Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-02 / 48. szám - Életképek a mai napokból. Jókai Mór IV. Egy népnevelő 382. oldal / Elbeszélések és életképek
383 végig nem forrázza. Ha egymás kötényét olly daczosan nem rángatnák, ha egymást szivből lélekből nem gyűlölnék, ha néhanéha egyetértőleg bírnának dolgozni — milly kellemes lehetne konyhájok állapota! Igy azonban zagyvalékot főznek össze, mert mindenik külön-külön maga számára törekszik dicsőség és kitüntetés után, önmaga terveit főzi keveri, nem gondolva azzal, mit a másik ugyanazon edényben készit s mit sem törődik a szultán szájizével vagy a nemzet egészségével, melly azonban a habarékot keservesen elnyelni kénytelen. Kebellázitó dolog arra csak gondolni is, mi ma Törökország s mi lehetne. Puskalövésnyire a hatszázezer lakosságú fővárostól a legjártabb vonalon sincs csinált ut, vagy híd, nincs ház, kert, nincs egy ápolt fa. Ki a város körüli magaslatokra kilovagol, bucsut vehet az emberalkotta müvektől, mert bármerre menjen, olly roppant s ekevasat nem ismerő pusztaságba megy, minő a svájczi legvadabb havasokon található. Tekintsünk végig a Bosporus partjain. Csupa elhagyott vidék. Alig egy eke piszkálgatja a földet, melly a világ legdúsabb gabnatermő földjeinek lehetne egyike. Egyetlen török kereskedőbárka sem horgonyoz e csatornán; partjain egy szövőszék sem mozog; nincs bor sajtó, gyár, ipar. Itt egy bánya, ott egy bánya — az ország ásványkincsei roppantak — de bányász nincs bennök. A törökök mnit sem tesznek. Még ama csinos kis gőzösöknek is, mellyek a szambuli hid és Bujukdere közt járnak legénysége angol és kormányosai görögök. De hát milly átok fekszik e szép országon s fonnyasztja lakóinak akaraterejét? Azon időtől kezdve, midőn Paleolog életét és koronáját vesztő s második Mohamed hóditóként lépett Zsófia templomába, az átok folyvást tart s ez már rég azelőtt vette kezdetét. Konstantinápoly ugy látszik mindig szerencsétlen város volt és sötét fellegként valamelly kifürkészhetlen különös végzet nehezült reá. A természet mindent megtett érette, de az emberek semmit. Az utczák rondák — az ebek és tolvajok veszélyesekké teszik. Nem látható itt kereskedelmi üzlet, ipar, kényelem. Tekintsünk szét. Görög sihederek rendetlenül szétbolyongó szamárcsordát hajtanak. Piszkos férfi-kofák rikácsolva kínálják az árult gyümölcsöt, sherbetet, czitromvizet. A kávéházakban álmos törökök iszszák a sürü fekete levet s szivják a kifogyhatlan csibukot, mellynek illata még az utczákon is átható. Egy ökrös szekér gyönyörű örmény leányokat vontat s lassan döczög odább. A teherhordó állatok és sétáló urak, lovagló basák s minden nemzetbeli emberek, a külföldi követek s tarka öltönyű, beburkolt és sárga papucsos török nők furcsa vegyületet képeznek, az uton, útfélen álló sírkövek és ama vad zene rikitása közt, mellyel amott egy ezred katona jő. Nem látni e katonákon sok rendet és fegyelmet, de azért derék harczias alakok vannak közöttük. Meg vagyok győződve, hogy örömmel s bátran mennének rohamba s inkább mintsem hátráljanak, darabokra vágatnák magokat. Mit a nagy világ társas életnek nevez, az itt nem létezik, azon okból, mert Konstantinápolyban nagy a titoktartás. Még a piaczi kutyák és macskák is komoly pofát vágnak, mintha valami titkuk volna. Nem mintha sok titokban tartani valója volna e népnek, de ez már a török jellemhez forrt szokás. Talán emberemlékezet óta nem történt, hogy valaki nyíltan és világosan intézett volna egy kérdést szomszédjához, vagy hogy ez nyiltan és tisztán felelt volna reá Konstantinápolyban. E titkolódzás valódi oka abban rejlik, hogy a töröknek mi mondanivalója sincs. Mindamellett, hogy a török az uralkodó faj, az egész országban alig van három millió mohamedán, a többi görög, bolgár, örmény és egyéb had. A törökök magokat hóditókul tekintik s a legtudatlanabbak, legfgyetlenebbek hazájokban. A vagyon, értelmiség, kereskedelem, minden a meghódított fajok kezeiben van. Ezek kényszerültek dolgozni hatalomért, tekintélyért, sőt azért, hogy végmegvetéstől és gyalázattól váltsák meg magokat. Észrevették , hogy a tanulás legrövidebb uton vezet e czélokhoz s ezen útra tértek. S igy jön, hogy most épen az elmaradt török faj az, melly ismeretek hiánya miatt minden közügyből ki van zárva. Ez teszi az országot és kormányzatát gyöngévé. A keresztyének nyomatás alatt élnek, igazságszolgáltatásnak híre sincs, a bírák vesztegetése mindennapi dolog, a közpénztárak nincsenek kellő ellenőrség alatt, az adószedés sem értelmesen, sem becsületesen, nem foly, nincs vasút, gépész, bányász, művész, nincsenek iskolák, kereskedelem, ipar, földmivelés s mindezek miatt nincs pénz és hatalom , de ha e bajokon segítve lesz, akkor a töröknek nem lesz többé szüksége a nyugatiak hadi szövetségére s nem kellene félnie az orosztól, kit Omer basa tengerről és szárazról egyiránt félkézzel leend képes elűzni. (Folytatjuk.) Bármim életszabályai. Közli : Dr. HEGEDŰS. Gyakran tapasztaljuk azon különbséget, mi valakinek elvei, s tettei között létezik; hány ember beszél az erényről, ir bölcseleti műveket, holott rajta az erény, tettein a bölcsesség nyomait feltalálni csak bajjal lehetne; — hány aranycsináló mult ki ínségben, állitólagosan birt titka daczára, s csalárdságának legbiztosabb legcsalhatlanabb jeléül. — Illyenek tanai közt, bármi szépen hangozzanak is, csak kevés életre valót fogunk találni, hasznosat nem igen tanulandunk. Ellenben azok tanai, kik elveikhez hiven cselekedtek, s kiknek törekvését siker koronázta, bár kitől származzanak, bármennyire mentek legyenek szónoki czifráktól, figyelmünkre kétségtelenül érdemesek, s viszonyainkhoz alkalmazva követésre méltók. Ezek előrebocsátásával ugy hiszem tisztelt olvasóink,—kik Barnum életéből közlött vázlatokat átlapozva látták, mint vált a munkakerülő, szegény árva fiúból, munkás, gazdag s hires férfiú, — szívesen veendik azon szabályok közlését, mellyeket saját vallomása szerint cselekedeteiben követett, s mellyeket követve olly tekintélyes állásra , olly tetemes jólétre emelkedhetett. „A sikeres üzlet tiz parancsa e következő : 1. Olly életmódot válassz melly hajlamaidnak s tehetségeidnek legjobban megfelel. Van, ki már természeténél fogva gépekkel s kézmüvekkel szeret foglalkozni, mig a másik minden kézmives O 7 O munkásságtól irtózik, egyiknek egyik, másiknak másik keresetmód tetszik. Mint kereskedő mire sem vihettem, s valahányszor belekaptam mindannyiszor megbuktam. Állandó kiszabott fizetést nem kedveltem, nekem csak nyerészkedés ízlett, — míg mások ép az ellenkezőt kedvelék. — Életmód választásában azért mindenki hajlamára ügyeljen, nehogy tévedve, a társadalom haszontalan tagjává s önmagának terhére váljon. 2. Szentül tartsd adott szavadat. Ne ígérj, de ha ígértél pontosan teljesítsd ígéreted. — Nincs mi az ember hitelét jobban emelje, mint ha igéretét szigorún teljesiti; — ez egyszerű fogás által barátainak felesleg pénze rendelkezésére áll s sokan lesznek, kik neki szívesen szolgálnak. 3. Amit teszesz, tedd egész erőddel. Dolgozzál, ha kell reggeltől estig, akár idején van,akár azon kívül, a legkisebb követ se hadd utadban mozdulan állva, s mit most tehetsz ne hadd későbbre soha. — Mi, hogy tegyük megérdemli, megérdemli azt is, hogy olly jól tegyük, ahogy tőlünk csak kitelik. Sok ember meggazdagszik csak azért, mert amit tesz, azt szívvel lélekkel teszi, míg más csak fél vállal dolgozván egész életén át szegény marad. Becsvágy, erélyesség, szorgalom s kitartás nélkülözhetlen, ha valamire vinni akarjuk. 4. Légy józan, ne igyál szeszes italt soha. Ki valamit elérni akar, annak okosan kell tennie; hogy tehetne pedig okosan az, kinek agyát szeszes italok gőze elkábitá, kinek eszét a bor s pálinka élvezete eltompitá? — A barátság pohara között hány jó alkalmat szakasztunk el, melly többé vissza nem kerül; hány terv kivitele halasztatott holnapra, s holnapról pedig sohanapra , mert a szeszes ital élvezete által a sikeres működésre nélkülözhetlen tetterő ellankadt. 5. Remélj , de ne merészen. Sok ember örökké szegény marad , mert minden terv biztos sikerrel kecsegteti, szüntelen egyik üzlettől a másikhoz kapkod mint Bernát a menykőhöz; s