Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-17 / 24. szám - Basa Tamás. Szász Károly 185. oldal / Balladák és genreképek
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Vavagy postai uton 1 ft. pp. sárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Basa Tamás: Basa Tamás a gyertyáját meggyújtotta, Ezüst kapcsos nagy zsoltárját kinyitotta. *) Barna képe Lebocsátva tenyerébe; Osz szakála Elterül a könyv lapjára. Nyugszik a kard hüvelyében; — összehajtva Ali a szakadozott zászló, por ül rajta; Egy szegletben Ott pihennek mind a ketten ; Mint a szívben a harczoknak gondolatja. Selyem fűben kedvére él künn a ménes , Nyerget se lát sem a Fecske, sem a Kényes, Délig alszik a sok szolga, Semmi dolga; S a sisakba Bele költött két galambba. Basa Tamás , jó kapitány ! hát te alszol ? Nem hallod-e? túl a bérczen csatadal szól! Moldovában , Mint az oroszlány burában, Fejedelmed a törökkel egyre harczol! Jó a hírnök : „Basa Tamás, jó vezérem ! Siess, siess! Homlokomról csorg a vérem. Mire tartod Hüvelyedben ősi kardod ? Vagy a sírnak éjjelébe Tettek-é be?" Más hírnök jő : „Basa Tamás , kapitányom! Székelyekkel jőj segitni, vert csatámon, Seregemnek java porba', Kardom csorba, Török-tatár legyen-e ur, szép hazámon?" Harmadik jő : „Basa Tamás, jó bajtársam ! Hű arczodat, jó aczélod, hát ne lássam? Idegenben Igy engedsz-e elepednem ? Fejedelmed, barátod, már Hasztalan vár?" Három hőssel, három lóval kevesebb van Fejedelem oldalánál a táborban. *) E zsoltárt, nagy 4-rét alakban, ma is mint sajátját őrzi a zabolai ref. egyház. Ezüstös kemény tábláján Basa Tamás neve, ki a hagyomány szerint székelység főkapitánya s Háromszék reformatora volt, a XVII. század közepén. Lásd Kállai Székelyek eredetéről. 226. lap. De hiába jöttek hárman , lóhalálba . . . Basa Tamás menni hagyja őket sorban. Még előtte nyitva áll az énekes könyv, Barna arczán most leindul egy sebes köny; Szakálába elszivárog, — S a zsoltárok Bús nótája Töredezve jó ajkára. És felugrik . . . Már kezében rezg a lámpa Reszket mintha félne a vak éjszakába, Majd eloltja a sebes szél. . . . Basa nem fél — De szemén még könyben ég a gyertya lángja. Künn a kertben megy előre lassú lépést, Bársonyos fű tompítja a hangos lépést. S egy vas ajtó Végre zörren , és a zajtól Megijedve Felnyög az éj néma csendje. Lefelé a tölgyfa-lépcső hatot dobban, Basa útját uj vasajtó állja ottan. Csikorogva Fordul a nehéz sarokba', Szelétől a gyertya lángja visszalobban. Újra hat lépcsőn nehezükt Basa lépte. S lenn van már a sírbolt néma éjjelébe. Már a lámpa Sincs a sötétben magába, Hosszú póznán Egy nagyobb mécs himbálózván. Kőkoporsók állnak ottan hosszú sorban, Ösi czimer, — hősi nevek hanvas porban — De elől egy nyílt koporsó, — Az utolsó — S benne van egy fehér rózsa , hajnal korban. — Halovány arcz, álmodozva éj haj árnyán — Keze két szál gyenge liliom , keble márvány, Basa megáll az állványon : „Én leányom! Szép leányom!" ezt zokogja Lassú hangja. Majd a koporsóra hajlik, s mintha félne Hogy meghallják, hangosabban ha beszélne. — Hallgatóznak tán a falban? — Halkan, halkan A halottnak őrült szókat súg fülébe.