Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-08 / 14. szám - Vörösmarty Mihály (kép). Jókai 105. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadóhivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Vörösmarty Mihály: Hol van a magyar hazának ollyan része, ahol ne énekelnék a „Szózatot 11 és a „Fóti dalt" ? s hol van a magyar szívnek ollyan része, amit ez a két dal meg ne indítana? Az egyik bánatát, a másik örömét zengi a nemzetnek, azt a szent tetterővel gazdag bánatot, s azt a rejtett fájdalommal teljes örömet, amikről csak annak van fogalma, aki bennök született. Ez a két dal jobban leírja huszonöt év történetét egy hosszú krónikánál , mert minden szavára azt kell mondani a magyarnak : ez az én véremből vett vér, ez az én testemből vett test. Aki ezt a két dalt írta, annak a képét látjátok ime itt. Vörösmarty Mihály magyar nemzet első költője ez. Ezt a rangot soha sem vitatja el tőle senki. Mint a leghirhedettebb fiak is jobbnak és nagyobbnak vallják atyjukat maguknál s büszkébbek reá, mint saját érdemeikre : olly büszke minden magyar költő Vörösmartyra. Mert valóban atyja a magyar irodalomnak : atyja, ki megteremté, ki alkotá a nemzeti költészetet, atyja, ki pártoló, nevelte az utána jövő ifjú tehetségeket; atyja, ki példájával ragyog a jók előtt, atyja, ki a legdrágább örökségét hagyta az utókorra, olly örököt, » mellyben mentül többen osztoznak, annál nagyobbá lesz az. Ez örökségünk az ő hallhatatlan müveiben van letéve. Huszonöt év alatt tíz kötet munkát adott át a közönségnek. És e művekben nem puszta unaloműző olvasmány van, amit ma elolvastunk mulatságképen, másnap elfelejtettünk. Ismét és ismét visszatérünk azokra, és mindig uj szépet, uj lelkesítőt találunk bennök. Aki szeret multunk dicsőségén elandalogni, vegye elő Vörösmarty hőskölteményeit s ragyogóbban látandja azokban a nemzeti nagyságot előállitva minden képzeletnél. A ki csüggedést érez szivében a jövő iránt, keresse föl Vörösmarty honfidalait s uj erő, uj bizalom fog buzdulni keblében. A ki menedéket keres a köznapi világ unalmas egyhangúsága ellen, menjen oda, hol Vörösmarty tündérregéi egy egész uj világba vezetik az elandalgó lelket. A ki vig társaságot akar maga körül látni, midőn egyedül van , vegye elő Vörösmarty müveit s több kedélyt fog azokból hazahozni, mint a legvidámabb társaságból. És a ki csüggedni érzi szivében a haza szerelmét, a ki nem hiszi a népek hallhatatlanságát, fordítson bármellyik lapjára e költeményeknek, és meg fog győződni, hogy a melly nép költői illy nyelven beszélnek, nem múlhat el soha. Nagy Miklósé Vörösmarty Mihály.