Vasárnapi Ujság – 1855
1855-10-28 / 43. szám - Összeütközés a Malakoffnál (kép) 345. oldal / Történeti leirások
347 nemzetsége — azzal ástatá el, hogy ha egy kholerában elhaltat arczczal lefordulva tesznek sirba, azonnal megszűnik a helységben a kór dühöngése. Jó áldomás ígérete mellett sikerült is nekik egy két könnyenhivőt rábeszélni, kik fel is ástak egy sirt, s az egy hónap előtt eltemetett hullát koporsójában arczczal lefordították. A nyomban büntető hatalom úgy akarta, hogy e hallatlan bűnmerény rögtön elvegye illő büntetését. Az Istenkisértő negyvennyolcz óra alatt nejével együtt temettetett el, pár nap múlva követvén őket egyetlen árvájuk, a ház utolsó sarjadéka. Hogy mennyire szűnt meg a vész e vakmerő tény következtében? emlitett eredményen kivül világosan mutatja az, hogy a kór még dühösebben szedé áldozatját, pár hét alatt száz egynehányat küldvén a szerencsétlenek után, kiknek ismeretes sirkeresztjeikről ezen intő szavakat olvashatják X. helység lakosai : „ne háborgassátok a holtak nyugalmát," . • Marmarosból. Folyó október hó 8-dikán gyász jelenet színhelye lőn a huszthi mező. • Akasztófa épült ott, körüle sok nép gyűlt össze, melly kíváncsi vala látni, mint bünteti meg a törvény, az igazság keze a gyilkost, a rablót, a fosztogatót. — Kihozaték a bűnös — egy marmarosi orosz — s rajta a halálos ítélet kötél által végrehajtaték : igy bűnhődik, ki embertársa életét, vagyonát szentségtelen kezekkel bántja. . • . Szigeten, fent említett nap körül, bizonyos kovácsmesternek fia másod magával belopódzott a kath. templomba s ott, midőn a szent hely magában maradt, kivették helyéről a szentséget s róla az aranysugarakat letördelék, — az oltárt drágaságaitól megkoppaszták, — a papi ruhákról a drága szegélyeket lefosztották, s igy megrakodva elbújtak a templomnak valamelly titkosabb zugába, olly tervvel, mikép ha harangozni jőnek kiszökjenek. A templom kizárásának 03 a toronyba menők kopogásainak neszét hallván, szökni akarának; de a templomajtón kivül álló harangozó az elől kiossant kovácsfiut nyakon csipé , észrevévén mindjárt öltönye kiállásáról, hogy roszban járt. A bünös czimbora ijedve visszafutott és az oltár melletti oldalajtón a zárda udvarára, onnan pedig tovább illant. — Azonban ő is kézre került s most becsukva várja a súlyos ítéletet. Ez hallatlan elvetemültség! de még borzasztóbbá teszi az, hogy a kovács fia épen akkor nap szabadult ki a tömlöczből, s tömlöczben forralá a tervet, melly szerint a Isten házát megrabolja!! — Népnevelés minél elébb ! . • . Ugyancsak Szigeten folyó október hó 9-dikén véres összeütközés történt a vásárra kegyült vidéki oláhok közt, melly alkalommal számosan megsebesíttettek; sőt ha a hir igaz, egy csizmadia agyon tapostatott , egy városi béres pedig oldalán olly nagy késdöfést kapott, hogy vagy meghalt már, vagy különös csoda által fog kiépülni. — A csendőrség vetett véget a viaskodásnak. O r O ... Általában Marmarosban nagyon roszul viseli jelenben magát az orosz és oláh köznép egy része. Batizi János. © A Torda-hasadékba e nyáron gyalogutat lövettek; a sósbányára vivő ut megigazitására adakozást nyitottak. — A piaczon kötéltánczosok működnek. — Szüretünk f. hó 22-én veszi kezdetét. — Időjárásunk nagyon szép. — A szőlőbirtokosok gyakran járnak ki a hegyekre — gyönyörködni, vagy élvezni a szép termést. xx.— Somogyból irják, hogy ott már az idő tartós hidegre fordult. Bor kevés de jó termett, a mennyiben t. i. a somogyi bor átalán jónak mondható; akója máris 5—6 pft. A gabna ára száll, a buza mérete 4 ft, a rozsé 3 ft, az árpáé 2 ft 36 kr., a zabé 1 ft 6 kr., a krumplié pedig 1 ft. Adja Isten,hogy igy maradjon ! (A termesztők mást kívánnak. Szerk.) xx.— Kassáról irják, hogy a gymnasiumi tanodák megnyíltával az előadási nyelv német levén, a magyarok közül sokkal kevesebben iraták be magukat, mint várni lehet. Különösen hiányoznak a vidékiek, kiknek a költség úgyis egy levén, olly városok gymnasiumát látogatják, hol előadási nyelv a magyar. — Annál nagyobb most itt az izraelita tanulók száma.—A jövő télszakra a német színészek már készülnek színi és operai előadásokra. Hacsak előadásaik érdeke által rendkívüli vonzerőt nem fejtendnek ki, levelező nem jövendöl nekik a közönség részéről élénk pártolást — eme pénz nélkül szűkölködő napokban. xx.— Bécsben egy részvénytársulat gőzruhamosó-intézetet állított, mellyel gőzfürdő is van összeköttetésben. — Pesten illy intézetről csak álmodni sem merünk még , de nem is óhajtják azt a kefekötők, mert akkor a mostani mosónék elesnének keresetöktől, a nevezett intézetben pedig nem kefével, de szappannal fognák dörgölni a ruhát. Halál-hir. Torda, 1855. Oct. 14. Oct. 1-én Velics Lajos 57 éves korában, nagy családot hagyva maga után jobb életre szenderült. A boldogult a város egyetlen gyógyszerésze volt, s hosszas vizkór vetett végett munkás életének! Temetését (oct. 4-kén) majdnem az egész város lakossága tisztelé meg jelenlétével. Béke és áldás poraira!!! Tüzveszély. A F. hó 1-én Tordán nagy égés volt, melly azonban hamar elaltatott. Tárogató. A mult hónapban különös titokteljes esemény történt fővárosaink egyikében, mellynek vége még most is kitudatlan rejtélybe van burkolva. Boldogult József nádor ő fenségének első neje három templomi énekest hozatott Oroszországból, kik az ürömi kastélya mellett épült kápolnában segiték az óhit szerinti Istentisztelet szertartásait emelni, s kik a megboldogult herczegasszony halála után is megmaradtak azon állomásokban, s hirhedettek voltak a környékben templomi négyes énekeikről. Öreg emberek lehettek már mind a négyen s alig ismerne rájok valaki, ha most visszamennének a nagy Oroszországba. Különösen sokan ismerték Budán az előénekest, egy csendes magatartású búskomor férfit, aki minden évnegyedben fel szokott jönni Budára, fizetését felvette, szükségeseket bevásárolt s úgy tért vissza számos családjához. Amint september közepén egymásután jöttek Oroszország felől a Hiób-hirek, vesztett csaták, Szebasztopol elesése; az énekes egyre szomorúbb lett,kevesebbet beszélt, mint valaha, ismerőseit kerülte és nem mondta senkinek, mi baja? Ekkor ismét fel kellett jönnie Budára. Midőn szokott évnegyedi fizetését felvéve gyalog haza felé indult, a város vége felé egy ismerős kocsmába betért. Félóra múlva vad zivatar és villámhullás lepte meg a hegyek környékét, a felhőszakadások megtörték a hegyi utakat, a rohanó vizár keresztülcsapott az országutakon. A jámbor énekes nem tért vissza családjához többet. Azt mondják, hogy e zivataros éjszakán sok úton kapott ember veszti el életét. A hatóság minden buzgó fáradozásainak sem sikerült az eltűnt énekes nyomait feltalálni többé. A zivatar okozta-e eltűnését, vagy a régi buskomolyság, vagy valami bűnös merényl atra senki sem tud megfelelni. Egy Pesten vendégszereplett vidéki szinésznő majd áldozata lett egy véletlenül lenyelt csirke csontnak. Szerencsére a szinház egyik orvosának gyors segélye elég jókor megszabadul ez épen nem költői, de gyászos végzettől. *** Petőfi vándorbotja. E napokban a dunai réven átjáró csónakok egyikén J. M. egy fiatal emberrel jött össze, kinek nagyon megtetszett a J. kezében levő somfabot, mire ő maga szokott mindenféle csodákat faragni. E tárgynál fogva megemlité, hogy neki is van egy nevezetes palctája, azon emlékezetes bot, mellyel Petőfi vándorszinész korában a félházát beutazta, s mellyet Pozsonyban hagyott azon szabómesternél, ki őt legelőször eqyipirozta. J. valóban ráismert a kérdéses botra:ugyanaz volt ez, mellyet Kecskemétről elindulva egyik iskolatársa nyomott a vándor költő kezébe, akkor ő is elkisérte Petőfit a város széléig. J. minden lehető ajánlatot tett e botért a fiatal embernek; de az nem akart tőle elválni; azt állitá, hogy a muzeumnak fogja azt egykor adni. Az egészben az a legderekabb, hogy J. felirta jegyzetei közé a fiatal ember nevét és lakását s ezt jegyzetestül együtt elvesztette. *** A czigányok életére nézve nagy változás van készülőben. Egy legutóbbi kormányi rendelet szerint meg kell szüntetniük vándorló életmódjukat, s földmivelés, kézi mesterségek gyakorlása végett egy helyben maradniuk. Vége lesz a szép példabeszédnek, hogy „nem szokta czigány a szántást. *** Az amerikai arany országból, Californiából, e napokban kapott a nemzeti múzeum igazgatója levelet három ott megtelepedett hazánkfiától, kik ott nagy bővölködésben élnek : gróf Vass Sámuel, Molitor és Szabó, ez utóbbi ott mint mérnök van alkalmazva 9000 dollár, vagyis 18,000 p forint fizetéssel; e hazánkfiai ott a kormány által engedélyezett pénzverő intézettel foglalkoznak s legközelebbi levelükben jelentik, hogy már útnak inditottak a magyar nemzeti muzeum számára egy küldeményt, melly áll egy 50 dolláros, egy 20 dolláros, egy 10 és egy 5 dolláros aranyból, többféle aranypor és termés aranyból. Éljenek, kik a boldogság közepett sem feledkeznek meg régi hazájukról! E napokban utazott el legjelesebb íróink egyike Gyulay Pál a külföldre, hol három évig fog lenni s az alatt a külvilág legérdekesebb helyeit meglátogatni. E magyar íróra nézve sokat érő alkalmat gróf Nádasdy Lipót ur szerzé az ifjú költőnek, ki nagy reményekkel biztató fiát Tamást külföldre küldve, szerencsésebb választást nem tehetett, gyermekének jó barátot, okos tanácsadót keresve, mint midőn e czélra Gyulayt szólitá fel. A köztiszteletben álló gróf igen szép tanúbizonyságát adja az által is hazafiúi nemes érzetének, midőn gondoskodik róla, hogy szép reményű fia a külföldön is élénken legyen csatolva honához és annak érdekeihez a legderekabb magyar irók egyikének baráti közelléte által. Követésre méltó példa azon főuraink számára, kiknek, mint atyáknak, a jövő nemzedék szelleme kezeikben van letéve. Küldirek. Weimarban egy balgatag asszony valami kuruzslótól ollyan szert kért, a mitől az urának elmenjen a kedve a boritalhoz. — Ez adott neki holmi porokat, miket a némber férje italába keverve, ennek ugy elment a kedve a borhoz, hogy rövid időn meghalt. A beadott porok mérgesek voltak. Az asszonyt a kuruzslóval együtt befogták. • A „Magyar Sajtó" igen érdekes eredeti levelet közöl Párisból. Többek között Tsen Houng chinai tudós beszélte e levél szerint egy ottani hazánkfiának, midőn a világműtárlaton magyar népviseleteink rajzát meglátta, hogy a chinai falakon kivül egy illyen egész nép lakik, melly saját főnökei alatt él, több Istent imád, templomban áll, térde csak a kengyelben hajlik meg, más senki előtt sem. Akaratos, büszke nép, melly nem fért meg a chinaiakkal, azért ki kellett vándorolnia a „mennyei birodalomból," ekkor azután saját maga közt támadt pártviszály, mellynek most sincs vége. Nem atyánkfiai ezek ? — A franczia katonák nagyon