Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-02 / 35. szám - Mikép lehet a kholerát kikerülni. Dr. Bfi 278. oldal / Közhasznu ismeretek
vezet. Nem kíméli azt sem, ki czélszerűtlenül öltözködvén, hirtelen légváltozásnak, s így meghűtésnek teszi ki magát. A kolerajárvány uralkodása alatt tehát semmi sem vezeti olly biztosan e betegség hideg karjai közé az embert, mint egyrészről az étrendi hiba vagy meghűtés, másrészről pedig nagyfokú lelki felindulás. Minő viszonyok között öltött hát e súlyos betegség olly öldöklő természetet magára? A kolera századoktól otthonos Keletindiában. A benszülöttek már régóta az ország csapásai közé sorozták. Az 1817-es év azonban Keletindia éghajlatára nézve szokatlanul ütött ki. Az év legforróbb szaka igen ködös és hűvös szint viselt. A legnagyobb hőséget, szárazságot zivatar és folytonos hideg esőzés váltotta fel, minek következtében a Ganges-folyam környéke hosszas ideig vízáradásban úszott. E rendkívüli változást igen nehezíté, még azon körülmény is, hogy a különben még hűvösebb évszakot rekkenő forró napok s hideg éjjelek zavarták fel. Az időjárás illy mostoha befolyása miatt,a benszülöttek legfőbb tápláléka a rizs, nemcsak hogy a legsoványabban fizetett, de annyira elfajult, mikép a szűken tengődő lakosok, romlott tápneművel is kéntelenittetének életöket az éhhaláltól megmenteni. — És illy ártalmas légviszonyok s átalános sanyaruságból keletkező lelki gyötrelem közepett emelkedett hazájokban a kolera olly pusztitó járványnyá, melly azóta koronkint csaknem az egész földtekét rémülésbe hozza. — Ki megszokta a mértékletes életrendet, annak könnyű azt a kolera ideje alatt is megtartani; a ki pedig nincs hozzá szokva, ekkor első gondja legyen a mértékletes életrend. — A napi renden levő eledelek a járvány alatt sem ártalmasak. Azért is még a kolera uralkodás idejében se tiltsuk le asztalunkról a tejet, jó levest, kávét, teát, csokoládét, a különnemű húsétkeket, halat (kivéve a füstölt és túl kövéreket), tésztafélét, leveles konyhazöldséget, az érett és édes, de kivált főzött gyümölcsöt. Hadd élvezze a szegény is az ő lencsés bablevesét, csakhogy héját—melly emészthetlen—főzés közben szedje le. A burgonya sem ártalmas. Fő dolog azonban, hogy mindent mértékletesen élvezzünk. Különösen vacsoránk egyszerű s rövid legyen. Sok balgatag az ártalmatlan, jótékony vizben keresé a kolera fészkét s e legtermészetesebb italra átkot mondva—vesztére—annál dühösebben neki esett a kábitó pálinka- és boritalnak. Pedig valóban nincs vészteljesebb a szeszes italnak túlságos életeleténél e járvány kitörésekor. Számtalan példa van rá, hogy részeg embert a kolera rögtön meglepett s alig telt bele egy pár óra, a szerencsétlen halál martaléka jön. Innét azonban épen nem következik, hogy ki a borral és sörrel már régóta él, azok mértékletes élvezetéről a kolerajárvány alatt merőben lemondjon. Módjával akkor is elköltheti megszokott csekély adagját Lakhelyünk legyen tiszta. Szobáinkban a frissséget gyakori szellőztetés által tartsuk fen. Különösen ügyeljünk fehérneműink tisztaságára, mert csak ugy biztosítható a test bőrének rendes működése, kigőzölgése. Az árnyékszék károsan ható bűzének megsemmisítésére mészhalyagot vagy vasgáliczot vízben felolvasztva hintünk abba poralakban, vagy külön edénybe helyezve állítjuk fel ott. Igen ártalmas a testnek és léleknek túlságos megfeszítése, ugyszintén az éjjeli virasztás is. Felette csalódik az, ki a szabad léget kerülvén, négy fal közé rejtőzik. De még az is sajnálatra méltó, ki retteg kolerabeteghez közelíteni, noha szent kötelesség sürgeti hozzá. Ha valamely házban koleraeset mutatkozik, ne fogjon el bennünket a félelem. Ne gondoljunk rögtön arra, hogy ránk ragad a betegség. Hiszen tudvalevő dolog, mikép az orvos, lelkész, betegápoló, ki annyiszor jó illyen beteggel közvetlen érintkezésbe, gyakrabban épen nem esik kolerába mint az, ki illy szenvedőt soha , még csak távolról sem látott. Hasmenésre hajlandó egyének kolerajárvány alatt hasukra száraz meleg kötést alkalmazzanak. Különösen őrizkedni kell has- és lábmeghűtéstől. E szabályt főleg a nőnem szorgosan tartja meg, kivált a havi változás alatt. Egyáltalában üdvös e járvány idejekor minden behatást gondosan kerülni, miről tudva van, hogy könnyen hasmenést okoz. Nem kell azonban megijedni, mihelyt csekély hascsikarás, hasrágás vagy egy két lágy székürülés lepte meg az embert. Illyenkor legtanácsosabb szobában maradni. Ha pedig több székürülés következnék egymásra, legott feküdjék le az illető. Igyék meleg mályva vagy hársvirág theát, avagy adasson magának melissza herbatheát. Lepedőt melegittessen a hasára. Távolittassa el köréből a nem használó, de bizonyára ártó kuruzslókat, kik holmi izgató óvszerekkel halmozzák el őt. De hivasson rögtön orvost, kiben bizalma öszpontosul s éljen annak üdvös tanácsával; mert egyedül szakavatott képes a betegség természetét, fészkét, fokát, az életerő visszahatásának módját, a beteg testalkatát a kórgerjesztő ok minőségét alaposan megítélni s orvosi rendeletét ezekkel a legöszhangzóbban megyeztetni. Befejezésül még egy pár szót. Ha kívánjuk, hogy édes magunkat el ne söpörjön a kolera, úgy ápoljuk különösen azokat, kiknek osztályában legmélyebb gyökeret szokott verni e pusztító járvány. Segélyezzük tehát a szűkölködőt; enyhítsük szenvedéseit; derítsük fel jótéteményeink által lehangolt lelki állapotát. Óvjuk őt meleg lakással a kórgerjesztő hidegtől, lássuk el tápláló meleg eledellel. — Rendeljünk a szegények ápolására kellő számban orvosokat, tárjuk fel erszényünket gyógyszerei födözésére. S ha mindezeket lelkiismeretesen megtettük, nem leend okunk a kolerajárvány lappangó dühétől rettegni. Dr. Bilii S. Bécsi levél. Igen tisztelt szerkesztő úr! Én itt Bécsben nagy szorgalommal olvasom a „Vasárnapi Újságot," hanem a 29-ik számát valahogy elhegedülte előlem Sz.Dávid s még utólagosan hozzá kerülhettem, több idő telt el. Azért csak most írhatom önnek ezt a levelet. Abban a 29-ik számban ugyanis olvasok egy czikket a Fáncsi-albumról s ebben a czikkben megdicsér ön, amint meg is érdemli, egy bizonyos Singer F. J. urat. „Nem tudom én — azt írja ön — milliomos, tudós, művész, hivatalnok, kereskedő, mesterember-e avagy miféle foglalkozású lehet Singer F. J. úr, hanem azt erősen hiszem, hogy becsületes, derék ember, jószivü emberbarátnak kell lennie." Ami a becsületes, derék, jószivü embert illeti, azt — mondhatom önnek — bizony eltalálta, de nem ugy a többit. Singer ur sem milliomos, sem tudós vagy művész, sem hivatalnok, kereskedő, vagy mesterember, hanem mindenből valami : kiadója egy helybeli néplapnak és háziúr. Hanem Singer ur valami, mit ön bizonyosan épen olly örömmel fog olvasni, a millyennel én irom , és ez, hogy Singer úr hazánkfia, győri születésű, és bár nem magyar a neve, a magyar nyelvet úgy ejti, a csárdást úgy járja, mint annak rende. Singer urat itt ismerik a jó emberek és ismerik a szegények. Maga is szűk sorsú fiatal ember volt, mikor vagy hat évvel ezelőt ide vetődött, de volt esze, és szorgalmát megáldotta az Isten, de meg is emlékszik a szegényekről. Singer úr a mult télen két tréfás kalendáriumot adott ki, hat krajczárra szabta a három ívet tartalmazó mulatságos könyvecske árát, kihirdette az utczán és a hírlapokban óriási betűkkel, hogy a jövedelemből a szegények számára fűteni való fát, fog venni, rendezett ezenkívül tánczvigalmat a szegények javára, mellyen a kört vigan jártuk, és eredménye az volt, hogy 1400, mind ezer és négyszáz családnak adhatott legalább két heti fűtést az illető cs. k. hatóság ellenőrködése alatt. Épen most jelent meg Singer urnak egy uj kalendárioma, mellynek jövedelme hasonlókép szegény családok javára fog fordittatni. Vasárnap jelent meg először 15,000 (tizenöt ezer) példányban, és ma, kedden, alig van már belőle egynehány száz és Singer ur alkalmasint fog még nyomtatni egy pár ezeret. Persze, hogy veszi a hivatalnok és veszi a suszterinas, veszi a nagykereskedő meg a teherhordó legény. Hat krajczárt hamar ad ki valaki, különösen ha tudja, hogy jóízűen fog mulatni egy két órát, és a mellett még jót is tesz szegény felebarátjával. Mindezt pedig beszélem önnek két okból 1) mert nem állhattam meg, hogy önnek meg ne mondjam, ki legyen az a Singer úr, 2) pedig mert azt hiszem, hogy Singer úr módjával bizonyos esetekben talán otthon is többet lehetne használni, mint albumokkal, mellyek, valljuk meg, rég nem tartoznak a magyar közönség kedvencz dolgai közé. Tartsa meg Isten önt és olvasóit épségben és egészségben !