Vasárnapi Ujság – 1855

1855-08-05 / 31. szám - A csin császár (kép). Hegedűs 244. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

244 tenni magáért; egy lovas katonát rukkoltatott ki egész parádé­jában. Midőn látta, hogy már minden szem rajta függ, hozzá kezdett a munkához; dolmánya ujját felgyűrte s két karját a ló hasa alá téve felemelte, hogy lába sem érte a földet. Azután egyet fordult vele s eldobta ugy, hogy ló és lovag ketten két­felé hengergőztek. II. Bessenyeinek még két testvére volt, kik hozzá hasonló erővel dicsekedtek. Egyszer jó négyes előfogaton mentek mind a hárman Tokajba a vásárra. Az ut­olsó rész volt, hogy a szegény ember lova kidőlt, de ők repültek, csaknem mint a ma­dár. Egy helyi kottyanóba sülyedt szekérre találtak. Az öreg Bessenyei lekiáltott a reményt vesztett pórhoz : Mit vinne kend atyafi? Búzát nemzetes nagy jó uram. Hát nincs kendnek czim­borája, a ki kivontatná? Van bizon, de tovább hajtottak a rosz­lelküek. No semmi, majd segitünk, csak fogjon ki kend. — Az Isten áldja meg ezt a jó urat — gondolta a szekeres — még ki­fogat, hogy egészen az ő lovai vonjanak ki. De nem ugy történt ám. — Bessenyei leszállította két testvérét a kocsiról, s mig ő a rúd végére állott, azok a hátulsó lőcsnek feküdtek. A szekér ugy kipattant a kátyúból, mintha ott se lett volna. A három Bessenyei pedig a Tiszapartra ment, megmosta kor­dovány csizmaszárát, s a levett ka­lappal bámuló parasztnak nagyot kö­szönt: Adjon Isten kendnek jobb utat földi. III. Átalános hiedelem, hogy a nagyerejü ember egyszersmind nagy evő is. Ezt tartották Bessenyeiről is, s erre vonatkozólag a következő ado­mát hallottam róla beszélni. Névna­pon volt valamel­yik rokonánál. — Akkori szokás szerint számtalan ki­csinált, becsinált került az asztalra, s többféle tészta- és pecsenyenemű járt kézből kézbe. Nem hiányzott termé­szetesen bor sem. Az öreg Bessenyeit szemmel tartották, hogy minő pusz­títást tud véghezvinnni az étel- és italban. — Minden tálból kétszer vett, s mindig két annyit mint más; és minden külön ételre két pohár to­kajit öntött fel. A háziasszony után a többi vendégek már mind felállong­tak, s midőn ő is felkelni készülne, megszólítja az urnó : „Es kedves urambátyám, ne hajtson erre a mai fiatalságra, melly már azt sem tudja, hogy mivel éltek őseink, még egy kis fris sonkát hoznak az asztalra, ke­gyed legalább ízlelje meg." Én bizony lelkem húgomasszony nem bánom, mond Bessenyei, s az eléjetett egész sonkából édesdeden falato­zott. A vendégek, hogy ne háborgassák az öreget , más szobába vonultak; egyszer kinéznek, hát a sonkának és fél kenyérnek se híre, se hamva. Tehát még ekkor sem tudták, hogy jóllakott-e Bessenyei, pedig az otthagyott öt telt tokajis üveg is kiüresült. Azt mondják, hogy a három testvér félvéka lisztből csinált ga­luskát öt font szalonnával megpergetve egy ülőhelyben be­vágott. . . A csin császár. A csin (chinai) császár, kinek rajzát mai lapunk mutatja, a világ legnagyobb birodalmának ura. Kétszáz­ötvenezer négyszög­mérföldnyi téren, háromszáz millió alattvaló vakon engedelmes­kedik szavának , de neve mig él titok , mit kimondani nem sza­bad, s a ki tenné, kínosan lakom­a csacskaságáért. Csak ha hült tetemeit a császári sírboltba takarították, ha életrajzát s ural­kodásának történetét a birodalom történetírói megírták, akkor értesül nevéről az ország és utókor. — A mostani császár atyja Taokuang volt, kiben a keresztény hit­terjesztők sok tekintetben kegyelőj­üket vesztették. Mint birodalmának, úgy hatalmának korlátai is felette tá­gak, s ezredéves törvényeken, megrögzött szokásokon s vallási könyveken kivül, mi sem gátolja akaratának vagy szeszélyének kivitelében. Alattvalói nemcsak fejedelmöket, de közös atyjokat tiszte­lik a császárban, meg lévén győződve, hogy valamint a gono­szakat fenyíti, az engedetleneket megbünteti, így nem csak rész­rehajlatlan igazságot szolgáltat a perlekedőknek, de folyton felügyelve alattvalóira, mindazokat, kik mint katonák, állam­férfiak , tudósok vagy egyszerű polgárok kiszabott hatáskörük­ben magukat kitünteték, megjutalmazandja; s valóban nem­ ritka példa, hogy a nép legalsóbb osztályaiból származott fér­fiak, erény, jeles tehetség és ipar által a fejedelem figyelmét ma­gukra vonván, legfényesebb hivatalokra emelkedtek, s a legna­gyobb kitüntetés jeléül pávatollal megajándékoztattak. Utódját a császár maga választja fiai vagy rokonai közül, miért a fejedelmi herczegek kitűnő nevelésben részesülnek, mert régi szent könyvek azt tanítják, mi­szerint nem lehetne eléggé mivelni azok értelmét és kedélyét, kiket a vi­lág szellemének, az istennek akarata embertársai fölé uralkodókat rendelt. Ha a császár rokonai között alkalmas utódot nem vél találhatni, mi sem gátolja , hogy bárkit , a­kit érdemes­nek tart, utódjává nevezzen. — Ré­gente ez gyakrabban megesett, de újabb időben, meglehetősen kijött di­vatból. Nem csak a katonai, polgári s egyházi méltóságokat osztogatja, de mint a vallás legfőbb papja, fel van jogositva, a jeles honfiakat a szentek, vagy mint a csinaiak nevezik, a mez­telen lelkek sorába iktatni s imádta­tásukat elrendelni. — Felségi jogai­hoz tartozik a tartományok, városok, falvak neveit megváltoztatni, az ud­variasság szabályait megállapitani, s a régi írásjegyek helyett ujak hasz­nálatát behozni. Czime minden keleti képletes szó­lásmódot túlhaladó, földurának, ég­­iának, a nap bátyjának, királyi palo­tának, ezeréves legszentebb császárnak czimeztetik. Midőn magánbeszédben magáról szólIY^o szóval él, mi ént je­lent,—de ha a trónról szól, akkor azt mondja Tsin—mi szinte én-t tesz, de melly szóval csak a császárnak szabad élnie. Imádáshoz hasonló tiszteletben részesül, minden szava mennyei parancs, mit arany betűkkel jegyeznek fel az évköny­vek selyem lapjaira, — az ország nagyai, sőt a császári család ivadékai is, csak féltérdre ereszkedve szólhatnak a császárral. Peking fővárosában lévő pazar fényűzéssel és keleti pom­pával diszesitett palotában lakik, nejeivel s gyermekeivel.—Első legkedvesebb neje császárné, három más neje királyné czim­mel él, többi kedveseinek száma határozatlan. Öltözete hosszú csin szabású kabátból, s rövidebb, a leg­drágább szőrmével bélelt zekéből áll, — szine setétkék, rende­sen a legfinomabb habos selyemből készül s aranynyal, drága­kövekkel pazarul van kirakva , fövege karmazsin selyem, fekete nyuszt prémmel, mellyet a legfőbb hatalom jeléül három páva­toll ékesit. — Óriási gyöngyök sora lóg nyakáról , mellyek egye kis királysággal felér. Királyi széke elefántcsont és arany­ból van mesterségesen kirakva, sárkány- s oroszlánfejekkel ki­czifrázva, ezen ülve fogadja a főurak hódolatait, az adófizető tar­tományok küldöttjeit s a külföldi nemzetek követeit.— Minden rendelet a császár nevében adatik ki s nyolcz hüvelyknyi nagy- A csin császár.

Next