Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-16 / 50. szám - Kiáltó szózat; adventi felolvasás nem olvasók előtt. Edvi Illés 401. oldal / Szózatok
402 naptár sincs. Ez nem istenesen van ám, jó barátim. Emlékezzenek meg kegyelmetek roppant szerencséjükre, mellybe véletlenül, váratlanul mintegy nyakkal estek; — és legyenek hálások azon jóltevő hazának legfőbb kincse, a nemzeti nyelv iránt, nem sajnálván annak virágoztatására évenként néhány forintjokat. Járassanak kegyelmetek külön hírlapot, mellynek boritékán becsületes neveiket minden szám megérkezésekor gyönyörrel szemlélhetik, Pesten rakott szép betűkkel kinyomatva. Igy aztán nem lesz szükség, hireket fogni lyukászoktól, kik kegyelmeteket jó derékké teszik, hanem hiteles kútfőkből maguk tudnak minden újdonságot hitelesen. Vegyék eszökbe, uraim, hogy hirlap-olvasásból tanulhat valami korszerű ujat, szépet és hasznosat minden ember, akármilly renden, rangon és nemen legyen, — tanulhat belőle a falusi mezőgazda is. Lám hírlapokban megannyi tudósok és bölcsek szólnak mihozzánk. Mikor aztán önök is találnak illyen hasznos jó újságra, annak ugy megörülnek, hogy nem adnák az egész hirlap váltságáért. Mert a hírlapok olvasása az embert miveltebbé és jobb gazdává is teszi. Sőt drágán meg is üthetik, uraim, körmeiket valamibe, amit nem-olvasás miatt nem tudtak vagy roszul tettek, és ... . kárt vallhatnak. Továbbá vegyék eszükbe önök, hogy most folynak a téli hosszú estvék és unalmas éjszakák, mellyeknek gyorsító eltöltéséhez kapva kapni kell minden kínálkozó ártatlan módokon és eszközökön. Gyűljünk össze tehát esténként bizalmasan többen valamely jó olvasónál, — talán a bírónak vagy jegyzőnek házánál,— hallgassuk az olvasandókat és beszélgessünk is azokról. Mondom önöknek, hogy nincs nemesebb időtöltés, mint hirlapokkal magunkat mulatni. Addig legalább rosz helyen nem vagyunk, sem rosszal nem foglalkozunk. Aztán vegyék eszökbe uraim még azt az élvezetet is, mellyet a megrendelt hírlapunknak bizonyos napok fordulásának várása s megjövése szerez. Ugy van az ember ezzel, mint az áldott vasárnappal, melly minden hetedik napon nyájosan ismét megjön és lelki örömet hoz. Mintegy szakadatlan kedves reményben folynak el gyors napjaink, egyik ujság-számtól a másikig; úgyhogy illy kellemes érzés mellett a hirlapjáratás még életedet is hosszabbítja. (Szózat : „Már ez bizony drága haszon!") Az ám, uraim , de valóban, roszra is kell fakadnom, hogy önök még ennyi előadásra sem nyilatkoznak, hirlap járatása iránt. Már azt kell gyanítanom önökről, hogy gazdaságuk nem áll rendb; — vagy azt, amit szoktunk mi papok a templom-és prédikáczió-kerülőkről. Ezeket mi olly jámbor híveknek tartjuk, kik, bizonyos ölbeli bűnökben léledzvén, azért nem jőnek templomba, nehogy ott valami rájok illő phongatoriumot kelljen hallaniok. Igy aki épen nem mer olvasni semmit, az bizonyosan fél, nehogy ollyasra bukkanják, a mi ökelmére rángasson. Tehát újságlapokat olvasni annyit is jelent, mint jó gazdának, jó embernek lenni, és ... . megfordítva. (Átalános mozgás és nem tetszés.) Értem, uraim, nem tetszik az igazmondás. De én erre nem ügyelve , még majd most fogok önöknek tálolni keserű igazságot , és utoljára megmondom a lelkemen valót. Tudom én, mi dolgozik önökben, hogy a hirlapjáratástól iszonyodnak. Önzés annak az igazi neve, uraim, — az édes magunkon kívül senki mással nem gondolás, — a haza más vidékein lakozó testvéreinknek megvetése, és a közjó iránti részvétlenség. S ez immár valóságos bűn, melly a keresztyén vallással ellenkezik. Ugyanis E tárgyra vonatkozólag a szent könyvek így szólanak hozzánk : „Nevelkedjetek minden ismeretben, — senki ne nézzen csak arra, a mi övé, hanem ügyeljen arra is, a mi másé, — egymás iránt tisztelettel legyetek, — mindnyájan a Krisztusnak teste vagyunk, egyenként pedig annak megannyi tagjai; azért ha egy tag szenved, bánkódjanak minden tagok; ha egy tag tisztelettel illettetik, örüljenek azon együtt minden tagok." Az apóst, cselekedetek könyvében (17. 21.) mondatik , hogy „a szent követek Athéné görög városba érvén, az ottani lakosokat ugy találták , hogy újságok beszélésével és hallgatásával valának foglalatosok," — kétségkívül nők és férfiak egyaránt. És itt eszembe jut még a szép nem is, mellynek valami újságot olvasni, épen sürgető szükséglet; és azt kielégitendők, vagy csak hiteseik és leányaik kedvéért is járatandnak hirlapokat minden jólelkű férfiak. — Legközelebb pedig most adventál hozzánk a megváltó szent születésével, és ama mennyei fénnyel, melly Bethlehemből felragyogott. Ezt sem lehet fentartani és ápolni másként, mint olvasással, melly nélkül az bennünk homályba sülyed, vagy szinte ki is aluszik. Tehát ha hirlapot járatunk, azzal azt is tanusitjuk, hogy jó hazafiak, jó honszeretők és jó keresztyének vagyunk, s megfordítva. (Ismét átalános mozgás.) De ugyan szóljanak önök, mi tartóztatja önöket ez ügynek mellette nyilatkozni, ennyi érdekes indokok után ? (Szózat : Pénz nincs, uram!) Már föllebb megmondom, hogy álljanak össze 3—4-en, — sokan nem ám! — Egy kevés pénz esik egyre, mennyit bárki előteremthet, csak komoly akarat legyen. (Szózat : de hát mellyik hirlapot járassuk ?) Uri ember, tisztviselő és tehetős honfi járasson „Család könyvet," és minden hirlapot, ami csak az ausztriai birodalomban magyarul létez, — aztán ő maga vagy olvassa vagy nem, — csak járassa. Vesse oda a vékony tehetségű atyafiaknak, hagyd legyen ezeké a nyereség, övé pedig a dicsőség. Ez által lovagias olvasóm, uri nevét és czimét hiresitse, a magyar irodalmat viszont gyámolitsa. Kisebb tehetségű honpolgároknak ellenben és a népnek nem igen lehet mást választani, mint imé! ezt a most is kezünkben levő népszerű lapot; értem a „ Vasárnapi Újságot”1 és a „Politikai Újdonságokat." Ez rövid czikkeket hoz és nem unjuk meg; — ez változatos, képes, és talál benne minden nemű, rangú és osztályú olvasó neki valót; — ez olcsó is, (az uralkodó drágasághoz képest t. i.) és könnyen megbízhatjuk. Ennek szerkesztői is a nemzet előtt tisztán és jó hirben állnak. De nem dicsérem, nehogy lekenyerezettnek gyanittassam, miután én is irok bele néha egy kis zsebre valót. Dicséri azt eléggé az ő nagy elterjedtsége a két hazában. Mert, uraim, ennek még a czime is szép, — sőt ennek még a szaga is jó, — tessék bár ízlelni, ime itt van egy szám, mintha közvetlen a pesti fűszermagazinból jőne hozzánk. S ugyancsak az irodalmi fűszerek illatjában van is ez fürösztve, s aztán megizzasztva az angol gyors sajtó-gép alatt; s ennek szaga az, melly megüti orrunkat kellemesen, mikor az ujdon megérkezett számot felbontjuk fél nyirkosan és melegében. *) De nem vásitom szájamat többé. A ki ennyi beszédre sem indul meg, és nem gerjed kedve olvasni hirlapokat; a ki közönyösen veszi, hogy nem-olvasó ember magát rosz hazafinak, rosz polgártársnak, rosz gazdának és rosz keresztyénnek jellemzi , annak még többet hiába beszélnénk. Lássák önök, ha nem nyilatkoznak. Haragudjanak meg önökre (nem bánom) mind hirlapirók, mind nyomdászok; kapják le önöket tiz körmükről magyarosan; és mind azon korcsmákat, mellyeknek vendéglői hirlapot nem járatnak, zárassák be (ha birják) kíméletlenül. Pap viszont, — más, nem én, — czimezze önöket pogányoknak — nem bánom; olvassa rájok a 109-ik zsoltárt, és tegyen a kezében levő hirlap számmal fejökre egy kis demonstratiót, mint hajdan Bálám próféta az ömakronozás szamarára. De én inkább imádkozom önökért, hogy Isten bocsássa meg bűnöket és térítse meg önöket. Nem is kivánom, hogy nekem nyilatkozzanak. Tegyék ezt csak a hírlapíró uraknál hamar hamar, kiktől én majd úgyis megtudandom, voltam-e szerencsés e czikkemmel néhány lelket megnyerni ez ügynek; vagy egész felolvasásom üres kiáltó szó volt a pusztába. Azonban én váltig nem szűnöm meg önöknek és minden hazafinak füleikbe ezt kiáltani : „1856-ban járassunk magyar hirlapot!" Amen. Edvi Illés Pál. DIENES LAJOS. (Folytatás.) 26. Ezt az arabok most is használják. Hosszú a talpa, erős a szarvát pótló magános oszlop, mellybe egy markolatféle kallantyu van csapolva. A küldök alacsony, izmos. Az ekéről, * F. é. „Vasárnapi Újság" 19. száma.