Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-12 / 32. szám - Az erdők. Hegedűs 250. oldal / Természettudomány
250 jószágokat bírhattak örök bérbe, pl. Komárom várát, hanem nemesi jószágokat is szerezhettek zálogjoggal, ellenben a magyar nemesek teljesen kizárták nemtelen testvéreiket illy jogok szerezhetéséből. Illyen volt nálunk a zsidóknak polgári állapota, midőn nekik IV. Béla 1251-ben még sokkal nagyobb jogokat osztogatott, kiváltságlevél formájában, mellyet a jövő időszakban majd minden király megerősitett, sőt némellyik bővitett is. E levél nyítja , hogy a zsidók nálunk nem üldözött, nem elszenvedett, bizohanem szabadságos néposztályt képeztek. Főbb pontjai a 30 czikkből álló kiváltságlevélnek ezek valának : 1) Ki a zsidót az iskolavagy zsinagógában háborgatja, büntetésül 12 pftot fizet. — 2) A király udvarnépe nem száll be a zsidóhoz, hogy ott ingyen élősködjék, mint a szegény jobbágyságnál tette. — 3) A zsidó több adót és vámot nem fizet a kereszténynél. — 4) Szombaton nem szabad őt biró elé idézni, ekkor az adósságot sem köteles elfogadni. — 5) Csekély ügyekben nem szorittathatik, hogy Mózes sz. könyvére esküdjék.— 6) Midőn zsidó halott más helységbe eltakarításul vitetik, a szállitványtól útpénzt zsarolni tilos, ki ez ellen vét, mint halott rabló lakos. — 7) A zsidóknak egymásközti fontosb dologi pereit a király vagy kancellárja, a nyomosb személyieket pedig maga a király itéli el. — 8) Szabad nekik mindennemű kézi zálogra pénzt kölcsönadni, még a főpapok egyházi ruháira is, csak véres mezekre nem. — 9) Ha a nemesi fekvő jószág idő lejártával tőle ki nem váltatik *), annak összes jövedelmeit a király különös oltalma alatt a zsidó húzza, mig azt valamelly nemes magához váltja. — 10) Ki az illy jószágot a zsidótól erőszakkal elfoglalja, az mint a királyi kincstár fosztogatója büntettetik. — 11) A zsidót testi kép bántani szigorúan tiltatik, jelesen : ha őt zsidótársa sebzi meg, birájának 12 ° pftot fizet; ellenben, ha öt keresztény veri meg, 32 pftot fizet a királynak, s ha nincs pénze, testileg lakol, s ha megsebzi őt, a királynak 32 pftot fizet, a sértettnek pedig 96 pftnyi birságon tul a gyógyitási költségeket is megtéríti, ha pedig megöli a zsidót , a keresztény is elveszi méltó büntetését s mindennemű jószága a királyi fiskusra száll. ( 12) Ha a városbíró nem ezen pontok értelmében , hanem a városi törvények szerint hozna a zsidó ügyében ítéletet, hivatalától tüstént elmozdítandó. Míg Magyarországon illy tetemes szabadságokkal ruháztattak fel a zsidók , addig a nyugoli miveltebb népeknél még emberi jogaikból is kivetkőztettek. Mindenütt azon nézetek uralkodtak a zsidókról, t. i. hogy ők az állam tulajdonai, állami birtokok, azért barmokként eladattak, becseréltettek és zálogba vettettek; vagy ha az ország pénztára kiüríttetett, a zsidóktól" kicsikarások "által igyekeztek azt ismét megtölteni. A kereszthadakkal a legiszonyúbb irtóháboru kezdődött ellenök. Már 1096-ban csupán Mainzban több mint 14,000 öletett meg. Ezidőben menekültek a Prágából megfutottak is Magyarországba. — Francziaországból I s. Fülöp ugyanez évben kiűzte őket, és miután néhány év múlva pénzük utat nyitott nekik a visszatérésre , bizonytalan s gyűlöletes vádak által kényszeríttettek több kereszthad költségeihez hozzájárulni, sőt életöket a nép folytonos dühétől csak túlságos adók által válthatták meg. — Fülöp Ágoston alatt olly megkülönböztető ruha viseletére szoríttattak, melly őket gyilkosoknak és fosztogatóknak bélyegzé.—Szent Lajos, hogy lelkiösmeretét megnyugtassa, fölmenté a zsidóknak keresztény adósait a fizetés kötelességétől, zsidó előnyére minden törvényes keresetindítást eltiltott, és meg nem engedé, hogy ők szerződést köthessenek és pénzt kölcsönadhassanak. — 1239-ben eltiltatott zsidó meggyilkolása miatt valaki ellen birói vizsgálatot tartani.—1288-ban Párisban nagy pénzbirságra ítéltettek, mert a zsinagógában hangosan mertek énekelni. — Szép Fülöp felváltva majd száműzte, majd ismét visszahívta őket, a szerint, a mint pénzökre volt szüksége. — Általában olly tekervényes tömkelegben léteztek, mellyből nem volt mód a szabadulásra; mert ha ki nem tértek, halálig üldöztettek, ha pedig keresztényekké lettek, elveszték összes vagyonukat **). Illy rendszeres üldöztetés közepett igyekeztek e szerencsétlenek vagyonukat lehetőkép eltitkolni, e miatt a fejedelmek néha a leggyötröbb kínzásokat használták ellenök; pl. János angol király egy zsidónak fogait kihúzatta, mert az vonakodott neki elég pénzt előteremteni; hét fogának kihúzása után is állhatatos maradt a szerencsétlen, de midőn 8-dik fogára került a sor, megigéré, hogy 2000 márkát fizetene. Néha a tartományi zsinatok is túl szigoru szabályokat alkottak ellenök. Igy az 1267-ben Bécsben tartott egyházi gyűlés határozá a többi közt , hogy a zsidók keresztények fürdőibe és vendégházaiba ne járjanak; ha lakóik előtt szentség vitetik , ugy szinte nagypénteken bújjanak és zárkózzanak el; tudatlan keresztényekkel vallási dolgokról ne vitatkozzanak; a keresztényeket betegségekben meg ne látogassák s azoknak orvosi segélyt ne nyújtsanak. Viszont a keresztények zsidók társaságában ne étkezzenek, tőlök tápszereket ne vásároljanak és velők kereskedést ne űzzenek. Ezen összehasonlítás után térjünk most már át a magyarországi zsidókra és taglaljuk azoknak e korbeli gazdászati tevékenységét és befolyását a mivelődésre. — Ama szerencsétlen külföldiek mentségére , kiknek nyomorult állapotát néhány vonással imént ecseteltük, azt hozzák fel, hogy kellett ez időszakban kereskedéssel foglalkozniok, mert másnak gyakorlása vagy műiparnak űzése ritkán engedtetett meg nekik. Tudjuk a már közlött adatok nyomán, hogy e mentség a magyarországi zsidókra az Árpádok alatt nem alkalmazható, mert nemcsak nyitva állott előttök a földmivelés- és műiparnak szabad gyakorlata, hanem a törvényhozás földtulajdonnak szerzése, a kormány pedig különös védelme iránt is biztosította őket;csak a keresztény rabszolgáknak földmivelésrei alkalmazásától tiltattak el, és püspöki székhelyeken leendő lakásra, alkalmasint téritgetési buzgalmak miatt, köteleztettek; de ezen törvények sem tartattak meg. *). Mindezen iparszabadság mellett mégis csaknem kizárólag a kereskedés- pénzkupeczkedés- és kincstári jövedelmek bérlésére fordíták a zsidók nálunk tevékenységüket. Ennek okát pedig a következőkben találjuk : a zsidó mindenha előszeretettel viseltetett az olly foglalkozás iránt, melly az ember testi erejének megfeszítését kevésbé igényli, és mégis tetemes jutalmat igér; azonkívül olly talentom mutatkozott benne, mely szerint az alkuvást,csereberét és házalást nagy ügyességgel s igy előnyével kezelte; idejárult, hogy a kereskedés vala azon tér, mellyen az akkori mostoha körülmények közt a legkevesb versenytársra talált **), egyszersmind ezen foglalkozások őt a legbizonyosb és legdúsabb nyereséghez, nagymennyiségű csengő pénzhez juttaták, melly annál diadalmasabb fegyverré vált kezökben, minthogy a forgópénz mennyisége a közszükségletet ki nem elégité, a tőkepénzes ember pedig ritka teremtés volt. Ezáltal nyertek azután II. Endre korában Samu kamragróf, Miklós tárnok, Dénes nádornál pártfogolást, és a királyoknál, még IV. Bélánál is, különös kegyelmet. Kerékgyártó Árpád. (Folytatjuk.) *) Adóságcsinálás- és elzálogitáskor a zsidó hitelező kötbért is kötött ki magának, melly kétszeresen volt fizetendő, ha az adós a fizetéssel egy hónapig késett. **) Mondják, hogy ez a földesurak kárpótlása fejében történt, kiknek a kitértek földhözragadt jobbágyai lenni megszűntek. Az erdők, természet és gazdászati szempontból. Földünk felszínének egyenetlenségei, a száraznak és viznek felosztásán kivül leginkább a növényzet az, melly valamelly táj jellemét képezi. — A növények közül pedig leginkább a faalakúak, mellyek tetemes térségeken csoportosulva erdőt alakitnak, melly ép ugy különbözik a rövid fűvel borított pusztától, mint a bokrok által képezett cserjétől. — Számos növény majd természeti befolyás, majd emberi mesterség által, mind a három alak .) IV. Bélának fenebb leirt kiváltságlevele azt mondja , hogy a zsidó ne fizessen több vámot, mint azon királyi városnak polgára , hol a zsidó lakik. Keresztény rabszolgáikról pedig alább leend ismét szó. Általában a kormány igen kimélte a zsidókat : IV. Béla felebbi levele tolvajként rendeli az olly zsidót büntetni, ki keresztény gyereket lop ; holott a keresztény a királyi kincstár fosztogatójaként lakott, ha a zsidótól erővel vette el a kézi zálogot. **) Olvastuk fönebb , hogy még e néhány versenytárst is kiszorították a piaczokról azáltal, hogy mint a vám bérlői 20-ad helyett 10-ed részét szedték el a portékáknak.