Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-09 / 36. szám - Fecske czigány. Lévay 282. oldal / Balladák és genreképek
282 hazafiakkal, tollal és a nélkül; és ez mind a rosz levegőtől származik és a rosz viztel, a mikben Pestnek nagy módja van. A nehéz ködös levegő elbusulttá teszi az embert, szoritja a kedélyt, süriti a vért, szaporitja az epét, nyomja a májat, és ebből lesz a kholera, a hírlapi ezivódás és a háború. Ha látnák a pestiek reggelenként onnan a hegyekről micsoda sürü, barna, füsttel és gőzzel kevert levegő-iszapban fürdik az egész város, nem mernének lélekzetet venni az utczán. íme ez az, ami nélkül a hegyek közt el lehet az ember. Csak egy kis kellemes séta, és kristálytiszta levegőben vagyunk, illatos fák árnya alatt, hüs források tövében, a hol az ember meggyógyul bajaiból, gondjaiból s még a ki beteg volt is egészségesen tér vissza. Nem akarunk Istent kisérteni vele , de azt kimondhatjuk, hogy e hegyek közt lakókat, midőn Pesten a legnagyobb erővel dühöngött a járvány, semmi baj sem érte, itt nem volt kolera, sem hagymáz, itt nem haragusznak az emberek egymásra, itt még csak nem is politizálnak, annyira egészséges mindenki. Tavaly egy derék emberbarát a nyári lakosság kedvéért gyógyszertárt hozott a svábhegyre, az idén visszavitte, miből éljen meg itt a patika ? A budai hegynek e jótékonyságát már régóta ismerte a fővárosi közönség , mert évek óta leglátogatottabb vidéke ez volt a mulatni kívánóknak s az a gyors emelkedés, csinosulás, melly néhány év óta észrevehető, mutatja, mennyire elterjedt eszmévé lesz a hegyek közti lakás. Husz év előtt csak három alacson csárda volt az egész hegységen, egymástól messze elszórva; most már több százra menő épület, paloták és házikók díszlenek szorgalmasan mivelt kertek között, mellyek az erdők helyét elfoglalják. A legelső háztömeg, mellyet a városból jövő talál, az úgynevezett „óra." Igy neveztetve azon óráról, mellynek messzehangzó verése az egész vidéket tudósítja az idő miben létéről. Tulajdonosa Heidrich a legjobb bort termeszti e hegyeken. Fölötte emelkednek a Karczag testvérek villái, s a jobb felé vivő uton találni a többi között Szigligeti csinos mezei lakát. Karczag testvérek angol kertjét és diszes urilakait elhagyva, egy sík hegydombra érünk, ott épül jelenleg az Isten háza, mellyre e napokban teszik fel a tornyot. Északra a templomtól látszik Sebők ügyvéd roppant emeletes háza, melly bármelly nagy városnak is diszére válnék, ujon rendezett kerttel, melly néhány év előtt még közlegelő volt; mellette Ürményi József, kamarás, majorja, kinek egészen különvált birtoka, kisebb remete-, vadász- és urilakokkal egyikét képezi a legkedvesebb, csendesebb tanyáknak; nyugotra doctor Patatics birtoka terül, kinek házából hangzik szét a reggeli esti és déli harangszó, melly ez ideig, mig a templom nem állt, imára serkenté a lakókat. Délre a templomtól fekszik azon házcsoport, mellyet tizenkét év óta „hétháznak" neveznek. Akkor csak hét volt, most már hetven is van; közte a látogatott vendéglő, melly mellett most Karczag szép kávéházat építtetett, Steindl aranyműves villái, Bujanovics, Benza és Jókai hajlékai, távolabb báró Melczing birtoka, messze kilátszó lovagvár alakú toronynyal, ki messze Dániából jött ide lakni s télen sem hagyja el a Svábhegyet, Tasner tudós társasági tag háza, Rajacsics régiségbuvár laka, és — ki győzné valamennyit elszámlálni, a mi a hét ház környékén fekszik, mellynek minden pontja a legszebb kilátást nyújtja a testvérfövárosra s a Duna mentére. A templomon fölül látszik báró Eötvös, tudóstársasági alelnök két szárnyra osztott palotaszerü nyári laka, hol nagy müvein dolgozni szokott, a legmagasabb pontról látva el a világ felett ott is ugy, mint müveiben; vele egy sorban látszik Emich Gusztáv, könyvkiadó tusculanuma, egy szép széles erdő védelmében, mellyen tul Mihályfy és Várady Károly urak mezei lakait találni még. Ez utóbbi volt mindig a legelső és legutolsó ház a svábhegyen, mert legrégebben áll ott, és tul rajta nincs több lakás. A rég itt nyáron át hat fokkal hűsebb, mint a városban. Jobbra eltérve a templomtól, találjuk azokat a nagy becsű forrásokat, mellyek a Svábhegyet olly becsessé teszik. Egy azok közül, (Mátyás király kútja) Budára szolgáltat ivóvizet vas csöveken át, a többi az ott lakók számára áll nyitva. Itt egy roppant lovagkastély tűnik szemeink elé, mellynek igazán nagyszerű körvonalai mint hajdankori vár, emelkednek ki a mellette levő nyári lakok közül; ez dr. Friwaldszky tudóstársasági tag birtoka; ott az egyik toronyban irja Bérczy Károly, a tudós honfi veje, a politikai újdonságokat; a körül fekvő lakásokban Csengery, dr. Kovács Endre, Brassay, és több tudós hazánkfiai imádják a természetet. Ezekből láthatja mindenki, hogy ezen hegy épen nem azért hivatik Svábhegynek, mintha azt megérdemelné, sőt inkább olly magyar életet Pesten sem találni, mint itt van. Ezen kép, mellyet lapunkban közlünk, egy derék polgár mezei lakát tünteti elénk. Tulajdonosa, Perger kereskedő, roppant költséggel és kitartó szorgalommal alkotá azt. Azért mondjuk, hogy alkotó, mert ismertük nyolcz év előtt azon puszta dombot, mellyen akkor sem virág, sem fa nem volt, s mellyen most a leggyönyörűbb gyümölcs- és angolkert díszlik, bámulatos tanúságára annak, hogy emberi szorgalom minő eredményeket mutathat. Innen alábbszállva kezdődik a zugliget, mellynek épületei nagyrészt közmulatságra szánt helyek, s mellyek rendesen tömve szoktak lenni lakosokkal és vendégekkel. Utja a Svábhegynek jelenleg igen jó karban áll, mellynek érdeme nagyrészint Emich Gusztávnak tulajdonitandó, ki a hegy körül vezető utat olly karba állitatá a birtokosok hozzájárultával, hogy azon a bérkocsisok is folyvást járhatnak fel, míg az egyenesen felvezető utat Karczag helyezte járható állapotba. A Svábhegynek tagadhatlanul nagy jövendője van. Azt ugyan nem várhatjuk, hogy magyar főuraink, ahogy külföldön szokták, itt is emeltessenek maguknak és a fővárosnak diszére pompás mezei lakokat, hanem az a középosztály, kereskedő, iparos, fejével dolgozó ember, a ki kötve van Pesthez s mégis óhajt kedélyének szórakozást, testének felfrisülést szerezni, törekedni fog e kies áldott helyen megtelepülhetni,ahonnan egy óra alatt ismét hivatalában, boltjában, iró asztala mellett teremhet s ezeknek hangyaszorgalma mindig háládatos hjend azon hely iránt, mellynek egészségüket, jó kedvűket köszönhetik, s törekedni fognak e szép helynek még szebbé tételén. Fecske czigány. Fecske czigány hetyke czigán.y Gyalog jár ő , nem paripán Kevélyen lép, mint a kevély páva, A földet is alig éri lába. Iogy kevély és hogy fekete , Az neki már természete ; Czimere nincs, nem olt soha Vajda, Ámde azért régi fecske fajta. Nagy jószági van valahol, Csakhogy maga sem tudja hol ; Volt valaha! de már ma belűlc Nincsen egyéb, mint a hegedűje. Hegedűje aranybánya , Vagy ha réz, ő azt sem bánja ,,Bankó is jó — mond Feeke ha jól van — Ámbátor az csak papirosból van !< Akad egykét polturája S nincsen akkor neki párja; Hegyen völgyön lakodalom , hajrá! Ez is az is inti, de nem hajt rá. ,,Mészáro«kám , hust de hamar!" Fecske czigány mennyit akar? ,,Tudja komám, nem viszek egy fontot. Tegye fel csak azt az egész czombot!" Hetykén veti a vállára, S ballag vele meg mej>,állva o ö a Hivatlan öt-hat kutya kiséri, Szűköl, ugrál, hogy a hust nem éri. —