Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-19 / 33. szám - A Vág-völgye. Ordódy 261. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
261 E hideg és nem várt visszautasítás mély hatalmas benyomást tett a szerencsétlen lelkére. Mély sülyedésén bámulva, dühösen emelte fel üvegcsutoráját s olly erővel sújtotta a kőpadlózatra, hogy ezer darabra tört. „Vesszél el, jóllétemnek te átkozott ellensége! Isten engem ugy segéljen, a mint soha egy csepp részegitő ital sem érendi nyelvemet." A sülyedett, de még annak idején megtért férfiú fogadását megtartá. Nem ivott többé, szorgalmas , munkás és takarékos jön, adósságait lassanként kifizette, üzlete mindinkább kiterjedett, háza felépült s most a környéken a leggazdagabb s legtiszteltebb emberek egyike. (Folytatjuk.) A Vág-völgye. — Turóczmegye határától Nyitramegyéig. — Hazánk regényes vidékeihez a Vág-völgye méltán sorozható , kivált azon része, melly Trencsénmegyéhez tartozik regényessége mellett még számos történeti emlékkel is bir, és ezen oknál fogva csak e tájnak rövid rajzát kisértem visszaadni. A Trencsén- s Turóczmegye közötti határvonal a Vág legregényesebb völgyében vonul el. Tekintsünk bármerre, szemünk mit sem lát egyebet, jobb- s balfelöl, mint sziklás, meredek erdőlepte hegyeket; felettünk csak eget látunk, és alattunk a Vág zúgását halljuk,mellynek habjai a sziklákon törődnek meg, elfoglalva e kis meredek hegy egész völgyét , még egy gyalog ösvényt sem hagyva. Ezelőtt nagyot kerülve hegyen keresztül vezetett az országút ; pár év előtt azonban azt nagy költséggel s fáradsággal a bal hegynek oldalában vágták ki, melly ámbár karfákkal övezve van, mégis borzadás futja át az embert rajta utaztában, midőn tőle egy-két lépésnyire a halál örvénye tátong. Első mi lefelé haladtába az utasnak e vadonságban szemébe tűnik, egy a Vágba kinyúló szikla az úgynevezett Margita, melly a nép hite szerint minden évben legalább egy áldozatot követel, és valóban ritka év múlik el, hogy a nép ebbeli hitében csalódnék. Ezen pont a Vágnak legveszedelmesebb helye; mert ha a talpas ezen sziklát is szerencsésen elkerülte, ismét mások ujabb veszedelemmel fenyegetik. E szikla, népmonda szerint, onnan veszi nevezetét, hogy egy Szrecsnóban lakó fiatal özvegy, Margit nevü mostoha leányát, szerelemféltésből, róla taszitá a Vágba, melly szikláról utóbb midőn őt lelkiösmerete furdalá, magát is a dulongó habokba veté. Margita sziklától nem messze a Vág túlsó partján egy meredek, majd függőleges sziklán fehérednek Óvár romjai; a név is eléggé mutatja, milly régi eredetűek. — Midőn a kelyhesek boszut akartak állani, hogy az ellenök harczoló Zsigmond királyt a magyar seregek segiték, ezen vidékre is jöttek, melly alkalommal tőlük e vár sokat szenvedett. Óvár romjainak rézsútos átellenében a Vág e keskeny völgyeinek szélén, egy szikladombon, emelkednek a sztrecsnói vár romjai, mellyek eredetét szintén a múltkor homálya födi. E várat 1440. Giskra vezérlete alatt a csehek foglalák el, mellyből csak Hunyady János erős karja tudta őket kiűzni. — E várat a 17-dik század elején Wesselényi Ferencz nádor birta. Barnum-féle muzeum Amerikában.