyében mult hó végén Vasváry János zsellérember tehene ollyan borjut ellett, mellynek lófej­e, alól fölül fogai, nagy fülei, serénye és üstöke van, s egye­dül farka és körmei hasonlítanak a szarvasmarhákéhoz. — Tu­dósítónk azt írja, hogy a szegény ember tüstént agyon akarta verni, hanem egy úri ember, a­ki huzamos ideig gazdatiszt volt, azt tanácsolta neki, hogy csak nevelje fel, majd jó lesz, ha meg­női falubikájának. Ez tréfának csak imigy amúgy megjárja, hanem mindenesetre okosabb lett volna azt tanácsolni, hogy a rendkívüli állatkának mindenkép gondját kell viselni, s a falu­jegyzőjét oda hívni, a ki mint már hivatalánál fogva is okos ember, azonnal tudósíthatta volna a nemzeti múzeumot, a­honnan csakhamar megírta volna az igazgatóság, hogy mikor és miké­pen küldjék meg a ritkaságot ezen közös érdekű intézetünknek. Tehát nem kell agyonverni, se vízbe veszteni vagy máskép el­pusztítani a csudaszülött állatokat, hanem tüstént a muzeumnak megírni Pestre , s lehet, hogy a szegény ember többet kaphat érte, mint a legszebb közönséges borjúért adnának. oo Nemzeti színészet. MÁJUS I. Molnár, vidéki művész Latabár színtársulatától e héten két izben lépett fel a nemzeti színpadon. Szép hangja és alakja mellett örömest elfeledjük hibáit, s ha azok csak az egyoldalú képzettség követ­kezései, óhajtanék azokat olly módon orvosolva látni, hogy Molnár le­hetne nemzeti szinházunk tagja. Tehetsége minden művészi tökélyre van. S ha mind­a mellett némellyek jónak látják e tehetségeket semminek te­kinteni , annak az oka egyedül az, hogy Molnár — férfi. Ha kisasszonyka volna, akkor egy kis csinos arczocskáért, szép lábacskáért reménydús te­hetségnek fognák nevezni. II. A nemzeti színházban ismét több érdekes újdonság vár elő­adásra, köztük Berényi, Kövér és Szigligeti eredeti műveik. Kár hogy a nyári időszakra maradtak. II. E héten egy napon adatott a két helybeli szinházban ugyanazon Lammermoori Lucia, egyik helyen a nemzeti szinház személyzete, másutt Gentiluomo tanítványai közreműködésével. A keresztényi érzület nem engedi, hogy összehasonlításokat tegyünk. Kár hogy ollyan szép énekte­hetségek hibás modorú énektanító mellett, elveszni kénytelenek. Tárogató. x* Elemi tanítók könyvtára! A néhány nap előtt tartott budapesti elemi tanítók értekező gyűlését azon örvendetes tudósítással lepte meg ft. Haas Mihály oskolai tanácsnok ur, hogy a tanítók könyvtára életbe fog lépni. A pesti község­tanács egy szekrényt készíttet ezen könyvtár számára, s három év folytán 50 póttal fogja azt segíteni; az oskolai főfel­ügyelő , igazgató és Eggenberger, Hartleben s Heckenast könyvkereskedő urak pedig becses könyvadományokkal járultak az annyira szükséges könyvtár megalapításához.— íme a czélszerű jeles példa, tessék követni! x* Sümegben egy földbirtokos, gyártulajdonos 20,000 páttal járult az ott tervezett ipariskolához. Ha minden számunkban illyen híreket kö­zölhetnénk mind­ez, és a legutóbbi k. k. halasi tudósítás, akkor pár év *) Nemcsak Hildburgshausenben jelennek meg illyen idétlen felületességek felőlünk. Néhány nap előtt egy franczia lapban az állott, hogy a „hongroisak (Ungar magyar) életrevaló nép, hanem a magyaroknak az a rendeltetésük, hogy a szláv népbe befár­adjanak, azaz, hogy tótokká­­ legyünk. Pedig ezt is ugyancsak nevezetes fran­czia tudós irta. Sierk.

Next