Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-02 / 48. szám - A déli sarkvidék. Bedői Ernő 387. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
388 nyomulni, a déli szárazföldet fölfedezni, és a delejes délsarkot szorosan meghatározni. A szerencsés tengerész Sir James E. Rosz volt, unokája az északi sark körüli útja által elhírült Sir J. Rost-nak, ki egyike volt a delejes északisark felfedezőnek, és azon helyen állott, hol a delejta függélyes állást foglal el. — Rosz és társa Crocier kapitány „Erebus és Terror" hajókkal kiküldettek, hogy a Humboldt és Gausz által az egész földkerekségen öszhangzó delej-észleletek fölött készített terv további kivitelére delej-vizsgáldákat (Observatorium) állitsanak a déli félgömbön fekvő különböző angol birtokokban, és az antarktikai szélességen észleleteket intézzenek. Az 1839 -ik év sept. 29-én Angliából elvitorlázott két hajó, Sz. Ilona, Kápon,és Ausztrália egyes pontjain rövid idejű megállapodás után 1840-ik év jan. 1-én jutott el a déli sarkkörig, és egyszersmind a tégjég határáig, egy úszkáló, töredezett összetorlódott és egymásra halmozott jégdaraboktól képezett 3 foknyi széles övhöz, mellyen áthatolni csak keskeny csatornán és a gyengébb jégrögök áttörése után lehetett. Ez alkalommal ugyan néhány napi idő elég volt az akadályok leküzdésére hanem ritkán olly kedvezők a viszonyok ezen sarkvidéken, mert inkább a legnagyobb veszély fenyegeti a hajóst hasonló jégrögök közt, mint ezt az említett bátor tengerészek tapasztalák, midőn második kisérletüket tették délfelé nyomulni. Ámbár második ujjukban (hasonló évszakban) 7 szélességi fokkal jobban északnak, és 35 fokkal tovább kelet felé értek a régjéghez, azt mindazáltal olly szélesnek találták, hogy 36 napig beszorulva kénytelenítettek maradni, és az erős északi áradat daczára, melly a hajókat a környező jégröggel együtt gyakran visszahányta, 7 ° széless. haladtak délnek. E helyzetben egyszer esti 9 órakor érte őket egy északról jövő dühös vihar. A tengerhullámok roppant magasra emelkedtek, és a legmagasabb jéghegyeken is átcsapkodtak; éjfél után uszó gránitsziklához hasonló keménységű hömpölygő jégtömeg tengeren álltak a hajók, melly a hullámoktól hányatva olly erővel ütődött a járművekhez, hogy az árboczok reszkettek, egy uj ütésre összezúzva lezuhanandók; a hajók elmerülése kikerülhetlennek látszik. Engedjük Sir James-t magát beszélni. „A nagy vihar tetőpontját érte éji 2 órakor. Noha több mérföldnyire beljebb szoritatunk a tagjég közé, vastagságát gyengülni mégsem vehettük észre ; hajóink gördültek és recsegtek a töredező jéghegyek súlyos tömege között, melly fölött a haragos tenger óriási hullámaival dühöngött, egy nagy tömeget a másik fölé tornyositott, majd ismét tajtékzó hullámai alá temeté, iszonyú erővel egymáshoz csapva és szétzúzva. Borzasztó fönségét egy illy jelenetnek sem bármilly eleven képzelő erő, sem toll leirni nem képes, még kevésbbé lehet a nézők érzéseit utánérezni. — Mindenki szorosan a fedezethez tapadt, és a legfőbb lény akaratára bízva magát,, leste sorsát, ki egyedül tartható meg, és menthete ki mindnyájunkat a veszélyből. Véktelen, aggályteljes várakozással figyeltünk minden újabb zökkenés hatására, és az ingadozó árbocz rázkódó mozgásaira, minden pillanatban várva leroskadását. Habár délutáni 4 órakor a szélvész ereje fogyott egy kevéssé, de azért ellenállhatlan hévvel fújt, a lökések egészen oldalra fektették a hajót, és szétrongyolással fenyegették a vihar-vitorlákat; szerencsére még újak voltak, különben ellen nem állhattak volna olly iszonyú rohamoknak. Ez időtájban a Terror olly közel volt hozzánk, hogy ha valamelly hullámhegyre fölemelkedett, az Erebus szériáján (Lee)i eső legközelebbi hullámhatárt látható, a közben levő völgyet torlódó jégtömeg tölte el; és ha a járművek magas hullámokról völgybe szálltak, egyiknek tetejéről a közbe emelkedő hullám szegélyén keresztül lehete a másiknak nagy árboczkosarát tisztán kivenni; ebből lehet képzetet alkotni a hullámok magassága és helyzetünk veszélyteljes voltáról." Huszonnyolczórai dúlás után csendesült a vihar, melly mindkét hajót megfosztá kormányrudjától. Kijavítván rongált hajóikat tovább nyomultak a jégtenger szélei felé, hol a jéggöröngyöket még szorosabban összenőve találák, és egy irtóztató hullámzat növelte a veszélyt. Csak illy erőfeszítés után lehetséges e vidéken szabadtengerre jutni, melly aztán gyors és akadálytalan előnyomulást enged délfelé; de gyakran olly szorosan fűződik egybe a tagjég, hogy továbbhaladásra gondolni sem lehet, migj más részről az egymásra zűrzavarul tornyolt jégtömegek minden gyalogolási kísérletet lehet lenitnek. De minden akadály daczára, az „Erebus és Terror" a déli sark felé tért első utjokban kevés nap alatt áttörék a jégövet és csakhamar szabad tengert értek, mellyen haladéktalanul eveztek délfelé. Már ekkor száraz földet hittek látni az ujonczok e messze vidéken, t. i. egy hófedte ágasbogas hegylánczat, mi azonban egy felhő felső szegélyénél egyéb nem volt, melly igen éles, de szabálytalan rajzával a határokat jelöli, mellyek ige szélességek alatt a légköri gőzök fölemelkedhetnek, alatta a gőz sűrűsége minden fokain, felette a hidegür, mellybe az soha nem hatolhat. A látvány olly csalóka, hogy csak a sarkvidéken hosszabb tartózkodás által gyakorlott szemek különböztethetik meg a valót. Januárius 11-én tünt fel valóban szárazföld, mellynek általános ábrája azonnal elárulá annak vulkáni jellemét. Bámulatos, örök hó fedte hegyláncz emelkedett szemeik előtt, csúcs csúcs fölött, meredeken a tengerből, és számtalan csoportban óriási jegedett tömegkint nyomult össze, melly a napsugaraitól világítva hasonlíthatlan fényű látványt nyujta. A hegyláncz 7—10000 láb magas, és mindjárt a csúcs közelében támadt, a közbeeső völgyeket betöltő jéghegyek több helyi mérföldekre nyúlnak be a tengerbe, és magas, függélyesen meredek szirtekben végződnek. Egyedül itt, hol sem hó sem jég nem tapadhat, látszott az igen fekete basalt vagy a láva, melly az örökjég boritéka alatt hever. Az északnyugatnak emelkedő hegyláncz „Admiralitás”” nevet kapott, és legmagasabb csúcsa „Minto" és „Sabine" neveket, ez utolsó 9096 láb magas, 30 angol mértföldnyire van a parttól. A „Possessio" nevű kis szigeten kiszáltak. A földnek gyanított vulkánszerű képződése megtekintés után csakhamar bebizonyult, mert az egész sziget buborékos láva és basalt vegyületből állott, és mintegy 300 láb magas volt. A növényéletnek legkisebb nyoma sem volt látható, azonban számtalan mankócz sereg sűrű tömegekben lepte el az egész szigetet, a szirtek legkiállóbb széleit, sőt a sziklák legmagasabb csúcsait, éles orrukkal a soraikon keresztül utat törő jövevények után csapkodva; ezen rész fogadásuk, — valamint durva és kellemetlen lármájok által, leginkább pedig a földfelületet guanó rétegek kint elborító ganajok bűzével kényszeríték a kiszállókat az alig birtokolni kezdett szigetet odahagyni. Czethalak-, csüllök-, tengeri borjak-, különbféle vészmadarak- és kevésszámú halak mellett egyedüli lakosai ezen rideg és sircsendes vidéknek a magellani röptelenek. Ezen gyakran 60—75 fontos madarak rendkívül nagy számmal találhatók. Igen együgyü — és lassúk, a vadászt olly közelre bevárják, hogy az doronggal fejbe ütheti őket; ha,vizbe esnek, némellykor ismét felkapaszkodva olly fenyegető állásba helyzik magukat, mintha üldözőjöket megtámadni akarnák, kinek azonban nem lehetnek veszélyesek. — Döczögő járásuk ugyan lassú, de hason csúszva igen sebesen haladnak a mély tengeren, melly alkalommal hátranyujtott lábaikkal előre tolják testüket. Életük olly SZÍVÓS, hogy az Erebus utasai jónak látták őket kénkéksavval (Acidum hydrocyanicum) megölni, mellyből egy evőkanálnyi elegendő perez alatt véget vetet életüknek. A czethalak ezen távoleső szélesség alatt olly kevéssé félénkek, hogy a hajó elöl ki sem térnek, és annyira gyakoriak, hogy az Erebus utasai 30-at is megpillantottak ugyanazon időben különböző irányban. A déli sarkvidéken újan fölfedezett és „Victoria" nevet kapott szárazföld partjai kiterjednek a Northfok legészakibb csúcsától 70 ° 31' déli széles és 105 ° 28' keleti hossszús. alatt keletdélkeleti irányban egész a 71 ° 18' déli széless. és 170 ° 55' keleti hosszúságig; továbbá a délfelé M'Murdó tengeröbölig 77 ° 30' déli széless. és 165 ° keleti hosszúságig. E térség déli felén mennyire a tengerbe messze benyúló ragjég megítélni engedi, a szárazföld szembetünőleg nyugatnak látszik visszakanyarodni, és a mögötte elhajózok szemei elé egy a távollátszó térnek fekvő magas hegylánczot tüntet föl, melly Albert nevet nyert a fölfedezöktöl, és mellynek a közepében igen valószinü számitás szerint kell a delejes déli sarknak létezni. (Vége következik.)