Vasárnapi Ujság – 1855
1855-11-18 / 46. szám - Mozaik képek leányos anyáknak. Edvi Illés P. 368. oldal / Társalmi kérdések és inditványok - Temetés a tengeren (kép) 368. oldal / Történeti emlékek
374 •összeereszkedni nem hagyja, mellytöl leányainknak mindig bizonyos távolságban illik maradni. Az asszonyiság valami igen kényes finom portéka, melly már azzal megsértetik, ha leányunk szabadon jár kel, jóhirü garde de ddme nélkül. Legjobb garde de dame maga az édes anya. Orködend pedig az anya olvasmányaira és beszédeire is leányának *), mellyeket folytat, midőn leánytársaival tesz nélkül érzi magát. Leánynak nem szabad semmi hirének lenni; és ha csak akkora hire lendül is , hogy szellője egy szalma-szálat megingat, már a leány-erénynek vége. Midőn pedig leány szinte pártában menyecskévé is talál lenni , azért a vád anyjára súlyosabban nehezedik, mint szerencsétlen leányára. E képhez, emlékeztetőül veendi tőlem az anya a lombos tölgyfát, melly a derekára tekerőzött repkényt tartja és megóvja; a leánynak ajándékozok egy őrangyalt; a leányos házhoz pedig önvédelemi jelképül rendelek egy kis békős üti kost az udvarba. VII. Anya leányod hiúságát tartsd zabolyán.A hiúság, mellynél fogva nő testi fogyatkozásait rejti, és magát mindhalálig szépnek és tetszőnek tartja, bár ha még olly nem szép is, szegény, vagy már vénecske is,—enemnek sajátságos jelleme lévén, ugy tekinthető, mint belé az áldott természettől oltatott jellem. — Minden némber hiu, valamig él. De mivel ezt, mint világ szerint hibának bélyegzettet, minden nő tagadni szokta : azért azt bántatlanul kell hagyni, és szóvá sem tenni soha. Nőnemben a hiúság épen az, mi férfinemben a büszkeség és becsületérzés,— erényének ártatlan paizsa, mellyet tehát nőben elfojtani akarni, kegyetlenség. De ártalmas méreggé válik, mihelyt mértéken tul csapong, elfajulván férfiakoni uralgássá, kaczérkodássá, követelő vágygyá vagy szinte rut gőgösséggé. Édes leányunk is hadd legyen hiucska. Hanem anyja gondoskodjék aztán, hogy leányának modorából, beszédéből, öltözékéből a hiúság ki ne rivjon, mi tőle a kedélyeket csak eltaszitaná. Minél többek a fönforgó körülmények, mellyek miatt leányunk bűnös hiúságra csábittathatnék, minők pl. személyes szépség, gazdagság, sok udvarlók hizelgései , annál éberebb légyen az anyai vigyázás; — nehogy a leányka a sok udvarló közepettén is, alattomban megvettetést arasson, vagy szintén holtig pártában hagyassék. Mellyre nézve leányunk pipere-asztala inkább csak öltöző-asztalka legyen, mellynek tüköre fölött ez a felirás álljon : „Szép a csinos, ízletes és egyszerű." Ez asztalkától minium száműzve maradjon. Naphoszszat többé leányunk ne tükrözzön, se csecse páviánként tükor előtt ne üldögéljen. — Ha van családi neve , melly jeles ősökre emlékeztet, vagy keresztneve, melly valami szépet jelent , ezeknek megfelelni ám hiuskodjék. Leányunk produkálása , azaz : valamelly ügyességének feltüntetése tánczvigalmakban és más zajos publikum előtt, soknak már életébe került. Jelképül ide helyeztetem anyának a három grácziát (kellem-istennőket); leányának egy virágedényben a szemérmes mimósa növényt. VIII. Anya mérsékeld leányod vágyait. A sok-vágyu nőktől uri rendű ifjak olly igen félnek, mint a tűztől, melly féltekben is sokan vagy házasság nélkül élnek, vagy inkább szolgaleányaikat veszik nőül. És ez nem is csuda. Mert látják, hogy számtalan család a miatt jut tönkre, mivel abban a feleség vágyai kielégithetlenek, mellyek aztán a ház jóllétét nadályként szívják és emésztik, mellyeket pedig megízlelni az illyen nő már leánykorában elkezdette. Az uj meg uj divat és fényűzés öltözékben, piperében, mulatságban a szépnemre nagyon csábító erővel hat ugyan , de ellene lehet állani egészséges jó elvekkel, névszerint azon elvvel, hogy „kevés költséggel is megélhetni sorsunkhoz illőn." Különösen ajánlom édesanyáknak, hogy leányukat sorsából ki ne emeljék magasabbra; rangokon fölül ne ruházzák, ne czimeztessék. Mert ezáltal bár a kis leánynak ideiglenelőre örömet szereznek, hiúságuknak tömjénezvén , de többnyire szerencséjét meggyilkolják, és érezte leányuktól, ha utóbb maga is eszmélkedik, rosz köszönetet aratnak. Én legalább valahol illy elczifrásodott agg leányokkal találkozom, mind ott anyjaikat okozom, azokon viszont csak sajnálkozván. Óvja magát minden család ama lelki kórságtól, melly szerint olly sokan a boldogságot abban vélik keresendőnek, hogy láttassanak boldogoknak— nem pedig, hogy legyenek boldogok valósággal. Ide fostok leányoknak egy kellemesen illatozó kerti ibolyatökét; anyákat pedig utasítom egy szentírási mondatékra, melly olvasható I. Timoth. II. 9. 10. IX. Anya neveld leányodat nemzetien. Te szülted öt családodnak, de ez szoros kapcsolatban áll az összes nemzettel és hazával, — mellyért (volt az idő) számtalan nők is ontottak drága vért. Ezzel tehát a leánymagzatokat is közelebb ismeretségbe hozni; velők is a nemzet történelmét, régi szokásait, öltözékét és nyelvét tanulmányoztatni, irodalmi kincseit házhoz beszerezni, olvasásukat megizleltetni; Árpád völgyét, a hon iker fővárosát, ennek dicső intézeteit és alkotványait (lánczhidat, színházat, muzeumot stb.) leánynak is felvezetni, a nagy emberek arczképeivel szobája falait ékesíteni, és ezek által a nemzet és hon szeretetét leány szivében is felkölteni s ápolgatni, — mindez egy jó anyának gondjai közé tartozzék. Egyedül a nemzetien képezett leány lehet alkalmas, utóbb az ő gyermekeit is viszont olly szellemben nevelni, és fajunkat hű tagokkal, a hazát hasznos polgárokkal szaporítani. Csak egy dologban ne öltse fel leány a magyar nemzetiskedést : a magyar szitkok mondásában. Mert szitkos beszéd, hangos kaczagások, katonás modor, — az asszonyisággal össze nem illenek és mi férfiak,— bár magunk szitkos szájuak, — nőknek, kik szép szájából merőn szép tiszta beszédet szeretünk hallani, a tisztátalan beszédet meg nem engedjük és szitkos fehérnéptől iszonyodással fordulunk el. E képhez adom az anyának, Saroltának, az első magyar keresztyén fejedelmi nőnek mellszobrát ereklyéül; — leányának viszont adok egy nemzeti selyem lobogócskát ablakába. X. Anya neveld leányodat vallásosságban. Templomnak látogatása, imának és szent énekeknek örvendése : a női erénynek igen hatályos erősitő szerül szolgál; egyszersmind óvó-paizsul minden bűnös csábitások ellen. De a házassági élet folytán rá várakozó számtalan szomorú esetben is, — minők a nyavalyák, lelki szenvedések, emésztő bu-bánat, örömtelen élet, mellyekre magát minden leány készen tathatja; a nő hol keressen sebhedt szivének enyhítő it és menedéket másutt, mint a vallás rejtekében, a hol mindig talál vigasztalást. Jó szerencsére, a szent vallás inkább a szívnek dolga lévén, mint a hideg" értelemé : épen a nőnem szive is kiválólag alkalmas a vallásos érzelmekre, és azokra már gyöngéd természeténél fogva hajlik. Lám a Krisztusnak nők voltak legszámosabb és leghívebb tiszti jelei, és az evangeliom magvának az ö lágy szivök lett legkedvesebb meleg ágya Szép dicséretére válik a nőnemnek, hogy az urnék között a Krisztusnak jóltevője több is *), de ellensége egyetlen egy sem találtatott. Valóban szentségtelen nő valami természetelleni lény a nap alatt. E czélra legyen a leánynak egy bizonyos imakönyve, ékes külsejű, de még ékesebb belsejű, azaz : keresztyéni szellemben írott. Ebből imáját estve reggel félre vonulva buzgón elmondani, s magát mindannyiszor mintegy megszentelni : legyen kedves élvezete. Azt mondja az angol író Young : „Az összes természetben nincs kellemesebb látomány, mint egy fiatal ékes hölgy, ki áhítatosan imádkozik,— olly szépség ez, mellyen emberek és angyalok egyaránt gyönyörködve legeltetik szemeiket." Hanem leányunk vallásos indulatlán, hogy ez bigottériává el ne fajuljon, a türelmesség szelleme lengjen át egészen, és a minden osztályú s felekezetű embereket egy testvériségben összefüggő aranyfonal a szeretet. E képemhez adok az anyának egytömjénző házi oltárt, jelképül ; leányának pedig Filep apostol négy leányait **) társalgásul. Edvi Illés Pál, m. acad. l.-tag, a philos. oszt.-ban. *) E szabály elmulasztásának szülékre és leányra háruló gyászos következményét e hirlap 26-dik száma alatt nemrég olvastuk egy soproni példában. ») Luk. VIII, 3. **) Cselek. XXI, 9.